Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-21 / 93. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. április 21., csütörtök Klubtalálkozó Bonyhádon Dél-dunántúli nyugdíjasklubok regionális találkozójára kerül sor május 7-én Bonyhádon. A Vörösmarty Ifjúsági és Művelődési Központban a térség első ilyen nagyszabású találkozóját tartják. A házigazda — a Tolna megyei város nyugdíjasklubja — okkal számít a térség nyugdíjasközösségeinek élénk érdeklődésére: a vendégek hasznos, szórakoztató időtöltéséről gazdag programmal gondoskodnak a bonyhádiak. A klubtalálkozó műsorában nyugdíjasok munkáiból rendezett kiállítás, valamint Bonyhád nevezetességeinek megtekintése, továbbá módszertani tapasztalatcsere szerepel. A nyugdíjasok helyzetéről szóló fórumnak Bleyer Jenő, az Országos Nyugdíjasszövetség elnöke lesz az előadója. A találkozó résztvevői ügyességi versenyben mérhetik össze tudásukat, képességüket, és zenés-táncos műsorban is gyönyörködhetnek. Tej a tűzoltó- laktanyából Közvetlenül a termelőktől, a termékek előállítóitól beszerzett élelmiszereket értékesítenek nagy árengedménnyel a nyugdíjasokak és a nagycsaládosoknak Pécsett, a volt tűzoltólaktanyából kialakított vegyeskereskedésben. Szociális udvar elnevezéssel közösen hozta létre ezt a vállalkozást a pécsi önkormányzat szociális és foglalkoztatatási bizottsága meg néhány vállalkozó. Alapvető élelmiszerek — mint például a liszt, a tej, a cukor, a kenyér — mellett háztartási és vegyi cikkeket is árusítanak, ugyancsak kedvező áron. Tavalyi forgalmuk meghaladta a 40 millió forintot. A szociális udvarban szolgáltatórészleg is működik: iparosaik szintén mérsékelt díjért dolgoznak a nyugdíjasoknak. Nemzetiségi összejövetel Erre sem volt még példa: a hazánkban élő nemzetiségek nyugdíjasai találkoznak, hogy megismerjék egymás életkörülményeit, a nemzetiségi nyugdíjasok klubjaiban alkalmazott munkamódszereket. A tapasztalatcserének is beillő összejövetelt május 14-én tartják Bácsalmáson. A nemzetiségi nyugdíjasok találkozóját a Nyugdíjasok Bács-Kiskun Megyei Érdekvédelmi Szövetsége szervezi, s a májusi esemény céljaként — az ismerkedésen és a tapasztalat- cserén túl — a kulturális és baráti kapcsolatok erősítését és szélesítését jelölték meg a rendezők. Megvették az amerikaiak... Számos nyugdíjas — időskorú, illetve rokkant — örülhet a hír hallatán: a Gyógyszerkutató Intézet Kft kutatólaboratóriumában — amely a legnagyobb ilyen gyógyszeripari szerződéses intézet Kelet-Európábán — két területen világviszonylatban is figyelemre méltó eredményeket értek el, s a jövőben számíthatunk arra, hogy ezek az orvosságok megjelennek a patikákban. Az egyik készítmény trombózisgátló, s ha beválik, a szívinfarktus és az agyvérzés fontos gyógyszere lehet. A másik az idegsejtek elhalását akadályozza meg, minthogy regenerálja a károsodott idegsejteket. Mindkettőt megvették az amerikaiak: az előbbit a Lilly konszern klinikai vizsgálatokkal teszteli, az utóbbira hatásmechanizmusának újszerűsége miatt jelentkezett vevő. Társadalmi elismerést a volt hadifoglyoknak Ebéd a Zrínyi utcában A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének Somogy megyei vezetősége számvetést készített csaknem másfél évi munkájáról. Az értékelésről dr. Szendi József, a megyei szövetség elnöke tájékoztatott. Megalakulásuk óta több száz volt keleti és nyugati hadifogoly, illetve túlélő házastárs részére nyújtottak támogatást a rájuk vonatkozó törvények megismertetésével, űrlapok kitöltésével, hogy mindannyian megkaphassák járandóságukat: a nyugdíjkiegészítést, a kárpótlást. A vezetőség úgy határozott, hogy a további feladat: a volt hadifoglyok és a túlélő házastársak jelenlegi anyagi elismerésén kívül azok fokozottabb társadalmi elismertetése, erkölcsi megbecsülésük biztosítása. Ezért szeretnék folytatni az „Emlékezni és emlékeztetni” című előadássorozatot. Tovább gyűjtik a volt bajtársak szóbeli és írásos visszaemlékezéseit, s ezek egy részét megjelentetik a Hadifogoly Híradóban, többségét pedig a Honvédség Központi Irattárában dolgozzák fel. Gyűjtik a hadifogsággal kapcsolatos emléktárgyakat is: ezekből állandó kiállítás készül Budapesten, amely később vándorkiállítássá bővül. A nagyobb nyilvánossággal a volt hadifoglyok keserves éveit szeretnék bemutatni, s részükre ezáltal is nagyobb társadalmi elismerést, megbecsülést kívánnak szerezni. Tagjaikat arra ösztönzik, hogy vegyenek részt olyan demokratikus szervezeteknek a munkájában, amelyeknek a tevékenysége a második világháborúhoz, az 1956-os forradalomhoz és szabadság- harchoz kapcsolódik. Szoros együttműködést terveznek a különböző nyugdíjasklubokkal és egyesületekkel is, mert ezekben sok volt hadifogoly is található. Arra is biztatják tagjaikat, hogy vegyenek részt a hadifogsággal kapcsolatos emléktáblák, kopjafák tervezésében és felállításában, a hősi emlékművek avatásán. A szövetség somogyi vezetősége a fogadónapjait minden hónap második és negyedik péntekén 10 és 13 óra között tartja Kaposváron, a megyei KIÉG épületében, s azokon minden érdeklődőt tisztelettel várnak — tájékoztatott dr. Szendi József, a VHBSZ megyei elnöke. A családtag Az OTP-nél hárman jelentek meg: a feketekalapos aggastyán, középkorú, sildessapkás fia, meg az overallos, huszonéves unoka. Hárman támasztották a pultot, ahol a tábla azt mutatta: ott adják ki a határozat bemutatása ellenében a kárpótlási jegyeket. Hárman két faluból érkeztek. Az öreget K.-ban, a szociális otthonban vették föl a Ladába, apa és fia V.-ről indult útnak, még hajnalban. Az autóban nem sok szó esett közöttük, most, a hivatalban is már percek óta némán álltak a pultnál kialakult sorban. Aztán a középkorú férfi mégis megtörte a hármójuk közti csöndet: éltes apjára nézett, s azt mondta: — Hányszor mondtam, hogy menjünk el a K.-i jegyzőhöz és hitelesítsük a papa nekem szóló meghatalmazását, hogy én is átvehetem a jegyeket! Most nem kellene magának is itt ácsingózni, pihenhetne az otthon kertjében... — Nem mondtad te azt nekem egyszer sem, csak ma reggel, amikor jöttetek értem — morgolódott az öreg. — Különben is: mikor mondtad volna?! Amikor megírtam, hogy megkaptam a határozatot a kárpótlásról, akkor is csak levében válaszoltál, hogy majd érdeklődsz az OTP-nél... Meg aztán azokat a jegyeket én akarom átvenni, mert azok nekem járnak. Félmillió az mégiscsak félmillió! Az idős ember mind indulatosabban mondta a magáét, s egyre többen figyeltek rájuk a sorban, az előttük és mögöttük állók közül. Az unoka oldalba bökte az apját, hogy intse már csöndre a botra támaszkodó öreget, de az nem sokat törődött azzal, hogy mások is hallják méltatlankodását. Miután sorra kerültek és az öregember szálkás betűkkel odadöcögtette nevét a papírokra, hamarosan ott sokasodott a temérdek ropogós, nyomda- szagú értékpapír a pulton. Aztán az egész köteg egy jókora borítékban a középkorú férfi diplomatatáskájába vándorolt. Az unoka még megnézte: a zárak alaposan zárnak-e a táskán. Az öregember szó nélkül, fátyolos tekintettel kísérte mozdulataikat. + + + Az ENSZ döntése szerint 1994 a családok nemzetközi éve. A választott mottó: Családra mindenkinek szüksége van, a család mindenkire számít! II. János Pál pápa pedig azt mondta idei húsvéti üzenetében, hogy az ENSZ a Vatikán kezdeményezésére nyilvánította 1994-et a család évévé, és hangsúlyozta: a család a társadalom alapköve, illetve a család „a társadalom és az egyház szíve”. Értékes, megszívlelésre érdemes gondolatok... —sz —c Alibiünnepek helyett cselekvő hétköznapokat Országos konferencia Budapesten — Nyílt levél az időskorúakhoz A család nemzetközi éve alkalmából országos konferenciát rendezett szerdán Budapesten az „Életet az éveknek” Klubszövetség és az MSZOSZ Országos Nyugdíjas-választmánya. A rendezvényt Knoll István, a Nyugdíjas Kamara elnöke nyitotta meg. A kamara elnöke hangsúlyozta: alibi-ünnepek helyett a hétköznapok legyenek tartalmasak; legyen legalább napi tíz perce a fiatal családtagnak arra, hogy beszélgessen idősebb családtagjával, érdeklődjön iránta. Turgonyi Júlia szociológus arról beszélt a konferencia résztvevőinek, hogy a legfontosabb életérzés az időskorúak számára a család és család biztonsága. Ma a nyugdíjas társadalom tagjainak mintegy a fele a létminimum alatt, illetve annak határán él, szociális biztonságuk megszűnt. A szociológus elmondta: Magyarországon a foglalkoztatott nők bére az elmúlt években, de jelenleg is 31-32 százalékkal alacsonyabb az azonos munkát végző és azonos végzettségű férfiak fizetésénél. Az 55-60 év feletti lakosságon belül ezer férfi mellett 1503 nő él; az alacsonyabb keresetű nők később alacsonyabb nyugdíjból élnek, így amikor kisnyugdíjasról beszélünk, akkor elsősorban idős nőkről van szó. Az országos konferencia résztvevői nyílt levélben fordultak kortársaikhoz, barátaikhoz és azok családtagjaihoz, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy az időskorúak közül sokan nélkülözik a csaláa mindennapos jelenlétét, s mindannyiunk felelőssége, hogy a családokból áradó erő és szeretet az ő életüket is szebbé tegye. Emlékkápolna a Hortobágyon Lerakták az alapkövét annak a kápolnának, amelyet a Hortobágyi kitelepítettek emlékére emelnek a pusztaszéli településen, Kócsújfalun. A búcsú- és zarándokhelynek szánt kápolna védőszentje Fogolykiváltó Mária lesz, s a kilenclyukú híd mellett emlékeztet majd a második világháborút követő évtizedekben történt meghurcoltatásokra. Biztos támasz harminckét nyugdíjasnak a kaposvári Zrínyi utcai idősek klubja. Reggeltől délutánig kellemes körülmények között, kedvük szerint múlatják itt az időt: sok-sok beszélgetéssel, közös programokkal. Eljárnak színházba és néha még kirándulnak Is. A polgármesteri hivatal anyagi közreműködésével naponta ebéd is kerül az asztalra, hogy azt ki-ki igénye szerint a többiekkel együtt vagy otthon fogyassza el. Fotó: Csobod Péter Somogyacsai szerencsekeresők „Grábla” és „veila” a tojásokon — A kéményseprő szebb napokról álmodott — Gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni, de soha nem adatott meg, hogy ezzel keressem a kenyeremet. Most, 57 évesen válthatom valóra álmomat. Nem főállásban rajzolom-karcolom a motívumokat — nem is bírnám —, de nyugdíjkiegészítésként hoz valamit a konyhára. A somogyacsai Varga Fe- rencné mondta ezt, amikor napi elfoglaltságáról kérdeztük. 1985-ben — több műtét után — leszázalékolták, s mivel nehéz munkát nem végezhet, a köny- nyebb mellett döntött: elkezdett tojásokat festeni, karcolni. — Ötöt akartam lezsűriztetni, de rábeszéltek, hogy küldjék be tízet. Visszajött a papír: elfogadták valamennyit. Ez tovább lelkesített. A nyugdíjas asszony kifújt és főtt tojásokra karcolja a mintákat. Tulipán, árvácska, margaréta, makk díszíti a tojásokat, s Varga Ferencné egy percig sem bírja tétlenül Fotó: Kovács Tibor némelyiken a „grábla" és a „vella” is fel-feltűnik. S hogy miért fontos, hogy ezek is a héjra kerüljenek? — Sokat dolgozfam lánykoromban is — meséli. — A török- koppányi szőlőhegyen születtem. Nyolcán voltunk testvérek, égett a kezünk alatt a munka. Hányszor feltörte a tenyeremet a vella és grábla... Vargáné úgynevezett ötös meccslabdákat varrt 17 éven át a Delta bedolgozójaként, s mint mondja: a 17 év alatt egyetlen selejtje volt csupán. Az is azért, mert éjjel fejezte be a munkát. Egy percig sem tud tétlenkedni, ezért karcolja olyan nagy örömmel a tojásokat. Varga Ferenc 41 évet és 303 napot húzott le a kéményseprőknél. A szerencsét vitte mindenhova, bár neki — mint megjegyzi — nemigen volt szerencséje. Legalábbis ami a nyugdíját illeti. Ketten élnek 17 ezer forintból. A szőlőhegyen mindig akad munka, és van néhány méhcsaládja is. Odahaza is kéményseprő-ruhában van, az ember azt hinné, éppen most jött le valamelyik padlásról. — Hát, volt mit mosnia az asszonynak — mondja. — Én meg rhár megszoktam a kormot. Sok helyen megfordultam a megyében, ezrekre rúg az általam sepert kéményeknek a száma. Soha nem számoltam, mennyit tisztítottam ki. Gondolhatja, hogy néztem ki, amikor a tabi gyárkéményt — hatvanöt méteres füstcsatorna van benne — tisztítottuk... A kéményseprő férj történeteket mesél füstről, koromról, emberekről. Hogy elégedett-e? Erről nem beszél. A szoba-konyhás lakásban van hol álomra hajtania a fejét, de a szerencse némiképp elkerülte. Fájlalja, hogy neki nemigen jutott. Lőrincz Sándor
