Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
8 SOMOGY HÍRLAP-C Al l.\>ll VAíiYOM «.V.YOKM <. 1994. március 1., kedd Hazai tulajdonlás, versenyelvűség Interjú Hatvani Szabó Jánossal, az ÁVÜ ügyvezető igazgatójával Hatvani Szabó János, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója Hatvani Szabó János ügyvezető igazgató most lett az Á VÜ első számú irányítója. Arról kérdeztük, változik-e ennek a sokak által támadott, kritizált intézménynek a stratégiája? — A stratégia nem változik. Hangsúlyeltolódás talán mégis lesz a hazai tulajdonlás ösztönzésének a javára. — mondta Hatvani Szabó János. — Szinte már szlogenné vált, hogy a magyar befektetők körében tőkehiány van. Ezt megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy a pályázók számára készpénzkímélő technikákat ajánlunk fel. Ilyen a részletfizetés, a lízingforma, a március végén mindenképp elindítandó KRP (kisbefektetői részvényvásárlási program), s az eddigieknél is jobban előtérbe helyezzük a tőzsdei privatizációt. — Több szakértő is felvetette már, hogy a hazai pénzügyi és intézményi befektetői piac kihasználatlan. Van-e olyan elképzelés, hogy a pénzintézeteket, társadalombiztosítási alapokat a korábbinál nagyobb mértékben bevonják a privatizációba? — Természetesen keressük azokat a le nem kötött befektetési eszközöket, amelyeket még bevonhatnánk a privatizációba. Itt elsősorban külföldi befektetői körökről lehet szó, hiszen itthon a magántulajdonosi körben markáns pénzösszeget nem találunk. Bankok körében előfordulhat, de a privatizációval szemben támasztott elvárások elsősorban nem a bankok bevonását szorgalmazzák. Közvetve előfordulhat ugyan, de inkább azt a szándékukat jelenítjük meg érezhető formában, hogy minél szélesebb kör juthasson hozzá az állami vagyontömeghez. Olyan tájékoztató, információs anyagok készülnek, amelyek hozzáférhetők lesznek az ÁVÜ megyei információs hálózatán keresztül. Ezek a szűkebb anyagi lehetőségekkel rendelkező, de vállalkozni szándékozó magyar állampolgároknak teszik lehetővé a privatizációt. — Egyáltalán mennyi pénzzel kell rendelkeznie annak, aki szeretne a folyamatba bekapcsolódni? — Attól függ, hogy az állami vagyonnak mely részét kívánja megvásárolni. Meg kell mondanom, nem törekszünk mindenáron a decentralizációs technikával történő privatizációra. Vagyis arra, hogy a régi struktúrában kialakult vállalatokat részegységekre bontsuk, s úgy egyenként ajánljuk fel. Itt az ésszerűségnek kell dönteni. Kollégáim jól ismerik a cégeket, s azokat egy hatékony magángazdaság szempontjait és célrendszerét figyelembe véve kezelik. Tehát abban az esetben, ha valamit traktoronként kell eladni, mert az a leghatékonyabb, akkor így fogjuk megadni a kínálati listát. Úgyanak- kor a cég teljes vagyonának feltérképezésével lehetővé tesszük azt, hogy ha a befektetői szándék mást indokol, akkor rugalmasan alkalmazkodjunk hozzá. — A kisember, a közember mit figyeljen elsősorban, hogy ő is tulajdonos lehessen, hogy bekapcsolódhasson a privatizációba? — Úgy érzékeltem, hogy az emberek információ és tudáshiány miatt meg sem merték eddig próbálni. Egyrészt nem ismerték kellőképpen a rendelkezésre álló állami vagyont, másrészt a privatizációt megfoghatatlannak, megköze- líthetetlennek, elérhetetlennek tartották. Ebben valószínűleg az ÁVÜ is hibás volt, de most megpróbálunk egy sokkal intenzívebb, részletesebb tájékoztatást megszervezni, a lakossághoz sokkal közvetlenebb módon eljuttatni az információkat a vagyonról, s a megszerzéshez vezető eljárási módokról, lehetőségekről. — Munkanélküliből lehet-e tulajdonos? — Természetesen. Egyrészt figyelje a hirdetéseinket! Másrészt megjelentetünk majd olyan szóróanyagokat, amelyben megkérdezzük az állampolgárokat: az állami vagyon mely részére lenne vásárló. Ezen a szórólapon kérheti az Állami Vagyonügynökséget, hogy ha van — most végletes példákat mondok —, egy traktor, egy patyolatbeli mosógép, egy 100 négyzet- méteres ipari terület, akkor erről ő kaphasson tájékoztatást. Ezt rövid időn belül megkaphatja. — Eddig ilyen nem volt. — Nem, hiszen az eddigi vagyonnyilvántartásunk ilyen részleteket nem tartalmazott. Most viszont a regiszter ilyen irányban kívánjuk továbbfejleszteni. — A munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) egyre több esetben járul hozzá a sikeres privatizációhoz. De hogyan jöhetnek számításba olyanok, akik nem azokon a munkahelyeken dolgoznak, nem a saját cégük résztulajdonosaiként vesznek részt a privatizációban? — Mind a két kör számításba jöhet. Továbbra is preferáljuk a dolgozói tulajdonszerzést. Ám a KRP esetében nem kell az adott vállalatnál dolgozni. A felajánlott vagyontömegből bárki jegyezhet egy meghatározott részt. Hangsúlyoznom kell: a magyar privatizáció versenyelvű. Tehát az értékesítés továbbra is pályázatok alapján történik, és testületi döntéssel határozunk az eredményről. A kisbefektetői részvényvásárlási programban más a helyzet. Ott nem egy ilyen versenyszituációról van szó, de a tulajdonszerzés ott is korrektül, nyilvánosan és ellenőrizhető módon történik majd. Az interjú befejező részét kedden közöljük.) Privatizáció részletfizetéssel Az ÁVÜ célul tűzte ki, a privatizáció mind szélesebb körben legyen elérhető, a potenciális befektetői réteg tájékoztatását fokozni kell. A Privatizációs Füzetek sorozatban, a „Privatizáció részletfizetéssel” című kiadványra hívják fel a figyelmet, amely a jogi feltételekről az üzleti konstrukciókról ad részletes felvilágosítást. Bővítik a KRP kínálatát Az ÁV Rt elnökének kinevezett Bakay Árpád elnökhelyettesi posztjára Hajtó Ödön lépett. Az ÁV Rt a Magyar Villamosművek Rt és alrész- vénytársaságainak 270 milliárd forintos nem szavazó részvénycsomagját kívánja átadni a társadalombiztosításnak, a kárpótlási törvények végrehajtására a szervezet 30-50 milliárd forinttal több vagyont különített el a korábban megállapítottnál. Magas a kamat A százmillió dolláros kereskedelemfejlesztési világbanki hitelből eddig csak 14 millió dollárt vettek fel a kereskedők. A gyér érdeklődés hátterében a magas kamat áll: a Világbank 7,7 százalékkal, az MNB 22 százalékkal, a kereskedelmi bankok pedig már 26 százalék mellett nyújtják a kölcsönöket. Tőzsdére, Csopak A Csopak Rt értékpapírjainak tavalyi nyilvános kibocsátása szinte megbújt az 1993. év végi részvényjegyzési lázban. A papírok tőzsdei bevezetése már akkor is szóba került, s az érdekeltek mindezt februárra ígérték. f Ábécé a privatizációhoz Elkezdődött a részprivatizáció Rt-vé alakult a Sefag Tiszta profilú erdőgazdálkodást akarnak Fotó: Török Anett Tallózó A gazdaság motorja Magyarország lakosságának 10 százaléka az állami vagyon privatizálása, további 10 százalék pedig a kárpótlás eredményeként jutott tulajdonhoz — mondta Szabó Tamás tárca nélküli miniszter egy budapesti üzletben tett látogatásakor. A miniszter szerint Magyarország nagy előnye, hogy itt megvoltak a magángazdaság csírái. (Új Magyarország) A menedzserek is Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa napirendjén szerepel a vállalat- feljavítási célú menedzser- szerződés koncepciója. Az új elképzelés célja, hogy a rövid távon eladhatatlan, de reorganizációval versenyképessé és így privatizálhatóvá tehető vállalatok irányításával pályázat függvényében tulajdonhoz juthatnak az adott vállalatban. (Magyar Hírlap) Zömében magánszemélyek megalapították az Első Vidéki Élelmiszeripari Kárpót- lásijegy-befektető Rt-t. A szegedi székhelyű, de zalaegerszegi kirendeltségről irányított társaság törzstőkéje 51,1 millió forint. A társaság célja ÁVÜ-pályázato- kon megjelölt élelmiszeripari cégek privatizációjában részt venni. (Napi Gazdaság) Döntési jogkör Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok átalakulásáról az ÁVÜ, egyéb vállalatokról a vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlése dönt. Külső vállalkozók — bel-kül- földiek jogi vagy természetes személyek — az átalakulás során vagy az után léphetnek be a privatizációba. Az átalakulás során jelentkezők vagyoni hozzájárulásával az eredeti vállalati vagyon kiegészül és a külső vállalkozók lesznek a létrejövő gazdasági társaság részvényeinek (rt) vagy üzletrészeinek (kft) tulajdonosai — mégpedig hozzájárulásaik arányában. Ha az átalakulás során külső vállalkozók nem vállalnak részesedést, akkor a vállalat eredeti vagyonával átalakul kft-vé vagy rt-vé: minden üzletrész, részvény az ÁVÜ-höz kerül és az ÁVÜ értékesítheti azokat egyben vagy külön. Átalakulási folyamat Az átalakulás során megszűnik az állami vállalat és helyette létrejön egy kft vagy egy rt, amely a megszűnő cég általános jogutódja. Ez azt jelenti, hogy átszáll rá a megszűnt állami vállalat valamennyi joga és kötelessége. Átkerülnek hozzá a vállalat tartozásai és kötelezettségei, így tehát a vállalat helyett a gazdasági társaság köteles helytállni. Hogy a hitelezők is tudjanak a változásokról, az átalakulásról hozott döntést, az átalakulási tervet és a vagyonmérleg legfontosabb adatait a vállalat köteles közzétenni a Cégközlönyben, kétszer egymás után, legalább 15 napos időközzel. Az erdő- és fagazdálkodás mint jó üzlet vonult be a köztudatba, ezért kíséri fokozott figyelem a Sefag, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság átalakulását és privatizációját. Most talán megnyugodtak a kedélyek, hogy az Állami Vagyonkezelő Rt december elején — június 30-i hatállyal — részvény- társasággá alakította a vállalatot. Az új Rt alaptőkéje 1 milliárd 271 millió forint. Az átalakulásról, a további tervekről és a gazdálkodásról Bóna József vezér- igazgatót kérdeztük. — Több mint egyéves bizony- tálanság ért véget ezzel a döntéssel — mondta Bóna József. — Bár közel sincs vége a folyamatnak, azt tudjuk már, mit szeretnénk, és hogy a leghatékonyabban hajtjuk végre. Az erdőgazdaságok esetében, tekintettel a tevékenység jellegére, az állam tartósan tulajdoni többséget kíván fenntartani. Ez minimum az 50 százalék plusz egy szavazat. A többi elméletileg privatizálható. Hogy erre mikor kerül sor a Sefag Rt esetében, még nem tudni, hiszen az, a tulajdonos, az ÁV Rt elhatározásától függ. — Szeretnénk, ha dolgozóink részvényesek lehetnének — mondta a vezérigazgató. — A kedvezményes részvényvásárlási lehetőséget az ÁV Rt is támogatja. Csakúgy, mint a kárpótlási jeggyel történő vásárlást, amire az alaptőke 10 százalékát különítették el. Erre és a dolgozói részvények kibocsátására a fennmaradó rész privatizációjával együtt kerülhet sor. A decentralizált privatizáció azonban megkezdődött; ennek keretében elsősorban a fafeldolgozó üzemeinket szeretnénk eladni. A marcali fűrészüzem már elkelt; igaz, csak részben, mert a dolgozók a gépeket megvásárolták, de az ingatlant bérlik a Se- fagtól. Eladtuk a simongáti fa- gyártmányüzemünket, a csurgói fatartóüzemet, és bérbe adtuk a bőszénfai üzemet is a dolgozóknak. A legnagyobb gondunk a csurgói fűrész- és parkettaüzem privatizációja. Többszöri próbálkozás, felújítás és gépvásárlás ellenére sem sikerült eladni, sem nyereségessé tenni. Úgy döntöttünk, hogy most kft-vé alakítjuk, majd tőkebevonással vállalkozásba adjuk. Az alaptevékenység egyébként nyereséges, annak ellenére, hogy a bizonytalanság mellett az aszály és igen komoly rovarkár is sújtotta a gazdaságot. Az eredményességet azonban csak úgy tudják fenntartani, ha a jelenlegi 80 ezer hektáros terület nagysága nem csökken túlságosan. — Kárpótlásra az első kijelölés nagysága 3900 hektár, de az igény ennél jóval nagyobb. A két somogyi szakiskola is bejelentette tanerdő-igényét. A sző- csénypusztai szakmunkásképző 2000 hektár erdőt szeretne, s ez egy kicsit sok. Van azonban ennél is nagyobb területünket érintő tervről tudomásom: egy alapítványi erdő terveiről hallani, ahol tízezer hektár bekerített rész lenne. Ez úgy hangzik, mint egy új Kaszó. Á gazdálkodásunkat ez igen károsan befolyásolná. Feltehetőleg a vadászati lehetőség a mozgatórugó mindkét esetben, hiszen ez a tevékenység viszonylag gyorsan hozhat nyereséget. Csak hát azt az erdőt is fenn kell tartani, s az sok pénzbe kerül. A részvénytársaság működése a nehézségek ellenére beindult, de hogy a végső állapot, a tiszta profilú erdőgazdálkodás mikorra alakul ki, az már a készülő törvénytől függ. Varga Ottó Határozat — Sokasodjatok és privatizáljatok, de a paradicsom állami kézben marad!
