Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-14 / 61. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. március 14., hétfő Volt egyszer egy szakfelügyelet... Szeretném előre bocsátani, hogy nem a szakfelügyelet iránti nosztalgia, sem a mundér becsületének védelme késztetett e sorok megírására. Tény, hogy bosszantott, amikor rádióriportban azt hallottam egy budapesti tanártól, hogy a múltban megjelentek iskolájukban a „pártkomiszár szakfelügyelők”, akik ítéleteikkel élet-halál urai voltak. T ermészetvédők a környezetért A Somogyi Hírlapban a köz­oktatást valójában korrektül és reálisan elemző cikksorozatá­ban is mindössze két rövid be­kezdés jut a szakfelügyelet időszakára, abból is egyik a „hírlánc a tanfüttyös érkezésé­ről”, a másik egy anekdota a szakfelügyelő elől az illem­helyre zárkózó nevelőről. Meggyőződésem, hogy a szakfelügyelettel kapcsolatban van az éremnek egy másik ol­dala is. Úgy érzem, hogy a még élő, s a már eltávozott szakfelügyelő-társak munkája iránti tisztelet jogosít fel és kö­telez arra, hogy néhány gondo­latot elmondjak a szakfelügye­let reális képéről. Őszintén megvallva én utó­lag örültem annak, hogy — ha nehezen is —, de vállaltam a szakfelügyeletet, mert évtize­deken keresztül „csak" a szakmai kérdésekkel foglal­kozhattam, s még pártonkívüli- ségemet sem hánytorgatták fel. A szakfelügyelet maga egy időszak sajátos terméke, s le­Mi hittünk szép szavuknak! Terv: szelektív szemétszállí­tás. Tanulmányút Ausztriába. Először a képviselő-testületi felsőszinten, majd hogy asszo- nyi áldás is meglegyen, felesé­gestül a testület. így van ez a családoknál is. Később a munka is elindult. Megjelentek a virágok és meg­indult a szelektív szemétszállí­tás. Itt meg kell jegyezni, hogy többszöri kérés ellenére a lakók a szemétválogatást nem a leg­tökéletesebben végezték. Ta­nulmányutak ellenére nem sike­rült a lakossággal szót érteni. Betelt a pohár. Nyár végére elűntek a válo­gatás feltételei. Új barna ruhá­ban visszajöttek a régi szeme­tes konténerek, irtózatos árat fi­zettünk rózsaszín ígéretekért. Bár telepítettek virágokat, épí­tettek magaslest — állítólag a fonyódi vár makettja —, s horri­bilis összegért még pancsolót is a Balaton-partra a gyerekek­nek. Mindennek meg van az ára! Számolt is a polgármesteri hivatal, a településtisztasági Ami velem történt a rend­szerváltás után, az azt hi­szem nagyon is elgondol­kodtató! 1980-ban költöztünk Ka­posvárra és sikerült vásárolni egy kétszobás OTP-s örökla­kást. Munkát is találtam a Somogy Megyei Művelődési Központnál. Úgy éreztem, éle­tünk úgymond sinen van. A nyugdíjas évek gondtalanok lesznek, gyermekünk is elin­dulhat az Életbe. Sajnos mindez másképp sikerült. Ma már csak álom! A valóság a következő. Szüleim váratlanul meghal­tak, 1991 júliusától megszűnt a munkahelyem, munkanélkü­liét, hogy szükséges rossz, de valami ilyenszerű szervezetre feltétlen szükséges volt. Az iskolai munkát az egysé­ges iskolarendszer kialakítása idején a „Tanterv és Utasítás” határozta meg. Ez valójában egységes célokat, feladatokat, tananyagot és módszereket je­lentett. Az ilyen egységesítés azonban nemcsak egy „pártál­lam” sajátossága lehet. Az ok­tatásirányítás nyílván ellen­őrizni kívánta a törvénynek te­kintett tanterv megvalósítását. Ilyen értelemben mondták, hogy „a szakfelügyelet az irá­nyítás meghosszabbított keze”. Az ellenőrző feladat a szak- felügyeleti munkának csupán egyik elemét jelentette. Azon­ban még az ellenőrzésben is megnyugtatóbbnak tűnt, ha egy-egy tantárgy iskolai hely­zetét, a tanulók tárgyi tudását szakember tárta fel, s a nevelő szakmai munkájáról ő mondott véleményt (és nem ítéletet). A szakfelügyeleti munka ha­tékonyabb részét a továbbkép­vállalat, és a városgazdálkodási intézmény. Ők is tudják, min­denhez pénz kell, sok pénz! Meg kellett találni azt is, hogy kik fizessék meg. Könnyű volt rátalálni a legkiszolgáltatottab- bakra, a lakásbérlőkre. S jött is a levél a tömblakásokban la­kókhoz — nem a posta hozta —, hogy a szemétszállításért tömbönként más és más ösz- szeggel, jelen esetben havi 223 forinttal többet kell családon­ként fizetni. No, nem a szemét- szállításért, hanem a szeméttá­rolásért. A hivatal is elismeri, hogy a szemétszállítási díjat a lakbér tartalmazza. Akkor mit takar a 223 forint/hó/család összeg? Ugyanis a konténer évi kihelyezési díja 9900 forint. Ket­tőé ennek duplája: 19 800 fo­rint. 24 családnak. Ebből adódik a havi díj: 19 800/12=1650 fo- rint/24 családnak. A tarifát ará­nyosan kell minden családnak fizetni. Tehát egy család havi díja: 1650/24, 68,75 forint dur­ván 69 forint/hó/család. Vajon mi a fennmaradó 154 forint, ha nem bújtatott szemétszállítási livé váltam. Sajnos ez idő után már megélni is alig lehetett a munkanélküli segélyből, nem tudtam már a törlesztéseket sem fizetni. Az adósságom egyre nőtt. 1993. december 1-jén elárverezték a lakáso­mat, de erről és hogy mennyi­ért, értesítést nem kaptam. 1994. január 17-én kaptam egy felszólítást, hogy a lakást január 20-án 10 órakor üresen adjam át. Két nap alatt! Amikor alá kellett írnom az átadási jegyzőkönyvet, előke­rült a fel nem adott levél a végrehajtó dossziéjából, amit 1993. december 1-jén kellett volna megkapnom. így eleve meg lettem fosztva az emberi hanyagság által a cselekvés zés és a segítés tette ki. (Lega­lábbis a szakfelügyelők döntő többségénél.) S az adott évti­zedekben erre szükség is volt. Megfeledkezhetünk-e arról, hogy volt két hullám, s ezt bát­ran állíthatom, amikor az isko­lák szakmai munkáját éppen a szakfelügyeleti irányítás segí­tette tovább. Ilyenek voltak az 1950-es évek, amikor teljesen kiépült az általános iskola nyolc osztályossá úgy, hogy erre szakos tanárok nem álltak rendelkezésre. A szakosodé tanítók a főiskolákon szereztek évek alatt szaktanítói, majd szaktanári diplomát. Amíg azonban a főiskolák a szaktu­dományokra és az elméleti pe­dagógiára koncentráltak első­sorban, addig a szakmódszer­tani segítés a szakfelügyeletre várt. Amikor ez a szakosodási hullám lefutott, új probléma je­lentkezett: a képesítés nélkü­liek munkába állítása. E kez­dőknek legalább a „betanított munkás” szintre való alkal­massá tétele ugyancsak a szakfelügyelőkre hárult. A jó szakfelügyelő (majd szaktanácsadó) helyzeténél fogva mindig köztes láncszem, egyben ütközőpont volt a szakmai irányítás és az iskolai gyakorlat között. Az újabb és modernebb szakmai koncepci­díj. Ügyes. Ilyen számolás után a lakók az egyedi szemétszállí­tást választották. A hivatal azonban nagyon készült. A ki- szivárgott információ szerint Fonyódon nem lesz jó az or­szágosan elfogadott szemetes­zsák. Új kell. Vajon honnan? Nem véletlen Ausztriából. Ára is szép lesz. Állítólag 80 forint da­rabja. Ha már számtanóra van, ak­kor kiszámolták az új lakbéreket is. Sikerült is megállapítani az eddigi 15 forint/négyzetméter helyett 80 forint/négyzetméter a komfortos lakás díja. Ez 500 százalékos lakbéremelés. Arról is tájékoztattak, hogy az éves infláció mértékével a lakbér évenként növekszik. Van itt szociális érzékenység! A lak­bért a képviselő-testület is jóvá­hagyta. Az mellékes, hogy a testület tagjai közül egy sem la­kik bérlakásban. Lakásbérlő nincs a testületben, csak egy KDNP-s országgyűlési képvise­lőjelölt. Rózsaszín álmok szertefoly­tak. A paradicsom rohad. Iro­dalmi kifejezéssel élve; valami bűzlik. No, nem Dániában, ha­nem itt Fonyódon. Fejétől a hal! Jóba Huba Fonyód, Ady E. u. 23. lehetőségétől, kitéve a de­mokratikus rendszerünk anti- humánus hivatalának, kiszol­gáltatva az emberi hanyag­ságnak, minden méltányos­ság nélkül a hivatal részéről. Kérdem én, most költözzek be a hivatalba, vagy annak mun­katársához? Ha karambolo­zok és valaki megnyomorodik egy életen át, nekem kell gondoskodnom róla. Rólam kifog? És még a további, amit nem értek. Tudomásom szerint a mai törvény szerint a „becsér­ték” alatt nem lehet elárve­rezni semmit! Ez is megtör­tént! Ami még szintén érthe­tetlen; nem tudom, hogy lehet azt a matematikai csodát el­ókat közvetítette az iskolák felé, ezért ott gyakran elméleti- eskedőnek tartották, viszont a gyakorlat problémáit jelezte „fölfelé” is, amiért a másik olda­lon prakticistának tekintették. A gyakorlatban azt sem volt mindig könnyű eldönteni, hogy egyes konkrét esetekben szakmai érveivel az iskolát kell-e védenie „kifelé”, netán az iskolavezetés koncepcióját tá­mogatnia, vagy a nevelő szakmai önállóságát erősíte­nie, esetleg határozottabb kö­vetelménytámasztással a gyermekek érdekét szolgálnia. (S ezek a gondok vajon ma már nem aktuálisak?) Jelenleg egy új időszak új problémákkal állt elő. A meg­változott feladatok más célokat és más módszereket kívánnak. Tudom, hogy sok mai törekvés a régi gyakorlat ellenhatása­ként jelentkezik, éppen ezért túlzásoktól sem mentes. E fel­adatok megoldása már egy ki­nevelődött új generációra vár, akik el is kezdték ezt a munkát, de akiknek a helyzete és mun­kája semmivel sem lesz köny- nyebb, mint a miénk, a régi — s ma eléggé elmarasztalt — szakfelügyelőké volt. Rácz Jenő Kaposvár, Németh István fasor 34. Még egyszer a leendő siófoki színházról Siófok város és környéké­nek színházbarát közönsége és mindazok, akik e művé­szeti szolgáltatást lehetővé tették, örömmel értesültek a Somogyi Hírlap március 1-i számából, hogy színház alapí­tásának gondolata vetődött fel a Balaton-parti városban. Néhány pontatlan információt szükségesnek tartok megvilágí­tani. A város kulturális központja 18 éve befogadó színházi tevé­kenységet végez. Előadásainkat csaknem 4000 főt számláló rendszeres színházba járó kö­zönség látogatja, amely nem elég alap ahhoz, hogy Siófok társulati színházat hozzon létre, mint ahogyan azt Dobrodinszki úr Haumann Péterrel készített interjújában a neves meghívott vendégünknek felvetette. (So­mogyi Hírlap március 12-i száma). Siófokon állandó társu­lat létrehozása fel sem merült. Ami az eddigi színházi életre, s a Kálmán Imre Alapítvány idén in­dítandó nyári színházi előadás- sorozatára alapozható, az egy társulat nélküli színházi koncep­ció, amely csak több, arra hiva­tott szervezettel történő egyezte­tés után valósítható meg. Takács Sándor a kulturális központ igazgatója érni, hogy pontosan annyi volt a tartozásom, amennyi az ár­verésen elért ár volt. Egy fillért sem utaltak vissza számomra. Most se otthonom, se mun­kám, se pénzem! Régebben az elkövetett hibát orvosolni igyekeztek és elképzelhetet­len volt a teljes perifériára szorulás, az állam az állam­polgárok által létezik! De ez valahogy fordítva sikeredett mára. Mellékelek egy újságcikket, amelyben az áll, hogy felül­vizsgálati kérelemmel lehet élni. De ezt is egy újságcikk­ből (!) tudtam meg. Stotz Mihályné volt Kaposvár, Petőfi u. 45. II/9. sz. alatti lakos A Somogyi Hírlap február 28-i számában jelent meg A főút is környezetromboló című levél. Ha a levélíró még egyszer és figyelmesen elolvassa a február 10-én megjelent és a Somogy Természetvédelmi Szervezet törekvéseirő szóló cikket, talán észreveszi, hogy a „természetvédelem” szó csak szervezetünk nevében szerepel. Szeretnénk, ha megértené, hogy a Déli Autó­pálya megépítése az embert és életterét védhetetlenül és maradandóan károsító be­avatkozás nem csupán ter­mészetvédelmi kérdés. A ter­mészetvédelem a hajdani gazdag természeti értékeink mai töredékét igyekszik meg­menteni, átmenteni az utá­nunk következők számára, míg a környezetvédelem az ember szüntelenül romló élet- feltételeit hivatott védeni, job­bítani. A kettő egymással egy­séget képez, ne kísérletezzék szembeállításukkal. A Somogy Természetvé­delmi Szervezet — nem tudta közömbösen szemlélni a fel­lépő vagy tervezett környeze­trombolásokat — saját sokrétű tevékenysége mellett a térség számos környezetvédelmi problémáját is magára vál­lalta. Tiltakozunk tehát a Déli Au­tópálya megépítése ellen, nem akarjuk, hogy környezeti ártalmakkal sújtott országunk teljesen idegen érdekek (és az odakapcsolódó szűk körök ér­dekei) miatt újabb súlyos ter­heket viseljen. A környezetvédelem (és a természetvédelem) többnyire lépéshátrányban van, valami­lyen megtörtént vagy elterve­zett pusztítás, ártalom reakció­A nevezett cég nem felel meg a nagybani piac megha­tározásának. Nem a terme­lőknek biztosítanak árusítási helyet, hanem ők is ugyanott veszik meg az árut mint mi, csak nagyobb tételben. A-rak­lap-ár és karton-ár közti árrés a hasznuk. Tehát nagykeres­kedelmi tevékenységet foly­tatnak. Tevékenységük megkez­dése előtt piackutatás céljából megkerestek bennünket, és biztosítottak, hogy kis tételben nem fognak árusítani. Miután mégis megkezdték a lakos­sági értékesítést, felszólalá­sunkra azzal válaszoltak, hogy el kell adniuk az árut, nem jól becsülték fel a piacot, s ne rohadjon rájuk. Azóta kiderült, hogy nem kell vevőink elpártolásától tar­tanunk. Vevőink közül többen elmondták, hogy kipróbálták a „nagybanit”, és sem minőség­ben, sem mennyiségben, sem árban nem a meghirdetett árut találták. Előfordult, hogy maga az elárusító csodálkozott rá a hirdetési újságban megjelent árakra. A valóságban persze az áru drágább volt. Vállalatok dolgozói társultak, hogy nagy tételben olcsóbban jussanak déligyümölcshöz, s csak a ki­mérésnél derült ki, hogy a fel­tüntetettnél kevesebb volt az originál csomagolásban, almi­jaként lép fel és a konfrontáci­ókban gyakorta elmarad. Tö­rekvése, szándéka azonban soha nem kérdőjelezhető meg. A levélíró sok tízezer ember nevében vitathatatlan jószán­dékkal fogott tollat. Túlzása azonban költői. A 61-es út (kamion) forgalma a kamionok Balaton-parti kitiltása óta ug­rott meg. A terhelt szakasz a Kaposvár-Böhönye közé eső mintegy 36 kilométer, ahol igen sok csinos új ház épült vagy van épülőben közvetle­nül az út mentén. Építőik nyíl­ván nem tervezhettek a közel­jövőben! forgalomelterelésre, hanem vállalják annak minden átkos következményét. így már csak párezer ember ér­dekeiről lehet szó, melynek — de akár a sok tízezernek sem — nem lehet alárendelni az egész ország érdekeit. Megítélésünk szerint hiú áb­ránd az autópálya megépíté­sétől a jelen áldatlan állapot „szinte teljes megszűnését remélni. A közeljövőben be­vezetésre kerülő borsos pá­lyahasználati díjat csak keve­sen tudják (fogják) megfizetni, a mai forgalom számottevő része marad a régi utakon. Ám ha az autópálya meg­épül, elmarad az Országos Közútfejlesztési Programban 2000-ig megvalósítandó útépí­tés, melynek tervezett szaka­sza Kaposvárt (és Kaposfőt is) elkerülné, Kiskorpádnál csat­lakozna a 61-es útra. Végezetül: nem vitatkozni kell azon, hogy vasútra terel­jük a kamionforgalmat, hanem ebben látni a megoldást, szá­mos ország példáját követve. Csapó Miklós Kaposfő, Petőfi u. 25. a Somogy Természetvédelmi Szervezet tagja ről a kereskedőnek tudnia kel­lett, hiszen ő az árut súlyra veszi át. Az egyik bolt vett egy karton tojást, a benne lévő 12 tálcából az alján 5 teljesen üres volt. Több vásárló fagyott krumplit és káposztát kapott. A kis tételt szégyellték vissza­vinni. Reklamációra azt válaszol­ják, hogy nem látnak bele a kartonba. A pesti nagybani pi­acokon ilyen soha nem fordul­hat elő! így mi továbbra is ott vásárolunk. A nevezett cég vezetőjének korábban a csar­nokban volt üzlete, aminek bérleti díját most bírósági úton követeli a csarnokigazgató­ság. Visszautasítjuk, hogy 100 százalékos haszonnal dol­goznánk. Örülünk, ha 20-25 százalék marad, amiből még áfát és adót is kell fizetni. A felemlegetett Barkasról Opelra vagy Fordra való át- nyergelés nem luxus. Lét- szükséglet, hogy megbízható járművünk legyen, ami nem robban le fuvarozás közben. Sokunk még évekig fizeti a kocsi lízingdíját. A siófoki árakat is a piac alakítja. Ha valaki olcsóbban tudja adni ugyanazt a minő­ségi árut, ám tegye. Mind­emellett nem félünk, hogy nem lesznek vevőink. A siófoki zöldségárusok nevében: 21 aláírás Rothad a paradicsom, valami bűzlik Fonyódon! Rendszerváltás, új képviselő-testület, új eskü. Mint ilyen­kor szokás, ünnepi beszéd, rózsaszín jövő, hangzatos ígé­retek. Nem leszünk a bódék városa. Fonyód a Balaton pa­radicsoma. Mozgalom a virágos Fonyódért. így kerül egy ember az utcára Krumpliháborúból piacháború Felháborodással olvastuk március 2-i számunkban a Krumpliháború című cikkükre érkezett olvasói reagálást, mi­szerint a siófoki zöldségesek azt sérelmezik a decemberben megnyílt úgynevezett nagybani zöldségpiaccal kapcsolat­ban, hogy leveri áraikat, mert a lakosságnak is árusít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom