Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-14 / 61. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. március 14., hétfő Volt egyszer egy szakfelügyelet... Szeretném előre bocsátani, hogy nem a szakfelügyelet iránti nosztalgia, sem a mundér becsületének védelme késztetett e sorok megírására. Tény, hogy bosszantott, amikor rádióriportban azt hallottam egy budapesti tanártól, hogy a múltban megjelentek iskolájukban a „pártkomiszár szakfelügyelők”, akik ítéleteikkel élet-halál urai voltak. T ermészetvédők a környezetért A Somogyi Hírlapban a közoktatást valójában korrektül és reálisan elemző cikksorozatában is mindössze két rövid bekezdés jut a szakfelügyelet időszakára, abból is egyik a „hírlánc a tanfüttyös érkezéséről”, a másik egy anekdota a szakfelügyelő elől az illemhelyre zárkózó nevelőről. Meggyőződésem, hogy a szakfelügyelettel kapcsolatban van az éremnek egy másik oldala is. Úgy érzem, hogy a még élő, s a már eltávozott szakfelügyelő-társak munkája iránti tisztelet jogosít fel és kötelez arra, hogy néhány gondolatot elmondjak a szakfelügyelet reális képéről. Őszintén megvallva én utólag örültem annak, hogy — ha nehezen is —, de vállaltam a szakfelügyeletet, mert évtizedeken keresztül „csak" a szakmai kérdésekkel foglalkozhattam, s még pártonkívüli- ségemet sem hánytorgatták fel. A szakfelügyelet maga egy időszak sajátos terméke, s leMi hittünk szép szavuknak! Terv: szelektív szemétszállítás. Tanulmányút Ausztriába. Először a képviselő-testületi felsőszinten, majd hogy asszo- nyi áldás is meglegyen, feleségestül a testület. így van ez a családoknál is. Később a munka is elindult. Megjelentek a virágok és megindult a szelektív szemétszállítás. Itt meg kell jegyezni, hogy többszöri kérés ellenére a lakók a szemétválogatást nem a legtökéletesebben végezték. Tanulmányutak ellenére nem sikerült a lakossággal szót érteni. Betelt a pohár. Nyár végére elűntek a válogatás feltételei. Új barna ruhában visszajöttek a régi szemetes konténerek, irtózatos árat fizettünk rózsaszín ígéretekért. Bár telepítettek virágokat, építettek magaslest — állítólag a fonyódi vár makettja —, s horribilis összegért még pancsolót is a Balaton-partra a gyerekeknek. Mindennek meg van az ára! Számolt is a polgármesteri hivatal, a településtisztasági Ami velem történt a rendszerváltás után, az azt hiszem nagyon is elgondolkodtató! 1980-ban költöztünk Kaposvárra és sikerült vásárolni egy kétszobás OTP-s öröklakást. Munkát is találtam a Somogy Megyei Művelődési Központnál. Úgy éreztem, életünk úgymond sinen van. A nyugdíjas évek gondtalanok lesznek, gyermekünk is elindulhat az Életbe. Sajnos mindez másképp sikerült. Ma már csak álom! A valóság a következő. Szüleim váratlanul meghaltak, 1991 júliusától megszűnt a munkahelyem, munkanélküliét, hogy szükséges rossz, de valami ilyenszerű szervezetre feltétlen szükséges volt. Az iskolai munkát az egységes iskolarendszer kialakítása idején a „Tanterv és Utasítás” határozta meg. Ez valójában egységes célokat, feladatokat, tananyagot és módszereket jelentett. Az ilyen egységesítés azonban nemcsak egy „pártállam” sajátossága lehet. Az oktatásirányítás nyílván ellenőrizni kívánta a törvénynek tekintett tanterv megvalósítását. Ilyen értelemben mondták, hogy „a szakfelügyelet az irányítás meghosszabbított keze”. Az ellenőrző feladat a szak- felügyeleti munkának csupán egyik elemét jelentette. Azonban még az ellenőrzésben is megnyugtatóbbnak tűnt, ha egy-egy tantárgy iskolai helyzetét, a tanulók tárgyi tudását szakember tárta fel, s a nevelő szakmai munkájáról ő mondott véleményt (és nem ítéletet). A szakfelügyeleti munka hatékonyabb részét a továbbképvállalat, és a városgazdálkodási intézmény. Ők is tudják, mindenhez pénz kell, sok pénz! Meg kellett találni azt is, hogy kik fizessék meg. Könnyű volt rátalálni a legkiszolgáltatottab- bakra, a lakásbérlőkre. S jött is a levél a tömblakásokban lakókhoz — nem a posta hozta —, hogy a szemétszállításért tömbönként más és más ösz- szeggel, jelen esetben havi 223 forinttal többet kell családonként fizetni. No, nem a szemét- szállításért, hanem a szeméttárolásért. A hivatal is elismeri, hogy a szemétszállítási díjat a lakbér tartalmazza. Akkor mit takar a 223 forint/hó/család összeg? Ugyanis a konténer évi kihelyezési díja 9900 forint. Kettőé ennek duplája: 19 800 forint. 24 családnak. Ebből adódik a havi díj: 19 800/12=1650 fo- rint/24 családnak. A tarifát arányosan kell minden családnak fizetni. Tehát egy család havi díja: 1650/24, 68,75 forint durván 69 forint/hó/család. Vajon mi a fennmaradó 154 forint, ha nem bújtatott szemétszállítási livé váltam. Sajnos ez idő után már megélni is alig lehetett a munkanélküli segélyből, nem tudtam már a törlesztéseket sem fizetni. Az adósságom egyre nőtt. 1993. december 1-jén elárverezték a lakásomat, de erről és hogy mennyiért, értesítést nem kaptam. 1994. január 17-én kaptam egy felszólítást, hogy a lakást január 20-án 10 órakor üresen adjam át. Két nap alatt! Amikor alá kellett írnom az átadási jegyzőkönyvet, előkerült a fel nem adott levél a végrehajtó dossziéjából, amit 1993. december 1-jén kellett volna megkapnom. így eleve meg lettem fosztva az emberi hanyagság által a cselekvés zés és a segítés tette ki. (Legalábbis a szakfelügyelők döntő többségénél.) S az adott évtizedekben erre szükség is volt. Megfeledkezhetünk-e arról, hogy volt két hullám, s ezt bátran állíthatom, amikor az iskolák szakmai munkáját éppen a szakfelügyeleti irányítás segítette tovább. Ilyenek voltak az 1950-es évek, amikor teljesen kiépült az általános iskola nyolc osztályossá úgy, hogy erre szakos tanárok nem álltak rendelkezésre. A szakosodé tanítók a főiskolákon szereztek évek alatt szaktanítói, majd szaktanári diplomát. Amíg azonban a főiskolák a szaktudományokra és az elméleti pedagógiára koncentráltak elsősorban, addig a szakmódszertani segítés a szakfelügyeletre várt. Amikor ez a szakosodási hullám lefutott, új probléma jelentkezett: a képesítés nélküliek munkába állítása. E kezdőknek legalább a „betanított munkás” szintre való alkalmassá tétele ugyancsak a szakfelügyelőkre hárult. A jó szakfelügyelő (majd szaktanácsadó) helyzeténél fogva mindig köztes láncszem, egyben ütközőpont volt a szakmai irányítás és az iskolai gyakorlat között. Az újabb és modernebb szakmai koncepcidíj. Ügyes. Ilyen számolás után a lakók az egyedi szemétszállítást választották. A hivatal azonban nagyon készült. A ki- szivárgott információ szerint Fonyódon nem lesz jó az országosan elfogadott szemeteszsák. Új kell. Vajon honnan? Nem véletlen Ausztriából. Ára is szép lesz. Állítólag 80 forint darabja. Ha már számtanóra van, akkor kiszámolták az új lakbéreket is. Sikerült is megállapítani az eddigi 15 forint/négyzetméter helyett 80 forint/négyzetméter a komfortos lakás díja. Ez 500 százalékos lakbéremelés. Arról is tájékoztattak, hogy az éves infláció mértékével a lakbér évenként növekszik. Van itt szociális érzékenység! A lakbért a képviselő-testület is jóváhagyta. Az mellékes, hogy a testület tagjai közül egy sem lakik bérlakásban. Lakásbérlő nincs a testületben, csak egy KDNP-s országgyűlési képviselőjelölt. Rózsaszín álmok szertefolytak. A paradicsom rohad. Irodalmi kifejezéssel élve; valami bűzlik. No, nem Dániában, hanem itt Fonyódon. Fejétől a hal! Jóba Huba Fonyód, Ady E. u. 23. lehetőségétől, kitéve a demokratikus rendszerünk anti- humánus hivatalának, kiszolgáltatva az emberi hanyagságnak, minden méltányosság nélkül a hivatal részéről. Kérdem én, most költözzek be a hivatalba, vagy annak munkatársához? Ha karambolozok és valaki megnyomorodik egy életen át, nekem kell gondoskodnom róla. Rólam kifog? És még a további, amit nem értek. Tudomásom szerint a mai törvény szerint a „becsérték” alatt nem lehet elárverezni semmit! Ez is megtörtént! Ami még szintén érthetetlen; nem tudom, hogy lehet azt a matematikai csodát elókat közvetítette az iskolák felé, ezért ott gyakran elméleti- eskedőnek tartották, viszont a gyakorlat problémáit jelezte „fölfelé” is, amiért a másik oldalon prakticistának tekintették. A gyakorlatban azt sem volt mindig könnyű eldönteni, hogy egyes konkrét esetekben szakmai érveivel az iskolát kell-e védenie „kifelé”, netán az iskolavezetés koncepcióját támogatnia, vagy a nevelő szakmai önállóságát erősítenie, esetleg határozottabb követelménytámasztással a gyermekek érdekét szolgálnia. (S ezek a gondok vajon ma már nem aktuálisak?) Jelenleg egy új időszak új problémákkal állt elő. A megváltozott feladatok más célokat és más módszereket kívánnak. Tudom, hogy sok mai törekvés a régi gyakorlat ellenhatásaként jelentkezik, éppen ezért túlzásoktól sem mentes. E feladatok megoldása már egy kinevelődött új generációra vár, akik el is kezdték ezt a munkát, de akiknek a helyzete és munkája semmivel sem lesz köny- nyebb, mint a miénk, a régi — s ma eléggé elmarasztalt — szakfelügyelőké volt. Rácz Jenő Kaposvár, Németh István fasor 34. Még egyszer a leendő siófoki színházról Siófok város és környékének színházbarát közönsége és mindazok, akik e művészeti szolgáltatást lehetővé tették, örömmel értesültek a Somogyi Hírlap március 1-i számából, hogy színház alapításának gondolata vetődött fel a Balaton-parti városban. Néhány pontatlan információt szükségesnek tartok megvilágítani. A város kulturális központja 18 éve befogadó színházi tevékenységet végez. Előadásainkat csaknem 4000 főt számláló rendszeres színházba járó közönség látogatja, amely nem elég alap ahhoz, hogy Siófok társulati színházat hozzon létre, mint ahogyan azt Dobrodinszki úr Haumann Péterrel készített interjújában a neves meghívott vendégünknek felvetette. (Somogyi Hírlap március 12-i száma). Siófokon állandó társulat létrehozása fel sem merült. Ami az eddigi színházi életre, s a Kálmán Imre Alapítvány idén indítandó nyári színházi előadás- sorozatára alapozható, az egy társulat nélküli színházi koncepció, amely csak több, arra hivatott szervezettel történő egyeztetés után valósítható meg. Takács Sándor a kulturális központ igazgatója érni, hogy pontosan annyi volt a tartozásom, amennyi az árverésen elért ár volt. Egy fillért sem utaltak vissza számomra. Most se otthonom, se munkám, se pénzem! Régebben az elkövetett hibát orvosolni igyekeztek és elképzelhetetlen volt a teljes perifériára szorulás, az állam az állampolgárok által létezik! De ez valahogy fordítva sikeredett mára. Mellékelek egy újságcikket, amelyben az áll, hogy felülvizsgálati kérelemmel lehet élni. De ezt is egy újságcikkből (!) tudtam meg. Stotz Mihályné volt Kaposvár, Petőfi u. 45. II/9. sz. alatti lakos A Somogyi Hírlap február 28-i számában jelent meg A főút is környezetromboló című levél. Ha a levélíró még egyszer és figyelmesen elolvassa a február 10-én megjelent és a Somogy Természetvédelmi Szervezet törekvéseirő szóló cikket, talán észreveszi, hogy a „természetvédelem” szó csak szervezetünk nevében szerepel. Szeretnénk, ha megértené, hogy a Déli Autópálya megépítése az embert és életterét védhetetlenül és maradandóan károsító beavatkozás nem csupán természetvédelmi kérdés. A természetvédelem a hajdani gazdag természeti értékeink mai töredékét igyekszik megmenteni, átmenteni az utánunk következők számára, míg a környezetvédelem az ember szüntelenül romló élet- feltételeit hivatott védeni, jobbítani. A kettő egymással egységet képez, ne kísérletezzék szembeállításukkal. A Somogy Természetvédelmi Szervezet — nem tudta közömbösen szemlélni a fellépő vagy tervezett környezetrombolásokat — saját sokrétű tevékenysége mellett a térség számos környezetvédelmi problémáját is magára vállalta. Tiltakozunk tehát a Déli Autópálya megépítése ellen, nem akarjuk, hogy környezeti ártalmakkal sújtott országunk teljesen idegen érdekek (és az odakapcsolódó szűk körök érdekei) miatt újabb súlyos terheket viseljen. A környezetvédelem (és a természetvédelem) többnyire lépéshátrányban van, valamilyen megtörtént vagy eltervezett pusztítás, ártalom reakcióA nevezett cég nem felel meg a nagybani piac meghatározásának. Nem a termelőknek biztosítanak árusítási helyet, hanem ők is ugyanott veszik meg az árut mint mi, csak nagyobb tételben. A-raklap-ár és karton-ár közti árrés a hasznuk. Tehát nagykereskedelmi tevékenységet folytatnak. Tevékenységük megkezdése előtt piackutatás céljából megkerestek bennünket, és biztosítottak, hogy kis tételben nem fognak árusítani. Miután mégis megkezdték a lakossági értékesítést, felszólalásunkra azzal válaszoltak, hogy el kell adniuk az árut, nem jól becsülték fel a piacot, s ne rohadjon rájuk. Azóta kiderült, hogy nem kell vevőink elpártolásától tartanunk. Vevőink közül többen elmondták, hogy kipróbálták a „nagybanit”, és sem minőségben, sem mennyiségben, sem árban nem a meghirdetett árut találták. Előfordult, hogy maga az elárusító csodálkozott rá a hirdetési újságban megjelent árakra. A valóságban persze az áru drágább volt. Vállalatok dolgozói társultak, hogy nagy tételben olcsóbban jussanak déligyümölcshöz, s csak a kimérésnél derült ki, hogy a feltüntetettnél kevesebb volt az originál csomagolásban, almijaként lép fel és a konfrontációkban gyakorta elmarad. Törekvése, szándéka azonban soha nem kérdőjelezhető meg. A levélíró sok tízezer ember nevében vitathatatlan jószándékkal fogott tollat. Túlzása azonban költői. A 61-es út (kamion) forgalma a kamionok Balaton-parti kitiltása óta ugrott meg. A terhelt szakasz a Kaposvár-Böhönye közé eső mintegy 36 kilométer, ahol igen sok csinos új ház épült vagy van épülőben közvetlenül az út mentén. Építőik nyílván nem tervezhettek a közeljövőben! forgalomelterelésre, hanem vállalják annak minden átkos következményét. így már csak párezer ember érdekeiről lehet szó, melynek — de akár a sok tízezernek sem — nem lehet alárendelni az egész ország érdekeit. Megítélésünk szerint hiú ábránd az autópálya megépítésétől a jelen áldatlan állapot „szinte teljes megszűnését remélni. A közeljövőben bevezetésre kerülő borsos pályahasználati díjat csak kevesen tudják (fogják) megfizetni, a mai forgalom számottevő része marad a régi utakon. Ám ha az autópálya megépül, elmarad az Országos Közútfejlesztési Programban 2000-ig megvalósítandó útépítés, melynek tervezett szakasza Kaposvárt (és Kaposfőt is) elkerülné, Kiskorpádnál csatlakozna a 61-es útra. Végezetül: nem vitatkozni kell azon, hogy vasútra tereljük a kamionforgalmat, hanem ebben látni a megoldást, számos ország példáját követve. Csapó Miklós Kaposfő, Petőfi u. 25. a Somogy Természetvédelmi Szervezet tagja ről a kereskedőnek tudnia kellett, hiszen ő az árut súlyra veszi át. Az egyik bolt vett egy karton tojást, a benne lévő 12 tálcából az alján 5 teljesen üres volt. Több vásárló fagyott krumplit és káposztát kapott. A kis tételt szégyellték visszavinni. Reklamációra azt válaszolják, hogy nem látnak bele a kartonba. A pesti nagybani piacokon ilyen soha nem fordulhat elő! így mi továbbra is ott vásárolunk. A nevezett cég vezetőjének korábban a csarnokban volt üzlete, aminek bérleti díját most bírósági úton követeli a csarnokigazgatóság. Visszautasítjuk, hogy 100 százalékos haszonnal dolgoznánk. Örülünk, ha 20-25 százalék marad, amiből még áfát és adót is kell fizetni. A felemlegetett Barkasról Opelra vagy Fordra való át- nyergelés nem luxus. Lét- szükséglet, hogy megbízható járművünk legyen, ami nem robban le fuvarozás közben. Sokunk még évekig fizeti a kocsi lízingdíját. A siófoki árakat is a piac alakítja. Ha valaki olcsóbban tudja adni ugyanazt a minőségi árut, ám tegye. Mindemellett nem félünk, hogy nem lesznek vevőink. A siófoki zöldségárusok nevében: 21 aláírás Rothad a paradicsom, valami bűzlik Fonyódon! Rendszerváltás, új képviselő-testület, új eskü. Mint ilyenkor szokás, ünnepi beszéd, rózsaszín jövő, hangzatos ígéretek. Nem leszünk a bódék városa. Fonyód a Balaton paradicsoma. Mozgalom a virágos Fonyódért. így kerül egy ember az utcára Krumpliháborúból piacháború Felháborodással olvastuk március 2-i számunkban a Krumpliháború című cikkükre érkezett olvasói reagálást, miszerint a siófoki zöldségesek azt sérelmezik a decemberben megnyílt úgynevezett nagybani zöldségpiaccal kapcsolatban, hogy leveri áraikat, mert a lakosságnak is árusít.
