Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-16 / 63. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. március 16., szerda Japán autógyárak szövetsége Hat japán autógyártó cég, a Daihatsu, a Mitsubishi, a Honda, a Subaru és a Suzuki arról döntött, hogy költségeik csökkentése érdekében autóikba azonos részegységeket építenek majd be. Az elvi együttműködés részleteit és irányelveit még ebben az évben kidolgozzák. A piacelemzők szerint a hasonló lépések elkerülhetetlenek lesznek a jövőben Európában is, ha a gyárak versenyképesek akarnak maradni. Népszerűbb a Moszkva- légijárat Az 1992-es mélyponthoz képest jelentősen nőttek a moszkvai Malév-iroda jegyeladásai: mintegy 175 százalékkal több jegy fogyott egy év alatt, mint korábban. Más mutatók is biztatóak: a gépek — többnyire TU-154-esek — kihasználtsága mostanra ismét meghaladta a hatvan százalékot. A Moszkvából induló járatokon nőtt az orosz utasok száma, ami egyértelműen nyereségessé teszi az irodát, jóllehet több emberre van szükség ahhoz, hogy például a repülőtéri ügyintézés is jobban haladjon. Döntött az igazgatótanács Két társasággá alakításról, egy pályázati kiírásról, valamint egy felszámolásról döntött legutóbb az Állami Vagyonügynökség Igazgató- tanácsa. A határozatok értelmében a Csongrád megyei Sütőipari Vállalatot, valamint a Vas megyei Vendéglátó Vállalatot részvény- társasággá alakították. Döntöttek a Kunság Kereskedelmi Rt. részvényértékesítési pályázatáról, valamint államigazgatási felügyelet alá vonták és felszámolással megszüntetik a Kolor híradástechnikai Háztartási Gépjavító Vállalatot. Lámpafejek Zalaegerszegről A General Electic, miután több olyan aurópai gyárat megvásárolt, amelyek termelését Magyarországra telepíti, lehet hogy az alkatrészeket kizárólag Zalaegerszegen fogja gyártani. Ezáltal a cég látja el az európai és amerikai General Electric gyárakat is lámpafejjel. A zalaegerszegi gyár termelése idén várhatóan 30-40 százalékkal növekszik, csaknem egy milliárd darab lámpafejet állítanak elő. A gyár már nemcsak az angol és az amerikai GE-cégek igényeit elégíti ki, de szállít török és Olaszországba is. Európai-Arab kiállítás A Dél-magyarországi Kereskedelmi és Iparkamara és az Aphamia Kft közös szervezésében júniusban kerül sor az 1. Európai-Arab Kereskedelmi Találkozóra és Kiállításra Szegeden. A kiállításra elsősorban általános fogyasztási cikkek, textil-, cipő- és bőráruk gyártával és kereskedelmével foglalkozó vállalkozók és vállalkozások jelentkezését várják. VÁLASZTÁS 1994 Ami nyilvános és ami titkos Sok félreértés származik abból, ha valaki nincs tisztában azzal, meddig terjednek a nyilvánosság határai. Milyen információk tekintendők titkosnak, és mi az, amit minden választópolgárnak joga van tudni? A választási törvény ezzel kapcsolatban kimondja, hogy a választással foglalkozó bizottságok tevékenysége alapvetően nyilvános, a rendelkezésre álló adatok, tények nem titkosíthatók. Ám a választási eljárás nyilvánossága nem sértheti a szavazás titkosságát és a személyiséghez fűződő jogokat. Tehát a választók személyi adatait védeni kell. A választási bizottság közleményben tájékoztatja a sajtót, a helyi stúdiókat a jelöltekről, a választók nyilvántartásának kifüggesztéséről, a szavazókörök beosztásáról, a választási bizottságok tagjairól, a szavazás módjáról, a választás eredményéről. A választással foglalkozó testületek kötelesek gondoskodni arról, hogy a lakosság megfelelő tájékoztatást és felvilágosítást kaphasson. Ennek érdekében országszerte több helyütt információs irodák nyílnak. A választási és jogi információs szolgálat — amely a Kossuth tér 4. szám alatt működik — a vidéken élők számára is tájékoztatást ad munkanapokon reggel nyolctól délután fél ötig, a 153-1611 -es telefonszámon is. A sajtó képviselői külön engedély nélkül közvetlenül figyelhetik a választási testületek munkáját, de tevékenységüket — különösen a szavazatok összeszámlálá- sát — nem zavarhatják. A szavazás napján, a választás befejezése előtt, a szavazással kapcsolatos rész- eredményt a törvény értelmében tilos nyilvánosságra hozni. Nem minősül rész- eredménynek a szavazók számának és arányának nyilvánosságra hozatala. Ha a választás lezajlott, az eredmény számítógépes adatait azonos feltételekkel kell a független jelöltek és a választáson jelölteket állító pártok rendelkezésére bocsátani. Érdekes kitétele a törvénynek, hogy minden jelöltnek, pártnak — országos összesítésben is — nyilvánosságra kell hoznia az országos napilapokban a választásokra fordított állami támogatások és a saját források összegét, és azok fel- használásáról nyilvánosan kell elszámolniuk. N. Zs. Kopogtatók Tudomásom szerint megérkeztek rendben, pontosan, kitöltetlen rubrikákkal a kopogtatócédulák. „Elgondolkodom néha emiatt” — idézem a költőt, noha cseppet sem vagyok lírai hangulatban, s ironizáló kedvem sincs. Ámbár néhány korán kipattant visszaélés, s egyéb gyanú okot adna ez utóbbira... Arra gondolok, volt már itt kopogtatás! (Beidéző) „cédulával” (vagy anélkül) éjnek évadján, a mostanit megelőző „ántivilág” úgynevezett kemény korszakában főleg. Meg sőt az „ántivilágot” megelőző „ántivilágban” is. Mit kopogtatás?! Zörgetés, dörömbölés — a karszalagosok vagy később a fekete autók keltette, a bőrkabátosok okozta rémülettel. Aztán csendesedett, ritkult a kopogás; „puhult a diktatúra”, ahogy ezt mostanában mondani szokták. Lehetett politikai viccet mesélni, sőt kopogtatni ott is, ahonnan korábban a kemény bekopogtatókat küldték. Volt, aki élt ezzel, volt aki nem. Volt, aki később azonosult, volt, akit dacos csöndbe, fájdalomba zárt a korábbi „kopogtatás” múlhatatlan emléke. Aztán lettek olyan helyezkedő-kéredzkedő ott és akkor kopogtatók is, akik aztán az idők fordultával — mert fordulatra voksolt négy éve a nép nagy többsége! — helyesnek látták, hogy ők már elsőként a „ritkábban” kopogtatók orra alá dörgöljék a „sűrűn” kopogtatók korábbi bűneit is. Az idők (és köpönyegek) fordultakor ezen lehet persze megütközni, de meglepődni — legalábbis naivitás. Emberi természet (lásd: Spinoza) teszi valóságossá az úgynevezett „történelmi mechanizmusokat”. Különösen akkor, ha a „dolgozó nép okos gyülekezetében” sokan vannak akik akaratuk, tudásuk ellenére nem-dolgozókká válni kényszerültek. Jó tehát, hogy most csak a cédulák kopogtatnak! Máris lehet választani: vagy a cédulákért (s nem értünk) jönnek, vagy magunk küldjük el a kiválasztottnak. A kampány választéka gazdag, hallhatóan hangos, nemcsak széles, hanem olykor szélsőséges. Nemcsak járható utat ígér, hanem útszéliséget is mutat, omlásveszélyes szakaszokat sejtet, miközben a nagy összeomlásra hivatkozik. Kiútképpen! Most is lehet megütközni. Meglepődni rajta viszont megint naivitás; hiszen lehetőségét egyes korai bölcselők már akkor számba vették, amikor a polgári forradalmak majdani véghezvivői még anyatejjel táplálkoztak a Németalföldön vagy a „ködös Albionban”. Csupán azon lepődöm meg mostanság, hogy a kortesbeszédekben elő-előbukkan olykor a voksolástól való távolmaradás hangzatos szóvá- tétele, a passzivitás elleni túlzott intelem; a közöny, a „minden mindegy" korholó emlegetése. S ezáltal is mindenáron fel kívánják rázni, ébreszteni (gyakorta programjuk vagy pártjuk mellé) az „istenadta népet”. A szavazópolgárt! Akire egyébként — alappal vagy alap nélkül, megkérdezésével vagy megkérdezése nélkül — könnyű lélekkel hivatkoztak többen most is, miként mások korábban is, szigorú kézzel ostorozván az ellenfeleket. „Szonda ipse” úgy vélem, hogy a passzivitásra hivatkozás bizonyos időkben helytálló lehetett, most — lehet ugyan, hogy tévedek — nekem inkább trükk csupán. Mert bár érdekei érvényesítésében, nézetei képviseletében pluralizálódott is, polarizálódott is az ország (miként polgárainak bukszája is), az arra jogosultak zöme igenis voksolni fog! Sokan érzik úgy, hogy egzisztenciájukat illetően sem mellékes, hogy ide vagy oda, de le kell tenni a garast. És sokan úgy érzik: munkájuk, családjuk, lelki békéjük érdekében is választaniuk kell. Meggyőződésük szerint. Mert (már, vagy még?) más választásuk nem lévén. S ez a lehetséges, a járható út és mód. S aki a mandátum birtokosa lesz — képviselő tehát —, viselje bátran legigazibb képét! Akkor csúsztatások, trükkök nélkül is kiderül, jól emlékszik-e még azokra holnap, akiknél kopogtatott tegnap. A politika „úri huncutságnak” mondott, tartott manírjai mögül gyorsan kitetszik: valójában ki, milyen cédulás volt... S a mai cédulán ott marad az üzenet: „a parlamentbe mentem, ahova küldtek...” így lesz esélye arra is, hogy ne küldjék el máshová! Tröszt Tibor $MDF Köszönjük a nyugalmat. A TÜRELEM EREJÉT A katonának is vannak szabadságjogai A kormány elfogadta a katonák jogállásáról szóló törvényjavaslatot. A tervezet a szolgálati viszony tartalmát, ezen belül a katona jogállását, illetve elöljáróinak jogait és kötelezettségeit kívánja szabályozni. Az előző szabályozáshoz képest milyen mértékben hozna újat a törvény? — kérdeztük dr. Baraczka fíóbert- nét, a Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetőjét. — Már magának a törvénynek a megszületése is fontos lépés lenne, eddig ugyanis ilyen nem volt. Különféle rendeletek, parancsok és szolgálati szabályzatok voltak érvényben, ezeket a kötelmeket még kormányrendeletek szintjére sem emelték. Ezután minden szabályzást erre a törvényre kell majd visszavezetni. A legfontosabb „újdonság” a törvény szemlélete, miszerint a hivatásos és sorkatonáknak is vannak szabadság- jogaik, amelyeket ott és csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben honvédelmi kötelezettségük teljesítéséhez ez feltétlenül szükséges. — Megszünteti-e a törvény a kiskatonák kiszolgáltatottságát? Védelmet kapnak-e a tiszthelyettesek, az „öreg katonák” kitolásai ellen? — A jog irányt mutat, keretet ad a mindennapi tevékenységhez. Hatni csakis akkor tud ijiajd, ha a parancsnok ellenőrzi a szabályok betartását. — A másik igen kényes kérdés: igénybe lehet-e maja venni a katonaságot belső rendfenntartáshoz? — Rendfenntartásra sohasem! Erről a honvédelmi törvény és az Alkotmány is rendelkezik. Ahhoz, hogy a katonákat és a katonai eszközöket ilyen célra felhasználhassák, mindenképpen úgynevezett „minősített helyzetnek” kell előállnia. Ezt azonban csakis a Parlament rendelheti el. Ebben az esetben az Országgyűlés a köztársasági elnök kezébe teszi le a hatalmat és engedélyezi számára a rendeleti kormányzást, csakis ekkor veheti igénybe az államfő a katonaságot a belső rend fenntartására. — Megtagadhatja-e ilyen esetben a katona hogy fegyverét használja? — A katona mindenkor köteles a parancsot végrehajtani, de a parancs kiadójának számolnia kell a katonai és a büntetőjogi felelősségrevonással, ha olyan tettre utasítja beosztottait, amivel bűncselekményt valósítanak meg. — És ha a sorkatona lelkiismereti okokból nem ért egyet a paranccsal? — A lelkiismeret kérdésével a bevonulás előtt kell számolnia a katonának. Akkor kérhet fegyver nélküli, alternatív szolgálatot, de ha már letette az esküt, köteles minden parancsot végrehajtani. A helytelen parancs végrehajtásáért már nem ő, hanem a parancs kiadója a felelős. — A kiskatonák esetében az emberi szabadságjogok a politikai jogokra is kiterjednek? — A honvédelmi törvény a hivatásos katona számára egyértelműen megtiltja a párttagságot és a politikai tevékenységet. A sorkatona és a hadköteles esetében csak olyan korlátokat állít, amelyek kizárólag a laktanya falain belül érvényesek. (koós) (Fizetett politikai hirdetés)
