Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08 / 6. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. január 8., szombat KÉTMILLIÁRD DOLLÁR TŐKEIMPORT 1993-BAN Javuló külgazdasági esélyek az exporthoz versenyképes árualap kell Kádár Béla: (Folytatás az 1. oldalról) — Miniszter úr, októberi sajtótájékoztatóján az 1993-as év első' kilenc hó­napjának külgazdasági mér­legéről beszélt, amely akkor nem volt túl biztató. Ám a szeptemberben elfogadott kormánycsomagterv javu­lást ígért. Azóta ismét eltelt három hónap, lehet-e érezni már a változást? — Statisztikai adatokra még nem tudunk támaszkodni, így csak találgatásnak tűnne, ha számokat mondanék. Annyit azonban már most lehet érzé­kelni, hogy szeptember óta si­került lefékezni az év első fe­lében tapasztalható exportzsu­gorodási folyamatot. Amikor el­készült a terv, azt vártam, hogy az évvégi adatok elemzésekor az exportlemorzsolódás mér­téke már csak húsz százalék körüli lesz, az első félévi 27 százalékhoz képest. Ez így is lett, de hogy a javulás tovább tartson, a gazdaságpolitika — a külgazdaságpolitika — folya­matos karbantartása szüksé­ges, mert a verseny nem lany­hul. — A visszaesés elsősor­ban a mezőgazdasági és a fogyasztási cikkek terén volt tapasztalható. — A mezőgazdasági kivitel csökkenésében sok minden közrejátszott. Az aszály, a szö­vetkezetek átalakulása miatt kialakult bizonytalanság, vala­mint a mezőgazdasági export jövedelmezőségi viszonyainak romlása egyaránt az ágazat külpiaci esélyeit rontotta. Ez utóbbiban támogatások hiánya, illetve az árfolyampolitika alakí­tása játszott közre kedvezőtle­nül. Ebben az évben a mező- gazdaságnak juttatandó támo­gatások összege eléri az 1990-es szintet, a külgazdasági viszonyok is javulnak. Külön­féle kedvezmények lépnek életbe, most érezhetjük igazán az európai szabadkereske­delmi társulás országaival kö­tött, októberben életbe lépett megállapodás előnyeit, ami a piacra jutást könnyíti meg. Mindezek együttesen alapot adnak ahhoz a feltételezéshez, hogy 1994-ben a mezőgazda- sági kivitel alaposan megha­ladja az 1993. évit. — Hogyan lehet megfordí­tani az export visszaesésé­nek kedvezőtlen folyama­tát? — Először a versenyképes exportáru-alapot kell megter­melni. Enélkül minden további erőlködés hiábavaló. Ha ez megvan, akkor majd eldöntjük, hogy az hova megy. Az élelmi­szergazdaságban bekövetke­zett 900 millió dolláros export- visszaesés oka is elsősorban az eladható árualap hiánya volt. Hisz 1992-ben, kedvezőt­len feltételek mellett is el tud­tunk adni mindent, most idén, kedvezőbb körülmények között biztos hogy ismét sikerül, ha lesz mit. A magyar áruk ver­senyképessége, sajnos, rom­lott az utóbbi három évben, részben a magas adóterhek, részben a felértékelő árfolyam­politika miatt. Legnagyobb ver­senytársaink ezzel egyidőben exportösztönző intézkedéseket léptettek életbe. Pontosan ezért született meg szeptember 15-én az a bizonyos exportösz­tönző gazdasági kormánycso­mag, aminek fő tartalmi eleme, hogy 1994-ben árfolyampoliti­kai eszközökkel, adócsökken­tésekkel, beruházási kedvez­ményekkel kell javítani a ma­gyar gazdaság exportjának ver- senyképességét. Ezek az intézkedések most lépnek életbe, reméljük, hogy egy ke­vésbé kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzetben és egy versenyképességre jobban odafigyelő magyar gazdaság- politika eredőjeként nem csak lefékezzük a tavalyi kedvezőt­len folyamatot, hanem némi ja­vulást is elérhetünk. — A külföldi működő tőke beáramlásában milyen ten­dencia várható? — A működő tőke befektetési szándékait nehéz felmérni, hi­szen nemcsak a gazdasági fej­lődéstől, hanem a politikai kör­nyezettől is függ. Magyarország szilárdan tartja az első helyét a volt szocialista országok között mint a térség legvonzóbb befek­tetési célpontja. A decemberi Matáv-privatizációval együtt 1993-ban több mint kétmilliárd dollár jött be, túlszárnyalva minden korábbi tőkeimportszin­tet. Ez majdhogynem túl sok is, hiszen ez a nemzeti összter­mék, a GDP 6 százaléka, szemben a nemzetközi 3-4 százalékos átlaggal. A túl sok tőkeimport árfolyamfelhajtó, és Bíznak a magyar gazdaság jövőjében Fotó: Lang Róbert annak is lehetnek kedvezőtlen visszahatásai. Ennek ellenére ez bizonyítja, hogy a nemzet­közi üzleti körök hazánkat vál­tozatlanul ígéretes partnernek tekintik és bíznak a magyar gazdaság jövőjében. Ha ezt sem gazdasági, sem olyan vá­lasztási eredményekkel nem rontjuk el, ami megingatná a külföldi befektetők bizalmát, ak­kor úgy gondolom, hogy az idén is jelentős tőkeimportra számít­hatunk. Varga Ottó Válság és megújulás Szentpéteri István: A kamara ne állami sóhivatal legyen Világbanki rendszerben, pályázaton nyert tőkével Új szakképzési formák az élelmiszeriparban Ötvenezer forintot kínálnak a pékeknek — Szőke Attila: „Megtanulnak utazni, üzletet kötni, vállalkozni és a családjog útvesztőiben is eligazodnak” Laboráns képesítést is szerezhetnek a diákok a biokémiai szakcsoportban Fotó: Kovács Tibor Szentpéteri István Fotó: Király J. Béla Ezen a héten tartotta megyei elnökségi ülését a Kereskedők Országos Szövetsége, a Ki- sosz. A tanácskozáson rész vett a szervezet országos elnöke, Szentpéteri István is. — Az előadásán azt mondta: a Kisosz válságban van. — A válság szót nem úgy kell ez esetben érteni, hogy műkö­dési problémáink vannak — mondta Szentpéteri István — hanem úgy, hogy a társadalom­hoz hasonlóan ez az érdekvé­delmi szervezet is megújulóban van. Ez különböző veszélyhely­zeteket rejt magában és ezek elkerülése eredményezheti azt, hogy ne beszéljünk válsághely­zetről. — Mi a Kisosz álláspontja a készülő kamarai törvényről? — A Kisosz az első perctől kezdve a fenntartásait fejezte ki. Nem tudjuk és az egész tör­vénytervezet előkészítése fo­lyamán sem dőlt el, hogy milyen pénzeszközökre támaszkodva alakul meg a kamara. A másik szintén egy anyagi jellegű kifo­gás: a tervezet értelmében in­gatlanokat adnának át a kama­rák létrehozásához, ám ezek­nek az ingatlanoknak az át­adása sem megoldott. A három kamarai osztály szerintünk ke­vés. Mi annak a véleményünk­nek adtunk hangot, hogy a kis­kereskedőknek, a vendéglátó­soknak és az idegenforgalomi- soknak is szükségük van saját kamarára. Az ezirányú módo­sító javaslatot azonban lesza­vazták. — Milyen új elemekkel egé­szítették ki javaslataikat? — A folyamatos egyeztetés több mint másfél éven keresztül tartott. Voltak olyan javaslataink amelyek beépültek a törvény- tervezetbe, viszont akadtak olyan lényeges kérdések is, amelyek érthetetlen módon nem kaptak hangsúlyt. így majdnem minden érdekvédelmi szervezet szorgalmazta azt, hogy a kama­rák felügyeletét az ügyészség lássa el, ezzel szemben a tör­vénytervezetbe a miniszteriális felügyelet került be. — Mikor lenne elégedett? — Mi kereskedők óvatos em­berek vagyunk. Azt szoktuk mondani, hogy mindennek ak­kor lehet örülni, ha már befeje­ződött. Abban az esetben is csak akkor, ha tudjuk hogy az jó volt vagy sem. Akkor tudunk majd véleményt mondani, ha a kamara tényleg megalakul és törvényesen is elfogadják. Ha látjuk majd működni és rájövünk arra is, hogy az alakulóban lévő piacgazdaságunkat, a szektor- semlegességet segítő intéz­mény ez, s nem pedig csak egy újabb állami sóhivatal. — A zugárusok és feketézők tevékenysége régi problémája a „hivatásos” kiskereskedőknek. Milyen lépéseket tesz a Kisosz a gondok csökkentésére? — Ebben az ügyben egy szi­szifuszi harcot folytatunk. Nem is tudom megmondani, hogy hányadik vezető vagyok, aki ez­zel foglalkozik. Már-már kilátás­talannak tűnik ennek az ügynek a megoldása, hiszen annyit és annyiszor javasoltuk különböző fórumokon. A feketegazdaság „megesz” mindent, mindenféle életlehetőséget elszív a hivata­losan és becsületesen működő kereskedők elöl. Ennek ellenére az 1994-es gazdasági tervezet­ben is csak ígéretként szerepel, hogy ez ellen a kormányzat lé­péseket tesz. Harsányi Miklós Minden diák szeretne olyan iskolában tanulni, ahol nem le­het megbukni. A kaposvári Ki­nizsi Pál Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetben kísérleti jel­leggel beindított humán szakkö­zépiskolai képzésben résztve­vőknek már teljesült ez a vágya. A tanárok több ízben és több fó­rumon szorgalmazták a közis­mereti tárgyak követelmény- rendszerének módosítását, hogy a kiváló manuális képes­séggel rendelkező, a szakmát olykor magas fokon művelő diá­kok előrehaladását ne gátolják felesleges tantervi igényekkel. Ha teljesen nem is, a gazdaság változásaihoz, az élet diktálta követelményrendszerhez alkal­mazkodik az oktatás. — A humán képzésű szak- középiskolát mi találtuk ki, és Magyarországon elsőként itt in­dítottuk be — mondta Szőke At­tila igazgató. — Az iskolából ki­kerülő és csak egy szakmát is­merő tanuló tudása ugyanis ne­hezebben átváltható, emiatt gyakrabban válik munkanélkü­livé. Ezt az új, a technikusi rendszer elemeit magába fog­laló oktatási formát elsősorban a lányoknak szántuk, de menet közben kiderült: a fiúk is élénken érdeklődnek iránta. Itt ugyanis a pályaválasztás kitolódik a 16 éves korra, s közben sok köz­hasznú ismeretet is elsajátíthat­nak a diákok. A négyéves, érettségivel zá­ródó szakközépiskolai képzés­ben a hagyományos közismereti tárgyak — magyar irodalom, tör­ténelem — óraszáma lényege­sen nagyobb, mint a technikus- képzésben. Egy kötelező ide­gen nyelv tanulása mellett vá­laszthatnak második nyelvet is — németet, angolt, franciát. S a gazdasági élet új kihívásainak megfelelni kívánó képzésben számítástechnikai, szocializá­ciós, jogi, közgazdasági és szervezési ismereteket szerez­hetnek. Az ember és környe­zete, valamint az országismeret tárgyak keretében elsajátíthat­ják mindazt az alapvető ismere­tet — munkahely, lakásépítés, csecsemőgondozás stb. —, amely egy 16 éves fiatalnak az élet indulásához szükséges; megtanulnak tárgyalni, üzletet kötni, vállalkozni és a családjog útvesztőiben is eligazodnak. A lányok a háztartási ismeretekkel ismerkednek, a fiúk elsajátítják a háztartási gépek javítását, karbantartását és megszerezhe­tik a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt. — Az emberi erőforrások fej­lesztése világbanki project rendszeréhez igazodva és a több mint 40 éves múltra vissza­tekintő élelmiszeripari szakkép­zéssel egy szerkezeti egység­ben az úgynevezett biokémiai szakcsoportot is beindítottunk — mondta az igazgató. — Az első két év a szakmai képzésé. A második év végi alapozó vizsga eredményétől függően vehetnek részt szakmunkás — sütő, húsfeldolgozó, pék-cuk­rász, tejtermékgyártó — , illetve szakközépiskolai képzésben. Itt általános műveltséget és szak­mai ismeretet egyaránt szerez­hetnek. Az érettségi megala­pozza az 5-6. osztályban folyó speciális szakmai, elméleti és gyakorlati oktatást; lehetővé te­szi a technikusi oklevél meg­szerzését, amely laboránsi ké­pesítést is nyújt. Az utolsó két évben szerzett ismeretekkel fel­sőfokú szakirányú intézmény­ben is tovább tanulhatnak. A képzés céljának megfelelően a részt vett, megfelelt, jól megfe­lelt értékeléssel bocsátják út­jukra a tanulókat. A fiatalok munkanélkülivé vá­lásának megelőzéseképpen in­dították be a szakmunkások szakközépiskoláját. Itt a ko­rábbi levelező tagozat ismeret- anyagát tanulják — két évig, nappali tagozaton —, a 17 éve­sen szakmunkásbizonyítványt szerzett tanulók. A heti 4 órában — választás alapján — angol, francia, német nyelvet, számí­tástechnikát és vállalkozói isme­reteket is tanuló diákok az idén — elsőként az országban — Kaposváron szerezhetik meg az érettségi bizonyítványt, és jól képzett, érettségizett szakmun­kásként léphetnek ki az életbe. Kísérleti jelleggel indították a Nyugaton már szép hagyo­mányra visszatekintő 4 éves pék-cukrász szakmunkáskép­zést. Ez szinkronban van a gaz­daság igényeivel. A háromszo­ros túljelentkezés, az ország tá­voli részéből érkező 50 ezer fo­rintos, lakással együtt kínált ál­láslehetőség is bizonyítja: ma­gas színvonalú a sütőipari szakmunkásképzés Kaposvá­ron. A szerencsi és a sarkadi cukorgyár vezetői a jövőre is gondoltak, amikor az országban egyedülálló kaposvári intézet­ből, 3-5 ezer forintos havi ösz­töndíjjal próbálja visszacsalo­gatni a szakembereket. A húsiparban is megindult a privatizáció, és a diákok a vágó- hidakon, valamint a feldolgozói­parban is találnak már munkát. A nagyobb fokú gépesítés és zártabb technológia miatt a tej­ipar egyre kevesebb munkást foglalkoztat. így az idén már csak fél osztálynyi diákkal indul­hatott be a képzés. Ám az itt szerzett ismeretek értéke kon­vertálható határainkon túl is. — Gyakran keresik meg kül­földi, főként németországi be­fektetők az iskolát — mondta az igazgató —, és a Magyarorszá­gon megszerzett hús-, valamint sütőipari szakmunkás-bizonyít­ványt feltétel nélkül elfogadják. Várnai Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom