Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09 / 83. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — KÖLTÉSZET NAPJA 1994. április 9., szombat TAKÁTS GYULA Törvény helyett Tollhoz ha jutsz, a legnagyobb... Kegyetlen körülvesz ez a világ és vasbaver, mint hajdanán lovas zsandár futó betyárt. Pusztában így, magam is itt, hiába futnék, mindig utolér az ostoba kötél s a sokcsövű golyóival szivemig ér s már vérzik pusztán túl is a világ. Szavak nyársán a lelkiismeret. Térdig trágyáz a tett sa Golgoták között a szennyben mossák kezüket. Törvény helyett hordón a hatalom! Veri pecsétjeit a hivatal. Jobb lenne hagyni zöld füzeteim. Elbújni valahol egy híd alatt s tanulni ott a csőlakókkal Vergiliust és okos Berzsenyit e kor ellen, amely falhoz szorít maholnap minden európait. A „nem-szép” versek dicsérete Költészetnapi csendet! Beney Zsuzsa: József Attila várta a halált Fotó: Török Anett Ó, de hányszor elmélkedtek már azon, hogy: kell-e még a ma emberének a vers? A kérdés költői. Legfeljebb kegyetlenül költői. Kegyetlenül tehetetlen. Megveregethetjük persze a „poétái vállakat”, mondván, ha korábban is lettek volna szociológusok, minden bizonnyal kimutatták volna: a tegnap emberének sem kellett jobban a vers. Ám valami magunkkal hozott (tanult? utánérzett?) megélet- len, de visszaálmodott emlék azt sugallja: valamikor mégis jobban kellett a vers! De mikor valamikor? A reformkorban? Vagy a századelő lázas-izgalmas első évtizedeiben? Amikor a költő énekelhetett csak arról, amiről a közélet szónoka hallgatni kényszerült? S ma némely „énekes” vált át inkább politikai szónoklatokra? Nem tudom. Csak azt, hogy makacsul, ellenérvekre sem figyelve tartja magát (bennem is) egy meggyőződés: valamikor jobban kellett a vers... De kinek? Lelkesült embereknek? Széplelkű hölgyeknek? Szerelmes fiataloknak? Akkoriban tán, amikor a köznapi társalgás menete tovább fűsze- reződött egy-egy odaillő idézettel is... Szép szót tudott „súgni” a poézis a meghitt levelezésbe? Lám, honi prózánk jelese, Gárdonyi Géza is mint teszi le a fegyvert a költészet előtt: „Azt mondod, a versnél szebb a próza? / A próza fű, a vers közötte rózsa...” Igenám, de máris hallom: a mai költészetben kevés rózsa terem az irodalom dúsfüvű kertjében. Annál több a tövis. Kevés a „szép” vers! Nő olykor a szamárkóró, meg bőven a gyom is. Ám, ha a régi kertekre tekintünk, ott sem voltak tövis nélküliek a rózsák. S irodalmunk nagyjai is írtak nem-szép verseket. Amelyek nem andalítottak, nem bágyasztották, nem üdítettek. Hanem fölkavartak! Kazinczy tudott „tömjént és korbácsot igen bátran osztogatni”, éppen a Tövisek és virágokban. Petőfi még- inkább! Most viszont a tömjén és korbács osztogatása mindennapos az „agórákon”; médiákban és médiák által. S a költő fölöttébb „nem-szép” verseket ír. Nemcsak emiatt. Viszont gyakran önmagáról is. Mint ezen az oldalon is olvasható: „Jobb lenne hagyni zöld füzeteim. / Elbújni valahol egy híd alatt...” Hát való ez? Hát nem ez a való? — játszom a szavakkal, a játékban igen kevés örömet lelve. A költők e nem-szép versekkel nem akarják, nem is tudják szebbé tenni a világot. Csupán figyelmeztetni a szépre... Mert általa teljesebb, a világ. Kopott közhely — tudom. A gyanakvás (és az öngyanakvás) közegében ki kíván virágot nyújtani, hogy ne érezné: netán művirágként fogadják majd? Gárdonyi rózsáját a költészet magában, nemigen fogja szárbaszökkenteni már... Talán a tövisek döfése jobb kertészkedésre serkent majd. Mert különben a próza dús füve sem marad zöld. így hát óvatosan ünnepeljünk a költészet jeles napján is. A fűre lépni szabad, s azért szedhetők szép és nem-szép virágok is. Csak kissé kevesebb taposással! Kerten kívül, s kerten belül... Tröszt Tibor — Minden versben a látásmód az, ami a prózától megkülönbözteti. Ez a rendkívüli sűrítettség leginkább csak nagy érzelmi feszültség árán jöhet létre. Ha igazán hat, akkor hasonlóan nagyfokú érzelmi feszültséget hoz létre. Beney Zsuzsa vélekedik így, aki soha nem tanított általános és középiskolában. Orvos, akit irodalmi és esztétikai munkái alapján hívtak meg tavaly ősszel a miskolci egyetemre. Verset és prózát ír, és József Attila a kedvence. A megyei pedagógiai intézetben beszélt a József Attila-versek- ről, azok értelmezéséről. — József Attilát egy időben kisajátították... — Politikai vonatkozásokkal nem foglalkozom a költészetét illetően, mert aljas dolognak tartom. Én félig-meddig megértem és megértettem: kommunistának lenni, a baloldalhoz tartozni teljesen mást jelentett a harmincas években, mint az ötvenes években. Az emberi tisztességesség egyik megjelenési formája volt—jóllehet, enélkül is lehetett valaki tisztességes —, míg az ötvenes években nem feltétlenül ezt jelentette. — Miért lett éppen József Attila a kiválasztott? — Valószínű, hogy az én agyamban is hasonló dolgokra kattannak be bizonyos rugók. De a József Attila-i képalkotás nem jellemző rám, holott több évtizede foglalkozom vele. Nagyon érdekes, hogy rám, költőre József Attila sohasem hatott. A dolgok verbalizációs igénye hasonló mindkettőnkben. József Attilát nagyon erősen befolyásolta korának polgári kultúrája. Az, amelyik egy generációval eltolódva hozzám érkezett. Akkoriban ez nagyon élő volt bennem. — Orvosként hogy „analizálja” a József Attila-i életművet? Megkérdőjelezik azt is, vajon sorsszerű volt-e a szárszói tragédia, s valóban ön- gyilkosság volt, s nemcsak véletlen. — Azt meg lehet kérdőjelezni, hogy József Attila öngyilkossága aznap, abban a percben sorsszerű volt-e. Azt azonban nem, hogy várta a halált. Az utolsó két-három év verseiből ez kiolvasható. Én megpróbáltam ezt bizonygatni. Hogy a személyisége és a betegsége miként játszott közre? Egyrészt: halottról nem lehet diagnózist felállítani. Másrészt: — és ez fontosabb —, nem is illik. Nem hiszem, hogy ha József Attila elmeállapotát minősítem, akkor többet tudok meg verseinek belső struktúrájából. Annak idején letettem a hippokratészi esküt, hogy amit orvosként tudok, azt nem hozom másnak a tudomására. Ezt tartom is. — Születhetnek ma is új József Attilák? — Igen. De neveket nem mondok, nehogy kimaradjon valaki. Nem tudom, hogy nehezebb volt-e József Attila korában zseninek lenni, mint most. De vannak korok, amelyek egyszerre tiltják a szellemi megmozdulásokat, és ugyanakkor kedveznek is nekik. Ez a kor, a mi korunk any- nyi szenvedést tartogat mindannyiunk számára. Nem hiszem, hogy ne csapódna le az irodalomban, a művészetekben, és ne kedvezne az újabb zseniknek. — Azok, akik nap mint nap foglalkoznak az írással, az irodalommal, a költészet napján minden bizonnyal készítenek számvetést. Beney Zsuzsa mit vár április 11-étől? — Csendet. Talán megengedhetjük magunknak, hogy egy fél délutánt vagy egy estét nem a tévé előtt töltünk majd el, hanem könyv mellett. Netán egy József Attila kötettel a kezünkben. Lőrincz Sándor GYŐRI LÁSZLÓ Kolera A fél falu. De mennyi lélek? A templomkerti koleraemlékoszlop fölirata megmondaná, a régi véset. Atyafi hány, ki elenyészett? Elég annyi, hogy szinte a fél falu, fél galaktika lobbant utolsó, hősi véget. Az ártatlanok halni készek. Azért hősök. így él a fa. Ma eleven statisztika, holnapra száraz cinkefészek. A fél falu. De mennyi lélek? A templomkerti koleraemlékoszlop fölirata megmondaná, a régi véset: egy fél ház is egész haza? CSANÁDYJÁNOS A hősökről Virrasztók a világ fölött otthonából kiüldözött árva senki, árva világ — ki az égi lyukon kilát. Kiiátok én, mint a világ ki befele, magába lát, felhúzom az íj idegét — úgy röppentem el az igét. Sorstársaim, honfitársak, szeretőim, árva lányok, bodzavirág a szoknyátok, vaskályha cső a nadrágtok. Mert még vagytok, még megvagytok, mint az aranyos teliérek népi mélyben, az igétek szavam heve, a tiétek. Az enyém megannyi vétek, amivel élni akartok: amíg hősökről beszélnek halhatatlan lelkek vagytok. KRISTÓ TIBOR Pogány fohász pintyek szunnyadnak délután Korvin hollója ül a fán disszidálnak őzek nyulak nyomuk végtelenbe mutat vágyunk új inget váltani oltár elébe járulni vecsernyén is áldozni fejfáink mellé állani kinek nem jut belőle ne hintsen port a szemünkbe az már minket nem vakít állani visszamért parcellán tűnődni őseink nyomdokán míg árvalányhaj magját hinti nem lehet kiválani már nem erény pusztulni se tegyen remény Uram hajlítsd el fajunk ostorát de korbácsoljad a hitványát fogadj magadhoz örökre tisztuljunk fehér tüzedben hogy választott néped lehessünk MACZKÓ KATALIN Visszatérsz? A mindenségbe ködlő tájakon Lelkem megfürdik szerelmi vágyakon. A sötétben látlak mellettem itt Te kibontott szárnnyal elreppensz megint. Tudom, visszatérsz, ha szitál a köd, s aranypánt csillámuk homlokod fölött Halkan kacagva mondod: Itt vagyok! s most már mindörökre veled maradok. BERTÓK LÁSZLÓ Egy fényképre Tetten érni a folyamatot, mikor színén a lényeg átsajog, látni, láttatni, hogy élet, halál egy pillanat szarvhegyén dől vagy áll, hogy a világ teljesebb, mint amit szemünk jelez, képzeletünk vetít, kívülről, mégis benne! emberi korlátáinkat szétfeszíteni — ragyogja, ami ki sem mondható, árnyék és fény keresztjén a való. 1.11 HE 3.1 4.1 5 m 6.® 7.[X] 8.1 9.(2 10. CB 11.1 12.1 Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A modem Magyarország csak jobb utakkal, több telefonnal, korszerűbb közlekedéssel teremthető meg. A korábban elmaradt beruházások pótlása jóval több pénzt hozhat az országba, jóval több munkahelyet eredményez. Jobb levegőt, ihatóbb vizet, tisztább környezetet szeretnénk. Ha a szabályozás végre összhangba kerül az érdekekkel, a környezet védelme elősegítheti a gazdasági felemelkedést, az élet minőségének javítását.” SZDSZ (Fizetett politikai hirdetés) &10 000& Somogy megyei választópolgár ajánlócédulájának átadásával juttatta kifejezésre: "Ezt a csapatot érdemes támogatni!" Kutas Csaba, Lipák László, Híri Sándor, Lakos István, Berend Ferenc, Dr. Pallér Endre Agrárszövetség Somogy megyei képviselőjelöltjei (Fizetett politikai hirdetés) (39685) A Surján-Mix Kft. felvételt hirdet az alábbi szakmákban, kiemelt bérezéssel, Siófok és Kaposvár vonzáskörzetében:- kőműves,-ács,- hidegburkoló,- festő, továbbá felvesz magas- és mélyépítésben jártas művezetőt. Jelentkezni lehet: Siófokon, a Kórház Nővérszálló építkezési irodájában, Koncz József művezetőnél. Kaposvár körzetében Szentbalázs, Fő u. 96. szám alatt, Torma Zoltán építési igazgatónál. (39997)
