Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12 / 60. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. március 12., szombat Somogyi fotósszerelem Szakmáról, politikáról és nőkről folyik a diskurzus Szentiványi Árpád Supremacia című alkotása (Folytatás a 13. oldalról) Szentiványi Árpád irányítja a közösség munkáját. Szeretné továbbra is egyben tartani a csapatot, s megőrizni a jelenlegi színvonalat. No, és megrendezni az 1996-os Barátság Hídját. A Somogyi Fotóklub alkotóinak egy-egy munkája gyakran kerül paravánra a nemzetközi kiállításokon, s az sem ritka, hogy díjjal tér haza. A közösség munkáját tucatnyi kitüntetés jelzi. Legutóbb a Mafosz Dulovits Jenő emlékplakettjét kapta az alkotógárda a több évtizedes eredményes munkáért. S hogy miről folyik a diskurzus egy-egy klubfoglalkozáson? Mindenről elmondják véleményüket a fotósok. Természetesen a szakmáról esik a legtöbb szó, de a politika és az örök téma: a nő sem maradhat ki a „nagylátószögből”. Lőrincz Sándor Gyümölcsöző cserekiállítások Az Expóra készül a megyei múzeum A múzeumok, gyűjtemények cserekapcsolata már az ötvenes években kialakult. A hagyomány ma is él — nyilatkozta lapunknak Horváth János Milán, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának képzőművészeti referense. —1968-ban rendeztük meg első alkalommal a Magyar Nemzeti Galéria anyagából a somogyi születésű Rudnay Gyula emlékkállítását, ezt követte egy évvel később a Szépművészeti Múzeum bemutatkozása Kaposváron francia grafikákkal. 1969 gazdag év volt a cserekapcsolatokban: bemutattuk Óceánia művészetét, amelyhez az anyagot a Természettudományi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. 1981-ben a kecskeméti múzeum anyagából rendeztük meg Nemes Marcell festőművész emlékkiállítását, s ezt mi tíz év múlva viszonoztuk a Rippl-Rónai Múzeum legszebb képeinek alföldi bemutatásával. A Nemzeti Galériával különösen jó a kapcsolatunk: 1974-ben a nagybányai mesterek műveit mutattuk be, s még abban az évben a Vaszary-emlékkiállí- tás is a közreműködésükkel jött létre. — Az idén milyen kiállításcserékre kerül sor? — A salgótarjáni múzeumtól Mihályfi Ernő festőművész hagyatékát kapjuk kölcsön, a Kelet-ázsiai Múzeum 17-19. századi festészeti anyagot állít össze számunkra. — A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága milyen kiállítási anyagokkal szerepel a megyehatáron túl? — A Tabon élő Nagy Ferenc fafaragó művész mostani kaposvári kiállítására Erdély több nagy városában tartanak igényt, az Alpok-Adria Munkaközösség keretében olasz- országi bemutatásáról is folytak már tárgyalások. Nagykanizsára a múzeum képraktárából kívánság szerint állítunk össze egy kiállítást Kunffy Lajos műveiből. — A múzeumok sorra nyitják állandó kiállításaikat. Jelezve: gyűjteményükkel szeretnének hozzájárulni az Expo kulturális rendezvényeihez. — A világkiállításra mindegyik múzeum, közgyűjtemény készül, ezért szaporodtak meg az állandó kiállítások. A Somogy Megyei Múzeumban már folynak az előkészületei a nagyszabású természettudományi és régészeti kiállítás rendezésének. Horányi Barna Kuncze Gábor; az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A művészet szabad, itt politikai, ideológiai irányításnak helye nincs. Ami a sajtót, tévét és rádiót illeti, a választási szabadság, a világnézeti sokszínűség fenntartása megköveteli, hogy a választóknak kormányoktól, pártoktól és a nagytőkétől független tájékozódási lehetőségük legyen.” s SZDSZ ^ A kávé ház: szellemi találkozóhely Törzsasztalok a Vaszaryban Szombatonkét tizenegy óra után foglalják el a helyüket a törzsasztaloknál a társaságok tagjai. Más napokon is gyakran találkoznak megszokott helyükön a kaposvári Va- szary kávéházban, ahol már várják is őket. A legrégibb asztaltársaság a korábbi Omnia kávészalonból (most Art Caffénak nevezik) települt át Kaposvár híres festő szülöttének, Vaszary Jánosnak a szülőházával szembeni kávéházba. Takáts Gyula Kossuth-dí- jas költő majd egy évtizede még, megjelent új kötetét dedikálva kaposvári Pilvaxnak nevezte az egykori törzshelyüket, ahol főképp idősb barátaival találkozott ebéd előtt. Gelencsér Ferenc, a Vaszary kávéház gondos, figyelmes bérlője teremtette meg végülis „a” kaposvári kávéházat. — A kávéház nyilvános szalon, a város szellemi találkozóhelye. A magányos betérő egy csésze fekete mellett kiolvashatja az országos és a megyei lapokat, a társaság tagjai nemcsak a napi eseményekről tájékozódhatnak, hanem a pletykákról is — meséli Takáts Gyula. — A diákéveim alatt Pécsett, majd Budapesten nagyon sokat tanultam a kávéházakban. A fővárosi Centrál kávéházban ismerkedtem meg Szabó Lő- rinccel. Szabó Dezsővel. — írt úgymond kávéházi verseket? — Budapesten igen. Ám a meleg, meghitt környezet és az ismerősök jelenléte talán fontosabb volt számomra. Praktikus is volt a kávéház, hiszen az ott-tartózkodás idején nem kellett fűtenem a pécsi albérletemben. Otthonomnak érezhettem a kávéházat. — A kávéházi „csemege”? — Kapuciner, és néha egy kis konyak. Az asztaltársaság többnyire csupán kávét fogyaszt beszélgetés közben, Szigetvári György kapucinót rendel. — Felüdülést jelent számomra a kávéház, ahol együtt lehetek a barátaiam- mal. Egyre többet beszélünk a múltról, kevesebbet a jelenről. — Tán az az oka, hogy többnyire túl vannak a hatvanon? — Más oka van. A múltat nagyjából egyformán látjuk, a jelent már nem. Az asztaltársaság nem mindig teljes, de van közöttük ügyvéd, mérnök, tanár, közgazdász, építész, nyugalmazott bankigazgató is. A nyugalmazott bankigazgató, Wolf Sándor: — Mit jelent számomra a kávéház? Egy olyan társaságot, ahol megbeszéljük a napi eseményeket, az ország és a megye, a város politikai, gazdasági helyzetét. Baráti szálak fűznek össze bennünket. — Ha valaki „hiányzik”? — Az előre bejelentett távollétet tudomásul vesszük, ám ha valaki közülünk „igazolatlanul” hiányzik, nyomban érdeklődünk az okáról. Hátha beteg, mi a gondja. Figyelünk egymásra. — Nyugdíjasként a kávéházi órák mellett mivel tölti idejét? — A somogyi bankok történetét dolgozom föl, 1923-tól 1941-ig. A kaposi kávéház nemcsak névadójáról, Vaszaryról nevezetes, nemcsak Gelencsér Ferenc sokoldalú figyelmességéről, ami megnyilvánul abban is, hogy mecenálja a művészeteket, hanem törzsvendégeiről is. Horányi Barna Trombita és orgona a templomban A Sonoro Duó Bogáthy Gábor trombitás és Szili Zoltán orgonista. így együtt a Sonoro Duó. Mindketten kaposváriak, itt kezdték tanulmányaikat a zeneiskolában; most a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán tanulnak. Tavaly készült velük egy riport, mint két „csodabogárról”, aki a közgazdasági szakközépiskola után zenei pályán tanul tovább. Azóta lassan a II. évfolyam végéhez közelednek, s jócskán megváltoztak terveik és elképzeléseik a jövőről. Egy éve még a házi muzsikálást részesítették előnyben, ma viszont — sokak örömére — egyre többet koncerteznek. A nyáron például a németországi Padbergben jártak a Kolping-család egyházi táborában, s ott alkalmuk nyílt bemutatkozni. Fő profiljuk a barokk és az egyházi zene. Nagy gondjuk a kották beszerzése és a próba- lehetőségek megteremtése. Mivel nincs hordozható orgonájuk, csak templomokban tudnak próbálni. Tervezik, hogy pár hónapon belül magánkiadásban megjelentetnek egy kazettát a pécsi Dó-Lá Stúdió gondozásában. Most alapítványokhoz adnak be pályázatokat, hogy előteremtsék az anyagi fedezetét. A duózás mellett a továbbtanuláson is törik a fejüket. Zoltán már felvételt nyert a Zeneművészeti Főiskola egyházzenei szakára (közel áll hozzá, hiszen a kántorképzőt már elvégezte), Gábor pedig a főiskola tanárképző tagozata után szeretné megpróbálni a művészképzőt is. Fiatalok, vidámak, tele tervekkel és nemes célokkal. Gábor nyugodt, csendes és bizakodó. Zoltán nagyon magabiztos: a zenélés szép és jó, de ha abból akarnak megélni, akkor már nagyon kemény munka; szükséges némi elszántság és menedzselés. Nagy Gabriella Sajtburgert a kutyusnak! Az Ohio állambeli Toledo közelében, az Erie tó nyugati partján festői környezetben álló ház falán olvasható tábla tanúsága szerint az épületben gyorsbüfé működik — négylábú háziállatok számára. A nem mindennapi vállalkozásba két éve kezdett bele Siela Mullan és Jackie Zajac. „A kutyám mindig olyan szemrehányóan tekintett rám, valahányszor megálltam útközben fogyasztani valamit gyorsbüfékben" — magyarázza elhatározását Jackie Zajac. Carol Samson toledói lakos, aki tacskójával havonta egyszer felkeresi a „Puppy Hut”-ot. Hozzáteszi azonban: „a kutyám minden alkalommal sugárzik a boldogságtól, amikor ide jövünk. Igazán nem tesz semmit, hogy fizetnem kell érte”. Picasso legkedvesebb modellje A londoni Taté Galériában kiállították Picasso szobrát, az Asszony kulccsal-t. Sylvette Davide, Picasso legkedvesebb modellje megtekintette saját magát. Ő volt az ihletője a szobornak. Picasso 73 éves volt, amikor egy kis francia faluban meglátta az akkor 19 éves Sylvettet, és megkérte, hogy álljon modellt neki... Sylvette ma sikeres képzőművész. Festményeiből és kerámiáiból kiállítás nyílt a londoni Francis Kyle galériában (FEB Foto) (Fizetett politikai hirdetés)
