Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-11 / 8. szám

1994. január 11., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Munkába álltak a Philips tabi dolgozói Háromhetes szünet után tegnap megindult a munka a Philips-Audio tabi gyártóüze­mében. A HTR és az Ecoplast kft-nél jelentős termelésbőví­tést határoztak el erre az évre, ami a létszám megduplázását is jelenti. A Philips-Audio üzemében az idén 125 ezer darab CD-lemezjátszó, 106 ezer hifi-midi szett, illetve több mint 30 ezer rádióval kombi­nált CD-lemezjátszó gyártása a cél, s új terméket is beve­zetnek. Az év végéig száz­hússzal emelik a létszámot, ugyanis a műanyag alkatré­szek gyártása, a fél- és kész­termékek szerelése mellett rövidesen megkezdi tevé­kenységét a szerszámjavító és gyártórészleg is. Együttműködési megállapodás A tengődi önkormányzat képviselő-testülete Tab város képviselő-testületével, vala­mint a megyei testnevelési és sporthivatallal kötött együtt­működési megállapodást. Eb­ben az önkormányzatok sport- feladataik színvonalasabb el­látását, a sportesemény-kíná­lat bővítését, a lakosság moz­gásgazdag életmódjának elő­segítését vállalták. Döntöttek abban is, hogy a célok eléré­sére 13 ezer 640 forintot utal át a tabi önkormányzatnak. Munkanélküliség a Koppány-völgyében Rosszak a munkához jutás lehetőségei a Koppány-völ­gyében is. Az alig több mint 80 lakosú Kárán a múlt év végi kimutatás szerint 13 munka- nélkülit tartottak nyilván. Beta­nított és segédmunkás volt 80 százalékuk, s a legtöbben csak általános iskolát végez­tek. A településen a munka- nélküliek jövedelempótló tá­mogatását öten kapták. Felújították a régi templomot Befejeződött a 250 éves ka- zsoki református templom te­tőcseréje. A helybeli önkor­mányzat tavaly 50 ezer forin­tot nyert pályázaton erre a célra, s ezt saját erőforrásból egészítették ki. A kazsoki templomban Guth Péter mar­cali református lelkész tartja az istentiszteletet. Háztáji járandóság és földjáradék A tabi Béke szövetkezet tag­jai közül háztáji járandóságra a múlt évben 353-an voltak jo­gosultak, s valamennyien ter­ményben igényelték ennek ki­adását. A járandóságot a ta­gok megkapták. A földjáradék pénzbeni kifizetése helyett le­hetőség volt termény igénylé­sére is. A szövetkezet 30 ezer 975 aranykorona után fizetett földjáradékot a tulajdonosok­nak — az alapszabályban meghatározottak szerint. Csak a ház emlékeztet a régi gazdagságra Tengődök Tengődön Mélyszántás a kereki határban Az olvadás és az esők alaposan fellazították a talajt. Kereki határában kaptuk lencse­végre ezt a traktort, amely mélyszántás közben szinte beleásta magát a földbe. Egy Rába-Steigerrel vontatták ki. • • _____ Ü res a zseb Tabon, de még tele a has Napi áron 300-350 darab — Sokan a nyúlnál is gyorsabban menekülnek (Folytatás az 1. oldalról) — Ide születtem, 1937-ben; de minek? A falum lakóinak több mint a fele idős, és nem látok kiutat, hogy a bajból va­lami is kiráncigálhatná őket — mondja keserűen Szabó Mik­lós. — Sajnos, összeférhetet­lenek az emberek. Volt már jó pár képviselő-testületünk; de az a néhány megválasztott ember sem tudott megegyezni semmilyen fontos kérdésben. — Egyedül élek, senkim sincs, hogy segítene rajtam — panaszkodott Ábrahám Jó­zsef, aki nagy üggyel-bajjal ■kelt át a falu főútját övező sár­tengeren az ebédjéért. Aznap májgaluskalevest és krumplis­tésztát mértek. — Jót adnak itt, csak keveset — mondta az idős férfi, s azt is elárulta: már arra is gondolt, hogy öregek otthonába menekül. Mutatta a házat, ahol született, meg azt, ahol az apja cselédként szol­gált valaha. — Vannak gaz­dagok a faluban néhányan, nekik traktorjuk is van — tette hozzá. — De a házak jó részét rég elhagyták lakói. Valaha tizennyolc „kulákot” kergettek el a faluból. A régi gazdagságra csak az oszlo­Szabó Miklós a két éthordóval soros tornácok, szép házhom­lokzatok emlékeztetnek. Mert most pereg a vakolat az épüle­tekről, s a tágas kertek gondo­zatlanok. Igaz, nemrég ideköl­tözött egy német, meg egy francia is érdeklődött, és két pesti lakos is letelepedett Tengődön. Az önkormányzat építget, csinosítgatja intéz­ményeit, de a játszótér üres. A pihenőpadok szétverve. Barkóczi Gellért kisgazda politikus még a nyáron azt nyi­latkozta: a tengődiek nem akarnak dolgozni. Kárpótlás­kor visszanyert földjére ugyanis hiába keresett nap­számost: nem szegődött el senki 700 forintért és napi tel­jes ellátásért. Pedig sokan járnak szociális segélyekért az önkormányzathoz. Azért akad, aki dolgozna. Tóth Géza munkanélküli sze­retne gombát termeszteni, de nincs pénze, hogy télen is űzze ezt a mesterséget. Mert fűteni kellene a pincéket. így télidőben olvasgat az életerős, 35 éves fiatalember. Kezeü- gyében Sienkiewiecz híres könyve, a Quo vadis? Magya­rul: Hová mész? Jó kérdés. — Kényszervállalkozás lesz az enyém, mert teljesen ki­szolgáltatott helyzetben va­gyok — mondta Tóth Géza. — Pillanatnyilag nem tudok to­vább lépni, mert akár a körü­lettem élőknek, nekem sin­csenek tartalékaim. Ha sikerülne is a vállalko­zás, temérdek pénzt, munkát kíván. Sok a kockázat is. Csak 40 forintot keresne a gomba kilóján, a kereskedő pedig, aki továbbadja, legalább hatva- nat. Ezt kiszámolta. — Jó lenne az így is! — szólt közbe Spantler Zoltán, szintén fiatal és munkanélküli. — Olyan rossz a helyzet, hogy aki bruttó 12 ezer forintot ke­res ezen a környéken, az ösz- szeteheti a két kezét örömé­ben. Öreg falu, sáros utcák. A templomok azonban szépek. Persze, imádkozni csak kell valahol. Czene Attila Az Agrotab BT kiskereske­dőket és állattartókat lát el tá­pokkal és takarmánnyal. Árulnak ettől az évtől kezdve ötféle vetőkukoricát, lucerna-, borsó- és egyéb vetőmagot. — Jelenleg éppen a pécsi Bácska Kft átvevői vannak itt, akik nyulat vesznek át kister­melőktől a közvetítésünkkel — mondta Bereczki Ferenc, a betéti társaság vezetőhelyet­tese. — A háromhetente pon­tosan és rendszeresen érkező átvevők egy-egy alkalommal 300-350 nyulat vesznek meg napi áron. Sajnos, az állattar­tási kedv erősen csökkent, el­sősorban a magas takarmá­nyárak miatt. Egy példa a fe­szültséget okozó arányokra: amíg egy mázsa búzakorpa 1200 forint, addig egy kiló ser­tés felvásárlási ára mindössze száz forint körül van. — Az emberek többsége manapság már csak a háztar­tásban keletkezett maradé­kokkal tart disznót, többnyire a család szükségletének megfe­lelő számban. Tabon egyéb­ként több 200 kiló körüli hízót kínálnak eladásra, de az em­bereknek nincs 20 ezer fo­rintja, hogy egy összegben ki­fizesse az árát, — Jó üzlet a nyúltenyész- tés? — kérdeztem Rejter Lászlónét. — Nem éri meg. Ez a hat darab volt az utolja. Húsz éve tenyésztek nyulat; régen min­den évben volt szerződésem, és annak alapján szállítottam. Ezután ott állnak majd az üres nyúlketrecek, mert nem csiná­lom tovább. Nagyon drága a táp, nyugdíjas vagyok, és az, ami nem kifizetődő, nem en­gedhetem meg magamnak. Hobbiból nem lehet megélni. Ócsag Ferenc áll mellet­tünk, hallgatja a beszélgetést. — Összesen három anyaál­latom van, többel nem érde­mes a tenyésztést folytatni — kapcsolódott be a diskur­zusba. — A nyúltáp mázsája 2000 forint, az átvétel pedig változó áron folyik. A múltkori átvételnél 170 forintot, most pedig 140 forintot kaptam kiló­jáért. Az árak megállapításába nem lehet beleszólni, azt csak tudomásul lehet venni. Vörös István gépkocsival érkezett. Azt mondta, hogy nem az ennivaló manapság a gond. — Jól élek — mondja —; li­bát eszem, disznót vágok. A baj akkor van, ha pénz kell a rezsire: a számlák kifizetésére és a benzinre... Amíg van mit enni, nem kia­bálunk, hogy üres a zsebünk. (Ondrejovics) KRUMPLISZSÁKKAL HEGYNEK FÖL Nehéz sors — régen is, ma is Segélyből él , három lánya és fia Nemcsak a krumpli terhe nehéz — hegynek föl — Balikó Bélának Dombnak föl nehezen tolja krumpliszsákkal megrakott biciklijét Balikó Béla, aki ko­rábban a Videotonnál dolgo­zott, és mostanra munkanél­küli lett. Három lánya, egy fia van . Mindegyikük családos, de ők is munkanélküliek. A három lány a Videotontól, fia a kapolyi drótfonóüzemtől kellett eljöjjön átszervezés vagy privatizáció miatt. Most a fiata­lok és az öt unoka sorsa nyug­talanítja. — Amikor a fiataloknak nincs állásuk — mondta Balikó Béla — és az állam tartja el őket a gyerekeikkel együtt, akkor az mindenki számára nagyon nagy bajt jelent. A fiatalok ha­mar elszoknak a munkától. Ha a fiamnak mondanám, hogy hozzon haza egy zsák krumplit, nem hozna, pedig korábban szorgalmasan dolgozott. Meg­szokta a munkanélküliséget. Ha így megy tovább, a lakásu­kat sem tudják fűteni. Télen 30 ezer forint elmegy olajra, de ha fával vagy szénnel fűtenek, az sem olcsóbb: 400 forint egy mázsa fa, 700-800 forint egy mázsa szén. Az 1980-as években építke­zett, s mint mondta, ehhez vett 200 ezer forint OTP-kölcsönt. — Kezdetben 790 forintos tör­lesztésem volt, majd ezerötszáz- harminc, később kétezerhúsz fo­rintra emelkedett ez az összeg. Azt sem tudom, hogy mennyivel tarto­zom. Amikor felvet­tem a kölcsönt, szerződést kötöt­tem; azóta engem soha nem kérdez­nek meg a feltéte­lek megváltoztatá­sáról. En apa nél­kül nőttem fel, mindig dolgoztam, soha nem mulasz­tottam. A szemem 16 évvel ezelőtt megsérült, nem akartam hiányozni a munkahelyemről, ezért későn men­tem el orvoshoz. De akkor már nem lehetett segíteni rajta, így a jobb szememmel nem látok. Munkanélküli lettem 53 éves koromban. Elindult a biciklivel, a Kányá­hoz vezető hegynek fölfelé. Ilyen teherrel völgynek is nehéz lenne... O. L. Két vélemény Kányáról „Hetven felé sem tudunk henyélni... — Bennhagyott földek Kovács lászlóné és Jani Ernőné délidei csevegését szakítottam félbe ezen a ta- vaszias téli napon Kánya közepén. A két helybeli nyugdíjas a falusi emberek sorsát panaszolta. — Régen is nehéz volt, meg ma is, de akkor még fiatalok voltunk — mondta Kovács Lászlóné (Annus néni), miköz­ben szomszédasszonyával együtt a házba invitált. — Dol­gozni mindig kellett. Manapság viszont vannak olyanok a falu­ban, akik segélyt kérnek, aztán elisszák... Nem ízlik nekik a munka. Láthatja: mi meg a het­venhez közelítve sem tudunk henyélni. Van egy kis háztáji baromfiudvarunk, kertünk, ilyenkor télen pedig nagyokat kézimunkázunk... — Mindkettőnknek van sző­lője, földje; ennek megmunká­lása jókora összeget elvisz a nyugdíjból — vette át a szót Jani Ernőné (Gizi néni). — Amíg élünk, ez meg is marad, még akkor is, ha betegsége miatt egyikünk férje sem tud ebben segíteni. A fiaink, lánya­ink meg elmentek a faluból; ne­kik lehet, hogy akkor sem kell majd a föld, ha mi már nem le­szünk. Ők más életet élnek. — A tsz-földből már nem vet­tük ki a részünket — vette visz- sza a szót a háziasszony. — Nemcsak mi hagytuk benn, Kányában szinte mindenki így tett. Nem lesz errefelé nagy magángazdálkodás. Nagyon sok a nyugdíjas, szinte minden második házban öregek lak­nak. Nem tudom, mi lesz tíz-húsz év múlva... Aztán egymás szavába vágva sorolták, hogy az utóbbi években mi valósult meg a községben: a víz és a gáz be­vezetésétől a tornaterem át­adásáig. — Azelőtt húsz évig nem tör­tént ennyi minden Kányában — mondták, mintegy cáfolva ko­rábbi borúlátásukat. — Azért csak-csak lerakják a jövő alap­jait, s talán mégis lesz olyan generáció, amelyik átveszi az „örökséget”... (Fónai) I L

Next

/
Oldalképek
Tartalom