Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-26 / 97. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJELÖLTEK 1994. április 26., kedd 6. számú választókerület (székhelye Nagyatád) Dr. Novák János (Szociáldemokrata Párt) A 103. éves; magántulajdon alapján álló keresztény esz­meiségei, szociális elkötele­zettségű Szociáldemokrata Párt (SZDP) támogatásával és jelképével indulok a válasz­tásokon. E jelkép, a kalapá­csot emelő meztelen munkás alakja jól jellemzi társadal­munk mai helyzetét. Sokat mond a feladatokról is. Az elmúlt hosszú évtizedek után azt a vártuk a rendszer- váltás követő 4 évben politikai vezetőinktől, hogy a kifogásta­lan közéleti viselkedés példa­képei lesznek. De sajnos, úgy tűnik, hogy a politikában nincs erkölcs, csak győztesek van­nak. A korrupció a politikusok, magas állami tisztviselők kö­zött annyira elburjánzott, hogy megszüntetése az új parla­menttől forradalmian bátor cselekvést kíván. Az Önök, a választópolgá­rok pénzét bőkezűen szóró, főúri módon élő politikusaink egyre inkább nem riadnak vissza a nép szándékos félre­vezetésétől sem. Ezért kérem Önöktől, hogy választókerületük egyéni kép­viselőjének olyan személyt vá­lasszanak — pártállástól füg­getlenül —, akit ismernek, akiben megbíznak, akit alkal­masnak tartanak érdekeik képviseletére. Nemzeti jövőnk záloga a polgári tisztesség! E tisztes­ség jegyében elégtételt kell adni minden jogsértett állampolgárnak, azoknak, aki­ket munkahelyüktől, joga­iktól megfosztottak és a priva­tizáció becsapottainak egy­aránt. Állampolgári jogon ingye­nes tulajdonrészt kell juttatni minden magyar állampolgár­nak. A pályakezdő fiatalokat előnyben kell részesíteni új munkahelyek, beosztások be­töltésekor. Biztosítani kell az ingyenes közoktatást, törölni kell a jelen­legi merev felsőoktatási felvé­teli határokat. Támogatni kell a szabad vállalkozást, a mindenki érde­kében szabályozott nemzeti piacon. Nem tűrhető tovább a sok­szor silány külföldi dömpingá­ruk beáramlása, a hazai ter­melés elsorvasztása, amiért az elmúlt 4 év valamennyi par­lamenti pártja felelős! Életkörülményeink kulcs­kérdése a hazai termelés megvédése, és a hazai ter­mékek védelmezése, a leállí­tott gyárak, üzemek újraindí­tása, minél nagyobb hazai termelésből, minél magasabb szintű belföldi fogyasztás biz­tosítása. Sokakkal együtt vallom: azért vagyunk e világon, hogy otthon legyünk benne. Az em­bernek pedig csak az az ott­hona, ahol jól érzi magát. MÁST és MOST! A jövő ma van. És ha nem sietünk, máris tegnap lesz! Dr. Palier Endre (Agrárszövetség) 45 éves, mezőgazdász csa­ládban felnövő barcsi lakos vagyok. Agrármérnök diplo­mámat a gödöllői egyetemen agrárszakközgazdász vég­zettségemet a Közgazdaság- tudományi Egyetemen szerez­tem. 22 év óta dolgozom a mezőgazdaságban, ebből 19 éve a barcsi szövetkezetben, amelynek 8 éve elnöke va­gyok. Munkahelyemen kívül jelen­leg is több választott tisztség­ben képviselem és védem környezetem, szakmám és embertársaim véleményét és érdekeit. Feleségemmel és két, lassan felnőtt fiammal élek együtt. Az Agrárszövetség jelöltje­ként olyan politika híve va­gyok, mely a jövőt építi. A párt szakszerűen kidolgozta vá­lasztási programját, amely őszintén megfogalmazza az elérhető célokat és döntési kényszereket. Egyértelműen megjelöli a gazdasági és a költségvetési prioritásokat. És vázolja a mostaninál embe­ribb, nyugodtabb és minde­nekelőtt biztosabb jövőt. Ennek érdekében fontosnak tartom: Az ország gazdaságát (ter­melését, kereskedelmét, ...) adottságainak alapján szak­mai és nem politikai megfonto­lások szerint kell irányítani. Progresszív gazdaságpolitikát kell folytatni, mely mozgásba hozza a termelést, s ezáltal segíti a munkanélküliség csökkentését és végül növeli a belső piacot, megélhetésün­ket. Jogi, termelési, megélhetési biztonságot kell adni a mező- gazdaságból élőknek, függet­lenül attól, hogy egyéni terme­lőként vagy csoportos formá­ban kívánnak-e dolgozni. Csökkenteni kell az ország centralizáltságát mind az ap­parátusokat, mind az adókat, mind pedig a döntéseket ille­tően. Nagyon szűk államappa­rátusra és szélesen szerve­ződő társadalmi, gazdasági önkormányzatokra van szük­ség. Jövőt garantáló környezet- védelmet, amelyet nem sza­bad a nemzetgazdaság más ágazataitól elkülönítve ke­zelni. A termelésben, a fo­gyasztásban és az infrastruk­turális beruházásoknál egy­aránt érvényesüljenek az öko­lógiai szempontok. Szigorú társadalmi, jogi el­lenőrzés alá kell vonni a priva­tizáció folyamatát és minden olyan területet, ahol lehetőség van a korrupcióra. Olyan társadalmat, hangu­latot kell kialakítani, melyben minden ember bizalommal él és önbizalommal tekint a jö­vőbe. Csak ez a hangulat szabadíthatja fel mindannyi­unk energiáját és emelheti ki országunkat a mostani helyze­téből. Ehhez kérem minden vá­lasztópolgár jóindulatú támo­gatását. Dr. Sipos Imre (Független) Dr. Sipos Imre Csokonyavi- sontán született. 1951-ben ki­telepítették. Iskolái elvégzése után 1968-ban visszatért, az­óta itt dolgozik állatorvosként. Mint lokálpatriótának és egyéni választókerületben megválasztott képviselőnek, az elmúlt négy év folyamán fő célkitűzése volt a választóke­rület gazdasági fellendítése, mezőgazdasági szektorsem­leges fejlesztése a helyi adott­ságok figyelembe vételével, az újonnan alakuló kisvállal­kozások anyagi hátterének megteremtése. Mindez alap- feltétele új munkahelyek létre­jöttének, így a választókerüle­tet az 50-es évek óta sújtó hátrányos helyzet felszámolá­sának. Dr. Sipos Imre hatha- tóan közreműködött a kárpót­lási, a szövetkezet, valamint az átalakulási törvény megal­kotásában, a volt tulajdonosok tulajdonának ingyenes — bár az elképzeléseivel nem telje­sen megegyező — visszajut­tatásában. A képviselő erőfeszítései­nek is köszönhető, hogy a nyugati foglyok és hozzátarto­zóik is kaphattak nyugdíjki­egészítést. Célja, hogy a ha­diárvák is részesüljenek va­lamilyen kárpótlásban. A kép­viselő szorgalmazta az erdő­bizottság, valamint a termő­föld-törvények megalkotását, amelyet a parlament az utolsó napjaiban meg is tett. A követ­kező parlamenti ciklusban szeretné kiharcolni — mivel az elmúlt időszakban nem való­sulhatott meg — a Felvidékről és Jugoszláviából menekültek vagyoni kárpótlását. Az Or­szággyűlés Külügyi Bizottsá­gának tagjaként igen kima­gasló munkát végzett az Eu­rópa Tanács, a NATO, az Eu­rópai Bizottsági és Együttmű­ködési Értekezlet, a Kö­zép-európai Kezdeményezés fórumain. 1994-ben két évre ismét az Európa Tanács Me­zőgazdasági Bizottságának alelnökévé választotta a par­lamenti közgyűlés. A képviselő a következő parlament és benne a saját feladatait az alábbiakban látja: — fő célkitűzések közé tar­tozik a választókerület és az ország egészének gazdasági fellendítése, az önkormányza­tok zavartalan működésének megteremtése, a vállalkozá­sok segítése, új munkahelyek létesítése. — ne legyenek önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe ke­rült önkormányzatok, és a kis­települések gyorsabban fel­zárkózhassanak. — a víz és csatornahálózat, a gázvezetékek minden tele­pülésen való kiépítése. — az oktatás színvonalának emelése, az egyházak anyagi helyzetének megszilárdítása. — a közbiztonság erősí­tése. Reméli, hogy tragikus bal­esetéből mielőbb felépül, s a közeljövőben újra személye­sen találkozhat választóival. Szegedi Tibor (Cigányok Szolidaritási Pártja) Nevem Szegedi Tibor, szü­lettem Barcson, 1961. augusz­tus 15-én munkáscsalád gyermekeként. Édesapám fűrészgyári munkás volt, súlyos beteg­ségben fiatalon halt meg. Édesanyám takarítónő volt, je­lenleg nyugdíjas. Általános iskolai tanulmá­nyaimat Barcson az I. számú iskolában végeztem. Szerke­zetlakatosnak jelentkeztem a barcsi 525. Sz. Szakmunkás- képző Intézetbe. Tanulmányi eredményeim többre adtak volna lehetősé­get, de döntésemben nagy szerepet játszott labdarúgás iránti elkötelezettségem, amely a Dráva-parti városhoz, Barcshoz kötött. A Barcsi SC igazolt játékosa voltam. Jelen­leg a kastélyosdombói csa­patban játszom. A szakmunkásképző befe­jezése után a Sefag barcsi gyáregységéhez kerültem, mint karbantartó lakatos. Már akkoriban a gyakorlatban is szembesültem cigányságunk hátrányos helyzetével és tet­tekre buzdítottak. Közben megnősültem, fele­ségem Balogh Mária, a barcsi Erdészeti- és Vízügyi Szakkö­zépiskola dolgozója. 1986-ban cigány fiatalokból szervezetet alakítottam, a te­rületünkön felmerülő problé­mák kezelésére. Tevékeny­ségünket siker koronázta, bár ezért főleg a kezdeti időben igencsak sokat kellett dol­gozni. Házasságunkból két gyermekem született, a 12 éves Tibor és a 10 éves Nor­bert. Tibor a pécsi hatosztá­lyos Gandhi Gimnázium tanu­lója, Norbert az általános is­kola 4. osztályát járja. Az 1990. évi helyhatósági választáson — az etnikai ki­sebbség bizalmát élvezve — képviselőnek választottak. Közben párhuzamosan meg­alakítottuk a térségben a kép­viselő-testületekbe bekerült cigányképviselőkkel a Dél-Somogyi Cigányképvise­lők Szervezetét 1991-ben, amely eddig is jelentős ered­ményeket ért el. E szervezet elnökének választott meg. Bekerülve az országos ci­gánypolitikai áramlásba, meg­ismerhettem azokat az orszá­gos tapasztalatokat is, ame­lyekről eddig csak hallottam. Szorosabb munkakapcsolat alakult ki a Phralipe Országos Cigány Szervezettel. 1994. február 16-án megalakítottuk a Cigányok Szolidaritási Párt­ját, melynek elnökségi tagjá­nak delegáltak. Felkértek, hogy fogadjam el jelölésemet az 1994. évi országgyűlési képviselőválasztáson a 6. számú választókerületben. A kérésnek némi gondolkodás után eleget tettem. Az ország- gyűlésbe kerülésem esetén célom a kisebbség közügyei­nek felvállalása, az együtté­lés, a partneri kapcsolat nor­máinak javítása. Szemere Antal (Szabad Demokraták Szövetsége) Szemere Antal vagyok, 42 éves építész, a barcsi székhe­lyű BART Kft ügyvezető igaz­gatója és részben tulajdo­nosa. Feleségem Szemere Márta, gyógypedagógus, első házasságomból született Marcell fiam 19 éves diák, Luca lányom, akit feleségem­mel 3 hetes korábban fogad­tunk örökbe, három éves. Életemet két kiváló ember­nek: nevelőszüleimnek kö­szönhetem, akik édesanyám és édesapám halála után — mindketten áldozatai voltak az 50-es évek meghurcoltatásai­nak — hároméves koromban engem is örökbe fogadtak. 1994. január 8-a óta, több hónapos megmérettetés után a kerület szabad demokrata szervezeteinek szavazása alapján képviselőjelölt lettem. A képviselőjelöltséggel és sikerem esetén a képviselő­séggel járó kötelezettségeket azért vállaltam, mert keresz­tény-liberális szellemben ne­veltek, másrészt ugyanazt tet­tem, amit Önöktől is kérek, megismertem a különböző pártok programjait. Én május 8-án csak technikailag fogok szavazni, a szívemben ezt 1990-ben már megtettem. Tisztelettel ezt kérem Önök­től is, hogy értelmük és szívük szerint döntsék el, hogy me­lyik párt programjára kívánnak szavazni és május 8-án jöjje­nek el! Sajnos, a magyar gaz­daság a 24. órában van. Hi­tem szerint az SZDSZ prog­ramjában megfogalmazott konkrétumok közelítik meg legjobban a lehetséges opti­mumot. Ez az a program, amely a majdani koalíciós partnereink segítségével, va­lamint konstruktív ellenzékkel nehezen ugyan, de elvezeti országunkat, gazdaságunkat a vészesen közelgő szakadék széléről. Tudom, hogy a képviselő­ség két alapvető feladatot je­lent. Az egyik, hogy olyan tör­vényeket hozzunk, amelyek kiszámíthatóan működtetik ezt az országot, a másik, hogy a kerületet olyan ember képvi­selje a parlamentben, aki az itt élő emberekért szívvel, ész­szel, tisztességgel cselekszik. Én ezt a kettősséget válla­lom! Szerintem, hogy a Somogy megyei 6. számú választóke­rület lakosságának közérzete javuljon, szükség van: — a régió gazdasági szer­kezetének átalakítására, hogy a terület eltartóképessége nö­vekedjen, és mindazokra az általam elmondott és leírt gondolatokra, elképzelésekre, amit tőlem az elmúlt időszak­ban hallottak, illetve olvastak. Végezetül megköszönöm a választópolgárok eddigi tá­mogató bizalmát, köszönöm a sok-sok kopogtatócédulát magam és a Szabad Demok­raták Szövetsége nevében. Ez nekünk erőt ad! Tudom, hogy együtt sikerülni fog! Turbék János (Magyar Igazság és Elet Pártja) Tisztelt Választópolgár! 43 éves, nős családapa va­gyok. Foglalkozásom: repü­lőmechanikus. E tevékenység nagyfokú figyelmet és fegyel­mezettséget kíván s a fizikai állóképességet próbára tevő szolgálat mellett nagyon jól kell gazdálkodnom a szabad­időmmel, hogy figyelmemet a közélet felé fordíthassam. Vonzódtam az újságírás felé, így lettem tagja a Magyar Újságírók Közösségének s ezzel párhuzamosan a Ma­gyarok Világszövetségének. Élve az Alkotmány és a tör­vény adta lehetőséggel, a MIÉP felkérésére Somogy megye 6. számú választókerü­letében országgyűlési képvi­selőjelölt lettem. Köszönöm mindazoknak, akik ajánlási szelvényeikkel támogattak! Választókörzetem egy kis szelet Magyarországból, azonban gazdasági, társa­dalmi, szerkezeti, valamint nemzetiségi összetétele alap­ján súlyos kihívást jelent va­lamennyi képviselőjelölt szá­mára ez a több mint negyve­nezer választópolgárt szám­láló dél-somogyi térség. Kihí­vást jelent egy olyan törté­nelmi korban, melyet át kell, hogy vészeljen a magyar tár­sadalom. A nagy fordulat éve előtt is Budapestország vol­tunk, máig az maradtunk, így tehát ma is azt kell fogyaszta­nunk amit a főváros közéleti konyháján kotyvasztanak! A szűk értelmiségi elit látómeze­jéből eltűnt Somogy megye 6. számú választókerületének lakossága! Az értelmiségi elit az évek óta tartó szellemi pol­gárháborúban kivérzett, s eb­ben az állapotában alkalmat­lan arra, hogy iránytűje legyen a vidék Magyarországának. Ez az önemésztő, értelmisé­günket végzetesen megosztó állapot akadályozta meg, hogy tanúi lehessünk a nemzeti polgárság megszületésének. A korlátáit vesztett harcban alkalmazott sokkterápia „áldá­sait” sokszorosan érzékeli a falu. Az elmúlt évtizedek alatt gyökértelenné vált falusi em­bert ez a gazdaságpolitika tette kiszolgáltatottá, a városi ingázót munkanélkülivé, a pa­rasztot szegénnyé. A falusi ember tanácstalan. Ez a gaz­daságpolitika támadta meg a legkisebb, ám legértékesebb közösséget, a családot! vá­lasztókörzetemben van olyan falu, melyben egyetlen gyer­mek sincs, s van település melyben a legfiatalabb is el­múlt 60 éves. A választás so­rán azért dolgozom, hogy megmaradjunk! Ennek pedig feltétele, hogy az állam se­gítse a családot, hozza létre a főállású anyaság intézményét. A nemzetépítő állam szociális érzékenységgel forduljon azok felé, akik áldozatául es­nek az átmenet súlyos, sokak számára végzetes és csak szűk hatalmi érdekeket szol­gáló elitháborújának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom