Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. február 21., hétfő Hallgatói vállalkozások Új dékán — régi arc Horn Péter:,,...a kaposvári kar fejlesztésében nem lehet leállni” Új dékán áll a Pannon Agrártudományi Egyetem Kapos­vári Állattenyésztési karának élén: Horn Péter akadémi­kus, egyetlen pályázóként nyerte el ezt a tisztet. Az új dékán — régi arc, aki­nek hosszú évek óta legőszin­tébb szívügye a kaposvári ag­rárfelsőoktatás. — Az egyetem életében, igen nehéz három év áll kö­vetkezik. — sok ismeretlen, külső körülmény mondatja ezt velem — mondta Horn Péter. A legfontosabb az a parla­menti döntés, amely az ösz- szes felsőoktatási intézményt a művelődési tárca felügyelete alá helyezte, szeptembertől. Ez a működési forma részlete­iben nem kidolgozott, nem tudni, hogy az FM miként ta­lálja meg azt a csatornát, amely összeköti az agrárfel­sőoktatással. A magyar tradí­ciók szerint a kapcsolat mindig szoros volt, de szoros Európa legjobb agrárfelsőoktatásá­ban, Hollandiában, és erre tért át tavaly Norvégia is. — Miért ítéli kétségesnek a parlamenti döntés helyessé­gét? — Az agrárfelsőoktatásnak igen lényeges specifikumai vannak. Ebben a tudom­ányágban nem elegendő egy könyvtár, egy laboratórium, néhány oktatóterem. Nálunk a gyakorlati oktatásnak legalább akkora a szerepe, mint másutt a klinikai képzésnek. Kapos­váron igen nagy energiával rengeteg eszközt biztosítunk a gyakorlati, és kutatói bázisok­nak. Van 2200 hektáros saját gazdaságunk, vagy húsz kí­sérleti farmunk, itt van a diag­nosztikai központ, a lovas­akadémia, — és sorolhatnám. Bonyolult rendszer ez, és nem látjuk, hogyan illeszthető az egyéb, hagyományos tudo­mányegyetemi filozófiához. Arról nem is beszélve: nem dőlt el, milyen lesz, és hogyan történik a finanszírozás. Nem volt ez sajnos kellően átgon­dolt, bölcs lépés, de most adott a helyzet. — Milyen szándékkal „ült be” a dékáni székbe? — A kaposvári kart fejlesz­teni szeretnénk, gyarapítani a személyi és tárgyi feltételeket. Ehhez segítségül kell hívni a külföldi befektetőket, akikkel máris több területen tárgya­lásban vagyunk. Külföldi tőke nélkül az állattenyésztés mű­szaki, kutatási, oktatási fej­lesztése elképzelhetetlen, ar­ról nem beszélve, hogy ezáltal erősödik a kar nemzetközi kapcsolata. — Fejlesztési törekvésekről szól, amikor az agrárágazat válságban van, sokan meg­kérdőjelezik, vagy inkább vitat­ják: egyáltalán mennyi szak­emberre van szükségünk? — Az oktatásban azzal számolunk, hogy az agrárpá­lyák iránt nem esőken az ér­deklődés; a kárpótlások során igen sokan kerültek ismét közvetlen kapcsolatba a föl­ddel. A világtendenciához ha­sonlóan, nálunk is nőni fog a városi eredetű hallgatók ará­nya. Ennek egyenes követ­kezménye: minden korábbinál nagyobb szükség van a gya­korlati képzés fejlesztésére, korszerűsítésére, színesíté­sére. Azt is látni kell, hogy a vi­lágon mindenütt az agrárin­tézményekben végzettek 60 százaléka kerül közvetlen kapcsolatba földdel, a 40 szá­zalék más területeknek, ban­kok, kereskedelem stb. ad szakembereket. — A kaposvári karon marad tehát a három éves üzemmér­nöki és az öt éves egyetemi kézpés. — Igen, csakhogy új voná­sokat, építünk oktatási célja­inkba, hogy hallgatóink magas színtű képzettséget szerezze­nek a számítástechnikában, a nyelvismeretben. Progra­munkban előtérbe kerül az élelmiszerfeldolgozás, a táp­lálkozásbiológia, a környezet- gazdálkodás. Ez utóbbi terüle­ten nagy reményt fűzünk ah­hoz, hogy karunkra került Szabó Gábor professzor, a környezetgazdálkodás, az ökonómia egyik legismertebb hazai szakembere. De a bio­technológia területén is új, te­hetséges szakemberrel gaz­dagodtunk. — A kaposvári karnak igen sok értékes kapcsolata van. —Az együttműködési filozó­fiánk nem változott: szeret­nénk szorosabb kapcsolatot, a keszthelyi karral a pécsi egye­temi központal. A földrajzi kö­zelség lehetővé teszi az alap­szakmában az átoktatást, kö­zös képzési blokkok kialakítá­sát. Az orvosi terület és az ag­rárképzés között igen szoros a kapcsolat, a jövő nagy lehető­sége, hogy ez a kooperáció kibővüljön. — A gyakorlati képzés fej­lesztéséről több szó esett. Mi­lyen elgondolásaik vannak e tekintetben? — Egyetemi karunkon ki­tűnő hallgatói önkormányzat működik. Az elképzeléseket velük közösen dolgozzuk ki. A fő cél, hogy a hallgatók rész­vételével a saját gyakorlati le­hetőségeinket maximálisan kihasználjuk. Tervezzük pél- dáúl, hogy lesznek olyan egy­Fotó: Kovács Tiboi ségeink, melyeket vállalko­zásban a hallgatók működtet­nek. Ez egy merőben új, hosszútávon előremutató mo­dell. A jobb képességű, „meg­szállott” hallgatóknak ugyanis meg kell adni a maximális le­hetőséget. Ez a világon min­denütt így van. A progresszív élmezőny messzemenő tá­mogatására feltétlenül na­gyobb figyelmet kell fordítani. Az előttem álló három évben nekem ezek a legnagyobb fel­adataim. Úgy gondolom: lesz munka bőven! — Köszönöm a beszélge­tést! Vörös Márta Pénz a nővérek béremelésére 1996: jön a kétezer és a tízezer forintos Február elejére rendkívül feszült helyzet alakult ki az egészségügyben. Munkabeszüntetést, demonstrációt he­lyeztek kilátásba az ágazat napszámosai, a nővérek, mert bérük már a megélhetésre sem elegendő. (Folytatás az 1. oldalról) — Meg is született a döntés: az MNB vezetése új forint­bankjegyeket bocsát ki. Az új bankjegyeket Magyarorszá­gon kell gyártani. Erre alkal­massá kell tenni az alapanya­got gyártó, a nyomtatást és a kiszerelést végző üzemeket, igénybe kell venni a hamisítá­sok elleni védelmi módszerek sokaságát — hangoztatta Dé- kány Ferenc. Az új bankjegyek az eddigi­től eltérő szerkezetűek lesz­nek. Megszűnnek az uralkodó ovális és erős határoló rajzola­tok, változnak a margóviszo­nyok, szelvényes rész kerül a bankjegy bal szélére, ahol ár­nyalatos vízjelkép lesz érzé­kelhető. A bankjegyek előolda­lán egy történelmi személyi­ség arcképe, hátoldalán a portréhoz kapcsolódó kép lesz látható, mint fő rajzolati elem. Az új bankjegyek színekben jól elkülönülnek egymástól. Az új papírpénz méreteinek kialakításánál figyelemmel kel­lett lenni a nagymértékű kész­pénzforgalom körülményeire, a feldolgozás és raktározás, tárolás viszonyaira, a pénzvál­tás adottságaira. Több méret­arány vizsgálata után — a je­lenleginél kisebb — 70x154 milliméter nagyságú bankjegy mellett döntöttek, az eddigiek­től eltérően minden címlet mé­rete azonos lesz. A pénzkezelési szokások, a könnyű válthatóság figyelem- bevétele miatt az új forintbank­jegyek hét címletből álló soro­zatot fognak képezni. A címle­tek értéke pedig várhatóan a következőképpen alakul: 100, 200, 500,1000, 2000, 5000 és 10 000 forintos bankjegyek. Az új sorozat címletein a következő portrékat helyezik el: a 100 forintoson Kossuth Lajos, a 200 forintoson Károly Róbert, az 500 forintoson II. Rákóczi Ferenc, az 1000 forin­toson Mátyás király, a 2000 fo­rintoson Bethlen Gábor, az 5000 forintoson gróf Széche­nyi István, a 10 000 forintoson pedig Szent István király arc­képe lesz látható. Az új bankjegyek várhatóan 1996-ban kerülnek forga­lomba. (S. Pap) A múlt héten a kormány ja­vaslatot tett a közvetlenül be­tegek mellett dolgozó ápoló­nők kötelező pótlékának 50 százalékos, azaz 4000 forin­tos emelésére, s ahogyan a népjóléti miniszter bejelen­tette, a mintegy 4 milliárd forin­tos bértöbblet fedezetét az Egészségbiztosítási Önkor­mányzatnak kell előteremte­nie. Lesz-e pénz és ha igen, mikortól a béremelés kifizeté­sére? — kérdeztük Sándor Lászlót, az önkormányzat el­nökét. — Most is, de nem először, váratlan helyzet elé állította a kormány az önkormányzatot ezzel a javaslatával. Augusz­tusban a minisztérium és az Egészségügyi Dolgozók De­mokratikus Szakszervezete hasonló módon állapodott meg a közalkalmazotti tör­vényben megfogalmazott béremelések mértékéről, és most is ezt tették. Akkor sem gondoskodtak a béremelés költségvetési forrásairól, és most sem. A múlt hét kedden tárgyaltunk a minisztérium vezetőivel, de akkor még em­lítést sem tettek a kormány csütörtökön bejelentett szán­dékáról. — A népjóléti miniszter új­ságírók előtt kijelentette, hogy azért maradt el az egyeztetés, mert „nem érték el” önöket... — Ha ez így van, akkor a keddi tárgyalásaink idején még nem is gondoltak erre a megoldásra. Ha pedig szer­dán pattant ki a szikra, akkor talán nem eléggé éretten ke­rült a kormány elé a javaslat. — Mi akadálya van annak, hogy egy kormányrendelet módosításával végül is megol­dódjon ez a feszültség? — Látszólag semmi. Amikor a közalkalmazotti törvény bér­tarifáiról folytak a tárgyalások, a diplomások problémáira ke­restek csak megoldást, a sza­kalkalmazottakra nem fordítot­tak kellő figyelmet a törvény előkészítői. Sem a miniszté­rium, sem az EDDSZ nem védte kellően az itt dolgozók érdekeit, pedig ez az a szak- szervezet, amelyiknek tagsá­gát többségében a szakalkal­mazottak alkotják. Ide nyúlnak vissza a mostani probléma gyökerei. A megállapodók egyszerűen elfelejtették meg­hívni a tárgyalóasztalhoz azt, akinek a zsebére végülis üzle­tet kötöttek. S mindezek eredményeként a parlament­ben felületes döntések szület­tek, amelyek nem tisztázták a pénzügyi forrásokat, a kifize­tési módokat. Amikor kiderült, hogy a rendszer nem úgy mű­ködik, mint kellene, akkor mást próbálnak felelőssé tenni a hibáikért. Ez már jól bevált, magyar módszer. — Tehát az önkormányzat­nak nincs pénze a béreme­lésre? — Az önkormányzatnak az egészségbiztosítási törvény­ben rögzített költségvetése lehetővé teszi, hogy a közal­kalmazotti törvényben előírt béreket központi forrásaiból fedezze, hiszen a teljesítmény finanszírozási csatornákon az intézményekhez ebben az év­ben 35 milliárd forinttal több pénz jut. — Surján László is a társa­dalombiztosítás többletbevéte­leit jelölte meg a béremelés egyik forrásaként. — Az a bizonyos 30 milliárd többletbevétel, ami 1993-ban befolyt a kasszába, annyit je­lent, hogy nem 40 milliárd az önkormányzatok hiánya, ha­nem csak 27. Ha valaki erre akar többletkiadásokat ter­vezni, vállalja magára a köt­vénykibocsátás terheit is, mert a két alap ebből fogja fedezni a hiányt. Más húzatja a zenét, és más fizet. Végülis a prob­lémát meg akarjuk oldani, egyelőre a teljesítmény finan­szírozás módszerében látjuk a megoldást, de erről a február 21-ei közgyűlésnek kell dön­tenie. Azután a következő lé­pés a kormányé. Be kell ter­jesztenie, el kell fogadtatnia a parlamenttel az ígérete bevál­tásához elengedhetetlen tör­vények módosítását. Egyér­telművé kell tenni a TB költ­ségvetési törvényt, hogy jo­gunk legyen az átcsoportosí­tásra. Ez pedig a parlament hatáskörébe utalja a döntést. Ami pedig a probléma lénye­gét illeti? Ha valakinek érde­kében áll a megállapodás le­hetőségét keresni, az az egészségbiztosítási önkor­mányzat, hiszen a biztosítot­taknak jó minőségű szolgálta­tást zavaros viszonyok között nem lehet nyújtani. Somfai Péter Strucctollak adományként Befogadó állomás lesz a nagyatádi menekülttábor Morvay István a Belügymi­nisztérium címzetes államtit­kára az Országos Menekültü­gyi és Migrációs Hivatal el­nöke támogatná ha a nagy­atádi menekülttábor befogadó állomássá lépne elő. — Nagyatád önálló befo­gadó állomássá való előlé- pése mindössze a tábor irá­nyításrendszerében jelentene változást — mondta ezzel kapcsolatban dr. Morvái Ist­ván a Somogyi Hírlap kérdé­sére felelve. A menekültek szempontjából a jelenlegitől semmiben sem különbözik majd: a tábor jellege, támoga­tottsága marad a régi. Egye­lőre ez még csak elképzelés, amit elő kell készíteni, s előbb a befogadó állomás kritériu­mainak megfelelővé kell tenni az irányítás rendszerét. — Az elmúlt évben szigorú ellenőrzéseket végeztek több menekülttáborban, így Áfádon is. Találkoztak-e valamiféle visszaéléssel? — Jelentős visszaélésekkel nem találkoztunk, mindössze kisebb hiányosságokat ta­pasztalt a belső ellenőrzés Nagyatádon, és örömmel mondhatom, hogy országosan is hasonlóan jó volt az ered­mény. Idén már ennek kö­szönhetően ritkábbak lesznek az ellenőrzések. — Különböző hírek terjed­tek a vései menekülttábor be­zárásáról. Mi igaz ebből? — Engem is megkerestek ezügyben, többek között a vé­sei polgármester is. Neki is elmondtam, és most is csak azt mondhatom, hogy ezek­nek a híreszteléseknek semmi alapja sincs. Gazdaságos és kielégítő az ott működő ellá­tási forma. Az elmúlt évben va­lóban zártunk be átmeneti szállásokat, többek között a mohácsi, a lakitelki és a pécsi táborokat, azonban a vései bezárását nem tervezzük. — A menekültek támogatá­sára létrejött alapot idén csök­kentették. Ez sem vezet esetleg további táborok bezárásához? — A menekültek támogatá­sára létrejött alap lefaragása a táborok költségvetésén való­ban jelentkezni fog: eszköz- vásárlásra, fejlesztésre nem lesz lehetőségük. Átcsoporto­sításra is sor kerül majd; ahol tartósan csökken a létszám, onnan kénytelenek leszünk elvonni pénzt. További tábo­rok bezárásáról azonban nincs szó. — A táborok üzemeltetésénél jóval olcsóbb a családoknál való elhelyezés, és a deviancia, a bűnözés is visszaszorítható lenne talán ezáltal valamelyest. Megfelelő propagandával, na­gyobb összegű honorálással növelhető lenne a befogadási kedv. Mi az akadálya? — A táborokban élő mene­kültek legtöbbje nem kívánja ezt. Sokszor találkoztam az­zal, hogy befogadók jelentkez­tek és kerestek menekülteket — legutóbb éppen egy or­szággyűlési képviselő, aki szívesen befogadott volna a tanyájára néhányat — azon­ban nem akadt erre vállal­kozó. Nagyatádon a boszniai­aknak eszükben sincs tartó­san berendezkedni, az első pillanatra várnak, hogy haza­mehessenek. A honorálásról annyit, hogy a befogadó költségeihez hozzá­járulunk, de a jelenleginél töb­bet nem tudunk vállalni. Úgy érzem azonban, hogy a támo­gatás, amit az önkormányzato­kon keresztül juttatunk, így is eléggé számottevő már. — Nagyatádon is, másutt is gyakori, hogy az odaérkező adományok használhatatla­nok. Ez nem csak bosszantó, hanem költséges is, hiszen pénzbe kerül a szállítás, a tá­rolás, stb. Van-e valami ötlete a használhatatlan adományok kiszűrésére? — Én magam is találkoztam a csongrádi táborban díszes strucctollakkal, amit az ado­mányokból gyűjtöttek ki. Az adományok köréből ilyen kü­lönlegességekből, majdnem- hogy azt mondhatnám kü­löncségekből egy kiállítást le­hetne rendezni. Azonban ezek a használhatatlan adományok sajnos nem kiszűrhetők, én sem tudok erre megoldást. (Nagy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom