Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-04 / 29. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. február 4., péntek A tél hidege Csokonyavisontán Lakáskálvária Igen nagy örömünkre szolgált, amikor megtud­tuk, hogy Csokonyavi- sonta vezetékes gázt kap. Ám az örömbe, üröm is vegyült. A negyvenötezer forint bevezetési költség elfogad­hatónak tűnt, mivel azt ígér­ték, hogy a csövet felviszik a házak falára. Ez zömében meg is történt. Engem az első bosszúság akkor ért, amikor tévedésből a szom­szédba vezették be a gázt. Reklamálásomra előker- tembe, a háztól öt méterre egy kerti csapot tettek. Miután házam belső gáz- szerelési munkálatai elké­szültek, kértem, hogy kös­sék rá a vezetéket, mert eh­hez a munkához csak a kivi­telező Szekszárdi Kö- gáz-nak van jogosítványa. Tüzelőnk elfogyott, és a no­vemberi tél leghidegebb nap­jai következtek. Sürgettem a kivitelezést lebonyolító helyi gameszt és a helyi önkor­mányzatot. Csík László jegyzővel tör­tént egyeztetés után a Bar­csi Kögáz-hoz fordultam, s ők példás gyorsasággal be­kötötték a gázt. Az elvégzett munkáról hivatalos számlát adtak: kilencezerhárom­százhatvan forintot tett ki. Annak ellenére, hogy a jegyző biztosított arról, hogy ezt az összeget megtérítik nekem, futhatok a pénzem után. Ugyanis a szekszár­diak rákötöttek volna a fő­vezetékre, ha én nem tü­relmetlenkedem annyira. Elvégre nem várhatom el, hogy minden ház bekötésé­hez külön leutazzanak Szekszárdról. Nagyon zavaros ez az ügy, mert a gamesz veze­tője, Laki Dezső ismételt érdeklődésemre elmondta, hogy a szekszárdiakat nem lehet kötelezni arra, hogy a vezetéket felvigyék a falra, mert ez nem szerepel a szerződésben. Ezt valaki felelőtlenül megígérte a la­kóknak. Csupán azt nem értem, ha egyszer Szekszárd nem köteles, akkor miért csinálja mégis. Ha meg köteles, ak­kor miért fizették ki előre az el nem végzett munkát. Meg kívánom jegyezni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a barcsiak kötötték be a gázt a főveze­tékre. Ez tudomásom sze­rint körülbelül harminc csa­ládot érint. Még a fűtésnél maradva: nemcsak mi vacogtunk hosszú hetekig, hanem a II. számú orvosi körzet betegei is. A vezeték ugyan ott van a várószoba ajtaja előtt, de a községnek nincs pénze, hogy rákössenek. A vas­kályhát azonban begyújt­hatnák. A takarítónő be is fűtött volna, de nem volt kályhacső. Amikor ezt házi­orvosunk beszerezte és se­gítségemmel szakszerűen felszerelte, kiderült, hogy nincs tüzelő. Tudom, hogy napjaink­ban, már nem az ember a legfőbb érték, hanem a pénz. No, de ennyire?! Sipos Gyula Csokonyavisonta, Széchenyi u. 63. A Somogyi Hírlap január 17-i számának 8. oldalán „La­kás nélkül” címmel egy lakás­építő kálváriáját mutattuk be. A mi történetünk 1992 de­cemberében kezdődött. Egy ismerős házaspárral belép­tünk a Lakásszövetkezetek Somogy Megyei Szövetsége által meghirdetett lakásépí­tésbe mint építtető tagok. A lakások Fonyódon az Ady Endre u. 39. szám alatti lakó­épület tetőterében lettek volna. Bogó Józseffel, a szö­vetkezet elnökével 1992. de­cember 21-én előszerződést kötöttünk. December 23-án befizettünk 100 ezer forint elő­leget. A szerződés szerint 1993. június 30-án kellett volna átadni a kész lakásokat. Az építkezés a mai napig sem kezdődött meg. 1993. szep­tember 6-án úgy döntöttünk, hogy visszalépünk az építte­téstől és a pénzünket vissza­kérjük, mivel ígéretekből nem lehet lakást építeni. A visz- szalépésünkről megállapodást írtunk Bogó Józseffel, de a pénzt azóta sem kaptuk visz- sza. Bogó József arra hivat­kozott, hogy továbbadta a pénzt a kivitelezőnek, aki el­költötte a pénzünket és nem tudja visszafizetni. Szinte minden héten telefonáltunk, de csak ígéreteket kaptunk, pénzt nem. Legutóbb közöltük Bogó Józseffel, hogy ügyvéd­hez fordulunk, ha nem kapjuk vissza a pénzünket. Azt a vá­laszt kaptuk, hogy nyugodtan tegyük meg, akkor sem tudja visszaadni a pénzt. Úgy látszik, sok családot becsapott ez a szövetkezet. Vajon visszakapjuk valami­kor a pénzünket? Sajnos, nincs sok lehetősége a kis­gyermekes családoknak, hogy lakáshoz jussanak. Úgy lát­szik, ez a szövetkezet még a kevés pénzt is elveszi a csa­ládoktól, hogy ne tudjanak gyermekeiknek otthont, lakást építeni. Vajon hol van ez a sok pénz? Reméljük, hogy nem hiába fogtunk tollat, és valaki segít nekünk. Szekeres László Szekeres Lászlóné Csoszor József Csoszor Józsefné Köszönet Kérem Önöket, hogy lap­jukban szíveskedjenek kö­zölni köszönetemet, mély hálámat a kórház intenzív osztályán dolgozóknak a ta- szári baleset sérültjeinek ápolásáért. Ugyanilyen mély hálával gondolunk a mentősökre, a sebészekre, a kórház teljes személyze­tére, amiért nehézségeik, körülményeik ellenére em­berfeletti munkájuknak kö­szönhetően fiam, Szőke La­jos az élők között van. Áldo­zatos, odaadó munkájukat talán szavakkal ki sem lehet fejezni. így csak azt írha­tom: köszönjük! Szőke Lajos Pécs, Laki út 8. Nem a pénzt, az utalványt! A Somogyi Hírlapban 1993. december 4-én megje­lent levelemre a lap január 17-i számában közölte a vá­laszlevelet. Ez minden való­ságot nélkülöz. A legfiatalabb adózó Tisztelt Adózó l Az 1993. évhez Kapcsolódó személyi jövedelemadó befizetését - ha van ilyen kötelezettsége - szíveskedjék az ezen lapról leválasztott, az ön azonosítójával ellátott átutalási postautalványon teljesíteni. Születési éve: 1985 Azonosítója : 8889098179334 Vágner Ágnes nevű 2. osz­tályos (általános iskolai) ta­nuló adóbevallási nyomtat­ványt kapott (jelenleg 8 éves) azzal, hogy az 1993. évre vo­natkozóan készítse el az adó­bevallását. Ez a kislány az unokám és Nagyatádon a Táncsics u. 41. szám alatt van bejelentve. Szinte hihetetlen, hogy miként kerülhet az adózó ál­lampolgárok közé. Jöve­delme nem lehet, esetleg kö­telezettsége azért, hogy mi­nél jobban tanuljon a nagy­atádi Babay József Általá­nos Iskolában. A megküldött nyomtatvány bekeretezett részére egyér­telműen feltüntették, hogy a születési éve: 1985. Ezt a levelet azért írtam, mert javaslatot szeretnék tenni az adózás módosítá­sára. Talán az lenne a leg­jobb, ha már a bölcsődéseket is adóztatnák, s így az állam- háztartás anyagi gondjai csökkenthetők lennének. Szabó Pál nyugdíjas Járhatatlan utca Már több panasz jelent meg a kaposvári cseri városrész szennyvízcsatorna-építésével kapcsolatban. A csőhálózatot úgy-ahogy lefektették, viszont az utak helyreállítását már gya­lázatos módon végezték el. A szilárd burkolatú utak min­denhol megrokkantak, az Erdő­sor utcától a Körtönye utcáig bezárólag. A Balogh Adám utca a csatornaépítés óta esős idő­ben szinte járhatatlan, mivel föl­des út. A kivitelező a munka el- végeztével a földet nem dön­gölte le kellőképpen, az útfelület földgyalulását is elfelejtették el­végezni. Szeptember óta többször be­széltünk telefonon — én is és a feleségem is — Nagy Tiborral, az önkormányzat csatornaépí­tésért felelős munkatársával, hogy milyen rossz állapotú az utcánk, nem lehet rajta közle­kedni. ő többször megígérte: eldó- zeroltatja és kőtörmelékkel fel- szóratja, hogy amíg az 1994-re tervezett szilárd útburkolat elké­szül, közlekedni tudjunk. Az ígé­reteiből semmi nem lett. December közepén felhívtuk Szita Károlyt, hogy próbáljon meg valamit tenni az utunk ér­dekében. Ő is megígére, hogy karácsonyra megjavítják az utat. Ebből sem lett semmi. Mikor ja­nuár elején rákérdeztünk, hogy miért nem javították meg az utat, már azt a választ adta, hogy nincs rá pénz, és addig nem is csináltat vele semmit, amíg a szilárd burkolatot el nem készítik. De ahhoz pénz kellene, és reméli, hogy a közgyűlés megszavazza. Csakhogy addig is, amíg ez megtörténik, valahogy közle­kedni kéne az utcánkban. Véleményem szerint a kivite­lezőt kellett volna ellenőrizni és kötelezni arra, hogy a munkála­tok elvégzése után tegyék köz­lekedésre alkalmas állapotba az útfelületet. Ugyanis a munka megkezdése előtt ez az út a legnagyobb esős időszakban is járható volt, mivel vasúttöltésből származó kőtörmelékkel volt le­szórva. Az önkormányzatnak nem kerülne pénzébe az út jár­hatóvá tétele, csak a beruházót kellett volna ellenőrizni, hogy ne csak papíron végezze el az út helyreállítását, hanem valóban el is végezze. A környéken levő szilárd burkolatú utakat is szak­szerűtlenül állították helyre, azért rokkantak meg. A felelőst kellene megkeresni, és a mun­kát újra elvégeztetni. Kérem, az utcánkat mielőbb hozzák közlekedésre alkalmas állapotba, mert az utat addig is szeretnék használni, amíg a szi­lárd útburkolat elkészül. Klumzer Mihály Balogh Á. u. 8. Rendezetlen kapcsolatok „Hamarosan költözik a sámsoni rendelő” címmel a lapunk december 20-i szá­mába megjelent írásra érke­zett a következő levél. Mint Somogyzsitfa község polgármestere szeretnék vá­laszolni, hogy miért nem járul­tunk hozzá anyagilag az or­vosi rendelő építéséhez. Va­lószínű Somogyi-Magyar Jó­zsef polgármester nem mondta el, hogy az orvosi rendelőt úgy építtette, hogy minket meg sem kérdezett, hogy szükség van-e rá és hozzájárulunk-e. Csak akkor jött pénzt kérni, amikor már látta, hogy nem lesz elég és kölcsönt is kellett felvennie. Közben a faluház építésével kapcsolatosan még egy pert is elveszített, ami Somogysám- sonnak jövőre 6-7 millió forint plusz kiadást jelent. Szóban már kérte, hogy ebből is fizes­sünk, mivel kértük, hogy a fel­épült kultúrház (3 falu építette) ránk eső részét fizesse vissza a falunak. Nem tulajdont kértünk! Ebből is látszik, hogy a peres és rendezetlen faluház miatt ebbe a beruházásba nem lett volna szabad belemenni. Ezek után, gondolom, azt sem mondta el Somogyi-Ma­gyar József polgármester, hogy az iskolai étkezde felújí­tásához hozzájárultunk körül­belül 800 ezer forinttal. A ne- mesvidi iskola tornaterméhez 700 ezer forinttal (a szőcsényi gyerekek oda járnak isko­lába), valamint azt sem, hogy a vagyonmegosztásnál ki- semmiztek bennünket, So- mogyzsitfát és Csákányt, pél­dául a somogyzsitfai vízmű­társulat pénzét írásbeli felszó­lításra sem adta vissza, nem is válaszolt írásban, csak szó­ban; ez kamatokkal együtt kö­rülbelül 1,5 millió forint. Húsz évig elvették a társ­községek pénzét. A rendszer- váltástól reméltük, hogy to­vábbra nem így lesz. Sajnos, Somogysámsonban semmi sem változott, csak a név. A gondolkodás és a szemlélet változatlan: kihasználni a társközségeket. Kaszás József Somogyzsitfa polgármestere Nem zsizsik volt, hanem csíra A Somogyi Hírlapban ja­nuár 7-én megjelent „Zsi­zsik ebédre” című cikkhez az alábbiakat közlöm: — A kukac és a zsizsik annyiban hasonlít egymás­hoz, mint a cserebogár és a fecske. — Olyan lényt nem ismerek, amely „a lobogó tűzön főve kimászik a babból”. — A zsizsik az tényleg nem kukac, hanem bogár. A tisztánlátás és az isme­retbővítés céljából minden bántó szándék nélkül kényte­len vagyok konkrétizálni: 1. A zsizsik már a növény virágzásakor kerül a babba. 2. Ellene védekezni hatáso­san az alábbiak szerint lehet: — virágzáskori permete­zéssel, — a termés betakarítása utáni szénkénegezéssel, gá­zosítással, — hűtőben való tárolással. A leírt védekezéssel a zsi­zsik a babban elpusztul, és így képtelen kimászni. A bab csírája puhára való főzésnél elválik a babtól, és az adhat félreértésre okot. Hogy mi történt, arról csak az eltett ételminta vizsgáltatásával le­hetett volna meggyőződni. Az utólag lefolytatott vizsgá­lat során zsizsiket nem talál­tunk. Meg kell azonban jegyez­nem, hogy az említett idő­pontban a gulyáslevesből töb­ben fogyasztottak, de más panasz nem merült fel. A megjelent cikk rossz ha­tással volt ugyan az étterem jó hírnevére és a magam több mint 30 éves szakácsi tevé­kenységére, de azért mégis elnézést kérek Öntől és a tár­saságban levő vendégektől is. Arra minden körülmények között a jövőben még na­gyobb gondot kell fordítanunk, hogy hasonló gyanúnak még az árnyéka sem merülhessen fel. Kollát István Tab, Virág-lpt. D ép. 11/11. Szívóskodott a szippantós Több mint négy éve van szerződésünk a Somogy Me­gyei Településtisztasági Válla­lattal szennyvíz elszállítására. Megállapodásunk alapján ja­nuár 26-án is jöttek szippantani az ACD 678 rendszámú gép­kocsival. Már kapunyitáskor a gépkocsivezető új árat emlege­tett, s hogy a díjszámolás módja is változott. Szokásom­hoz hűen megnéztem a mérőó­rát, amely nullán állt. Szippan­tás után is megnéztem; a tar­tály nem telt meg, és az óra akkor is nullán állt. Megkérdez­tem, hogyan fizessek, ha 0-t mutat az óra, vagy ki sem fize­tem. A gépkocsivezető ször­nyen felháborodott, és azt mondta, kiengedi a szennyvi­zet. A segédmunkás közbe­szólt: ő már megállapította, hogy 4 köbmétert szippantot­tak. Kérdésemre, hogy honnan tudja, ha a mérőóra nem mű­ködik, azt válaszolta: a kocsi­féder állásáról. Közben a gép­kocsivezető dühében azt haj­togatta: keressünk más vállala­tot, mert még soha senki nem akarta megnézni a mérőórát. Úgy gondolom, ez a mérési mód kabaréba illik. Bizonyára mások vezénylik a kocsikat, és az órajavítás nem lényeges. Arról is elfelejtettek értesíteni, hogy tarifaemelést hajtottak végre. Kristóf János rokkantnyugdíjas Kaposvár, Kazinczi u. 16. December 4-én a levelem­ben egyetlen szót sem írtam arról, hogy az OTP-vel szem­ben pénzbeli követelésem volna. A hozzájuk benyújtott A 644466. számú elszámolási utalvány, amit ők három év óta képtelenek nekem vissza­szolgáltatni vagy továbbkül­dését érdemben igazolni, „színvonalas szolgálatásuk miatt” — igen, ez reájuk nézve valóban sértő. Kissé több odafigyeléssel ta­lán értelmezni tudták volna a levelet és akkor számukra is egyértelműen kiderült volna, hogy csupán az elszámolási utalványt szerettem volna visz- szakapni, nem a pénzt, aminek alapján a bíróság eltudott volna járni az adóssal szemben. Ta­lán az OTP nagyrabecsült ügy­intézői is megértik: most már érdemben is cselekedni kell. Gondolok itt az elszámolási utalvány előkerítésére, amit 1990 szeptembere óta képte­lenek volta megtenni. Ellen­kező esetben kénytelen leszek az OTP-t hűtlen kezelés, káro­kozás címén perbe hívni. Tislérné Ballér Judit Nem mindegy, milyen kenyér Január 8-án, szombaton délben a Honvéd utcai új ABC-ben Adria kenyeret tet­tem a kosárba és Erzsébet­ként fizettették velem. Otthon felvágtam a kenye­ret, majd megállapítottam, hogy az igenis Adria kenyér. Visszavittem a boltba, mert nem mindegy, hogy 45 forintot vagy 61-et fizetünk. — Tessék kóstolja meg, asszonyom! Ez nem Erzsébet kenyér — mondtam. Megle­pődött a pénztárosnő, és oda­hívott egy eladónőt. — Hoztak ma Adria kenye­ret ide? — kérdezte. — Hoztak. — Mikor? — Reggel. — Mennyit? — Egy szállítmányt. így eladtak egy szállítmány kenyeret úgy, hogy nem tud­ták, ki volt a forgalmazója. De hogyan lehet ennyi kenyeret eladni így? Vagy nem ismer­ték fel? Nem tudni, hogy ezt minden pénztáros tudta-e. Nem nagy pénz ma 16 forint, de mégsem mindegy. Ki a felelős ezért? Lapai Endre Kaposvár, 48-as Ifjúság u. 13. í i / i l

Next

/
Oldalképek
Tartalom