Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-03 / 52. szám

1994. március 3., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 7 A tempó változatlan, a lépések meggondoltak Kuncze Gábor: Elsősorban egy jó gazdaságpolitika kell — Választások előtt mér­leget készít minden párt. Az SZDSZ-nek három somogyi képviselője van. Kettő a vá­lasztásokon került be a par­lamentbe, Király Béla pedig ciklus közben lépett be a pártba s a frakcióba. Milyen a somogyi SZDSZ-es képvi­selők mérlege a frakció ve­zetője szerint? Egy képviselőcsoportban sokféleképpen lehet megítélni valakinek a tevékenységét: ob­jektív mérce nincs — mondta Kuncze Gábor, az SZDSZ frak­cióvezetője a Somogyi Hírlap kérdésére felelve. — Az SZDSZ frakció egésze szerin­tem jól dolgozott, s ez vonatko­zik a somogyi képviselőkre is. Ha a speciális feladatokat vizs­gálom, akkor ki kell emelni, hogy például dr. Páris András koordinálta az SZDSZ idegen- forgalmi programjának kidolgo­zását, s ez meglehetősen fon­tos Somogy megyét illetően is. Többek között neki köszön­hető, hogy az SZDSZ a pártok között egyelőre egyedüliként rendelkezik idegenforgalmi programmal és vannak elkép­zelései ezen a területen. Azt hiszemj hogy a 90-es választá­sokon az SZDSZ színeiben be­jutott országgyűlési képviselők megállták a helyüket. Munkahelyeket! — Ha már az idegenfor­galmat említette, a Balaton a magyar idegenforgalom fontos központja. Maga az idegenforgalom pedig a magyar gazdaság része is ezer sebből vérzik. Egyik oka ennek, hogy nincs ide­genforgalmi koncepció a Balatonra. De azt gondolom, hogy igazán nincs érvényes gazdaságpolitika. A kettő valahol összefügg. — Összefügg. Szerintem el­sősorban egy jó gazdaságpoli­tika kell, amely ösztönzi a be­fektetéseket, a beruházásokat, s akkor ez az idegenforgalom­ban is ösztönzi a befektetése­ket, beruházásokat. Másrészt olyan gazdaságpolitika kell, amelyik képes arra, hogy a kü­lönböző területeket kedvezmé­nyezze, vagy ha tetszik, a be­fektetéseket különböző terüle­tekre terelje vagy ösztönözze. Az idegenforgalom továbbra is olyan terület, amelyik már rö­vid- és középtávon magában hordja a növekedés feltételei­nek megteremtését. Ezért ér­demes ezzel kiemelten foglal­kozni. Arról nem beszélve, hogy még mindig olyan ágazat, amelyiknek több a bevétele mint a kiadása, tehát többletet hoz az országnak. Az 1993-as adatot még nem ismerem, de 1992-ben 600 millió dollár körül volt az idegenforgalom többlet- bevétele. Érdemes tudni azt is, hogy egy ilyen helyzetben levő gazdaságot, mint amilyen jelen­leg a magyar, csak úgy lehet talpra állítani, ha munkahelyte­remtő gazdaságpolitika kap prioritást. Mi legalább kétszá­zezer további munkahelyet lá­tunk az idegenforgalomban, il­letve továbbgyűrűző hatása­ként a gazdaság különböző ré­szeiben. — Az elmúlt négy év alatt legalább négyféle gazda­ságpolitikai programról hal­lott az ország. Az SZDSZ-nek van-e önálló gazdaságpolitikája arra az esetre, ha kormányra kerül? — Először is nem volt az el­múlt időszakban négyféle gaz­daságpolitika. Legfeljebb azt lehet elmondani, hogy volt há­rom pénzügyminiszter, s azok háromféle elképzelést képvisel­tek, amit nem voltak képesek megvalósítani koalíciós viták kapcsán, ezenkívül még léte­zett további három különböző elképzelés. A nagy gond az, hogy soha nem voltak képesek végigvinni egy elképzelést, meghatározni a prioritásokat, és annak megfelelően csele­kedni az országban. Az SZDSZ már 1991-ben elkészített egy programot, Liberális megoldás volt a címe, és Gazdasági vál­ságkezelő program volt az al­címe éppen azért, mert láttuk, hogy nincs egységes program. Azóta ez elavult már, más lett a helyzet. A küldöttgyűlés most fogadta el az SZDSZ választási programját, amely körülbelül 5- 600 oldalas, és a gazdaság kérdéseivel több fejezet foglal­kozik. Külön a gazdasággal, ezen belül a külgazdasággal, az iparpolitikával, a foglalkozta­táspolitikával. Ebből követke­zik, hogy az SZDSZ-nek van megfelelő programja, és csak olyan koalícióba megy bele, amelyik annyiban elfogadja az SZDSZ elképzeléseit, hogy a gazdasági átalakulásnak folyta­tódnia kell, s csak olyan gazda­ságpolitika jöhet szóba az elkö­vetkezendő években, amely a növekedés feltételeinek a meg- teremtérére koncentrál. Hiteles mérleget —A kormány a közelmúlt­ban megjelentette egymillió példányban az elmúlt négy évet bemutató színes kiad­ványát. Ez a kiadvány a megjelenés pillanatában elég sok ellennérzést váltott ki politikai körökben. Ön hogyan értékeli ezt? — Minden időszakban van­nak sikerek és kudarcok. Az elmúlt négy évben is így volt ez. Ezek részben a kormány, részben az országgyűlés sike­rei, kudarcai. Nyilván a kor­mánynak és a kormánypárti többségnek nagyobb a felelős­sége, hiszen ők voltak döntési helyzetben. Ez a brossúra azonban teljesen meghamisítja az elmúlt négy évet s azt a je­len valóságot, amelyben benne élünk. Néhány dolgot említek csak, bemutat egy grafikont, ahol folyamatosan csökken a munkanélküliség. Ez 1993-as adatokra támaszkodik, miköz­ben elfelejti megmondani, hogy a csökkenés egyik oka az, hogy egyre többen esnek ki a munkanélküli segélyből, s ezek már szociális segélyért az ön- kormányzatoknál kopogtatnak. Erre én nem lennék büszke a kormány helyében. Másrészt elfelejti bemutatni a grafikon elejét, amikor 1990 és 1993 között 700 ezerre nőtt a mun­kanélküliség. Azt mondja a brossúra, hogy a forint meg­őrizte az értékét. Ehhez képest 1990 és 1993 között az átlag fogyasztói árak 260 százalék­kal emelkedtek, az energiaá­rak megnégyszereződtek, az élelmiszerárak is meghárom­szorozódtak. Ez nem a forint értékállóságát jelenti. Azt mondja, hogy a nyugdíjak megőrizték az értéküket. Ezzel szemben elfelejt arról beszélni, hogy az átlag nyugdíjak emel­kedését — amit a statisztika kimutat — részben az okozza, hogy belépnek az újak, akik már magasabb fizetésekkel mennek nyugdíjba, és meg­halnak az idősek, akik még nagyon alacsony nyugdíjjal rendelkeztek. S azt is elfelejti megemlíteni, hogy akik 10-15 éve mentek nyugdíjba kis fize­tésekkel, mára már a létmini­mum alatt élve egyre kevésbé képesek gondoskodni maguk­ról, miközben egyébként is egyre elesettebbekké válnak a koruk miatt. Mindez azért prob­léma, mert ha mindent siker­nek állítunk be, akkor nem reá­lis képet alakítunk ki magunk­ban az országról. Egy reális kép hiányában pedig nem lesz képes az MDF sem reális prog­ramot alkotni, olyat, amely va­lóban kiutat jelenthet. Az MDF 1990-ben is hamis illúziókat keltett, és ezért óriási csalódás érte a lakosságot. Úgy látszik, nem tanult ebből, megint ha­mis illúziókat kezd kelteni, és megint óriási csalódásba viheti a lakosságot. Boross Péter ki­jelentéseiből úgy látom, hogy az MDF ellenzéki szerepre ké­szül. Ebből a brossúrából az is látszik, hogy már csak a vá­lasztásokig látnak előre, nem érdekli őket, hogy utána mi fog történni. Ez a brossúra azt tük­rözi, hogy sikerek vannak, le­het megalapozatlan várakozá­sokat kelteni, és nem foglal­kozni azzal, hogy mi lesz a jö­vőben, mert azt majd oldja meg egy következő kormány. Ha így nézem, akkor ez nem más, mint egy választási pro­pagandafüzet. Ezért szeren­csésebbnek tartanám, ha az MDF a választási pénzeiből visszafizetné a költségvetésbe azokat az összegeket — s ez nem kevés — amelyeket erre a propagandaanyagra költött. Kiutak — Az ország gazdasági állapotáról másként véle­kedik az ellenzék és más­ként a kormánykoalíció. Végül is milyennek ítélhető' meg ma? Milyen az a moz­gástér, amely a választá­sok után a kormány és az új parlament működését behatárolja? — A vita is jellemző, hogy az ország jobb vagy rosszabb helyzetben van mint volt. Ahe­lyett, hogy arról beszélnénk, hogy mit lehet csinálni ebben a helyzetben, sikerült belemenni egy álvitába. Sikerként köny­velhető el, hogy van 6,5-7 mil­liárd dolláros tartalék, ezért fi­zetési problémája az ország­nak nem lehet. Siker az is, hogy a magángazdaság egyre nagyobb szerephez jut, követ­kezésképp ez olyan talaj, amelyre lehet alapozni. Kudarc viszont az, hogy 330 milliárd forint lesz az idén a költségve­tés hiánya, hogy újra megindult a külső eladósodás növeke­dése, hogy az infláció még mindig 20 százalék fölött van, hogy itt van a 600 ezret megha­ladó munkanélküli, akivel fog­lalkozni kell, és kudarc, hogy a belső államadósság megkét­szereződött. Ezeket azért ér­demes felsorolni, mert a ku­darcok behatárolják a cselek­vési lehetőségeket. Az a tény, hogy a magángazdaság erő­södik, azt is jelenti, hogy ha helyzetbe tudjuk hozni ezt a gazdaságot, akkor az végül a fejlődés motorjává válhat. Ha nem lennének a negatív jelen­ségek, akkor azt mondanám, hogy általánosan csökkenteni kell az adókat s megindul a gazdaság. De ha ezt tenném, tovább növelném a hiányt, és még kevesebb pénz jutna okta­tásra, kultúrára, önkormányza­toknak. így szűkíti be az elmúlt négy év az elkövetkező négy év cselekvési terét. Ezért mondjuk azt, hogy most elő­ször csak a vállalkozókat és azok közül is csak a befektető­ket lehet kedvezményezni, mert egy gépberuházás mun­kahelyet teremt vagy export minőségű terméket tud előállí­tani. Ebbe az irányba kell elin­dítani a gazdaságot. Nem lehet csodákat teremteni egyik évről a másikra, csak egy több éven keresztül tartó következetes és átgondolt lépéssorozattal lehet ezen a helyzeten úrrá lenni. Türelmi idő nélkül — Önt az SZDSZ minisz­terelnök-jelöltjeként is is­meri a közvélemény. Azt gondolom, hogy egy minisz­terelnök-jelöltnek minden­képpen számot kellett vetni azzal, hogy milyen lépések­kel indíthatja a kormányát. Számot vetett ezzel? — Úgy gondolom, hogy a kö­vetkező kormánynak nem lesz száz napja, hanem azonnal cse­lekednie kell. Mi ezért arra ké­szülünk, hogy konkrét törvény- szöveg javaslatokkal megyünk a koalíciós tárgyalásokra, ahol módosítani kell, ott módosítá­sokkal, az új törvények eseté­ben pedig készülünk arra, hogy konkrét szövegjavaslataink le­gyenek. Ez azért fontos, mert a következő kormánynak azonnal hozzá kell látni az ígéretei bevál­tásához. Ez azt jelenti, hogy nem szabad betartatatlan ígére­tekkel előjönni. 1994-ben nem lehet a nagy rendszerekhez — mint például az adórendszer — hozzányúlni, de a privatizáció in­tézményrendszere átalakítható, a mezőgazdaságban a piaci in­formációrendszer megteremt­hető, a hitelezési, a támogatási rendszer átfogalmazható. A gazdasági törvények közül ki­vehető a minimumadó, esetleg megfontolható, 1994-ben a for­rásadó eltörlése. Csak ezt ne­héz megcsinálni év közben. Azokhoz a gazdasági törvé­nyekhez, amelyekhez hozzá le­het, hozzá is fogunk nyúlni. Vár­hatóan földtörvény már lesz, az árutőzsde törvényt már a követ­kező kormánynak kell az elsők között meghozni, mert valóban van esély arra, hogy mi legyünk Közép-Európa árutőzsde köz­pontja. Ezt az esélyt kár lenne kihagyni. Az adótörvényen vál­toztatni 1995 január 1-jétől le­het. Olyan munka is folyik ná­lunk, hogy a különböző törvény- javaslatokhoz benyújtott lénye­ges módosításokat előszedjük, és megnézzük, hogy élnek-e még most is. Meg fogjuk kez­deni az előző parlament által meghozott törvények olyan ér­telmű módosítását, amelyre a mi véleményünk szerint szük­ség van. Szem előtt mindig a működőképességet tartjuk. Felméréseinkből az látszik, hogy a következő parlament első két évében kb. 250 törvényt kell meghoznia. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a következő par­lament első két éve ugyanilyen tempójú lesz, mint a mostanié? — A tervezett változtatá­sok hatását mikor érzékel­heti a közvélemény? — Úgy gondolom, hogy 1994-95-ben a vállalkozói szféra már érzékeli. Ennek lesz olyan következménye, hogy csökkenni kezd a munkanélkü­liség és 1996-97-ben pedig el­indul a gazdasági növekedés. Akkor már az életszínvonalban közvetlenül érzékelhető lesz, mert hozzá lehet kezdeni az adó szélesebb körű, általános csökkentéséhez. Mindezt azzal kalkuláljuk, hogy a külső hely­zet nem romlik, hanem lega­lább ilyen lesz, mint a mai vagy inkább javul. A magyar gazda­ság nyitott, és soha nem vá­lasztható el attól, hogy a világ- gazdagságban milyen folyama­tok indulnak el. — Köszönöm a beszélge­tést. Kercza Imre Választási tudnivalók Újra jönnek kopogtatnak... Az önkormányzatok jegyzői folyamatosan dolgoznak a vá­lasztói névjegyzékek összeál­lításán, amelyeket március 3-ig kell hitelesíteniük. Dr. Tóth Zoltán, a BM választási irodájának vezetője elmondta: a választási bizottságok már­cius 7-ig hirdetményt tesznek közzé a választás napjáról és a választók nyilvántartásáról. A jegyzők ezzel egyidejűleg minden választójoggal rendel­kező polgárt úgynevezett ko­pogtató cédulával értesítenek arról, hogy milyen sorszám alatt szerepelnek a választói névjegyzékben, illetve mely szavazókörben voksolhatnak. Egyúttal megküldik számukra a jelöltajánláshoz szükséges szelvényt is. Aki kimaradt a vá­lasztói névjegyzékből, már­cius 16-ig nyújthat be panaszt a jegyzőnél. Az ajánlószelvény, amellyel jelöltet ajánlhat a polgár, ezút­tal eltér a négy évvel ezelőtti­től, most ugyanis üres lesz a biankólap. Tóth Zoltán indok­lásul elmondta: az ajánlószel­vény azért üres, mivel az adatvédelmi törvény szerint az állampolgárok maguk rendel­keznek adataikról. így ők dön­tik el, hogy a lapot kitöltik-e vagy sem, illetve átadják-e a szelvényt a gyűjtőknek. Amennyiben kitöltik, a szelvé­nyen rögzíteni kell a nevet, a lakcímet és a személyi számot is. (Az Alkotmánybíróság dön­tését követő törvény választá­sok esetében kötelezően elő­írta a személyi szám haszná­latát.) Emellett a szelvényen fel kell tüntetni az ajánlott személy, illetve az őt indító párt nevét. Független jelölt esetén pedig ezt a tényt kell rögzíteni. A saját kezűleg alá­írt ajánlószelvényt dátumozás után adja majd át a választó- polgár a szelvénygyűjtőnek. Az ajánlószelvényeket a név­jegyzék elkészítésétől (már­cius 9-től) április 8-ig lehet gyűjteni. Általában mindenütt gyűjthető a szelvény, kivéve a munkahelyeken, munkavég­zés közben (például postás, díjbeszedő) az egészségügyi intézmények betegellátó rész­legében, valamint fegyveres testületeknél a szolgálati idő­ben, és a tömegközlekedési eszközökön. Fontos tudnivaló, hogy az ajánlószelvényért cserébe tilos ellenértéket át­adni. A jelöltek indulásához szük­séges 750 ajánlószelvényt áp­rilis 8-án délután 16 óráig kell leadni a polgármesteri hivata­lokban, ahol ezeket utólag el­lenőrzik. A törvény szerint ugyanis egy választópolgár csak egy olyan jelöltet ajánl­hat, aki az ő lakóhelye szerinti választókerületben indul. Több ajánlószelvény kitöltése esetén mindegyik szelvényét érvénytelenítik. Az SZDSZ még nem gyűjt ajánló cédulát Egyes választókerületekben a választópolgárokat megté­vesztve az SZDSZ nevében már gyűjtik az ajánlási szelvényeket. A Szabad Demokraták Szö­vetsége kijelenti, hogy aktivistái az Országos Választási Bizott­ság által előírt határidőnek meg­felelően csak március 9-ikén kezdik meg az Ajánlási Szelvé­nyek (közhasználatú nevén, a kopogtató cédulák) gyűjtését. Felhívják a választók figyel­mét, hogy az SZDSZ aktivistái a szelvények gyűjtésekor a párt pecsétes megbízólevelét fogják felmutatni. Szemtől szemben az újságírókkal a Somogyi Hírlap számítógéptermében Fotó: Kovács Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom