Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-28 / 49. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. február 28., hétfő Tisztelettel! Annyi odaadást, szeretet, jóságot, megbecsülést senkitől sem kaphat az ember, mint édesanyjától. Az ember ezt akkor tudja csak igazán értékelni, ha édesanyja már meghalt vagy messze elkerült a szülői háztól, és az életnek nem mindig első osztályú útjait járja. De ki is pótolhatná az anyai szeretetet, ezt a féltő ragaszkodást, amellyel anyánk pólyás korunktól fogva nevelt bennünket? Ki tanúsít annyi türelmet és megértés irántunk, mint édesanyánk? Sajnos, vagyunk jó néhá- nyan, akik az anyai szeretet már nem érezhetjük. Ilyenkor az ember elgondolkodik azon, hogy miként lett volna jó, milyen formában adhatott volna egy morzsányit abból a szerétéiből, amelyben édesanyja részesítette. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor nemrég, a rendelőintézet egyik orvosi szobája előtt várakoztam. Viharos gyorsasággal, mindenkit félrelökve rohant egy 30 éves korú nő és bebobcsátást követelt, hogy engedjék be a körzeti orvosnőhöz. Szó szerint idézem: „Receptet akarok Íratni, mert anyám, a hülye fejével, reggel elfelejtette, és most miatta nekem kell szaladgálni.” Nem tudtam szó nélkül megállni. Kinek a gyógyszeréhez kell a recept? Ami ezután következett, nem tűr nyomdafestéket. Hát neki!... Végül kiderült, hogy akitől a gyógyszer kiírását kérte, nem is annak a körzetnek az orvosa, ahová ő tartozik. Ennek ellenére az orvosnő fogadalmához híven a gyógyszert kiírta, mert ismerte a beteget. Ezután még hosszan elgondolkodtam a történteken. Milyen lelkületű ember az, akinek az anyja csak „neki, hülye stb...” Milyen sorsa lehet ilyen szívtelen lánya mellett ennek az édesanyának? Rágondolni is rossz. Boros Gyula Kaposvár, Dózsa Gy. u. 18. Segítséget! Százszázalékos mozgássérült lány vagyok. Most először kérek segítséget. Nagyon szeretnék elmenni a Siófokon május 19-én kezdődő mozgássérültek nemzetközi balatoni találkozójára, egy hétre, melyre április 16-ig lehet jelentkezni. Szüleim a munkájuk miatt nem tudnak velem jönni. Engem, sajnos, emelni és öltöztetni is kell, mert csak a bal kezemet tudom használni, és csak tolókocsiban tudok ülni. Kérem olyan apácák vagy magánszemélyek jelentkezését, akik szeretettel és türelemmel vállalnák a gondozásomat Siófokon. Két női gondozó segítségét kérem. A rendezvényre csak akkor jelentkezem, ha személyesen felkeresnek engem és a szüléimét azok, akik segíteni tudnak és akarnak. Jelentkezni minden hétköznap 11-től 15 óráig, hét végén bármikor lehet a lakásunkon. Várom a segítségüket! Kacsar Erzsébet Rinyabesenyő, Kossuth u. 13. A főút is környezetromboló Február 10-én megjelent Nem a hasznot hozza a déli autópálya, hanem környezeti kárt című cikkre érkezett a következő válasz: Nem tudom, hogy a Somogy Természetvédelmi Szervezet tisztelt tagjai közül lakik-e valaki közvetlenül a 61-es főútvonal mellett, mint én és rajtam kívül még sok tízezren, akiknek szinte elviselhetetlenné teszi az életét az az eszméletlen kamion- és személygépkocsi-forgalom, amely lakóházaink ablakaitól 6-8 méterre „zajlik” és „bűzlik”. Ez nyáridőben még csak fokozódik — olyannyira, hogy az ablakokat sem célszerű ki- nyitani. A déli autópálya léte ezt az állapotot szinte teljesen megszüntethetné. A természet védelme szerintem is nagyon fontos, de az emberé és a közvetlen életteréé sem lehet utolsó szempont. Azon azután lehet vitatkozni, hogy autópálya-építéssel vagy a közúti forgalom (főleg a kamion) vasútra való átterelésével oldják-e meg a problémákat. De minél előbb! Horváthné Petrassovics Irén Kaposfő, Kossuth L. u. 48. Az a ledér... A múlt év november 18-án bentlakásos kiképzésre adtam át Rottweiler törzskönyvezett, alig 9 hónapos szuka kutyámat Kántás László kiképzőmesternek, aki Kaposvár, Fő u. 36. szám alatt lakik. Az egyhónapos kiképzés 15 ezer forintba került. Az állatorvos igazolta a kutya egészséges állapotát. December 18-án hazahoztuk. Itthon mitsem gondolva tovább folytattuk a napi igen kemény edzéseket. Január 29-én reggel igencsak meglepődtünk, amikor 6 pici korcs állatot pillantottunk meg a kutya körül. Azonnal hívtuk az állatorvost. A problémák elkerülése miatt hagytuk, hogy a még életben maradt piciket szoptassa a kutya. Azonban ez sem sikerült, mert elpusztultak. Az anyával ezek után sok problémánk volt. A pénzemért szolgáltatást vártam, nem pedig az értékes kutyámnak korcs kölykö- ket. Nem beszélve a velejáró aggodalomról és gondról. Kántás úr elhárítja magáról a -felelősséget. Pedig elvárható lett volna, hogy ezt a fiatal, majdnemhogy kölyökkutyát különítse el a kankutyáktól az ott töltött egy hónap alatt. Kérem segítsenek! Hogyan lehet felelősségre vonni ezt a felelőtlen magatartást? Kenyér Lajos Látrány Felháborító a szoborsors Pecsét nélkül valóban nem lehet vágni A Somogyi Hírlap január 31-i számában megjelent — a tabi húsfeldolgozóval foglalkozó — cikkel kapcsolatosan a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség az alábbi kiegészítéseket tartja szükségesnek közölni: Kaveczki László 1991 januárjában egy 20 db/nap kapacitású húsfeldolgozó kisüzem Elvi Vízjogi Engedélyének megszerzése érdekében kérelmet nyújtott be a Déldunántúli Vízügyi Igazgatósághoz. A kérelem elbírálásához felügyelőségünk szakhatósági állásfoglalását megadta, amely rögzítette azokat az elvárásokat, melyeket az üzem tervezésekor környezetvédelmi szempontból figyelembe kell venni. A vízügyi igazgatóság 1991 márciusában az Elvi Vízjogi Engedélyt meg is adta. A Somogyi Hírlap 1994. február 4-i számában „A legfiatalabb adózó” címmel megjelent írásra érkezett az alábbi válasz: Vágner Ágnes 2. osztályos nagyatádi tanuló úgynevezett „53”-as számú nyomtatványcsomagot kapott az Apeh-től, azzal a felhívással, hogy — ennek felhasználásával — készítse el személyi jövedelemadó-bevallását az 1993. adóévre vonatkozóan. Nevezett nagyapja kétségeinek adott hangot levelében, mely szerint: „nonszensz”, hogy egy 8 éves gyermek „miként kerülhet az adózó állampolgárok közé”. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény 1993. július 27-én a felügyelőségünk személyes megbeszélés során tájékoztatta Kaveczki Lászlót, hogy az üzem- behelyezési eljárásban a környezetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre. Állásfoglalásunkat, melynek tartalmaznia kell a vízvédelmi, zaj- és levegőtisztaság védelmi, valamint hulladékelhelyezési előírásokat — a szükséges tervdokumentáció birtokában tudjuk megadni. Ehhez tudni kell, hogy a vágóhídi húsfeldolgozói tevékenység során igen sok szennyvíz, veszélyes hulladék (emberi fogyasztásra alkalmatlan testrészek, bőr, szőr, vér, bél stb.), trágya keletkezik, melyek megfelelő tisztításáról, illetve ártalmatlanításáról, illetve a bűz elkerüléséről mind környezetvédelmi, mind közegészségügyi szempontnem köti életkorhoz az adóalanyiságot, hiszen épp úgy szerezhet adóköteles jövedelmet egy csecsemő, ahogyan egy aggastyán is. Az előző esetben természetesen a törvényes képviselő, a szülő tölti ki az adóbevallást, s viseli vagy élvezi annak anyagi von- zatait. Divatos például a kiskorú gyermek nevében történő szálláshely-bérbeadás, az ún. „fizetővendéglátás”. Vágner Ágnes részére azért kézbesítette a posta a személyi jövedelemadó-bevallás csomagot, mert 1992-es adóévre vonatkozóan már adott bevallást a múlt évben. Ily módon az adóhatóság — nyilvántartása alapján — mint önadózónak az idén már automatikusan megküldte a ból gondoskodni kell. Mindezeknek a beruházás megvalósítása előtt, még a helykijelölés és az építési engedélyezés során és nem utána kell megtörténnie. Amennyiben a tervezés, illetve a kitivelezés után a létesítési dokumentumok ezen kérdésekkel nem foglalkoznak, illetve azok a véleményező hatóság számára nem ismeretesek, úgy az üzembe helyezéshez hozzájárulni nem tud. Kaveczki László az 1993. október 19-re összehívott műszaki átadási és üzembehe- lyezési eljárásig a fenti dokumentumokat nem nyújtotta be, így felügyelőségünk munkatársa a helyszíni szemle során az üzembe helyezéshez nem tudott hozzájárulni. Szathmáry Magdolna igazgató kitöltendő nyomtatványokat. Amennyiben a nagyapa megfeledkezett volna a fenti körülményről, úgy kérdezze meg a kislányt vagy a szüleit arról, hogy valójában nyújtot- tak-e be adóbevallást tavaly. Bővebb és pontosabb információkkal az Apeh Somogy Megyei Igazgatósága készséggel áll a levélíró rendelkezésére, azonban az ügy természete folytán a lap hasábjain kívül. Itt jegyzem meg, hogy az 1985-ben született Vágner Ágnes nem a legfiatalabb adózó, akit az adóhatóság regisztrált a megyében. Csere Kálmán igazgatóhelyettes Apeh Somogy Megyei Igazgatósága, Kaposvár A február 16-i Somogyi Hírlapban megdöbbenve olvastam Szobormaradványokra bukkant a rendőrség című cikküket, és láttam a fényképet, ahol egy kb. 150 centiméter magas drótkerítéssel körülvett területen vannak a meglelt szoboralakok. Tisztelet a megyeszékhelyi nyomozócsoportnak, amely azon fáradozik — remélhetőleg sikerrel —, hogy a tetteseket kézrekerítsék és méltó büntetéssel sújtsák. Hogy kik a felelősek, hogy a szoborcsoport ilyen méltatlan helyre került? Legelőször is azok, akik hozzájárultak a szobor eltávolításához és megbízták a Városgazdálkodási Hivatalt azok elszállítására és nem gondoltak arra, hogy ilyen milliókba került szobrok egy zárható raktárhelyiségbe kerüljenek és nem nyitott területre. — A drótkerítéssel körülvett terület csábította azokat, akik jó pénzt láttak a szétdarabolt és a MÉH-nek átadott öntvényben. A város vezetőjének feltétlenül utána kellett volna nézni és ellenőrizni, hogy a kiadott utasítást hogyan hajtották végre és a nyitott helyről, ha ott látta, rendelkezni kellett volna a zárt helyre való szállításra. Akkor, amikor ezeket a szobrokat évekkel ezelőtt felállították, nagy ünnepséget rendeztek avatóbeszéddel a szép számmal megjelent közönség előtt; én is ott voltam. Most, amikor lebontásra ítélték, miért nem néztek utána, hogy hova kerültek? Igaz, hogy az idők változtak, de ugyanazok ünnepelték a szobrok felállítását, akik hozzájárultak azok lebontásához és akik annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy utánanézzenek azok elhelyezésének. Tehát keresni kell a hivatalok vezetőit is, akik felelősek az elherdált milliókért. özv. Baló Kálmánná nyugdíjas pénzügyi ov.h. Kaposvár, Füredi u. 17.JI/7. Adóalany lehet a csecsemő is Diszkókárosultak Kaposváron a Kinizsi lakótelepen van egy torna- csarnok. Ebbe diszkó költözött, s a hétvégi éjszakai zaj megkeseríti a lakótelep életét. Az üggyel sokan foglalkoztak már: legutóbb a heti kábel-tv szólaltatta meg az illetékeseket. Megoldás azonban nem született, s a lakók egyre türelmetlenebbek. íme panaszuk, amelyre orvoslást várnak. Újra végignéztük a tv-felvé- telt és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Törzsök Tamás és Horváth Sándor nem a teljes igazságot mondta a mikrofonba. Szeretnénk kérni Szita Károly kaposvári alpolgármestert arra, hogy az 1993. január 13-án elhangzottakat szíveskedjen „visszapergetni”, mert mi lakók akkor úgy egyeztünk bele az egy hónapos próbaidőbe, ha az alábbiakat megoldják. 1. A zajmérést elvégeztetik (de ezt a lakásainkban is). Erről vártuk is az értesítést. 2. Azt ígérték, hogy a sport- csarnok mellé falat huzatnak, mint az autópályáknál van, hogy a 14-16-18. sz. házakat megóvják a diszkó „zenéjétől”. 3. Másik kijáratot építenek ki a területről, hogy a sportcsarnok déli oldalán levő lakásokban lakókat az elvonuló fiatalok és az autók ne zavarják. 4. A rendőrséget felkérik, hogy sűrűbben, és főleg zárás előtti időpontban jöjjenek ki, a fiatalok rendezett elvonulását segíteni. 5. Rendezőt állítanak ki az ajtóhoz, hogy az épületből cigarettázni, szükségleteiket elvégezni kijövő fiatalokat csendre intsék. 6. A diszkót 23 órakor bezárják. Ezekből az ígéretekből az alábbiak valósultak meg: 1. A zajmérést elvégezték a lakók tudta nélkül, január 31-én 23 óra körül. 2. A fal megépítése abból áll, hogy a sportcsarnok nyugati oldalán levő üvegfalat a nagyterem hosszáig befalazták, zaj- szigetelés nélkül. 3. Építettek a csarnok északi oldalán egy járdát és lépcsőt, hogy arra távozzanak a fiatalok. Azonban az autók parkolását nem irányították át. Továbbra is a 8. számú ház mellett jártak ki-be, a lakóépülettől 80-100 cm-re. Csak néhány autó parkolt az elképzelésük szerint a lenti parkolóban, de szerintünk csak azért, mert fenn már nem fértek el. A csarnok kijárata elé kb. 4-5 m-re kerítést építettek azért, hogy valóban ne menjenek a fiatalok az eredeti útvonalon. Dehát a mai fiatalok nagyon találékonyak. Hamar átjártak rajta. Volt, aki az oszlop tetejét két kézzel megfogta, és már át is ugrott. Körülbelül 4 órakor a kerítésdrót majdnem a földön volt, azon jártak át. Akik ezt nem merték megtenni, azok a csarnokot megkerülve mégis az eredeti útvonalon távoztak. 4. Az ügyben csak a rendőrséget éri dicséret, hogy győzték hallgatni a sok dühös telefonáló panaszát. Hogy 13 bejelentés érkezett csak? Szerintünk egy éjszaka is több. 5. Valóban néha lehetett hallani, hogy csendre és rendre intették a fiatalokat, de nem ért semmit. Amikor ezt ők is látták, szerintünk felhagytak ezzel. 6. A diszkó üzemelt teljes kapacitással, hangerővel, mellékzajjal. Bosszantó az, hogy nemcsak a hét két napján, hanem a megbeszélést követő héten minden este tovább volt nyitva mint 23 óra. A Butterfly Kft azzal érvel, hogy neki az engedélyt megadták, aminek következtében sok pénzt befektettek. Tudjuk, hogy engedélyük nincs! Ezért hiába jártunk a polgármesteri hivatalban. Hiába kértük sokan, és sokszor, hogy mondják meg: ki írta alá, vagy ki engedélyezte egy 598 lakású lakótelep közepén egy ilyen zajos tevékenység folytatását. A sportkör vezetője pedig azzal, ha nem adnák ki a csarnokot, a sportolókat szélnek kell ereszteni. A sportcsarnok megfelel arra amire épült. Soha nem volt kifogás ellene. Azonban az épület vékony fala, zömmel üveg, a szigeteletlen tetőszerkezet nem hogy megfogná, hanem mintha felerősödve, a lakásukba teljes hangerővel bezúdul. Mi, lakók, azt kérjük öntől, hasson oda hogy ne kelljen „ingyen” a limbó-hintót, mici-mackót hallgatni — olyan tisztán hogy magnóra lehetne venni — éjszaka 1-2-3 óra körül, a többi szöveget csak azért nem tudjuk, mert angolul énekelik. Majd, ha mi zenekedvelők, meg akarjuk hallgatni, saját zenegépen meghallgatjuk, de nappal. A diszkó üzemelése alatt a zaj teljes mértékben kimeríti a zajártalom kritériumát. Szíveskedjenek nekünk zajvédelemről gondoskodni, mert nincs akkora fizetésünk, nyugdíjunk, hogy orvost, gyógyszert vásároljunk mások miatt. A gyerekek sem tudnak elaludni. Aki teheti elviszi a gyerekeit a város másik felébe a nagyszülőkhöz. De mit tegyenek azok, akik nem tudnak hova menni. Kénytelenek elhallgatni a kft által, állítólag 42 decibeles zajszintet, ami megengedett. Szakemberek sokszor kimutatták, hogy a sorozatos kis zajból is bekövetkezik zajártalom. De kérdezzük, hogy el kell-e viselnünk azt a zenét, amely olyan hangerővel „szórakoztat bennünket”, hogy a süket ember is egy perc múlva ki tudná verni a dobszólót, mert a bútorainkon érezhető, berezonál. Ismételten kérjük, hogy zárassák be a diszkót. Ha már a hivatal beosztottai hibát követtek el, korrigálják a vezetők. Tudjuk hogy nagyon elfoglaltak, tudjuk, hogy a beosztottjainak kellett volna a rendeletekben leírtak szerint eljárni. Nem szívesen tesszük amit most teszünk. Nehéz a jövedelmünkből élni, és arra kellene összpontosítani. Azt is tudjuk, hogy a sportolni szerető fiatalokat segíteni kellene. De könyör- günk, arra a mi egészségünk, nyugalmunk megy rá. Van a városnak egy nagy sportcsarnoka, amit a város a költségvetésből segít is, irányítsák oda a gyerekeket. Könnyű csak úgy a sportkör vezetőjének pénzt szerezni a fenntartáshoz, hogy bárkinek, bármilyen célra, de kiadni a csarnokot. Az fáradtságba került volna, hogy támogatókat keressen. Kinizsi lakótelep lakói 72 aláírás
