Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05 / 54. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. március 5., szombat Somogyi közoktatás a „vármegyei fedélzetről” (1) Sokszínű, avagy tarka iskolarendszer MARCALI FELFEDEZETT TEHETSÉGE Torna ecsetje Mi a helyzet Somogy közoktatásában? A kérdésre adandó válaszkor „a tanács- rendszerben” egyszerű volt a kiindulás. Kopogtassunk először a megyei művelődési osztályon: lehet értékelő véleményt kapni, összegezéseket böngészni, tények, adatok között válogatni. Más a helyzet Ma alapvetően más a helyzet — emiatt temészetesen nem kell a régit „visszasírni” —, hiszen a rendszerváltozással az önkormányzatok s így a megye szerepe is megváltozott. Megnőtt a települések önállósága: ezzel együtt sokszínűbb, tarkább a helyi-megyei helyzetkép. Azt, hogy iskolák, fenntartók, első és másodfokú hatáskörök hierarchiájában rendre összeállt annak idején egy aktuális megyei helyzetkép, derű- vagy borúlátó hangossággal, korábban sem kellett és lehetett mindig készpénznek venni. Legfeljebb kiindulópontnak, amelynek érdemes volt utánajárni. A „pozitív” tendenciákat összevetni a „helyi valóság” korántsem mindig derűs képével. Ám egy tendencia (mégpedig elég összetetten) érvényesült! Azok, a többnyire pedagógusból lett szakigazgatási hivatalnokok, akik ellátták a szakhatósági teendőket, — megkockáztatom — többnyire iskolapártiak voltak. Miközben döntöttek és döntést készítettek elő, fel- ügyelve-vizsgálva az „alsóbb szinteket”, kiszolgálva a megyei vezetés és a tanács testületéit, kilincselve pénzért és tartalmi engedélyért a minisztériumoknál, sokféle „urat” szolgáltak. Örökségük, a megyei iskolahálózat, amely nemcsak épületekből, hanem „tanerőkből”, tárgyi feltételekből, képzési folyamatokból áll: felmérhető erényeivel és foghíjaival, hibáival együtt. S felettébb kívánatos, hogy a jó öröklődjék, hagyományozód- jék át, ami pedig rossz, a merev „rendszeradekvát” hierarchiából fakadt, azzal radikálisan szakítani lehessen. A kívánalom érthető, és következett a rendszerváltás céljából, logikájából. Az átmenet mai képe viszont szerfelett bonyolult. Ha azt mondjuk rá, hogy sokszínű, akkor „pozitívra”, ha azt, hogy tarka, akkor „kétkedőbbre” hangoljuk. Ha azt, hogy teli van reménnyel, csalódással, feszültséggel, akkor talán jelezzük, hogy közel járunk az igazsághoz... Heveny viták közepette Dr. Riez Ferenc megyei közoktatási főtanácsossal és Fekete Józseffel, a megyei pedagógiai intézet igazgatójával készítettünk egy alkalmi számvetést — beszélgetve, vitatkozva — arról, hogy mi látható ma a „vármegyei hajó fedélzetéről”, a nemcsak Somogybán viharzónás közoktatásra nézve. Dr. Riez Ferenc több évtizedes tapasztalataira és munkatársai véleményére épített. Fekete József — mivel „friss” igazgatója még az intézetnek — közvetlen munkatársai és a szaktanácsadók summázatából indult ki, noha nem rejtette véka alá saját véleményét sem. A „diagnózis” nem volt nehéz, hiszen úgyszólván a levegőben van: a heveny bérviták a közalkalmazotti „jogállapotból” adódóan; a besorolási kategóriák alkalmazása és alkalmazhatósága; a tantestület véleményező lehetősége és az iskolaigazgató önkormányzati kinevezése; szakma és közérzet együtthatása; az iskolaszékek szerepe; a visz- szatelepülő kisiskolák; az ön- kormányzati és egyházi intézmények egymásmelletti- sége; profilt váltó és profilt kereső „középfok” léte; középiskolára „kacsintó” általános — felsőtagozatot indító gimáni- zum versenye; pályázatok, alapítványok, remélt támogatások és reménytelen költségvetési viták... Lehetne sorolni tovább is... Egy olvasásra is túl sok ez! Sikerek és dilemmák Ebben a most még harmonikusnak aligha nevezhető, összhangzatban jól kivehetők a magabiztos, sikeres megoldások, de a dilemmák és a megválaszolandó kérdések Is. Képletesen szólva: a „vármegyei hajó" kapitánya, a felügyeleti-hatósági „fegyverzetet” leadva, a „legénység” egy részét elbocsátva, mondhatná azt is: vonuljunk, uraim, csendesebb öbölbe, eresszük le a vitorlákat, aztán maja meglátjuk, hogy van-e értelme kifutni még a vizekre! Főleg akkor, ha csendesül a „vihar”. Van ennek persze egy veszélye is. Az öbölben álló hajóról el is lehet feledkezni, rozsdásodik a horgony, zátonyra sodorhatják az áramlatok, s egyszercsak süllyedni kezd csendesen. Tudnivaló: Somogybán nem ez a jellemző! S még sok más megyében sem; ideértve a művelődés, a közoktatás tennivalóit is. (Folytatjuk) Tröszt Tibor A „műteremben” festékszag, amely beivódott a falakba. Festőecsetek, üres vásznak, elkészült vagy félig kész festmények — némelyik a falnak fordítva — harmonikus rendetlenségben. Ez Vida Zoltánná (Torna) birodalma. — A festészettel autodidakta módon ismerkedtem. A családom és a barátok biztattak akkor, amikor kedvem lett volna már feladni. A nyilvánosság elé két pályázattal léptem. Az egyik az 1993 májusában megrendezett országos képző-, ipar- és fotóművészeti kiállítás volt Veszprémben. Meglepődtem, amikor megkaptam a különdíjat. Micsoda ösztönző erő, amikor az ember első nekifutása sikerrel zár. A második pályázat a gödi nemzetközi amatőr képzőművész- és videós- alkotótáborban való részvételért készült. A zsűri elfogadta a nevezési pályamunkáját. — Alapító tagja lettem a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületnek. Elkészült az első katalógusunk is, és bízunk abban, hogy az 1996-os világ- kiállításon részt vehetünk. Kipróbálta az olajat, az ak- varellt, a pasztellt, a nyomatokat, a kollázsokat, a vásznat, a kartont, a farostot. Festett tájképet, csendéletet, A zt írtad a múlt év októberi leveledben, kedves barátom, hogy sürgősen szükséged lenne erkölcsi bizonyítványra. És kérted, segítsek ebben, mert végre szeretnéd kiváltani az egyéni vállalkozói igazolványodat. Említed még leveledben az örök igazságot, miszerint isten malmai lassan őrölnek. Szentigaz. Merthogy egy esztendővel ezelőtt már nagy sietséggel beszereztél egyet, el is jutottál az illetékes önkormányzati szervhez, de mivel akkor a félfogadási idő letelte után két perccel jelentkeztél, azóta késtél további tizenkét hónapot. írod még, hogy közel öt éve vagy munkanélküli immár. Olvasom soraidat, és ismerkedem az oly sokszor kimondott szavakkal. Mintha értelmük lenne, tekintetük a betűhalmazoknak. Erkölcsi bizonyítvány — mondják a betűk, és másfele néznek, mint a törvény emberei, akik összerakták őket. Ők, a törvény emberei nehezen megfoghatók. Kik a törvény emberei valójában? Azok-e, akik hivataluk rosszul világított szobáinak mélyén kitalálják őket és hosszú szakmai vitákban, a patikusok aprólékosságával, pontosságával kimérik, hogyan lehet az emberi élet minden parányi részletét beleforgatni a jogszabályok többnyire érthetetlen nyelvezetébe? Vagy a törvény emberei azok, akik az eléjük tett papírok alapján, politikai megfontolások figyelembe vételével az ország házában, ahová mi küldtük őket, voksolnak? Vagy mégis inkább azok lennének a törvény emberei, akik kikényszerítik belőlünk az emígyen megalkotott jogot? Netán mi lennénk a törvény emberei? Mi, akiknek jól felfogott érdeke betartani azokat? Esetünkben pedig mi is az erkölcs? Az erkölcsi bizonyítvány? Mert valakik kitalálják, modern képeket. A legtöbben a modernebb képeket és a kollázsokat várják tőle. — Talán azt látják, hogy ezek a képek egy kicsit többet lopnak el a „lelkemből” — mondja. Aztán hozzáteszi: — Ennél jobb pályafutást az ember csak kívánni tud magának. Nagyon elégedett vagyok. Fél éve indultam, és már részt vettem egy nemzetközi alkotótáborban, van két különdíjam. Képeimet kimiből állhat össze nálunk a válasz: tiszta erkölcsi adható ki nekünk. Azazhogy nem voltunk büntetve, vagy ha igen, valami úton-módon már nem sújtanak bennünket korábbi ballépéseink, bűntetteink hátrányos jogkövetkezményei. És pusztán ettől mi már erkölcsösek vagyunk a törvény embereinek szemében. Nem kell tőlünk tartani. Vállalkozhatunk valamire. Mintha maga az életünk nem lenne egyetlen vakmerő, kockázatokkal teli vállalkozás. Mintha maga az élet olyan patyolattiszta lenne körülöttünk, amibe csak hófehér lepelben, tiszta erkölcsökkel lehetne belépni. És hol van nyilvántartva a mi eredendően tiszta szívünk, amivel a megszületéskor sírva kopçgtatunk az élet kapuján? És nem ugyanígy sírnak-e a törvény későbbi emberei is: a megszövegezők, a megalkotók és a végrehajtók? Meg kellene jegyezni a születéskor és nem lenne szabad elfelejteni mindvégig, amíg élünk, azokat az első keserves perceket. Nem lenne szabad lekésni semmiről. Mégis: minden további elkésett percünk, napunk, hónapunk, évünk azokban a pillanatokban kezdődik, és csak tetéződik egész további életünk során. Tegyük fel, jól van ez így. Máshol is hasonlóan van, és ott is működik. Aki vállalkozni akar, annak máshol is kell egy bizonyítvány arról, hogy erkölcsei a törvény emberei előtt rendben vannak. Hogy amúgy, mások megítélése szerint igen-e vagy sem, az más lapra tartozik. Törvényes keretek között mindent lehet. Még erkölcstelennek lenni is. És lehet vállalkozni ország vezetésére, parancsok kiadására, üzletelésre, életre és halálra. Aki elkésett, az elkésett. „Aki búj-bújt, aki nem, nem, megyelú” — mondja az Élet, és leüt bennünket a falnál, ha Vida Zoltánné állították országos és nemzetközi kiállításon. Volt egy önálló kiállításom Marcaliban, részt vettem csoportos kiállításokon Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban, Kőszegen a Jurisich-várban, Berhidán a faluházban, Ajkán a városi művelődési házban. Egyszóval: siker. Szalai Erika rosszul bújtunk el előle. Azt azért nem mondanám, hogy mindenről elkéstünk. Noha én is késtem a segítséggel, késtem a válasszal is. Te, barátom, nyilván megszerezted valahogy az erkölcsi bizonyítványt, sőt talán a vállalkozói igazolványt is kiadta neked a hivatal. De ettől te még lehetsz munkanélküli a több százezer vállalkozó ígéret földjén. Mert ez a föld most igazán az ígéretek földje. Őszintén remélem, ma már vállalkozó vagy és nem várakozó. Vagy mindkettő. Türelmes várakozásra vállalkozó. Nem veszíted el a fejedet, és nem szeded fel az utcakövet. Egyébként jó volt olvasni, ahol arról írtál, miként szeletel lassan fel bennünket az élet. És ahogy ez történik, ugyanúgy igyekszel szeletelgetni te is restanciáidat régi barátaid iránt, hogy valamikor visszajussunk oda, ahol egyszer már voltunk. Bölcs elhatározás, okos gyakorlat. Maga a felismerés és kimondás bátorsága is tetszik nekem. Igazad van. Az ember annyi mindent és mindenkit hagy el élte közben, s oly sokaknak van örökös tartozása. J ó lenne, ha ezeket a tartozásainkat úgy tudnánk törleszteni, hogy valamikor valóban eljussunk oda, ahol barátságban, emberségben, tisztességben és becsületben egyszer már voltunk! Apropó, Isten malmai. Nem tudom, ki lehetett, aki ezekből a betűkből istent, malmot, őrlést és aztán ezekből a szavakból eme mondatot összehozta. Egy bizonyosnak látszik: reménykedő ember volt. Akármilyen rossz sorsában sem hagyta el a hite abban, hogy a dolgok változnak. Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek. Ebben reménykedjünk mi is, kedves barátom! Csikós József SZIRMAY ENDRE VERSEI Tüzek, vizek... Szeresd Tüzet viszek — élő lángot lobogtatom a világot... A régi mesékre emlékszel-e még...? — egykori csodákat termett a messzeség Vizet viszek — forrásvizet üdíteni szomjú hited... vigyáznak benned a gyermeki fények... — ringatnak most is bíztató remények...? Villog a tűz — lobog a víz sorsod sodra messzire visz. az életed varázs-titkokat látott védd meg, szeresd a megszeppent világot! 1.E 2.(B 3.® 4m 5.® 6.® 7.E 8.® 9.® 10.[I 11.® 12.® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „Olyan Magyarországot akarunk, ahol férfiak és nők egyenrangú tagjai a társadalomnak. Ennek érdekében az SZDSZ külön figyelmet fordít arra, hogy a nők családi és munkavállalói szerepének ötvözése nem járjon méltatlan hátrányokkal és tartós esélyegyenlőtlenséggel. Csak ily módon élhetnek férfiak és nők különböző, de egymással nem szembenálló életet; csak ily módon tudnak férfiak és nők saját boldogulásukat keresve gyermekeik boldogságáról is gondoskodni.” SZDSZ ^ Hé (Fizetett politikai hirdetés) ISTEN MALMAI
