Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-22 / 94. szám
1994. április 22., péntek SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 13 A gazda birkatürelme véges Nem nyomták víz alá a kft-t Világ életemben állatok — főleg a szarvasmarhák — tartásával, tenyésztésével foglalkoztam. Ahogy idősödtem, ez mind nehezebbé vált, ezért áttértem a juhtenyésztésre. 1990-ig nem is volt baj. Akkor a gyapjú és a szaporulat eladása nehézzé vált. Igaz, hogy az állam is igyekezett segíteni. Minden jerke bárány után 1500 forint állami támogatást adott. Legalább ötször jártam a cégnél, de a hivatalt zárva találtam. Igaz, a bárányok le voltak jelentve, tudtak róluk. Még Böhönyére is elszállíttatták velem, csak nem vették őket át, mert nagyok voltak. Majd ha az arabok szedik, oda elmennek... Tudomásuk volt a bárányokról, mégsem értesítettek, pedig a vállalatnak ügyfele voltam. Mire bejutottam, az állami támogatás már lejárt. A vállalat vezetője azt mondta: megüzente, de értesítést nem kaptam. Ebből 4500 forint károm keletkezett, a bárányok meg maradtak. Rendszeresen jártam a vállalathoz a bárányok átvétele ügyében, ahol csak bíztattak... A Somogyi Hírlapban olvastam, hogy Zselicszentpálon a bárányhízlaldánál felvásárlás van. Rögtön Kaposvárra utaztam, ahol megtudtam, hogy a vállalat időközben kft lett, s az irodában azt tanácsolták: vigyem a bárányokat zselicszent- pálra, ott 100 forintért kilogrammonként átveszik, bármilyen nagyok. Minden iratot elrendeztem, és november 24-én az állatokat Zselicszentpálra szállítottuk. A három bárány 140 kg volt, a fizetéskor 7330 forintot kaptam. Keveselltem. Igaz, hogy a méréskor aláírattak velem valamit, melyet elolvasni nem tudtam, mert nem volt velem a szemüvegem. Mint kiderült, 60 forintért vették kilóját. Reklamáltam, de választ nem kaptam. Hazaérve levelet írtam a cégnek, hogy nem így egyeztünk meg. Néhány nap múlva megjelent a lakásomon az átvevő, Mészáros Ferenc és közölte: a bárányokért nem tudnak többet adni. Ha nem tetszik, hozzam vissza őket. Megállapodtunk, hogy mikor megyek értük, de nem mentem, mert az átvételi jegyet nem küldték meg. Később levélben kértem, de máig sem küldték meg. A felvásárlók jól tudták, hogy enélkül nem mehetek értük, hisz mivel igazolom, hogy az enyémek is ott vannak? Ügyem azóta sem rendeződött. Mi már csak azért tartunk állatokat, mert a vérünkben van, és egy kis kiegészítés is elkel. A feleségem és a magam nyugdíja 14 800 forint. Én 73, a feleségem 69 éves. Azért írok Önöknek, mert mindig kiálltak az állattartók ügye mellett. Közük, hogy fogy a megye, sőt az ország állatállománya. Bízom benne, hogy tudnak segíteni. Hárságyi János Mernye, Petőfi u. 19. Kútba esett kft, avagy így privatizálunk mi címmel lapunk április 1-jei számában megjelent cikkhez érkezett a következő vélemény. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a nevezett kft és a képviseletükben eljárók semmiféle vízjogi engedélyt sem kértek a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól, így érthetetlen, hogy miből gondolja a nyilatkozó, hogy a vízjogi engedély 3,5 millió forintba kerül?! Megnyugtatásul közöljük, hogy az engedélyadás változatlan feltételek mellett történik, díját az illetéktörvény szabályozza, mértéke maximum egyezer forint. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot annyiban érintette a nevezett privatizáció, hogy a kezelésében lévő Marcali tározóhoz és annak létesítményeihez csatlakozó és járulékos halászati hasznosítást elősegítő néhány létesítmény — melyek a Balatoni Halgazdaság kezelésében vannak — volt a privatizáció tárgya. Le kell szögezni, hogy a Marcali tározó nem volt a privatizáció tárgya, feladatai széles körűek: vízminőség-szabályozó, árvízcsúcs-csökkentő, öntözés vízbázisa, halászat, stb. Lorenzo Pellegrini úr és társai a privatizációban vételi szándékuk jelzésével megkeresték az igazgatóságot, mert szándékuk szerint nem csupán a megvenni kívánt létesítmények és a terület, hanem az egész tározó és csatlakozó területei érdekelte őket vadászati célból. Többszöri egyeztetést követően felhatalmazott megbízottjukkal, aki nevükben járt el, az igazgatóság előzetes megállapodást kötött 1993. május 26-án, amelyben a halászati és vadászati hasznosítás ügyében az együttműködés feltételei rögzítésre kerültek. A következő ügybeni esemény az 1993. október 28-án tartott privatizációs előkészítő tárgyalás volt, ahol minden előzetes információ nélkül a megjelent társasági tagok új, az előzetes megállapodást meghaladó, részben elfogadhatatlan feltételeket terjesztettek elő. Az igazgatóság és a társaság között ezzel az egyeztetések nem zárultak le, november elején további lépések történtek, az utolsó, november 4-én Kovács Sándornak eljuttatott megkeresésünkre máig sem érkezett az ominózus cikkbeni nyilatkozaton kívül válasz — sajnos. Az igazgatóságnak a Marcali tározó működtetésének és komplex hasznosításának problémái, az optimális megoldás keresése ma is aktuális feladata. György Béla a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese Szemétbe dobták az iskolatáskát Kollégista tanuló vagyok, a sérelmemet szeretném leírni, mely a Kaposvári Tömegközlekedési Kft felelőtlensége miatt ért. A A 9-es helyi járatú buszon elhagytam az edzőfelszerelésemet. A sofőr megtalálta és bevitte az irodába. Ez úton is köszönet érte. De a táskát — tartalmával együtt — a takarítónő kidobta a szemétbe. Amikor kerestem, a sofőrök készségesen segíteni akartak, de nem találták a táskát. Később a takarítónő közölte a táska hollétét. Én „turkáltam ki” a szemétből, de a tartalma hiányos volt. Kérdésem: nem kötelesek a megtalált csomagot megőrizni és teljes tartalmával együtt visszaszolgáltatni? Kutor András tanuló a Kaposvári Széchenyi István szakiskola diákja A Jannus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara pályázatot hirdet doktori képzésben való részvételre A Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara pályázatot hirdet Közgazdaságtani Ph.D. tudományos fokozat megszerzésére felkészítő doktori képzésben való részvételre a Karra akkreditált Gazdálkodástani Ph.D. programnak megfelelően A képzés a program tantervében meghatározott kötelező és szabadon választott tárgyak által támasztott követelmények teljesítéséből és az előírt vizsgák sikeres letételéből áll. A képzést doktori szigorlat zárja. A szigorlat letétele után benyújtható az egyéni kutatómunkára alapozott tudományos dolgozat, amelynek a vizsgabizottság előtti, nyilvános megvédését követően az Egyetemi Doktori Tanács dönt a tudományos (PhD) fokozat odaítéléséről. A tudományos képzésre legalább jó rendű egyetemi diplomával rendelkező egyének pályázhatnak, akik legalább egy idegen nyelvből középfokú (C) vagy ennek megfelelő nyelvvizsgával rendelkeznek. A képzésben nappali, illetve levelező hallgatóként lehet részt venni. A pályázatokat a Kar Dékánjához címezve a JPTE Közgazdaságtudományi Karához kell benyújtani (7621. Pécs, Rákóczi út 80.) A pályázatok beadásának határideje: 1994. június 1. A pályázathoz csatolni kell: — a kitöltött pályázati űrlapot, — szakmai önéletrajzot, — szakmai publikációk jegyzékét, — leckekönyvet és egyetemi oklevelet, — a nyelvtudást igazoló bizonyítványt. A gazdálkodástani Ph.D programról részletes tájékoztató, mely tartalmazza a pályázati űrlapot is, a Kar Dékáni Hivatalában szerezhető be 1994. május 1 -je után. A felvételi vizsgákra 1994. június 20-25 között kerül sor. A felvételi vizsgák pontos helyéről és időpontjáról később értesítjük a pályázókat. Dr. Rekettye Gábor dékán Bízom benne Bízom az SZDSZ egészségügyi programjában. Szívvel és ésszel készült. Szívvel, mert gondol a kisnyugdíjasokra ingyen gyógyszerekkel. Olyan alapellátást akar, amihez mindenki hozzájuthat. Ésszel, mert több pénzt juttat a betegségek megelőzésére. Több háziorvos tevékenykedését ösztönzi. És tudom, hogy tisztességgel valósul meg. Meggyógyítjuk a Bízom az olyan emberekben, mint Szolnoki Andrea, akik szaktudásukkal, odaadásukkal, kitartásukkal szolgálják a magyar egészségügyet. Akiknek szívügye az ország ápolása, orvoslása. Mi nem baráti alapon fogjuk elosztani a pozíciókat. A szakértelem, a tapasztalat, a tisztesség és a munkakedv lesz a mérce. [ egészségügyet. \ Együtt sikerülni fog SZDSZ (Fizetett politikai hirdetés) i >
