Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1994. március 8., kedd Szabó Iván Izraelbe utazik Szabó Iván pénzügyminiszter ma Izraelbe látogat. A magyar pénzügyminisztert az Izraeli Magyar Kereskedelmi és Iparkamare hívta meg. Szabó Iván találkozik Abraham Sohat izreli pénzügyminiszterrel, és beszédet mond a kamara rendezvényén vezető izraeli és magyar üzletemberek előtt. Országos gyász Görögországban Andreasz Papandreu görög miniszterelnök országos gyászt rendelt el Melina Mercouri kulturális miniszter és világhírű filmművész halálát követően. Hétfőtől péntekig az Akropoliszon és valamennyi ősi emlékhelyen fél- árbócon lesznek a lobogók. „A görög nép csodálta Melina Mercourit. Személyében bátor harcost, kiváló művészt és nagyszerű asszonyt veszítettünk” — mondotta Andreasz Papandreu miniszterelnök. A vasárnap New Yorkban elhúnyt miniszterasz- szony földi maradványait holnap ravatalozzák fel az athéni katedrálisban. Temetését csütörtökre tervezik. Palesztinok védelméért A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet csak akkor járul hozzá a félbeszakadt közel-keleti béketárgyalások folytatásához, ha lefegyverzik a szélsőséges telepeseket, és az ENSZ megfelelő határozatot hoz a megszállt területeken élő palesztinok védelmére. Arafat az egyiptomi fővárosban több órán át tárgyalt Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel és Amr Musza külügyminiszterrel. Utána adott nyilatkozatában egyértelműen leszögezte, hogy nem elegendő fegyvertelen ENSZ- megfigyelők kiküldése a megszállt területekre. Szerinte a nemzetközi békefenntartóknak fegyvereseknek kell len- niök, mert a palesztinokat csak így védhetik meg a fanatikus telepesek támadásaitól. Boszniai horvátok — föderációs terv A boszniai horvátok kollektív vezetősége támogatásáról biztosította a horvát-muzul- mán föderációról Washingtonban amerikai védnökséggel létrejött megállapodást. Támogatjuk a washingtoni egyezmény szellemét és tartalmát — hangoztatja a dpa szerint a hercegovinai Mostarban tartott tanácskozásról kiadott közlemény. Az ülésen a boszniai horvát elnökségen kívül részt vettek a Zágrábban hatalmon lévő Horvát Demokratikus Közösség boszniai szárnyának vezetői is. A megállapodás szavatolja a bosznia-hercegovinai horvát nép „teljes szuverenitását”, beleértve „önrendelkezési jogát” — hangsúlyozza a boszniai horvát vezetés. Közbiztonsági konferencia A rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, a határőrség, a bíróságok és az ügyészségek vezetői részvételével közbiztonsági konferenciát tartottak tegnap Budapesten. Kónya Imre belügyminiszter a konferencián elmondta: a Belügyminisztérium elkészítette a közbiztonság javítása érdekében szükséges komplex feladatok és kormányzati intézkedések tervezetét. Az elbocsátások újraélesztették a médiaháborút Kérdőjelek Mester a rádióban (Folytatás az 1. oldalról) Törvénytelen, nem törvényes, jogsértő vagy nem is tudom igazából minek nevezzem azt a levelet, amelyben közük április 11-i fölmentésünket. Minden jogi úton megtámadjuk, az biztos... — A 24. évfolyam 9. adása után befellegzett a műsornak? Többet nem lesz 168 Óra? — Meggyődésem, hogy lesz, csak azt nem tudom mikor... Higyje el megmondanám... Addig hallagatóink vegyenek kézbe bennünket, olvassák a 168 Órát újság formában — Rapcsányi László — az ellen-168 Óra kinevezett felelős szerkesztője — sem csinál műsort? — Én nem foglalkozom Rapcsányival. Ne is hozza elő nekem... Lehet csinálni új 168 Órát kollaboránsokkal, árulókkal. A régi csapat megfogadta, egy milliméternyi riportszalagot sem ad le nekik. — Miért fejezték le pont most a rádiót? — Régóta érett a dolog. Ezzel most feketén-fehéren bizonyították: ahol nincs sajtószabadság, ott demokrácia sincs, s azt tudjuk jól mi következik ezután. — Érdekelne, Ön kinek a szemében volt a szálka? — Ne emlegessünk neveket. Nemcsak rólam, vagy 168 Óráról van szó. 129 rádiósról. — Gondolom hallotta, van aki egyetért az Önök eltávolításával. — Én is hallottam, hogy például Kulin Ferencet és Csépe Bélát nem aggasztotta a dolog. „Miért nem volt sírás-rívás amikor a bányászok röpültek”? Szerintem akkor is volt. Sokan elfelejtik: kirúgni lehet bennünket, megfélemlíteni nem. — Milyen a hangulata? — Nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott és optimista. — Viccen kívül? — Komolyan mondom. Tudnék most viccelni? (Békés) A riporterek mentek, de mi jön ezután A politikai tisztogatás aligha politikus lépés A rádiós elbocsátások nemzetközi visszhangja „Az ideológiai szekértáborok nagyon megmerevedtek Magyarországon az elmúlt években. így aztán legalábbis kétséges, hogy a rivalizáló rádió vagy tévé műsorok képesek lettek volna meggyőződésüktől eltántorítani a másik fél híveit” — vélte a BBC a Magyar Rádió 129 munkatársának elbocsátását kommentáló jegyzetében. A brit rádió magyar nyelvű adásában megállapította: „Márpedig ahol mindkét fél az igazság egyedüli letéteményesének véli magát, vagy az egyik fél téved, vagy a másik, de legvalószínűbb, hogy az ilyen éles versenyhelyzetben mind a kettő. Ha a rádióban történt elbocsátások valóban csak a pazarlás megszüntetését szolgálják és az okok valóban szakmaiak és etikaiak, a végeredmény még mindig az, hogy az egyik fél derékhada elhallgattatott”. A kommentár szerint „az is számít a magyar hallgatónak, hogy hiteles eszközökkel és hiteles személyek alkalmazásával valósul-e meg a pártatlan közszolgálatiság, ha egyáltalán létrejön”. „A hallgató szempontjából magyarázatot igényelhet az is, hogy erre a döntésre választási kampány-időszakban kerül sor, és hogy a menesztettek zöme ellenzéki, vagy legalábbis nem kormánypárti újságíró” — vélte a BBC hírmagyarázója. A magyar rádiósok elbocsátására több, jelentős nyugati lap is reagált. A Financial Times budapesti tudósítójának értékelése szerint az elbocsátásokkal tetőzött a múlt évben kezdett tisztogatási akció a médiákban. „A magyar kormány még szorosabbra vonta az elektronikus médiumok ellenőrzését, s minderre a május 8-i választások előtt került sor, amelyek a közvélemény-kutatások eredményei szerint a konzervatív koalíció vereségét hozzák majd” — írta Nicholas Denton. A Süddeutsche Zeitung azt hangsúlyozta, hogy az azonnali hatállyal életbe lépett elbocsátások azt eredményezték, hogy gyakorlatilag megszűnt valamennyi kritikus hangvételű műsor a Magyar Rádióban. A német lap — „saját információ” jelzésű rövid írásában — beszámolt arról, hogy a kormány képviselői elhárították magukról a felelősséget és a Magyar Rádió függetlenségét hangsúlyozták, de az újság hozzátette, hogy a kormány 100 millió forintot adott az intézménynek a fizetésemelésekre és a végkielégítések kifizetésére. A Der Standard beszámol Hagelmayer István számvevő- széki elnöknek arról a nyilatkozatáról is, amelyben elutasítja, hogy a szóbanforgó jelentést két hónappal a választások előtt ürügyül használják fel politikai tisztogatáshoz. A kormányfő nyilatkozatát idézve, miszerint nem kíván beavatkozni a független rádió ügyeibe, hírt ad a lap arról is, hogy minisztertanács 105 millió forintos támogatást szavazott meg. Végső következtetése: a rádió alelnöke, csakúgy mint korábban a televízióé, az engedetlen műsorkészítők elbocsátásával a menesztése ellen küzdő kormánycsapat magasabb akaratát hajtotta végre. A Die Presse azt írja, hogy Csúcs László nem is próbálja titkolni: az elbocsátási hullám politikai tisztogatás. A lap a történtek felelevenítésekor visz- szamegy a médiaháború kezdetéig. Fényi Tibor, a tudósító idézi Boross Péternek azt a nyilatkozatát, hogy nem kíván beavatkozni az állami médiák belügyeibe, s hozzáteszi: erre nincs is oka, hiszen a híradásokat uralják az ő tevékenységéről szóló protokolláris jelentések. Az elbocsátásokkal kapcsolatban a Die Presse megjegyzi: külföldön azt közölték, hogy pusztán a kommunistákat távo- lítják el a szerkesztőségekből. Ennek — írja — ellentmond az, hogy éppen a televízió volt párttitkára lett az új hírigazgató. A rádiónál pedig a bejelentett 15 százalékos takarékossági intézkedést végrehajtva csak műsorkészítőket bocsátottak el, a bürokrácia érintetlen maradt — írja a Die Presse. A lap beszámol a különböző intézmények — a Nemzetközi Sajtó Intézettől (IPI) az amerikai kongresszusig — tiltakozásáról, és idézi az ellenzék érvelését, amely szerint a magyar kormány egyoldalú rádió — és televízió propagandával próbálja befolyásolni a május 8-i választásokat. Mekkora a Kek-erő? A Közép-európai Kezdeményezés a Triesztben megtartott hétvégi külügyminiszteri tanácskozásán minden korábbinál hitelesebben megmutatta a világnak: mi a fő ereje és mi a legfőbb gyengesége? Ereje, hogy kész első számú feladatának teljesítésére, arra, hogy — éppen a magyar külügyminiszter megfogalmazásában — érdemben közreműködjék Közép Európa gazdasági egységének helyreállításában. Miben mutatkozhat meg a Kék tényleges tettereje? Abban, ha a hasznos és szükséges elvi döntések nyomán a tagállamok közösen autópályákat és vasútvonalakat építenek, újból üzembehelyezik a Triesztből kiinduló olajvezetéket, valamint két-és többoldalú gazdasági fejlesztési megállapodásokat kötnek, — ami persze jócskán függ a térség politikai feszültségeinek levezetésétől. S mi a Kék gyenge pontja? A Kék ezúttal olyan témában mutatta meg igazi gyengeségét, ami számunkra különösen fájdalmas: Szlovákia, Csehország és Lengyelország egyidejű fellépése miatt elmaradt az általunk remélt döntés a kisebbségek védelméről szóló dokumentumról. Miért? Mert nem maradt hatás nélkül az a tény, hogy nincs Európának még egy térsége, amelyben annyira kuszáltak a politikai érdekek, mint éppen itt. Zsákutca volna? Inkább arról van szó, hogy a számunkra oly fontos kisebbségi ügy körüli viták jelzik a legközérthetőbben: a diplomáciának folyamatosan keresi kell a különböző országok érdekeinek legnagyobb közös nevezőjét. A Kék sajátos közösségében végképp nincs más út. Ez viszont minden látszat ellenére járható. Kocsis Tamás Mercouri búcsúja A görög politikai és művészeti élet legendás alakja, Melina Mercouri már négy héttel a halála előtt tudhatta, hogy állapota reménytelen. A rákbetegségben szenvedő színésznő és kulturális miniszter fehér-kék ruhában szállt fel a New Yorkba tartó repülőgépre: most kiderült, tudatosan viselte Görögország nemzeti színeit, amikor élete utolsó állomására, az amerikai klinikára tartott. Jelképes búcsú volt ez attól az országtól, amelynek oly sokat köszönhetett, s amelyért ő maga is annyit tett. Az egész ország keresztnevén — Melinának — szólította, s neve egybeforrt a kutúra és a művészet rangjáért és terjesztéséért vívott küzdelemmel. Nemzetközi hírnevét rekedtes énekhangjával és filmjeivel (Vasárnap soha, Topkapi) alapozta meg. A katonai puccs után, 1967-ben száműzték hazájából, s hogy „legalább görög levegőt” szívhasson, gyakran utazott el az 1974-ig tartó emigráció évei alatt az Égei-tenger partjára, Törökországba. Parlamenti képviselőként vett részt a közéletben, majd 1981-ben kulturális miniszter lett. Egyik utolsó nyilatkozatában mondotta, hogy „nagyon szeretem Magyarországot”. A magyarok is szerették őt, s szeretik a filmjeit, a hangját — a művészetét. Toronyi Attila „Rendszerváltás, de visszafelé” (Folytatás az 1. oldalról) Deutsch Tamás (Fidesz) arra figyelmeztetett: a politikusok ne akarják meghódítani a médiumokat; a rádióban nem csupán elbocsátásokról, hanem elhallgattatásokról van szó. A szociáldemokrata Király Zoltán szerint Csúcs László mostani döntése megkérdőjelezte a tiszta választási kampány reményét. „Kérte”: Csúcs és Náhlik menjen vissza eredeti szakmájába. Csurka István (MIÉP) kijelentette: ezt a forgató- könyvet nem ő írta, de legalább valami történt. A politikai indítékú eltávolítások is szolgálhatják a nemzet javát, ez a politikai tisztogatás tehát jogos, mivel az elbocsátottak szerinte sokat ártottak és hazudtak az országnak. Kulin Ferenc MDF frakcióvezető „nem örül a történteknek”, ám az ellenzéket tartja felelősnek a kialakult helyzetért. Csépe Béla kereszténydemokrata frakcióvezető: „ezek az elbocsátások minket sem lelkesítenek, ám elbocsátások sok más munkahelyen is előfordultak”. Boross Péter miniszterelnök hangsúlyozta: még mindig mintegy kétezren dolgoznak a rádióban. Visszautasította az alkotmánysértéssel és a választások tisztaságának veszélyeztetésével kapcsolatos vádakat, továbbá kijelentette, hogy Csúcs László alelnököt gátolták vezetői jogköre gyakorlásában és a közintézményben elvárható fegyelem sokszor nem érvényesült a rádióban. A napirend előtti felszólalásokat követő szünet után a T. Ház határozatképtelenné vált, így az új tárgysorozat jóváhagyása nélkül, a múlt héten napirendre vett témák megvitatásával folytatta munkáját. Az államháztartásról szóló törvénymódosító javaslat általános vitáját megnyitva Becker Pál pénzügyi államtitkár az elkülönített pénzalapok ideiglenesen szabaddá vált pénzeszközeinek felhasználására vonatkozó elképzelés kapcsán elmondta: 1994-ben egyes alapoknál várhatóan jelentős pénzösszegek szabadulnak fel ideiglenesen, amelyeket célszerű lenne más alapoknak átengedni, azaz hitel formájában visszaáramoltatni a gazdaság rászoruló ágazataiba. Gaál Gyula (SZDSZ) és Rótt Nándor (kisgazdákat képviselő független) a javaslat ellen foglalt állást, majd az elnöklő Dörnbach Alajos a javaslat vitáját elnapolta. A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájával folytatta munkáját a parlament. Egy szál szegfű Kritika, gáncs és elhallgatás egyaránt érte az utóbbi években Március 8-át, a Nemzetközi Nőnapot. Gúnyos felhanggal szocialista ünnepnek nevezték, s ha már ez így történt, mi, szocialisták ezt a minősítést szívesen vállaljuk. A Nőnap túlélte a rosszindulatú támadásokat, sőt talán meghittebb, őszintébb is lett a köszöntés. Elmaradtak a hivatalos szónoklatok, de egy szál virággal ma is köszönetét mondunk a szeretetért, a szerelemért, a gondoskodásért, azért a csodás asz- szonyi képességért, amely ünneppé tudja tenni a hétköznapokat is. Nőnek lenni sohasem volt könnyű. Ma azonban különösen nagy teher hárul Önökre. Egyre több családi költségvetés épül csak egy szűkös fizetésre, s általában azoknak is romlottak az életkörülményeik, akiket eddig elkerült a munkanélküliség. Mennyi asszonyi talélákonyság, szervezőkészség és megértés szükséges a család legalább viszonylagos nyugalmának és biztonságának fenntartásához! A régi magyar szóhasználatban az ember szó férfit jelent. Ha most csak egy pillanatig ennél az idejétmúlt értelmezésnél maradunk, joggal mondhatjuk, hogy amit a nők adnak nekünk lelki erőben, energiában, munkabírásban és szeretetben, az gyakran emberfeletti. Engedjék meg tehát, hogy magam és barátaim, a Magyar Szocialista Párt tagjai és szimpatizánsai, s talán férfitársaim többsége nevében is őszintén köszönetét mondjak Önöknek mindazért, amit a családért és a nagyobb közösségért tesznek. S hadd kívánjak valameny- nyiüknek - valamennyiünknek - kiszámítható jövőt, tisztes megélhetést, családi és társadalmi békét, több örömet és boldogságot. Tisztelettel: Ju (35268) (Fizetett politikai hirdet*«)
