Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-04 / 29. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. február 4., péntek A tél hidege Csokonyavisontán Lakáskálvária Igen nagy örömünkre szolgált, amikor megtudtuk, hogy Csokonyavi- sonta vezetékes gázt kap. Ám az örömbe, üröm is vegyült. A negyvenötezer forint bevezetési költség elfogadhatónak tűnt, mivel azt ígérték, hogy a csövet felviszik a házak falára. Ez zömében meg is történt. Engem az első bosszúság akkor ért, amikor tévedésből a szomszédba vezették be a gázt. Reklamálásomra előker- tembe, a háztól öt méterre egy kerti csapot tettek. Miután házam belső gáz- szerelési munkálatai elkészültek, kértem, hogy kössék rá a vezetéket, mert ehhez a munkához csak a kivitelező Szekszárdi Kö- gáz-nak van jogosítványa. Tüzelőnk elfogyott, és a novemberi tél leghidegebb napjai következtek. Sürgettem a kivitelezést lebonyolító helyi gameszt és a helyi önkormányzatot. Csík László jegyzővel történt egyeztetés után a Barcsi Kögáz-hoz fordultam, s ők példás gyorsasággal bekötötték a gázt. Az elvégzett munkáról hivatalos számlát adtak: kilencezerháromszázhatvan forintot tett ki. Annak ellenére, hogy a jegyző biztosított arról, hogy ezt az összeget megtérítik nekem, futhatok a pénzem után. Ugyanis a szekszárdiak rákötöttek volna a fővezetékre, ha én nem türelmetlenkedem annyira. Elvégre nem várhatom el, hogy minden ház bekötéséhez külön leutazzanak Szekszárdról. Nagyon zavaros ez az ügy, mert a gamesz vezetője, Laki Dezső ismételt érdeklődésemre elmondta, hogy a szekszárdiakat nem lehet kötelezni arra, hogy a vezetéket felvigyék a falra, mert ez nem szerepel a szerződésben. Ezt valaki felelőtlenül megígérte a lakóknak. Csupán azt nem értem, ha egyszer Szekszárd nem köteles, akkor miért csinálja mégis. Ha meg köteles, akkor miért fizették ki előre az el nem végzett munkát. Meg kívánom jegyezni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a barcsiak kötötték be a gázt a fővezetékre. Ez tudomásom szerint körülbelül harminc családot érint. Még a fűtésnél maradva: nemcsak mi vacogtunk hosszú hetekig, hanem a II. számú orvosi körzet betegei is. A vezeték ugyan ott van a várószoba ajtaja előtt, de a községnek nincs pénze, hogy rákössenek. A vaskályhát azonban begyújthatnák. A takarítónő be is fűtött volna, de nem volt kályhacső. Amikor ezt háziorvosunk beszerezte és segítségemmel szakszerűen felszerelte, kiderült, hogy nincs tüzelő. Tudom, hogy napjainkban, már nem az ember a legfőbb érték, hanem a pénz. No, de ennyire?! Sipos Gyula Csokonyavisonta, Széchenyi u. 63. A Somogyi Hírlap január 17-i számának 8. oldalán „Lakás nélkül” címmel egy lakásépítő kálváriáját mutattuk be. A mi történetünk 1992 decemberében kezdődött. Egy ismerős házaspárral beléptünk a Lakásszövetkezetek Somogy Megyei Szövetsége által meghirdetett lakásépítésbe mint építtető tagok. A lakások Fonyódon az Ady Endre u. 39. szám alatti lakóépület tetőterében lettek volna. Bogó Józseffel, a szövetkezet elnökével 1992. december 21-én előszerződést kötöttünk. December 23-án befizettünk 100 ezer forint előleget. A szerződés szerint 1993. június 30-án kellett volna átadni a kész lakásokat. Az építkezés a mai napig sem kezdődött meg. 1993. szeptember 6-án úgy döntöttünk, hogy visszalépünk az építtetéstől és a pénzünket visszakérjük, mivel ígéretekből nem lehet lakást építeni. A visz- szalépésünkről megállapodást írtunk Bogó Józseffel, de a pénzt azóta sem kaptuk visz- sza. Bogó József arra hivatkozott, hogy továbbadta a pénzt a kivitelezőnek, aki elköltötte a pénzünket és nem tudja visszafizetni. Szinte minden héten telefonáltunk, de csak ígéreteket kaptunk, pénzt nem. Legutóbb közöltük Bogó Józseffel, hogy ügyvédhez fordulunk, ha nem kapjuk vissza a pénzünket. Azt a választ kaptuk, hogy nyugodtan tegyük meg, akkor sem tudja visszaadni a pénzt. Úgy látszik, sok családot becsapott ez a szövetkezet. Vajon visszakapjuk valamikor a pénzünket? Sajnos, nincs sok lehetősége a kisgyermekes családoknak, hogy lakáshoz jussanak. Úgy látszik, ez a szövetkezet még a kevés pénzt is elveszi a családoktól, hogy ne tudjanak gyermekeiknek otthont, lakást építeni. Vajon hol van ez a sok pénz? Reméljük, hogy nem hiába fogtunk tollat, és valaki segít nekünk. Szekeres László Szekeres Lászlóné Csoszor József Csoszor Józsefné Köszönet Kérem Önöket, hogy lapjukban szíveskedjenek közölni köszönetemet, mély hálámat a kórház intenzív osztályán dolgozóknak a ta- szári baleset sérültjeinek ápolásáért. Ugyanilyen mély hálával gondolunk a mentősökre, a sebészekre, a kórház teljes személyzetére, amiért nehézségeik, körülményeik ellenére emberfeletti munkájuknak köszönhetően fiam, Szőke Lajos az élők között van. Áldozatos, odaadó munkájukat talán szavakkal ki sem lehet fejezni. így csak azt írhatom: köszönjük! Szőke Lajos Pécs, Laki út 8. Nem a pénzt, az utalványt! A Somogyi Hírlapban 1993. december 4-én megjelent levelemre a lap január 17-i számában közölte a válaszlevelet. Ez minden valóságot nélkülöz. A legfiatalabb adózó Tisztelt Adózó l Az 1993. évhez Kapcsolódó személyi jövedelemadó befizetését - ha van ilyen kötelezettsége - szíveskedjék az ezen lapról leválasztott, az ön azonosítójával ellátott átutalási postautalványon teljesíteni. Születési éve: 1985 Azonosítója : 8889098179334 Vágner Ágnes nevű 2. osztályos (általános iskolai) tanuló adóbevallási nyomtatványt kapott (jelenleg 8 éves) azzal, hogy az 1993. évre vonatkozóan készítse el az adóbevallását. Ez a kislány az unokám és Nagyatádon a Táncsics u. 41. szám alatt van bejelentve. Szinte hihetetlen, hogy miként kerülhet az adózó állampolgárok közé. Jövedelme nem lehet, esetleg kötelezettsége azért, hogy minél jobban tanuljon a nagyatádi Babay József Általános Iskolában. A megküldött nyomtatvány bekeretezett részére egyértelműen feltüntették, hogy a születési éve: 1985. Ezt a levelet azért írtam, mert javaslatot szeretnék tenni az adózás módosítására. Talán az lenne a legjobb, ha már a bölcsődéseket is adóztatnák, s így az állam- háztartás anyagi gondjai csökkenthetők lennének. Szabó Pál nyugdíjas Járhatatlan utca Már több panasz jelent meg a kaposvári cseri városrész szennyvízcsatorna-építésével kapcsolatban. A csőhálózatot úgy-ahogy lefektették, viszont az utak helyreállítását már gyalázatos módon végezték el. A szilárd burkolatú utak mindenhol megrokkantak, az Erdősor utcától a Körtönye utcáig bezárólag. A Balogh Adám utca a csatornaépítés óta esős időben szinte járhatatlan, mivel földes út. A kivitelező a munka el- végeztével a földet nem döngölte le kellőképpen, az útfelület földgyalulását is elfelejtették elvégezni. Szeptember óta többször beszéltünk telefonon — én is és a feleségem is — Nagy Tiborral, az önkormányzat csatornaépítésért felelős munkatársával, hogy milyen rossz állapotú az utcánk, nem lehet rajta közlekedni. ő többször megígérte: eldó- zeroltatja és kőtörmelékkel fel- szóratja, hogy amíg az 1994-re tervezett szilárd útburkolat elkészül, közlekedni tudjunk. Az ígéreteiből semmi nem lett. December közepén felhívtuk Szita Károlyt, hogy próbáljon meg valamit tenni az utunk érdekében. Ő is megígére, hogy karácsonyra megjavítják az utat. Ebből sem lett semmi. Mikor január elején rákérdeztünk, hogy miért nem javították meg az utat, már azt a választ adta, hogy nincs rá pénz, és addig nem is csináltat vele semmit, amíg a szilárd burkolatot el nem készítik. De ahhoz pénz kellene, és reméli, hogy a közgyűlés megszavazza. Csakhogy addig is, amíg ez megtörténik, valahogy közlekedni kéne az utcánkban. Véleményem szerint a kivitelezőt kellett volna ellenőrizni és kötelezni arra, hogy a munkálatok elvégzése után tegyék közlekedésre alkalmas állapotba az útfelületet. Ugyanis a munka megkezdése előtt ez az út a legnagyobb esős időszakban is járható volt, mivel vasúttöltésből származó kőtörmelékkel volt leszórva. Az önkormányzatnak nem kerülne pénzébe az út járhatóvá tétele, csak a beruházót kellett volna ellenőrizni, hogy ne csak papíron végezze el az út helyreállítását, hanem valóban el is végezze. A környéken levő szilárd burkolatú utakat is szakszerűtlenül állították helyre, azért rokkantak meg. A felelőst kellene megkeresni, és a munkát újra elvégeztetni. Kérem, az utcánkat mielőbb hozzák közlekedésre alkalmas állapotba, mert az utat addig is szeretnék használni, amíg a szilárd útburkolat elkészül. Klumzer Mihály Balogh Á. u. 8. Rendezetlen kapcsolatok „Hamarosan költözik a sámsoni rendelő” címmel a lapunk december 20-i számába megjelent írásra érkezett a következő levél. Mint Somogyzsitfa község polgármestere szeretnék válaszolni, hogy miért nem járultunk hozzá anyagilag az orvosi rendelő építéséhez. Valószínű Somogyi-Magyar József polgármester nem mondta el, hogy az orvosi rendelőt úgy építtette, hogy minket meg sem kérdezett, hogy szükség van-e rá és hozzájárulunk-e. Csak akkor jött pénzt kérni, amikor már látta, hogy nem lesz elég és kölcsönt is kellett felvennie. Közben a faluház építésével kapcsolatosan még egy pert is elveszített, ami Somogysám- sonnak jövőre 6-7 millió forint plusz kiadást jelent. Szóban már kérte, hogy ebből is fizessünk, mivel kértük, hogy a felépült kultúrház (3 falu építette) ránk eső részét fizesse vissza a falunak. Nem tulajdont kértünk! Ebből is látszik, hogy a peres és rendezetlen faluház miatt ebbe a beruházásba nem lett volna szabad belemenni. Ezek után, gondolom, azt sem mondta el Somogyi-Magyar József polgármester, hogy az iskolai étkezde felújításához hozzájárultunk körülbelül 800 ezer forinttal. A ne- mesvidi iskola tornaterméhez 700 ezer forinttal (a szőcsényi gyerekek oda járnak iskolába), valamint azt sem, hogy a vagyonmegosztásnál ki- semmiztek bennünket, So- mogyzsitfát és Csákányt, például a somogyzsitfai vízműtársulat pénzét írásbeli felszólításra sem adta vissza, nem is válaszolt írásban, csak szóban; ez kamatokkal együtt körülbelül 1,5 millió forint. Húsz évig elvették a társközségek pénzét. A rendszer- váltástól reméltük, hogy továbbra nem így lesz. Sajnos, Somogysámsonban semmi sem változott, csak a név. A gondolkodás és a szemlélet változatlan: kihasználni a társközségeket. Kaszás József Somogyzsitfa polgármestere Nem zsizsik volt, hanem csíra A Somogyi Hírlapban január 7-én megjelent „Zsizsik ebédre” című cikkhez az alábbiakat közlöm: — A kukac és a zsizsik annyiban hasonlít egymáshoz, mint a cserebogár és a fecske. — Olyan lényt nem ismerek, amely „a lobogó tűzön főve kimászik a babból”. — A zsizsik az tényleg nem kukac, hanem bogár. A tisztánlátás és az ismeretbővítés céljából minden bántó szándék nélkül kénytelen vagyok konkrétizálni: 1. A zsizsik már a növény virágzásakor kerül a babba. 2. Ellene védekezni hatásosan az alábbiak szerint lehet: — virágzáskori permetezéssel, — a termés betakarítása utáni szénkénegezéssel, gázosítással, — hűtőben való tárolással. A leírt védekezéssel a zsizsik a babban elpusztul, és így képtelen kimászni. A bab csírája puhára való főzésnél elválik a babtól, és az adhat félreértésre okot. Hogy mi történt, arról csak az eltett ételminta vizsgáltatásával lehetett volna meggyőződni. Az utólag lefolytatott vizsgálat során zsizsiket nem találtunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az említett időpontban a gulyáslevesből többen fogyasztottak, de más panasz nem merült fel. A megjelent cikk rossz hatással volt ugyan az étterem jó hírnevére és a magam több mint 30 éves szakácsi tevékenységére, de azért mégis elnézést kérek Öntől és a társaságban levő vendégektől is. Arra minden körülmények között a jövőben még nagyobb gondot kell fordítanunk, hogy hasonló gyanúnak még az árnyéka sem merülhessen fel. Kollát István Tab, Virág-lpt. D ép. 11/11. Szívóskodott a szippantós Több mint négy éve van szerződésünk a Somogy Megyei Településtisztasági Vállalattal szennyvíz elszállítására. Megállapodásunk alapján január 26-án is jöttek szippantani az ACD 678 rendszámú gépkocsival. Már kapunyitáskor a gépkocsivezető új árat emlegetett, s hogy a díjszámolás módja is változott. Szokásomhoz hűen megnéztem a mérőórát, amely nullán állt. Szippantás után is megnéztem; a tartály nem telt meg, és az óra akkor is nullán állt. Megkérdeztem, hogyan fizessek, ha 0-t mutat az óra, vagy ki sem fizetem. A gépkocsivezető szörnyen felháborodott, és azt mondta, kiengedi a szennyvizet. A segédmunkás közbeszólt: ő már megállapította, hogy 4 köbmétert szippantottak. Kérdésemre, hogy honnan tudja, ha a mérőóra nem működik, azt válaszolta: a kocsiféder állásáról. Közben a gépkocsivezető dühében azt hajtogatta: keressünk más vállalatot, mert még soha senki nem akarta megnézni a mérőórát. Úgy gondolom, ez a mérési mód kabaréba illik. Bizonyára mások vezénylik a kocsikat, és az órajavítás nem lényeges. Arról is elfelejtettek értesíteni, hogy tarifaemelést hajtottak végre. Kristóf János rokkantnyugdíjas Kaposvár, Kazinczi u. 16. December 4-én a levelemben egyetlen szót sem írtam arról, hogy az OTP-vel szemben pénzbeli követelésem volna. A hozzájuk benyújtott A 644466. számú elszámolási utalvány, amit ők három év óta képtelenek nekem visszaszolgáltatni vagy továbbküldését érdemben igazolni, „színvonalas szolgálatásuk miatt” — igen, ez reájuk nézve valóban sértő. Kissé több odafigyeléssel talán értelmezni tudták volna a levelet és akkor számukra is egyértelműen kiderült volna, hogy csupán az elszámolási utalványt szerettem volna visz- szakapni, nem a pénzt, aminek alapján a bíróság eltudott volna járni az adóssal szemben. Talán az OTP nagyrabecsült ügyintézői is megértik: most már érdemben is cselekedni kell. Gondolok itt az elszámolási utalvány előkerítésére, amit 1990 szeptembere óta képtelenek volta megtenni. Ellenkező esetben kénytelen leszek az OTP-t hűtlen kezelés, károkozás címén perbe hívni. Tislérné Ballér Judit Nem mindegy, milyen kenyér Január 8-án, szombaton délben a Honvéd utcai új ABC-ben Adria kenyeret tettem a kosárba és Erzsébetként fizettették velem. Otthon felvágtam a kenyeret, majd megállapítottam, hogy az igenis Adria kenyér. Visszavittem a boltba, mert nem mindegy, hogy 45 forintot vagy 61-et fizetünk. — Tessék kóstolja meg, asszonyom! Ez nem Erzsébet kenyér — mondtam. Meglepődött a pénztárosnő, és odahívott egy eladónőt. — Hoztak ma Adria kenyeret ide? — kérdezte. — Hoztak. — Mikor? — Reggel. — Mennyit? — Egy szállítmányt. így eladtak egy szállítmány kenyeret úgy, hogy nem tudták, ki volt a forgalmazója. De hogyan lehet ennyi kenyeret eladni így? Vagy nem ismerték fel? Nem tudni, hogy ezt minden pénztáros tudta-e. Nem nagy pénz ma 16 forint, de mégsem mindegy. Ki a felelős ezért? Lapai Endre Kaposvár, 48-as Ifjúság u. 13. í i / i l
