Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. március 30., szerda VALÓRA VÁLT ÁLMOK, ELMARADT ILLÚZIÓK Kárpótlásról — múlt időben Lezárult a kárpótlási igények benyújtásának meghosz- szabbított határideje is. Százezernyi újabb kérelem vár feldolgozásra. A jelek szerint az egész kárpótlásról megoszlanak a vélemények. Ezért kértünk rövid nyilatkozatokat néhány országgyűlési képviselőtől. Kevesebb a munkanélküli Ismét csökkent a regisztrált munkanélküliek száma. Az Országos Munkaügyi Központ jelentése szerint a januárhoz képest február végén 10 300-zal kevesebb, 630 600 munkanélkülit tartottak nyilván. Ez 74 ezer 400-zal volt kevesebb az 1993 februári 705 ezres maximumnál. 600 millió forint Nagymarosra Októberben kezdik meg a nagymarosi körtöltés elbontását, az alvízi oldalról, olyan módon, hogy közben fokozatosan feltöltik a vízzel a jelenleg még száraz munkagödröt. A kivitelezést végző Stra- bag-Hungária, illetve a Vízép által vezetett vállalatcsoportnak októberre valamennyi a munkagödörben még hátralévő bontást, építést el kell végeznie. Idén az első negyedévben 600 millió forintot költöttek a helyreállítási munkákra. Késedelmi kamat — mindenkinek A TDDSZ Országos Választmánya nyilatkozatot tett a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi törvényével kapcsolatban. A TDDSZ Országos Választmánya ragaszkodik az említett törvény betartásához és követeli, hogy késedelmes kifizetések esetében az önkormányzatok és a kormány számára is kötelező legyen az, amit az állampolgárok késedelmes fizetése esetében ugyanők jogosan és szigorúan betartatnak: kifizettetik a késedelmi kamatot. Bethlen István (MDF): — Magam nem vagyok érdekelt, mert szándékosan nem adtam be kérelmet, ezért tárgyilagos maradhattam az ügyben. A kárpótlásra ugyanaz vonatkozik, mint a privatizációra: egyiket sem lehet jól csinálni. Mindig akadnak emberek, akik úgy érzik, hogy velük igazságtalanság történt. Mindezek ellenére, minden kormánypárti optimizmus nélkül, állítom, hogy a kárpótlás sikertörténet! Több mint egy millió ember kapta vissza valamilyen formában — ha töredékében is — a vagyonát. A mező- gazdaságban volt a legeredményesebb, mert mindenki, aki felismerte ezt a lehetőséget, nemcsak azt a földterületet tudta vissza szerezni, ami régen az övé volt, hanem még valamivel többet is. Politikai elitéltek és más károsultak öt évvel ezelőtt még álmodni sem mertek arról, hogy kárpótlást kapnak, de még azt sem remélhették, hogy jön majd egy rendszer, amelyik az igazságtalanságokért bocsánatot kér! Azok, akiknek üzemét, házát vették el, valóban a régi vagyonuknak csak töredékét kapták vissza, de be kell látni, hogy szegény ország vagyunk. Mindent egybevetve: a kárpótlást sikeresnek tartom. Dr. Török Ferenc (SZDSZ). — Szerintem többet ártott az országnak, mint használt! Tulajdonképpen mindenki csalódott. A kárt szenvedettek kevés pénzt kaptak, ezért sokan elégedetlenek. A mező- gazdasági kártérítettek legtöbbje nem azt és nem olyan földet kapott vissza, amilyet szeretett volna. Az egész folyamat létbizonytalanságot teremtett, megbénította a tulajdonviszonyok mozgását és ezzel gátolta az egész gazdaság működését. Nincs más hátra, mint a Parlament által megszavazott törvény alapján minél előbb befejezni az ügyet és akkor a új földtulajdonosok, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok — ha nagyon nehezen is —, de kezdhetik az új életet. Mi nem ilyen kárpótlást javasoltunk, de az Országgyűlés leszavazott bennünket. Csépe Béla (KDNP): — A kárpótlás végrehajtása erkölcsi kötelesség, ezért kezdettől fogva támogattuk, bár az az eredeti formájában hajótörést szenvedett. Nemcsak az ellenzék, hanem még az Alkotmánybíróság is módosíttatott a törvényen. Ennek ellenére vállalnunk kellett. Menet közben nem várt nehézségek is adódtak. A licitálási rendszer ellen is kifogásunk volt, az erdők visszaadása is nem várt gondokkal járt, s a kárpótlási jegyek forgalma körül is vannak kellemetlen tapasztalatok. Egy biztos: minden gáncsoskodás ellenére megmentettük a kárpótlást, s mintegy másfél millió ember valamit visszakapott egykori vagyonából. Dr. Suchman Tamás (MSZP): — Tanulságos — a kárpótlások jegyében eltelt — három esztendőn vagyunk túl. A választások után az új kormánynak még sok gondja- baja lesz a kárpótlás „eredményeivel”. Az utolsó évben már csak rossz minőségű földek kerültek új gazdákhoz, a kárpótlási erdőkkel is sok a gond. Az új tulajdonviszonyok rendezése lassan halad, ebben a tempóban három év sem lesz elegendő ennek a munkának a befejezésére. Az új kezekbe került földek tekintélyes része elhanyagolt, még nincs megművelve. Ez talán érthető is, hiszen a visszaigénylők több mint fele 60-63 éves. A visszakapott földekre „megálmodott” farmergazdaságok gépellátása igen költséges, ezért jövőjük bizonytalan. A kárpótlások, a föld visszakérések, az egyéb szorítások miatt bizonytalanná vált a szövetkezetek sorsa is. Négy éve nincs pénz a felújításokra és csupán 4 százalékuk jutott új gépekhez. A helyzetre jellemző a Földművelődési Minisztérium jelentése, amely szerint legalább 50 milliárd forint kellene a magyar mezőgazdaság talpra állításához. Nagy Tamás (Agrárszövetség): — A kárpótlást mindenképpen végre kellett hajtani. En magam nem hittem soha, hogy az állami vagyont újra privatizálni lehet, de abban hittem, hogy létre lehet hozni egy olyan kárpótlási rendszert, amelyik a gazdaságot építi és szolgálja. A kárpótlási törvény nagyon sok pontban célirányt tévesztett és ezért ezt a célját nem is érhette el. A kárpótláshoz úgy kellett volna hozzányúlni, hogy az állampolgárok esélyegyenlőségét biztosítsuk. Csak kritikusan lehet nézni, hogy van, aki már régen ott ül új vagyonában, mások pedig még választ sem kaptak a hivataltól. Annál is inkább, mert aki korábban kapott földet, az sokkal olcsóbban, sokkal jobb földhöz jutott. Most úgy látom, hogy a legfontosabb feladat megnyugvást teremteni, az állampolgárok jogos igényeit minél gyorsabban kielégíteni. Vagyis minél hamarabb legyen telekkönyvi végzés az emberek kezében, arról nem is beszélve, hogy még a földkimérések is sok helyütt igen lassan haladnak. Végül szeretném leszögezni, hogy a legnagyobb baklövésnek tartanám, ha valamilyen címen még egyszer meghosszabbítanák az igények benyújtására már egyszer meghosszabbított határidőt, mert akkor ennek sohasem lenne vége és csak fokoznánk a bizonytalanságot! Koós Tamás Nemesedünk Számtalan apró jelét látom annak, hogy nemesedik a magyar. S most nem arra gondolok, hogy sokan keresik elő a régi kutyabőrt. Lélekben, tudásban gyarapodik a nemzet — vagyis nemesedünk. Tény: egyre többen barkácsolnak kevéske szabad idejükben, Ismerőseim jó része büszkén emlegeti, hogy ő mái képes falat mázolni. Sokan keresik a társaságát annak, aki házilag képes autót javítani. Főnyeremény az a szomszéd, aki meg tudja mondani: eszik-e korpát a naposcsibe. Egyik barátom addig bújta a mezőgazdasági szakkönyveket, hogy végül vette a bátorságot, és lakótelepi, hatodik emeleti szo- bácskájának apró teraszán zöldséget, sárgarépát vetett. Tanulásra adta fejét szinte az egész ország! Örvendetes fejlemény az is, hogy esténként már nem a reklámokat nézi a televízióban a család, hanem beszélgetnek. Nevelik végre a gyerekeket! Hazánk legtöbb lakója immár példát mutat az állampolgári fegyelem terén is. Jóideje nem látni már példát arra, hogy valaki is kilószám dobálná a kukába a kenyeret. Az emberek nem hajítják el a rossz cipőjüket. Úgy tetszik hát: megtanultuk becsülni a kétkezi emberek, gyári dolgozók munkáját! Hogy amiatt kényszerülünk barkácsolni, mert nincs pénzünk megfizetni a szakmunkásokat? Hogy az MTV adásai unalmasak, azért nem nézzük? Hogy csak annyi kenyeret veszünk, amennyit meg tudunk enni, mert pazarlásra már végképp nem futja? Hja kérem, nagy ára van annak, ha előre akar lépni a nemzet. Czene Attila HA UNOD A BANANT, FIATAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE (Fizetett politikai hirdetés) \ A í I
