Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-08 / 56. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. március 8., kedd Somogyi közoktatás, a „vármegyei fedélzetről” (3.) Nem fütyülik ki a „tanfüttyüst”... Kolping-központ Esztergomban A Magyar Kolping Szövet­ség oktatási központot hoz létre Esztergomban, a német kormány egymillió márkás támogatásával. Egy volt mű­velődési házat alakítanak át erre a célra. A terv szerint a szeptemberi tanévkezdésre elkészülő intézménybe első­sorban hátrányos helyzetű és az általános iskolában tanul­mányi gondokkal küszködő fiatalokat várnak. Indiai művészek bemutatója Indiai kézművesek munkáit — ékszereket, bőrből készült dísztárgyakat, textíliákat lát­hatnak és vásárolhatnak meg csütörtökön az érdeklődők Budapesten a Postás Műve­lődési Központban. A vendé­gek megkóstolhatják az ere­deti bengáli teát is a Benczúr utcai indiai délutánon. T ruffaut-filmek Budapesten Az élők sorából tíz eszten­deje távozott Francois Truf- faut-nak, a francia filmes új hullám „fenegyerekének” leg­jelentősebb alkotásait tűzte műsorra a budapesti Francia Intézet és az örökmozgó ret­rospektív sorozaton, március 14-23. között. A vetítések este hét órakor kezdődnek a Fő utcában. Felújították a Hófehérkét A Walt Disney Stúdió által több mint ötven éve vászonra álmodott mese, a Hófehérke és a hét törpe — a klasszikus rajzfilmek közül az első, s így talán a legdédelgetettebb — a legmodernebb technikával felújított változatban hamaro­san az egész világ számára elérhető lesz videókazettán, csakúgy, mint a mozikban nemrégiben nagy sikerrel bemutatott Aladdin. Most elő­ször e videofilmek világpre­mierje egyben a magyaror­szági premier is. Frank Sinatra összeesett a színpadon Richmondi koncertjének vége felé hirtelen rosszul lett Frank Sinatra. A világszerte ismert amerikai énekes My Way című sikeres dalának előadása közben néhány percre eszméletét vesztette. A zenekart vezénylő fia segítsé­gével, a közönség együttérző éljenzése közepette Sinatrát levitték a színpadról, majd a helyi kórház intenzív osztá­lyára szállították. A 78 éves énekes, aki egy hete pályafu­tásáért Grammy-díjat kapott, a kórházban hamarosan visz- szanyerte eszméletét. Kapcsolatok Művelődési Alapítvány Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyék önkormányzatainak anyagi támogatásával magánszemé­lyek hozták létre a Kapcsola­tok Művelődési Alapítványt, amely első közgyűlését a Bor­sod megyei Mályiban tartotta. A Felvidék, Kárpátalja, a Par­tium történelmi régióinak kul­turális kapcsolatait, rendezvé­nyeinek összehangolását szolgáló alapítvány munkájá­ban részt vesz a Határon Túli Magyarok Hivatala is. Valamikor úgy mondták, hogy a megyei szakigazgatás meghosszabbított keze, a „pe­dagógiai kabinet” (vagy SOPI) által irányított szakfelügyelet volt, melyet vagy főállásban, vagy órakedvezménnyel láttak el a szakfelügyelők. Bizony működött is a hírlánc: „tanfüty- työs” érkezése várható! Anekdotába illő eset: állító­lag egy tanárnő, amikor meg­hallotta, hogy jön a szakfelü­gyelő bezárkózott az illem­helyre és hiába rimánkodott az igazgató, a világ kincséért sem jött elő onnan, míg a „rettegett” kolléga, akinek egy órája láttán kellett munkáját minősítenie, nem távozott az épületből. Hogy így volt vagy sem, azt nem tudom, de beszédes pél­daként emlegették. Kollegiális alapon Ám még a rendszerváltást megelőző időkben, a demoka- tizálás szándéka szerint, egyre inkább előtérbe került a tanácsadás szerepe, a kolle- galitás elve. S erre az adott le­hetőséget, hogy a „kiválasztot­tak” a „primus inter pares” elve alapján kaptak megbízást. Az óralátogatás vége nem ítélethirdetés volt, hanem szakmai beszélgetés, közös okulásra, amelyen tájékozód­hatott munkatársa tudásáról az igazgató is, és a munkakö­zösség vezető is. Ma az intézet, főállású mun­katársai mellett — mint a dr. Riez Ferenccel és Fekete Jó­zseffel készített számvetésből kiderült —, harminc szakta­nácsadó pedagógust foglal­koztat. Oda mennek, ahova hívják őket, ahol tanácsaikra, véleményükre igényt tartanak: vagy a tanár, vagy az igaz­gató, vagy mindkettő. S ez a gárda jelentős rész­ben a régi! Tehát nem fütyül­ték ki a tanfüttyösöket... Hívás pedig érkezik szép számmal! Ugyanakkor visszajelzés is: mert a nagy tapasztalattal ren­delkező kolléga, nemcsak a matematika vagy a magyar szakos kollégája tudását, módszereit teszi mérlegre, de érzékeli a hangulatát, közérze­tét, az egész iskola légkörét is. Hozzásegíti a „megyét” ahhoz, hogy ne csak úgy általában tudja, hogy mi a helyzet, ha­nem iskolánként is. Települé­senként is. Személyenként is! Ez jó szempontot jelent a szakmai továbbképzések szervezéséhez. Mert a rossz körérzet ellenére a pedagógu­sok többsége igyekszik, hogy A legnagyobb sikernek azt tartják, hogy túlélték az el­múlt évet is. Ez azt jelentette, hogy sok viszontagság elle­nére a folyóirat minden száma idejében megjelent. A kiköltöztetés és a beren­dezkedés nehéz körülményei között is fenn tudtuk tartani a Magropresst, amely a romániai magyar nyelvű sajtóból ad közre román nyelvű szemelvé­nyeket kéthetente — mondta Kántor Lajos, a kolozsvári Ko­runk főszerkesztője. — Ghe- orghe Funar kolozsvári pol­gármester kitelepítő buzgalmá­nak váratlan mellékterméke­ként egyfajta új művelődési pó­lus jött létre Kolozsváron. Nemcsak a Korunk szerkesz­tőségét költöztette ki ugyanis a többet és újabbat tudjon; a friss diplomán is gyorsan szá­rad a tinta. Nem kívánok számadatok­kal terhelt leltárt készíteni, pusztán az érzékletesség ked­véért jegyzem meg: az elmúlt fél évben, szinte minden má­sodik-harmadik napra esett egy-egy továbbképzés, jó nevű, népszerű, a szakmában közismert előadókkal! Az inté­zet „favorizálni” is szeret. Kuta­tásokra ösztönöz, pályázato­kat ír ki, s lehetőség szerint ki­adványokat jelentet meg. A„bűvös” háromszög Talán kitetszik az eddigiek­ből, hogy a közoktatás min­dennapjai mögötti megyei hát­tér bemutatásakor, nem annak dicséretét kívánom zengeni, hanem csupán létét és műkö­dését jelezni. A hivatali és a módszertani „pillérek” mellett, most egy éve, hogy emeltek egy harmadikat is. A mi térségünkben: Pécsett! Eleinte úgy hívták, hogy ROK (Regionális Oktatási Központ), ha nem tévedek most úgy hívják, hogy TOK (Területi Oktatási Központ). Már születése előtt sok fenn­tartás hangzott el felőle, s szü­letése óta is róla — alappal vagy alap nélkül. E sorok írója nem hivatott ezt eldönteni. Miként fekete-fehéren fo galmazni a számvetésben együtt töprengő partnereim sem kívántak. Azt jelezték, hogy a TOK — szerintük — nem tokosodott be, köszönhetően főleg annak, hogy vezetője dr. Bárdi László nagyfokú ko I legal itással, nyi­tottsággal közeledett a me­gyei, illetve a megyében dol­gozó szakemberekhez. Ugyanakkor az egy évi mű­ködés inkább csak sejtet még dolgokat. Dr. Riez Ferenc „Somogyból nézve” készített is egy dokumentumot, amelynek egyik dicséretes következte­tése az, hogy a rokonszenves közeledésen túl bőségesen van még mód az együttműkö­désre, a közös-kölcsönös in­formációcserére. Ha az „újszü­löttet” a választások utáni kormányzat is életben tartja még... Mivégre is kellene a megyei, vagy megyei-regionális együttműködés? Látnivalóan nem azért, hogy a háttérszervezetek igazol­hassák létjogosultságukat. Hanem sokkal inkább azért, mert a megyei fedélzetről városháza épületéből, hanem több más lapot, szervezetet is. így került ugyanabba az épü­letbe az Apostrof című román irodalmi lap, amely fiatalok na­gyon jó színvonalú publikáci­ója, a Helikon, az írószövetség mágyar nyelvű, kéthetente megjelenő lapja, az Utunk utódja. Itt működik majd a Polgári Szövetség Pártjának klubja, amit hetente egyszer rendez­vények céljára a Korunk fel­használhat. Itt folytathatja mű­ködését a Korunk galériája is, és így a Szamos partján egy­fajta kulturális központ jön létre. A Korunk szorosabban vett munkásságáról szólva Kántor Lajos kiemelte a folyóirat idei első számát, amely a kettős és többszörös identitás kérdéskö­nézve, sőt előre figyelve bizo­nyos feszültségek várhatók. A vállalkozói iskola szlo­genje, van ahol kényszerű, de mégiscsak alkalmi „kalmárko­dást” jelent csak, s nem a vál­lalkozóvá nevelés! A profilok sokszínűsége el­vezethet olyan tarkabarkaság- hoz, átfedésekhez, képzési kényszerpályákhoz, amelyek a megalapozott műveltség rová­sára mennek, s nem biztosít­ják később az úgyszintén so­kat emlegetett „rugalmas át­járhatóságot”. A körzeti iskolák széttagoló­dása, a sokat ígérő helyi önál­lóságot helyenként nehéz helyzetbe hozza. Nemcsak gazdaságilag, de pedagógiai­lag is. A pár tanerős iskola va­jon megbírkózik-e majd a szá­mítástechnika, avagy az Ide­gennyelv tudás kihívásaival? Az ésszerű versenyt, nem váltja-e fel néhol az ésszerűtlen rivalizálás? Nem beszélve a munkanélküliség növekedésé­ről! Mert hiába az oly divatos gazdaasszonyképzés (amely önmagában helyes), ha nincs a „gazdának” miből megkeresni a kenyérrevalót! Nem is szólva a pedagógus szakmai-egzisz­tenciális biztonságáról, amely azt igényli, hogy szülessék meg már végre a Nemzeti Alaptan­terv! Az igazi tét A demokráciában ugyanis természetes a kormányzati „váltógazdálkodás” lehető­sége. Az igazi tét azonban az, hogy ennek hátterében (vagy előterében inkább?) stabilizá­lódjék végre az oktatási-neve­lési rendszer! Képes legyen kezelni, felfogni a változó okta­táspolitikai koncepciókat anél­kül, hogy azok megrázkódtatás­sal járnának az iskolában, a ne­velés, a képzés folyamataiban. A számvetés szerint: e kérdé­sekben van az igazi tétje és ki­hívása a ma sokszínű iskolájá­nak! Ehhez a megye a háttér­beli együttgondolkodás, az összehangolás, az orientálás szerepére vállalkozhat. Nem önmaga kedvéért, s néha hálát­lan szerepben is. Egyet feltétlenül el kell is­mernünk: e háttérmunkára ma már nincsenek sokan, ám szer­felett sok mindenre gondolnak. Leginkább előre tekintve. S visszanézve, „nosztalgia” nél­kül, csak akkor, ha már meg­született érték menne veszen­dőbe. Lévén mindenekelőtt ma is: iskolapártiak... Tröszt Tibor rét járja körül. Ezt az esszé­gyűjteményt az utóbbi években a tematikus számokra koncent­ráló szerkesztőség egyik legér­dekesebb vállalkozásának ne­vezte, és nemcsak a romániai magyarság, hanem az egész magyarság szempontjából is. Ez a szám számos nyugat-eu­rópai és amerikai vonatkozású írást is tartalmaz, amellett, hogy a romániai csángókérdés­ről, a romániai németek jelenlé­téről, illetve hiányáról is ír. Ily módon átfogó képet ad a „részben az egész” elve alap­ján. A további vállalkozások kö­zött igen érdekesnek ígérkezik a RMDSZ-szel foglalkozó már­ciusi szám. Ebben közvéle­mény-kutatást is közöl a folyói­rat. Baracs Dénes Ellenséges buzgalom váratlan következménye Új szellemi központ a Szamos partján VIDÉKI ŐSBEMUTATÓ KAPOSVÁRON Sára Sándor: Vigyázok A filmforgalmazók nem vették kegyeikbe Sára Sándor leg­újabb filmjét, a Vigyázókat. A televízió ugyan bemutatta, de a mozitermek fenntartói tartózkodó magatartást tanúsítottak. A film egyik jeleneteben Mensaros László Vidéki ősbemutatóra Kapos­várra érkezett a film a napok­ban, a Művészmoziban vetítet­ték le Sára legújabb alkotását. A szervezők sem számítottak ilyen nézőseregre. Mának szóló üzenetet fo­galmazott meg új filmjében Sára: a hatalom beidegződése mély nyomot hagyott a rend­szerekben. Ugyan több alka­lommal elhangzik a filmben az ÁVH neve, de mintha nem is az ötvenes években játszódna a történet. Baráti társaságba ritkán lép be áruló: ám filmünk esetében őt keresik a szereplők, vajon ki „vesztette el” ÁVH-s igazolvá­nyát. A történet a kérdésre nem felel: mindenki gyanús és tiszta. Lehet, hogy — megtör­tént ez sok más esetben is — a társaságon kívüli személy(ek) csempészték be a lakásba az ÁVH-s igazolványt, hogy a rendet felborítsák? Csupa ta­lány. Csupán egy biztos: az ál­lamgépezet működik. És ame­lyik társadalmi réteget veszi célpontba? Az értelmiséget, amelyik a legkiszolgáltatot­tabb. Sára nem leplezi: vajon az áruló(k) is köztük kereshe­tők? Nem újkeletű a téma, amit Sára Sándor feldolgozott. Sartre drámáiban ezek a motí­vumok már fellelhetők, de gon­dolhatunk Jancsó Miklós Sze­génylegények című filmjére is. A Vigyázok esetében a néző óhatatlanul nemcsak az árulás általános erkölcsi, politikai eszközeit és tartalmát minősíti, hanem életkorához képest az átélt történelemből levont ta­pasztalatait is hozzáteszi. Sára ÁVH-s filmje olyannyira korta­lan, hogy az ötvenes években elképzelhetetlen környezetben jeleníti meg Domahidi Miklós Csorba csésze című regényé­nek filmváltozatát, amelyben — hogy egy jellemző mondatot is idézzek —: „az emberek nem beszélnek, rettegnek”. Képtelen világnak nevezi a film egyik szereplője a történ­teket, az egymás gyanúsítását, a bizalmatlanságot, amelyet a hatalom diszkréten irányít. A dokumentarista Sára nem tudta megtagadni magát, iga­zában játékfilmet szánt a kö­zönségnek, ám csupán a két műfaj sajátos ötvezetét tudta létrehozni. A film mondandója elgondolkodtató, a szereplők játéka lenyűgöző. Nagy-Kálózy Eszter, Andorai Péter, Máté Gábor, Töröcsik Mari, Rácke­vei Anna, Gálffi László, Mensá- ros László teszi emlékezetessé Sára filmjét. Horányi Barna Európai kulturális hónap, tavaszi fesztivál Ezer művész érkezik húsz országból Az európai kulturális hónap eseményeivel bővült buda­pesti fesztivált március 11. és április 10. között rendezik meg. Az Európai Közösség még 1991-ben ajánlotta fel Budapestnek, hogy legyen az 1994-es eurpai kulturális hó­nap házigazdája. À nyitó hangverseny, ame­lyet a Magyar Állami Hangver­senyzenekar ad, március 11-én lesz a Budapest kong­resszusi központban. A feszti­vál keretében koncertezik — többek között — a Debussy Vonósnégyes, a Capella Sa- varia, a Componensemble és a Liszt Ferenc Kamarazene- kar. Több budapesti színház új bemutatóval jelentkezik. A kiscelli romtemplomban a Bu­dapesti Kamaraopera előadja Mozart operáját, a Varázsfu­volát. Külföldi sztárok is ér­keznek: Anatolij Vasziljev orosz és Andrzej Wajda len­gyel rendező. A több mint harminc kiállítás közül az egyik legérdekesebbnek a Magyar Nemzeti Galériában március 11-én nyíló, Csont- váry műveit bemutató tárlat Ígérkezik. A programokban egyikként 20 ország mintegy 1000 művésze vesz részt. á

Next

/
Oldalképek
Tartalom