Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-19 / 42. szám

1994. február 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Balatonendréden Balatonendréden mintegy 250 idős ember részvételé­vel nyugdíjastalálkozót ren­dezett az önkormányzat. A résztvevők 500-500 forintot kaptak a polgármesteri hiva­taltól. Az időseknek az óvo­dások és a kisiskolások 45 perces műsort adtak, s ital­lal, süteménnyel kínálták a vendégeket. A rossz idő el­lenére is sokan éltek a lehe­tőséggel: a faluban 343 nyugdíjaskorú él, és többsé­gük ott volt a rendezvényen. Rockkoncertek Zamárdiban A zamárdi művelődési ház lassanként a térség zeneka­rainak mekkája lesz. Csikós Tibor szervezésében rend­szeresen bemutatkozási le­hetőséget nyújt a pályakez­dőknek, s emellett az ország minden tájáról jönnek ide rockot művelő csapatok. A klub legutóbbi rendezvényén hat együttes szórakoztatta a nagyérdeműt. Ovisbál Szabadiban és Kőröshegyen Balatonszabadiban az óvoda apróságai jól sikerült farsangi műsort adtak. 42 ezer forint tiszta nyereség mutatkozott az elszámolás után; az összeg felhaszná­lásáról a szülői munkakö­zösség dönt majd. Az óvoda vezetése az udvari szabad­téri játszóteret szeretné rendbetetetni ebből a pénz­ből. Már hagyománynak számít a kőröshegyi óvodá­ban a „szülők báljának” megrendezése. Az idei be­vételből finanszírozzák az apróságok tavaszi kirándu­lását. s Sikeres Adándon a népfőiskola Nagy az érdeklődés az ádándi népfőiskola előadá­sai iránt. Legubóbb Beke Kata tartott előadást, s ezen majdnem hatvan falubeli je­lent meg, de voltak érdeklő­dők Siófokról, Tabról, Fo­nyódról és a közeli települé­sekről is. Ádándon a népfő­iskolát a helyi egyesület, il­letve a Művészeti és Sza­badművelődési Alapítvány támogatja. A szárszói áfész fejlesztései Rendszeresen fejleszti kiskereskedelmi és vendég­látó-hálózatát a Bajaton- szárszó és Vidéke Áfész. Tavaly helyezték üzembe Szóládon a Turul fogadót, amely ékessége a falu köz­pontjának, s 20-22 vendég­nek ad kényelmes szállást. Az étterem, bár és pincebo­rozó is a vendégek rendel­kezésére áll. Az idegenfor­galmi szezon kezdete előtt a balatonszemesi Kistücsök vendéglőt újítják fel, így tá­gas térség, kerthelyiség, sörpince fogadja majd a vendégeket. Nem telepíthetnek hidroplánokat a Balatonra Feltámadt a tündérhajó Hajók a siófoki kikötőben — Munkák a sólyatéren A balatoni halak jó része ősszel bandákba verődve ke­res pihenőhelyet magának. A Mahart hajói a siófoki kikö­tőbe húzódnak be — egymás mellé lehorgonyozva, össze­zsúfolva, mint a heringek. Az öböl vizét egy szivattyúbe­rendezéssel állandóan for­gatják a szakemberek, s ez­zel — a legfogvacogtatóbb hidegben is — megakadá­lyozzák, hogy jég feszülhes­sen a hajótesteknek. A sólyatéren nagy a nyüzsgés. A Révfülöp két új motort kapott, a Györököt ott- jártamkor épp partra csörlőz- ték, hogy megvizsgálják a ha­jófenék állapotát. A nyitott fe­délzeteket mindenütt falé­cekkel fóliázták le; alattuk szakemberek javítgatták, komfortosították a berende­zést. Kopár István igazgató ab­lakából a kikötőre látni. — Dolgoznak az emberek, nyugalom van a cégnél — mondta. — 35 százalékos fi­zetésemelést tudtunk szét­osztani; ezt jórészt az tett le­hetővé, hogy több lábra állt a Balatoni Hajózási Kft. Ven­déglátással, építőiparral fog­lalkozunk, szerszámokat gyártunk, és a hasznot mind fejlesztésekre fordítjuk. A szemesi kempingünket bővít­jük, a bogiárit korszerűsítjük, a fonyódinak pedig már el­készült a tanulmányterve. Kopár István egész életét vízközeiben, hajókat építve vagy azok fedélzetén töl­tötte, gyermekkori álmait próbálja megvalósítani. Csaknem minden terve sike­rült, de... — Az volt az elképzelé­sem, hogy a kenesei vitor­láskikötőben a Dunáról fel­szálló hidroplánokat fogad­nánk — mondta. — Gyorsjá­ratú hajóval mutattuk volna be aztán a Balaton szépsé­gét, a térség értékeit a kirán­dulóknak. Több mint egy évi küszködés után be kellett látnom, hogy vesztettem: a szakigazgatási szervek csak helikopter szereplésével fo­gadnák el a koncepciót. Az pedig túl hangos, meg táji­degen is. Erre nincs szük­sége a hajózásnak. Egyéb­ként új terveim vannak... Czene Attila „Itt a farsang, a Ezzel a vidám dallal köszön­tötték a fonyódi óvodások az idei tavaszváró ünnepet. A bohóc megnyitója után az óvónénik jelmezbe öltözve kis színdarabot mutattak be, melyben a gyerekek által ked­velt mesealakok elevenedtek meg. Ezt követte a közös tánc és a móka, a gyermekek jel­mezes bemutatkozása. Dél­után folytatódott a vígság, és frissen sült fánkkal fogadták a szülőket. A farsangi mulatsá­got tegnap este a szülők foly­tatták az idén tizenhatodszor megrendezett óvódabálon. A bevétel elérte a 120 ezer forin­tot, s ezt az udvari játékok bő­vítésére kívánják fordítani. Napi 1500 liter tej harminc üzletbe Szárszón ugranak már az első szóra Koki Zoltán targoncával viszi az árut a teherautóhoz Hogy miért éppen a tejter­mékek forgalmazásában látta munkanélküliként Vida Sándor a megélhetés lehetőségét? A kényszervállalkozás egy apró szárszói raktárból lassan ki­növi magát; ma már 30 üzletbe szállít árut a kollégáival Fo­nyód és Siófok között. — Egy konkurens cégnek volt korábban a faluban de­pója, de azt gazdasági okokra hivatkozva megszüntették alig több mint egy éve — mondta Vida Sándor. — Támogatókat kerestem Székesfehérváron, Budapesten, aztán végül a barcsi Dráva Tejjel jutottunk megegyezésre. Hármunkat minimálbérrel felvettek alkal­mazottaik közé, s jutalékot kapunk teljesítményünk ará­nyában. — Kedvező a jutalékos rendszer? — Biztos megélhetést jelent a családjuknak, nyáron pedig, amikor a népesség a többszö­rösére növekszik, egészen jól lehet keresni. — Jelentős a konkurencia? — Igen. De óriási előnyünk, hogy helyben vagyunk. A tej­termékek is egyre drágábbak, s a boltosok nem mernek nagy mennyiséget rendelni, mert félnek, hogy a nyakukon ma­rad a romlandó áru. Tavasztól azonban kiszámíthatatlan, hogy hány nyaralótulajdonos érkezik a Balaton-partra kertet rendezgetni, szellőztetni az épületet. A vetélytársak a szál­lítás előtt 24 órával már nem fogadnak el rendelésmódosí­tást, mi viszont ugrunk az első telefonra. — Mekkora a forgalmuk? — Most napi 1500 liter tejet, 80-100 kiló sajtot és rengeteg ízesített joghurtot szállítunk. Állandó vevőkör jár a raktá­runkba is vásárolni, és egyre többen. — S ha nőnek az igények? — Megpróbálunk felké­szülni. A napokban állítottunk szolgálatba egy számítógé­pet, és a teherautó-parkunkat is bővíteni fogjuk. Úgy látszik, nem alszik meg a tej a szájukban. (Czene) Merész lendület, fiatalos formabontás Rendhagyó tárlat Balatonbogláron Részlet a három fiatal balatonboglári kiállításáról Kilóznak a nagybani piacon Siófoki „krumpliháború” Alig fél éve alakult a klub, amely a zene, az irodalom és a képzőművészet iránt fogé­kony bogiári és leilei fiatalokat fogja össze, s már önálló kiállí­tást, a korosztály érzésvilágát tükröző tárlatot rendezett a Lengyel-Magyar Barátság Házában. A fotók, festmé­nyek, kerámiák három egyé­niség feltárulkozási vágyáról árulkodnak. A festészetet au- todiakta módon művelő Szabó Tamás munkái sejtelmes han­gulatúak; Bagyarik Endre fo­tóin, montázsain Lelle a ka­maszálmok hordozójaként éled újjá. Közöttük „profi” ke­ramikus Dóri Éva. A kaposvári Iparművészeti Szakközépis­kola tanulója egyebek között vizsgamunkának szánt torzói­val mutatkozott be a hazai kö­zönség előtt. Egyedi formakul­túrájú használati és dísztár­gyaival gazdagította a rendha­gyó kiállítást, amely hétfőig még látogatható. Cs. K. E. Zúgolódnak a siófoki zöld­ségesek: néhány hónapja újabb nagybani piac kezdte meg működését a városban. Vajon zöldségesháború van-e kialakulóban vagy csak a vevőkör újrafelosztása jár némi zökkenőkkel? — A nagybani piac vezetői tisztességtelen módszerekkel dolgoznak — mondta Gál Ró­bert, a Széchenyi utcai zöld- ség-gyümölcskereskedés ve­zetője. — Megállapodtunk, hogy kilós árusításuk nem lesz, de hamarosan hallottuk: "fű alatt" mégis megkezdték a kiló­zást. Egyre több a rossz ta­pasztalatunk; hiányos banán­kartonokat kaptam, mások a to­jással jártak így. Példátlan, hogy ne a kereskedőket, ha­nem a lakosságot célozza meg egy nagybani piac... Előnyben vannak: az olcsó árut nagy té­telben, teherautószám hozzák le, s mi ezzel nem tudunk ver­senyezni. Van, akinek a megélhetése került veszélybe. Szabó Zsolt azt panaszolta el, hogy neki be kellett zárnia boltját, ami né­hány száz méterre volt a nagy­ban árusító teleptől. — A vásárcsarnokba is be akartak férkőzni — mondta egy másik kiskereskedő, Juhász János. — A mostani vezetői már árultak is a vásárcsarnok­ban, ám azóta is tartoznak a bérleti díjjal... — Kevés városban lehet egy kilométeren belül két nagybani kereskedés — fűzte hozzá La­pis Balázs, a Primaxima kft sió­foki telepének vezetője. - Ugyanis mi hasonló tevékeny­séget folytatunk, csak valamivel régebb óta. Cégünknek is van a lakosság részére fenntartott diszkontboltja, de nem a nagy­bani piacunk kerítésén belül! A nagybani piacot működtető bt egyik cégvezetője Sudár László. Arról beszélt, hogy cél­juk a tisztességes verseny. — Egy meglehetősen nagy űrt szeretnénk betölteni — mondta —; Siófokon kívánjuk biztosítani mindazt, amiért ed­dig a kereskedőknek Buda­pestre kellett járniuk. Az enge­délyünk kiskereskedésre is szól, így nem értem a tiltako­zást. Minket nem az érdekel, hogy valakinek kicsi vagy nagy üzlete van-e, esetleg csak egy kiló banánt akar. Szeretnénk ki­elégíteni az igényeket, tisztes­séges haszonnal. A piacok ettől még nem fognak bezárni, de lehet, hogy 1-2 forinttal lejjebb mennek az árak. Nem történt itt más, csak az, hogy a helybéli zöldségesek veszítettek a ve­vőkörükből. Vendéglátósok, in­tézmények sora talált ránk. Ko­rábban a kereskedők felmentek a fővárosba, terítették az árut, s máris a pénzüknél voltak. Mi ezt olcsóbban csináljuk, s ez szúrja 8-10 siófoki kollégánk szemét. De rövid időn belül rájönnek, hogy jobban járnak, ha nem utaznak Pestre, hanem nálunk veszik meg az árut, kényelme­sen. Fónai Imre A „stréber” Minap a siófoki főutcán bandukolva arra lettem fi­gyelmes: az előttem ne­vetgélő, csokit majszoló három srác közül az egyik hanyag mozdulattal a földre dobta a lehámozott papírt. Mindennapos do­log. Társa azonban meg­állt, fölvette a szemetet, s korholón szólt tizenéves barátjához, miközben a szemetet a legelső, útba eső kukába hajította. Szokatlan eset! Meg is kapta a magáét. — Stréber vagy, mint matekórán! — gúnyolód­tak rajta a többiek. — Úgyis minden csupa sze­mét, nézz körül;minek strapálod magadat? A „stréber” legényke szomorú tekintettel, értet­lenül, s tán kicsit megszé­gyenítve nézett rám, ami­kor kikerültem a járda kö­zepén vitatkozó csoportot. Vajon legközelebb felve­szi-e a szemetet, próbál-e vigyázni a rendre? A következő villanyosz­lopon félig letépett falra­gasz hívogatott az egyik politikai párt kampányhad­járatának nagygyűlésére. Biztos sok mindent ígér­nek majd a hallgatóság­nak. De én azt hiszem: amíg gyerekeink — a fel­nőttektől ellesett — szem­lélete nem változik, addig nem számíthatunk semmi jóra. (Czene) á t

Next

/
Oldalképek
Tartalom