Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16 / 89. szám
1994. április 16., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Hetvenezer forint a kultúrára Nyimben az önkormányzat hetvenezer forintért felújíttatta a kulturális házat. Az épület elsősorban a fiatalok számára nyújt szórakozási és művelődési lehetőséget, elfoglaltságot. Aranylakodalom Siófokon Idősb Stolle László és felesége Rostás Irén félszáz évvel ezelőtt kötött házasságot. Az egész életét Siófokon élő hetvenhat éves Stolle Lászlót és hitvesét a szép családi ünnepségen két fia, mennyi és unokái köszöntötték. 6,7 millió orvosi komplexumra Zamárdiban orvosi komplexum létrehozását tervezik. Először az orvosi lakást újítják fel teljesen — ezzel májusra végeznek. Az épület teljes rekonstrukcióra szorult, s az önkormányzat 6,7 millió forintot fordít rá. A későbbiekben itt helyezik el — egy épületben — az orvosi rendelőt, a csecsemőellátást, valamint a fogorvosi rendelőt, amelyhez kapcsolódik az orvosi szolgálati lakás. Szemle száz kutya fölött Kutyatenyészszemlét rendeztek a múlt héten Siófokon. A rossz idő ellenére is majdnem száz kutyatulajdonos vitte el kedvencét. A bírák elismeréssel nyugtázták, hogy az állatok szinte mindegyike tenyésztésre alkalmas, hiszen mindössze négy-öt ebre kellett csak nemet mondaniuk. Ötmillió forint kátyúzásra Kőröshegyen a Dózsa György út, a Földvárra vezető főútvonal aszfaltozását, kátyúzását tervezi az önkormányzat. A kivitelezésre többen pályáztak, s ezeket a napokban bírálják el. A felújításra a polgármesteri hivatal csaknem ötmillió forintot tervezett. Útjavítás Szabadiban Mintegy húsz-huszonkét kilométer utat kányútalanítanak ezekben a napokban Bala- tonszabadiban. Csaknem félmillió forintért vásároltak murvát, s ezt elterítik az utakon a Siómente termelőszövetkezet dolgozói, illetve a lakosság segítségével. A feljavítás alapozás is egyben; a nyáron finn aszfalttal szeretnék borítani az összes utat — lakossági hozzájárulással. Az út négyzetmétere ötszáz forintba kerül. Egy falu kimaradt a kárpótlásból? Földfoglalásra készülnek a törekiek „A természetvédelem egy kitalált dajkamese” — Tizenkilenc panaszos levél Megújult butiksor Szárszón A vasútállomás mögötti tóparton a múlt év decemberében kezdték meg a butiksor felújítását. Huszonkét árushelyet alakítottak ki, s a munkát már befejezték, így a szezonkezdetre kinyithatnak az üzletek. Fotó: Lang Róbert Levélbomba Kötésén Bombariadót ugyan nem rendeltek el a kötcsei általános iskolában, ám egy levél mégis vihart kavart. A pedagógusok nagyjából hatástalanították ezt a levélbombát, vagy legalábbis azon igyekeznek, ám „tűzszerészek” is érkeztek, mégpedig a levélbomba írójának hívására, s távoztak úgy, hogy nem adtak igazat a levél feladójának. (Folytatás az 1. oldalról) A kárpótlást — mint mondta — nem engedélyezik, mert a természetvédelmi terület kialakítását támogatják. A törekiek azonban nem akarják ennyiben hagyni a dolgot. Mint mondják: a természetvédelmi terület csak kitalált dajkamese, hogy a földet eldugják előlük. Többek már arra gondolnak elkeseredésükben: nekiállnak szántani-vetni — aztán majd lesz, ami lesz. A józanabbak viszont azt mondják: „Törvénysértésre nem szabad törvénysértéssel válaszolni”. S járják tovább útjukat a hivatalok között, hónuk alatt, táskájukban egyre vaskosabb iratcsomókkal... Tizenkilenc panaszos a levelét megírta. Idézzünk ebből! Törekiben a 300 hektár elvett területből nem került kárpótlás. Önhibánkon kívül kimaradtunk három árverésből. Problémánkkal felkerestük a Földművelési Minisztériumot, akik megbízták a Somogy Megyei Földhivatalt ügyünk intézésével. Kárpótlásra kijelölték a meglevő üres területet a falu határában. A végrehajtást azonban a siófoki polgármesteri hivatal megakadályozta, mégpedig úgy, hogy segítségül hívta a természetvédelmet. Azok döntöttek sorsunk felől, akik majd pénzért akarják parcellázni ezt a területet. Mi nem vagyunk a természetMagasodik a fal, serényen keverik a maltert a legények. Jól dolgozik a kőművesmester is, öröm inézni, ahogyan meg-megkocogtat kalapácsával minden téglát, hogy pontosan illeszkedjen a helyére. A siófoki fiókszerkesztőség mellett üzletház épül. A kivitelező úgy döntött, hogy az egyik falunk közös lesz. Nos, a tervező későn vette észre, hogy épp ezen a leendő közös falon jókora ablakunk néz a Sió-csatorna felé már hosszú évek óta. Előbb be akarták tömni téglával, de aztán dr. Léhmann György, az építtető nagy kegyesen úgy döntött (helyettünk): az ablakunk maradhat, de a nyílászáró előtt egy méterre felfalaznak, s védelem ellen, de itt nincs sem védett növény, sem állatvilág. Két esetben is kértük dr. Tarján Lászlónétól: egy bizottság döntsön ügyünkben a helyszínen, hogy a lakosság is kifejthesse a véleményét és kompromisszum születhessen. Mindkét esetben elutasította ezt az államtitkárasz- szony, és az íróasztal mellől döntött. Nekünk nincs szükségünk jóindulatra sem, csak igazságosságra! Mi tudjuk jól, hogy velünk szemben törvénysértést követtek el, amikor kizártak a kárpótlásból, hiszen a törvény kimondta: a falu határán belül kell a földet kiadni. Beérnénk egyébként kevesebbel is, mint ami jár, csak ne kelljen a szomszéd faluk határába elmennünk, ha gazdálkodni akarunk! Balogh Jánosné elmondta azt is: ismerik ők már a neveket, amiket az önkormányzat az új utcáknak akar adni, amelyeket majd azon a területen terveznek megnyitni, amire most ráfogják, hogy természetvédelmi terület. „De azt nem ajánljuk, hogy a területet kiparcellázzák és kicövekel- jék, mert akkor mindenki tudja, hogy megszűnt a természet- védelem. És akkor betelt a pohár, és repülnek a cöve- kek... Mert ha nincs föld kárpótlásra, úgy gondoljuk, akkor pénzes eladásra sincs.” Czene Attila a kialakított kürtőn beosonhat a szél. Fény azonban nuku! (Az nem járhat görbe utakon.) A levegőnek amúgy örülök, csak szorongok egy picit, nehogy később majd pénzt kérjenek érte. Kétségbeesésem közepette az is megfordult a fejemben, hogy éjszakánként lebontom, amit nap közben felhúztak, de jogállamban élünk ugyebár — én legalább is így gondolom. Most már csak arra számítok: ha oly nagyon jószívű a gazdag építtető, mint amilyen fifikás, akkor a cikket elolvasva talán vásárol nekünk egy 100 wattos villanykörtét. Hogy mi is világosan lássuk, hogyan lehet a dolgokat intézni ebben a világban. (Czene) A történet: Nagycsepelyen egy szülő panaszolta, hogy másodikos gyermeke tanulmányi előremenetelét nem látja biztosítottnak. Az idei év elején szülési szabadságra ment a tanítónéni, a korábban napköziben foglalkoztatott pályakezdő pedagógus vette át az osztályt. Ám a korábbi tanító néni a szülési szabadság leteltével — ahogy azt előre be is jelentette az iskola vezetésének — visszament munkahelyére. A napközis tanító néni pedig oda, ahol korábban foglalkoztatták. Tehát minden úgy történt, ahogyan a nagykönyvben megírták. Csatóné Steinmachker Ildikó ebbe nem tudott belenyugodni, ezért fogott tollat, és kérte: ne vegyék vissza a kismama tanító nénit. A Pécs központú Regionális Oktatási Központ ki is vonult Kötésére, ám semmilyen szabálytalanságot nem találtak abban, hogy visszament tanítani Lő- rincz Attiláné, a kismama, Vígh Magdolna napközis nevelő a helyére. Az alsótagozatos iskola nevelőinek egyébként is van gondjuk, hiszen megosztotta őket egy olyan ügy, amelyben bírósági per folyik a korábbi iskolaigazgató felmentéséről. A polgármester határozatban függesztette fel állásából az igazgatót, aki most perel. Az ügy megosztotta az iskola nevelőit, ám ez az eset nem függ össze azzal, amit Csatóné kavart. Dr. Feledy Gyula a kötcsei polgármester jogszerűen járt el, ehhez kétség nem férhet: köteles volt visszavenni eredeti állásába a kismama tanítónőt. S miért lenne gond, hogy a napközis nevelő visszakerült korábbi helyére? Kötésén, Nagycsepelyen és Telekiben persze — az összevont általános iskolába ezekről a helyekről járnak be a gyerekek — nem maradt titokban ez az ügy sem. Aláírásgyűjtés indult, ki kivel van alapon. A szülői értekezlet sem nyugtatott meg mindenkit. Ám azt talán Csatóné sem tudja, hogy „védence” már a levélírás előtt bejelentette a kötcsei polgármesternek, hogy el kívánja hagyni az iskolát, még a tanév befejezése előtt. Az igény, hogy nyitottabb legyen az iskola, társadalmi. A hogyanra azonban mégsem találták meg az igaz választ. Évekbe is telhet, amíg a tavaszelőn alakult iskolaszékek a gyakorlatban is bizonyíthatják jogosultságukat. Az iskola nyitottságának megteremtéséhez egyre több feltétel adott. Ám az iskola nyitottsága aligha jelenthet olyan beavatkozást, mint amelyet megkísérelt a kötcsei iskolába járó kisdiák szülője. Az oktatásügyben a belső megújulás nehéz útját járják az intézmények. Ebben segítséget várnak, nem pedig gáncsoskodást, alaptalan vádaskodásokat, megalapozatlan döntéshelyzet-teremtést. Ez a tanulsága az idézett levélnek, s talán nemcsak Kötésén és Nagycsepelyen lehet okulni belőle. Horányi Barna Befalaztak! Védjegyet is alapít a Siófoki Fürdőegylet Találkozások, program, kert- és tájtervezés Szoborajándékok Boglárnak Szerencsés város Balaton- boglár, s ezt a szerencsét művészetpártoló múltjával alapozta meg. Kecskeméti Sándor szobrászművész már a harmadik, aki alkotását ajándékozta a városnak. A napokban érkezett az önkormányzathoz a Képző- és Iparművészeti Lektorátus értesítése, hogy a kaposvári születésű művész Család című alkotását kiemelkedően szép munkának ítéli és eszmei értékét kétmillió forintra becsüli, felállítását pénzzel is támogatja. Remélhetőleg hamarosan látható lesz az a két szobor is, amit tavaly kapott a város és a zsűri hatmillió forintra értékelte őket. Csikszentmihályi Róbert szentendrei szobrász Legény című alkotását még 1984-ben mutatták be a Balaton-parti városban. Illés Gyula pedig a francia menekültek itt tartózkodásának 50. évfordulóján járt Bogláron, s akkor ajánlotta fel a városnak a fehér márvány Madarat. Különös módon kötik össze ezek a művészeti alkotások a város múltját és jelenét, s talán formálják a jövőjét is. Boglár volt a hatvanas és a hetvenes években az avantgarde művészek kiállítóhelye, a két kápolna által határolt területen, a város és az egyház művészetpártoló együttműködésével. Száz-százötven művész fordult meg itt, s azok is bemutatkozhattak a közönségnek, akiket a hivatalos kultúrpolitika tiltott annak idején. Újra adódik a lehetőség: az ajándékba kapott művek kiállítása, s emellett tervezik a baranyai alkotótelepek bemutatkozását is. A város képvi- selő-testülete az idén 1 millió 300 ezer forintot szán arra a programra, amelynek a Találkozások elnevezést adták, s ez jóval több, mint a művek bemutatása: szeretnének a magyar képző- és iparművészetnek otthont adni úgy, hogy összekötik a kert- és tájtervezéssel, a városépítéssel, a település arculatának formálásával. Mindez annyira új, hogy várhatóan a közeljövőben a művészek és a szakmák itt fogják „kitalálni” a tervezett ökodesign-szimpozio- non. A Találkozások program az alapja a város expopályáza- tának is, amelynek komoly értéke, hogy maradandót alkotva kapcsolódik a nemzetközi rendezvényhez. Gáldonyi Magdolna Az újjáalakult Siófoki Fürdőegyesület 1924-ben alapított szervezet jogutódjaként akar működni. Céljai is hasonlóak. Dr. Kovács Péter elnök elmondta: az idegenforgalomban érdekelt vendégvárók és az ide érkező turisták kiszolgálásában érintett vállalkozók, magánszemélyek és gazdasági egységek etikai és gazdasági érdekeit képviselik. — Fő feladatunknak tekintjük az idegenforgalmi recesszió, a környezetszennyezés megállítását. A kiváló szolgáltatást nyújtókat külön emblémával, védjeggyel jutalmazzuk, a színvonal visszaesése esetén azonban megvonjuk tőlük. Szezonnyitó ünnepséget is szerveznek május 21-éré, s évente pünkösd táján tartanák a jövőben is. Az idén zenés, majo- rettekkel színesített felvonulás szerepel a műsorban és a város különböző művészeti csoportjainak előadásai. Siófokon rendezik ez időben az országos aero- bikversenyt, s ez is kapcsolódik az egyesület rendezvényeihez. Tervezik egy olyan kiadvány elkészítését, amely bemutatja a várost és ajánlatot tesz a vendégeknek a szállásolásokról étkezésről, szórakoztatásról. Dr. Kopár István, a Mahart Balatoni Hajózási Kft ügyvezető igazgatója elmondta: — A Balaton érdekében csak egységes elképzelések alapján, az összes érintett település összefogásával lehet érdemlegesen tenni. A jószándékon kívül figyelembe kell venni a körülményeket és az anyagi lehetőségeket. Ha szükséges, akkor lobbyzni kell. Példaképpen említette a velencei-tavi társaságokat, amelyek megfelelő kapcsolatok kiépítésével 600 millió forinthoz jutottak. (Ondrejovics)
