Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-26 / 72. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. március 26., szombat Teljes területi lista G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt kampányfőnöke tegnap azt közölte szerkesztőségünkkel, hogy pártja minden megyében megfelelt a területi lista állításának feltételének. Az MSZP nem versenyez Az MSZP még húsvét előtt összegzi, hogy képviselőjelöltjei eddig mennyi ajánlószelvényt gyűjtöttek össze és a választási bizottságnak történő benyújtás után nyilvánosságra hozza az adatokat, jelentette be Szekeres Imre ügyvezető alelnök. Szekeres utalt arra, hogy a szocialisták — szemben más pártokkal — mindeddig semmiféle információt nem tettek közzé az ajánlószelvényekkel kapcsolatban, mivel tartják magukat a 18-párti megállapodáshoz, amelynek aláírói kinyilvánították, hogy a szelvénygyűjtés ne legyen versenyszerű. Nyitott szabad- demokraták Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje reagálást Boross Péter miniszterelnöknek a Szabad Demokraták Szövetségével kapcsolatosan tett kijelentéséire. Á kormányfő — mint ismeretes — kizárta a koalíciókötés lehetőségét az SZDSZ-szel, amíg annak politikáját a baloldali gyökerű „kemény mag” határozza meg. Kuncze Gábor visszautasította az MSZP-vel való koalíció szorgalmazásával kapcsolatos állítást, hozzátéve: az SZDSZ minden demokratikus párt irányába nyitott. A MÉP elnöke nehezményezi A Fővárosi Főügyészség Nyomozó Hivatalához fordult a Magyar Érdek Párt, hogy megtudja: ki akarta megakadályozni, hogy március 15-én Budapesten, a Petőfi téren megtartsák ünnepségüket, jelentette be Király B. Izabella pártelnök. A Vigadó előtti gyülekezésükön pedig olyan rendőrségi készültséget tapasztaltak, amely a pártelnök szerint „nem egy politikamentes, polgárbarát rendőrséget feltételez, hanem egy poszt- kommunista rendőrállamot.” Egyesült kisgazdanézet A szocialista párt nem a rendszert akarja megváltoztatni, hanem a végrehajtó hatalmat szeretné átvenni, hogy pénzügyi politikával háttérbe szoríthassa a jelenlegi kormány és a Parlament eddig elért eredményeit, jelentette ki Szegváron Bélafi Antal. Az Egyesült Kisgazdapárt főtitkára a választási gyűlésen elmondta: a baloldali pártoknak olyan szellemileg megnyomorított emberekre van szüksége, akiket béklyóba szorít a munkabér. A mártírokra emlékeztek Gyászünnepséget tartottak Kőszegen, a volt téglagyár előtt felállított emlékműnél arra a csaknem 2500 mártír munkaszolgálatosra emlékezve, aki 49 évvel ezelőtt e helyen veszítette életét. A határszéli városban volt az ország egyetlen gázkamrája, amelyet 1944. március 24-én egy alkalommal állítottak működésbe a hóhérok. A parlamenti „végjátékról” Dörnbach Alajos a goromba kampányról és a közszolgálati személycserékről Nem híve a harsány megnyilatkozásoknak és a hangzatos frázisoknak. A napi politikai csaták talán legelegánsabb vívója: nem szúr érvénytelen felületre, s bemondja, ha nála a találat. A galambősz haj lehet családi örökség, de nehéz életszakaszok emléke is. Mert aligha lehetett könnyű annak idején a hatalommal szembeszegülök mellé állni és eleve hátrányos helyzetben is vállalni jogi védelmüket. Dörnbach Alajosról (58) talán még szűkebb munkatársi környezete sem tudja, hogy a Kádár-érában hányszor és milyen perekben lépett föl jogi tanácsadóként, védőügyvédként az akkori ellenzék mellett. A parlament alelnökeként vált országosan ismert politikussá — ő pedig a Ház belső életének, a törvényhozás munkájának avatott ismerőjévé. — Elnök úr, gyakorlatilag itt a ciklus vége. Mit gondol, mit hoz a parlamenti végjáték: újabb rosszízű csetepatékat vagy rendeltetésszerű, higgadt törvénykezést? Perc-emberkék veszélye — Ne áltassuk magunkat, hogy a parlament kampánymentes lehet. Hiszen a képviselő — ha komolyan veszi megbízatását — mandátuma kézhez vételétől annak lejártáig állandóan kampányt folytat... Persze most, az utolsó periódusban a kampányszellem fölerősödik, ami természetes. Valóban megvan a veszélye, hogy a képviselők nemcsak megnyilatkozásaikkal, hanem szavazataikkal is a pillanatnyi népszerűséget keresik. Az is nyilvánvaló, hogy egy törvényhozó testületnek tudnia kell népszerűtlen döntéseket is hozni, ezeket azonban más országok parlamentjei sem közvetlenül a választások előtt hozzák meg... Ez fordítva is áll: a kampány vége felé a parlamenti többség kikényszeríti olyan témák tárgyalását, amelyekkel kapcsolatos saját álláspontját népszerűnek, a másik táborét népszerűtlennek véli. Tipikusan példa erre az ügynöktörvény. Ismert, hogy e témában még 1990-ben benyújtott Hack-Demszky féle — állítom, hogy szakmailag, politikailag mindmáig a legkorrektebb és legmegalapozottabb — törvényjavaslatot a parlamenti többség nem volt hajlandó még csak tárgyalni sem! Helyette a kormány 2 éven át erőltetett egy politikailag, alkotmányossági szempontból nyivánvalóan elfogadhatatlan változatot. Ezt azután visszavonta, benyújtva egy jobb variánst, de ennek a tárgyalását sem szorgalmazta. Pedig aligha kell magyarázni, hogy mindig a kormánykoalíció dönti el, hogy mit tárgyal a Ház. Nem véletlen tehát, hogy a ciklus utolsó heteiben került parlament elé az ügynöktörvény, miközben több mint 160 más, köztük sok valóban fontos és sürgős törvényjavaslat tárgyalására már nem jut idő. Nagy bajnak tartom, ha a kampány forrósodó légkörében olyan törvényjavaslatokat tárgyalunk, amelyek politikai indulatokat gerjesztenek s a döntések nem annyira szakmai, mint politikai szempontok szerint születnek. Más kérdés, hogy tapasztalatom szerint az emberek nagyobb részét az 56-os, meg lll/lll-as ügyeknél sokkal jobban foglalkoztatja például a mai gazdasági helyzet, a munkanélküliség, a korrupció, a felgyülemlett sokféle szociális probléma. De mindent egybevetve: bízom abban, hogy a parlamenti „finálét” nem a gátlástalan kampányolás, hanem a felelős, józan törvényhozói munka jellemezi majd. Már csak azért is, mert a képviselők nagy többsége sokszorosan megtapasztalhatta, hogy a társadalom nem „vevő” a demagógiára. Ha mégis lesznek ilyen megnyilatkozások, azok nem az egész parlamentet, hanem magukat a megnyilat- kozókat minősítik. — Hasonlóan optimista a Parlament falain kívüli választási harcokat illetően is? Négy év tanulságai — Annyiban igen, hogy a szélsőségek nem fognak eluralkodni. Sajnos, vannak politikai erők, amelyek indulatok fölkorbácsolásával, eszközökben nem válogatva próbálnak eredményt elérni. Csakhogy — mint utaltam rá — az emberek többsége torkig van a gyalázkodásokkal, az acsarkodó „politizálással” és a negatív kampány hasonló formáival. Valószínű tehát, hogy goromba lesz ez a kampányzáró periódus, de reális az esély, hogy egészére nem a szélsőségek nyomják rá bélyegüket. A beszélgetés ezután a választások utáni hetek, hónapok kilátásaira terelődik. Az alelnök szerint nagyon fontos volna az elmúlt három és félnégy év tanulságait késedelem nélkül levonni. — Például azt, hogy az ország nem tud olyan drága államot elviselni, mint a mostani. 1990 óta annyi párhuzamos és felesleges intézmény született, amennyit nem lehet fenntartani. Az új parlamenti ciklus egyik legelső törvényhozó aktusaként feltétlenül korszerűsíteni kell a kormányzati struktúrát. Ostobaság volna valamiféle nagytakarítást kezdeményezni s a közszolgálati szférában állandósítani a bizonytalanságot. Elég nagy baj, hogy a jelenlegi koalíció személyi politikájával szinte rákényszeríti a következő koalíciót arra, hogy bizonyos politikai tisztségekben váltást hajtson végre. A közigazgatási posztok például ma már inkább politi- kai-komisszári, mint közigazgatási funkciók... — A mostani ciklus súlyos negatívumaként említi, hogy a kormány ugyan intézményesen stabil, valójában gyönge volt: nem állt mögötte egységes parlamenti többség, a koalíción belül erősebb ellenzéki törekvések voltak jelen, mint a „hivatalos" ellenzékben. Elsőrendű érdeke az országnak, hogy az új ciklusban erős kormánya legyen. — Hiányzott az elmúlt négy évben egy világos koalíciós megállapodás is és adódhat olyan választási eredmény, amely mellett nem lesz könnyű koalíciós szerződést kötni. Némelyik pártban kétséges, hogy melyik szárny válik meghatározóvá... Sok tisztázatlan kérdésre talán csak a szavazóurnák fölbontása után vagy még később fogalmazható meg a válasz. — Ha egy jótündér teljesíDornbach Alajos tené a következő parlamentre vonatkozó három kívánságát, mit kérne? Három kívánság — Elsőként azt, hogy politikailag érettebb, kiszámíthatóbb, szakmailag kvalifikáltabb, tehát minőségileg jobb összetételű képviselők alkossák az Országgyűlést. Biztos, hogy ez teljesülni is fog, hiszen 90-ben sokan kezdő amatőrként kerültünk be a parlamentbe. Most pedig — saját pártomnál látom — jobbnál jobb jelöltek vetélkedtek már a jelöltségért is. Másodikként, hogy mielőbb megreformált házszabályok szerint működhessen a törvényhozás. Igaz, a legkorszerűbb ) parlamenti működési szabályzat sem old meg minden konfliktust, de jóval gördülékenyebbé és kivált hatékonyabbá teheti az Országgyűlés munkáját. Végül harmadik reményem és kívánságom: a mostaninál sokkal színvonalasabb legyen a törvényelőkészítő munka. Ez persze már nem magán az új parlamenten, hanem a kormányzati apparátuson áll vagy bukik — de e háttérmunka minősége szinte meghatározója annak, hogy döcögős és olykor alacsony színvonalú vagy eredményesebb és sikeresebb lesz a következő négy év törvényalkotása. Bajnok Zsolt Koszorúcskák Idézhetném Bohumil Hrabal talán immár klasszikussá nevetett „Táncóráif is, de maradjunk csak az egyszerű hagyománynál. Annál a hagyománynál, amely itt-ott ma is él még, miszerint a „hivatalos” parkett-tudásra tánciskolában lehet felkészülni. Gyakorolva egyúttal a társaságba illő modort, az etikett alapelemeit, a felkérés, lekérés írott-íratlan szabályait. De mindenekelőtt azt, ha szól a muzsika, akkor arra miként kell lépni; dallamot, ritmust felismerni; eleinte görcsösen kapaszkodva a tánctanár által kijelölt párunkba, s rettentően izzadva közben. Ám nincs mese, ha már egyszer befizették az embert, akkor táncoljon is! Azután eljő a koszorúcska, ahol illő bemutatni a tanultakat: a ropogós csárdást, a lágy valcert, a forró tangót, az obiigát foxtrottot amelyet majd mindenre lehet táncolni.) Amikor én jártam, akkor az új időknek új szele éppen a csa-csa-csát „avanzsálta” a parkettre, kiment viszont a Völgyek között, hegyek között című népidemokratikus zakatoló. Ugyanakkor — talán a tánctanár passziójából — „tananyag” maradt a mazeppa galopp, amit azóta sem értek... Mostanság pedig végéhez közelednek a közéleti táncórák, amelyek képletesen értendők, főleg böjt idején! Sőt, javában tart már a választások „Nagy Báli Szezonja!" Megy, megyeget a „tánc”, van rá „eti- ketti” kódex is. Tán nem is csap át duhaj mulatságba és remélhetően az urak inzultusába sem. Értem ón „báli tudósító” pályatársaim mohó kíváncsiságát: ki kivel megy táncba, s van-e oly dallam, amelyre szépen járják együtt, avagy felborul olykor a párok egyensúlya. A hölgy nem hagyja magát vezetni, máskor pedig van, aki a partner lábára lép. Szóval igazuk van a kollégáknak: mindez felettébb érdekes, izgalmas és árulkodó. Hiszen könnyű volt Katit táncba vinni, Kata meg faképnél hagyta egykori partnerét, Ágnes és Emese új táncosok után nézett. Hja, kérem a hölgyválasz is izgalmas tartozéka a bálnak! Régi szép tradíció viszont a férfitánc. Vannak, akik csak ezt járják: a (ki)pontozóst és az ugróst, rámás csizmájukat verve. Nemigen ügyelve a palotásra, ha a csokornyakkendő sarka kikandikál a díszes mente alól. S lám, az a kemény ember, az „én vagyok a, én vagyok a ...’’nótájára, olykor mégis tangóba kezd... Jön aztán az erdélyi táncház, amelyből senki sem akar kimaradni. Bár nem mindenki egyformán bírja a keservest, az ugrásban, forgatósban is hibádzik néha az összhang. Van, aki akkor ugrik, amikor a másik éppen forog. És vannak kisebb körtáncok; platformok, frakciók szerint. Ez így van rendjén. Ám láthatóan van, aki kilép az egyik körből, s befogadtatik a másikba. Van, aki elvéti a lépést, mert közben kifelé kacsingatott. Vannak összeszokott régi táncosok, akik hűségben, harmóniában keringőznek. Vannak flörtölő párocskák, akiknek mély és hosszú tekintete izgalmas kalandot ígér. Meg vannak immár elhidegült kettősök is. Ahogy a báli tudósításokból kiveszem: izgalmasak, színesek a koszorúcskák. Jobb olykor no comment figyelni a táncosokra, nem feltétlenül készpénznek venni még az alakuló párokat. Az viszont bizonyos, hogy a zenekart fizetjük, s voksolni is fogunk arról, kik „járták” a legszebben. Mert a nótát aztán ők húzatják... Reméljük, hogy kedvünkre; s a húsvét előtti böjtre nem böjt következik ismét. Tröszt Tibor Befektetők, figyelem! A somogyi dombvidék közepén, a Balatontól 40 km-re 5 hektáros, gyönyörű növényzetű területen fekszik az igali termálfürdő. Jelenleg 4 db rendkívüli gyógyhatású termálvízű medence, 2 db úszómedence, 3 db gyermekmedence áll a vendégek rendelkezésére. A melegvízű kutak hozama kb. 300 évre elegendő. A területre vonatkozó hosszútávú fejlesztési tervek elkészültek és előzetes elvi engedéllyel rendelkeznek. Befektetők jelentkezését várjuk az alábbi elképzelések megvalósítására:- különféle rendeltetésű pavilonsor megépítéséhez,- 200-250 fős étterem megépítéséhez,- sportlétesítmények (teniszpálya, minigolf, bowlingpálya) megépítéséhez,- kertmozi megépítéséhez. Gazdaságossági számításaink, az együttműködés és üzemeltetés feltételei kidolgozás alatt állnak. Érdeklődésük esetén részletesebb információkkal állunk rendelkezésükre. Kérjük jelentkezésüket: Intertherm Kft. 1165 Budapest, Jókai u. 4. Tel.: 252-1677, 252-1337, 252-1737 Témafelelős: Zalai Andrásné Jelentkezéseiket 1994. április 5-ig várjuk! (38131)
