Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
1994. február 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Balatonendréden Balatonendréden mintegy 250 idős ember részvételével nyugdíjastalálkozót rendezett az önkormányzat. A résztvevők 500-500 forintot kaptak a polgármesteri hivataltól. Az időseknek az óvodások és a kisiskolások 45 perces műsort adtak, s itallal, süteménnyel kínálták a vendégeket. A rossz idő ellenére is sokan éltek a lehetőséggel: a faluban 343 nyugdíjaskorú él, és többségük ott volt a rendezvényen. Rockkoncertek Zamárdiban A zamárdi művelődési ház lassanként a térség zenekarainak mekkája lesz. Csikós Tibor szervezésében rendszeresen bemutatkozási lehetőséget nyújt a pályakezdőknek, s emellett az ország minden tájáról jönnek ide rockot művelő csapatok. A klub legutóbbi rendezvényén hat együttes szórakoztatta a nagyérdeműt. Ovisbál Szabadiban és Kőröshegyen Balatonszabadiban az óvoda apróságai jól sikerült farsangi műsort adtak. 42 ezer forint tiszta nyereség mutatkozott az elszámolás után; az összeg felhasználásáról a szülői munkaközösség dönt majd. Az óvoda vezetése az udvari szabadtéri játszóteret szeretné rendbetetetni ebből a pénzből. Már hagyománynak számít a kőröshegyi óvodában a „szülők báljának” megrendezése. Az idei bevételből finanszírozzák az apróságok tavaszi kirándulását. s Sikeres Adándon a népfőiskola Nagy az érdeklődés az ádándi népfőiskola előadásai iránt. Legubóbb Beke Kata tartott előadást, s ezen majdnem hatvan falubeli jelent meg, de voltak érdeklődők Siófokról, Tabról, Fonyódról és a közeli településekről is. Ádándon a népfőiskolát a helyi egyesület, illetve a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány támogatja. A szárszói áfész fejlesztései Rendszeresen fejleszti kiskereskedelmi és vendéglátó-hálózatát a Bajaton- szárszó és Vidéke Áfész. Tavaly helyezték üzembe Szóládon a Turul fogadót, amely ékessége a falu központjának, s 20-22 vendégnek ad kényelmes szállást. Az étterem, bár és pinceborozó is a vendégek rendelkezésére áll. Az idegenforgalmi szezon kezdete előtt a balatonszemesi Kistücsök vendéglőt újítják fel, így tágas térség, kerthelyiség, sörpince fogadja majd a vendégeket. Nem telepíthetnek hidroplánokat a Balatonra Feltámadt a tündérhajó Hajók a siófoki kikötőben — Munkák a sólyatéren A balatoni halak jó része ősszel bandákba verődve keres pihenőhelyet magának. A Mahart hajói a siófoki kikötőbe húzódnak be — egymás mellé lehorgonyozva, összezsúfolva, mint a heringek. Az öböl vizét egy szivattyúberendezéssel állandóan forgatják a szakemberek, s ezzel — a legfogvacogtatóbb hidegben is — megakadályozzák, hogy jég feszülhessen a hajótesteknek. A sólyatéren nagy a nyüzsgés. A Révfülöp két új motort kapott, a Györököt ott- jártamkor épp partra csörlőz- ték, hogy megvizsgálják a hajófenék állapotát. A nyitott fedélzeteket mindenütt falécekkel fóliázták le; alattuk szakemberek javítgatták, komfortosították a berendezést. Kopár István igazgató ablakából a kikötőre látni. — Dolgoznak az emberek, nyugalom van a cégnél — mondta. — 35 százalékos fizetésemelést tudtunk szétosztani; ezt jórészt az tett lehetővé, hogy több lábra állt a Balatoni Hajózási Kft. Vendéglátással, építőiparral foglalkozunk, szerszámokat gyártunk, és a hasznot mind fejlesztésekre fordítjuk. A szemesi kempingünket bővítjük, a bogiárit korszerűsítjük, a fonyódinak pedig már elkészült a tanulmányterve. Kopár István egész életét vízközeiben, hajókat építve vagy azok fedélzetén töltötte, gyermekkori álmait próbálja megvalósítani. Csaknem minden terve sikerült, de... — Az volt az elképzelésem, hogy a kenesei vitorláskikötőben a Dunáról felszálló hidroplánokat fogadnánk — mondta. — Gyorsjáratú hajóval mutattuk volna be aztán a Balaton szépségét, a térség értékeit a kirándulóknak. Több mint egy évi küszködés után be kellett látnom, hogy vesztettem: a szakigazgatási szervek csak helikopter szereplésével fogadnák el a koncepciót. Az pedig túl hangos, meg tájidegen is. Erre nincs szüksége a hajózásnak. Egyébként új terveim vannak... Czene Attila „Itt a farsang, a Ezzel a vidám dallal köszöntötték a fonyódi óvodások az idei tavaszváró ünnepet. A bohóc megnyitója után az óvónénik jelmezbe öltözve kis színdarabot mutattak be, melyben a gyerekek által kedvelt mesealakok elevenedtek meg. Ezt követte a közös tánc és a móka, a gyermekek jelmezes bemutatkozása. Délután folytatódott a vígság, és frissen sült fánkkal fogadták a szülőket. A farsangi mulatságot tegnap este a szülők folytatták az idén tizenhatodszor megrendezett óvódabálon. A bevétel elérte a 120 ezer forintot, s ezt az udvari játékok bővítésére kívánják fordítani. Napi 1500 liter tej harminc üzletbe Szárszón ugranak már az első szóra Koki Zoltán targoncával viszi az árut a teherautóhoz Hogy miért éppen a tejtermékek forgalmazásában látta munkanélküliként Vida Sándor a megélhetés lehetőségét? A kényszervállalkozás egy apró szárszói raktárból lassan kinövi magát; ma már 30 üzletbe szállít árut a kollégáival Fonyód és Siófok között. — Egy konkurens cégnek volt korábban a faluban depója, de azt gazdasági okokra hivatkozva megszüntették alig több mint egy éve — mondta Vida Sándor. — Támogatókat kerestem Székesfehérváron, Budapesten, aztán végül a barcsi Dráva Tejjel jutottunk megegyezésre. Hármunkat minimálbérrel felvettek alkalmazottaik közé, s jutalékot kapunk teljesítményünk arányában. — Kedvező a jutalékos rendszer? — Biztos megélhetést jelent a családjuknak, nyáron pedig, amikor a népesség a többszörösére növekszik, egészen jól lehet keresni. — Jelentős a konkurencia? — Igen. De óriási előnyünk, hogy helyben vagyunk. A tejtermékek is egyre drágábbak, s a boltosok nem mernek nagy mennyiséget rendelni, mert félnek, hogy a nyakukon marad a romlandó áru. Tavasztól azonban kiszámíthatatlan, hogy hány nyaralótulajdonos érkezik a Balaton-partra kertet rendezgetni, szellőztetni az épületet. A vetélytársak a szállítás előtt 24 órával már nem fogadnak el rendelésmódosítást, mi viszont ugrunk az első telefonra. — Mekkora a forgalmuk? — Most napi 1500 liter tejet, 80-100 kiló sajtot és rengeteg ízesített joghurtot szállítunk. Állandó vevőkör jár a raktárunkba is vásárolni, és egyre többen. — S ha nőnek az igények? — Megpróbálunk felkészülni. A napokban állítottunk szolgálatba egy számítógépet, és a teherautó-parkunkat is bővíteni fogjuk. Úgy látszik, nem alszik meg a tej a szájukban. (Czene) Merész lendület, fiatalos formabontás Rendhagyó tárlat Balatonbogláron Részlet a három fiatal balatonboglári kiállításáról Kilóznak a nagybani piacon Siófoki „krumpliháború” Alig fél éve alakult a klub, amely a zene, az irodalom és a képzőművészet iránt fogékony bogiári és leilei fiatalokat fogja össze, s már önálló kiállítást, a korosztály érzésvilágát tükröző tárlatot rendezett a Lengyel-Magyar Barátság Házában. A fotók, festmények, kerámiák három egyéniség feltárulkozási vágyáról árulkodnak. A festészetet au- todiakta módon művelő Szabó Tamás munkái sejtelmes hangulatúak; Bagyarik Endre fotóin, montázsain Lelle a kamaszálmok hordozójaként éled újjá. Közöttük „profi” keramikus Dóri Éva. A kaposvári Iparművészeti Szakközépiskola tanulója egyebek között vizsgamunkának szánt torzóival mutatkozott be a hazai közönség előtt. Egyedi formakultúrájú használati és dísztárgyaival gazdagította a rendhagyó kiállítást, amely hétfőig még látogatható. Cs. K. E. Zúgolódnak a siófoki zöldségesek: néhány hónapja újabb nagybani piac kezdte meg működését a városban. Vajon zöldségesháború van-e kialakulóban vagy csak a vevőkör újrafelosztása jár némi zökkenőkkel? — A nagybani piac vezetői tisztességtelen módszerekkel dolgoznak — mondta Gál Róbert, a Széchenyi utcai zöld- ség-gyümölcskereskedés vezetője. — Megállapodtunk, hogy kilós árusításuk nem lesz, de hamarosan hallottuk: "fű alatt" mégis megkezdték a kilózást. Egyre több a rossz tapasztalatunk; hiányos banánkartonokat kaptam, mások a tojással jártak így. Példátlan, hogy ne a kereskedőket, hanem a lakosságot célozza meg egy nagybani piac... Előnyben vannak: az olcsó árut nagy tételben, teherautószám hozzák le, s mi ezzel nem tudunk versenyezni. Van, akinek a megélhetése került veszélybe. Szabó Zsolt azt panaszolta el, hogy neki be kellett zárnia boltját, ami néhány száz méterre volt a nagyban árusító teleptől. — A vásárcsarnokba is be akartak férkőzni — mondta egy másik kiskereskedő, Juhász János. — A mostani vezetői már árultak is a vásárcsarnokban, ám azóta is tartoznak a bérleti díjjal... — Kevés városban lehet egy kilométeren belül két nagybani kereskedés — fűzte hozzá Lapis Balázs, a Primaxima kft siófoki telepének vezetője. - Ugyanis mi hasonló tevékenységet folytatunk, csak valamivel régebb óta. Cégünknek is van a lakosság részére fenntartott diszkontboltja, de nem a nagybani piacunk kerítésén belül! A nagybani piacot működtető bt egyik cégvezetője Sudár László. Arról beszélt, hogy céljuk a tisztességes verseny. — Egy meglehetősen nagy űrt szeretnénk betölteni — mondta —; Siófokon kívánjuk biztosítani mindazt, amiért eddig a kereskedőknek Budapestre kellett járniuk. Az engedélyünk kiskereskedésre is szól, így nem értem a tiltakozást. Minket nem az érdekel, hogy valakinek kicsi vagy nagy üzlete van-e, esetleg csak egy kiló banánt akar. Szeretnénk kielégíteni az igényeket, tisztességes haszonnal. A piacok ettől még nem fognak bezárni, de lehet, hogy 1-2 forinttal lejjebb mennek az árak. Nem történt itt más, csak az, hogy a helybéli zöldségesek veszítettek a vevőkörükből. Vendéglátósok, intézmények sora talált ránk. Korábban a kereskedők felmentek a fővárosba, terítették az árut, s máris a pénzüknél voltak. Mi ezt olcsóbban csináljuk, s ez szúrja 8-10 siófoki kollégánk szemét. De rövid időn belül rájönnek, hogy jobban járnak, ha nem utaznak Pestre, hanem nálunk veszik meg az árut, kényelmesen. Fónai Imre A „stréber” Minap a siófoki főutcán bandukolva arra lettem figyelmes: az előttem nevetgélő, csokit majszoló három srác közül az egyik hanyag mozdulattal a földre dobta a lehámozott papírt. Mindennapos dolog. Társa azonban megállt, fölvette a szemetet, s korholón szólt tizenéves barátjához, miközben a szemetet a legelső, útba eső kukába hajította. Szokatlan eset! Meg is kapta a magáét. — Stréber vagy, mint matekórán! — gúnyolódtak rajta a többiek. — Úgyis minden csupa szemét, nézz körül;minek strapálod magadat? A „stréber” legényke szomorú tekintettel, értetlenül, s tán kicsit megszégyenítve nézett rám, amikor kikerültem a járda közepén vitatkozó csoportot. Vajon legközelebb felveszi-e a szemetet, próbál-e vigyázni a rendre? A következő villanyoszlopon félig letépett falragasz hívogatott az egyik politikai párt kampányhadjáratának nagygyűlésére. Biztos sok mindent ígérnek majd a hallgatóságnak. De én azt hiszem: amíg gyerekeink — a felnőttektől ellesett — szemlélete nem változik, addig nem számíthatunk semmi jóra. (Czene) á t
