Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29 / 24. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. január 29., szombat TURISTALÁTVÁNYOSSÁGNAK KRIPTAGYALÁZÁS Végórák a toponári ótemetőben Emberi vadak az országgyűlési képviselő, a múzeumigazgató, a szépségkirálynő koponyáján Elvadult fák, indák dzsungele romlasztja a míves régi vaskerítést, fonja be a szépen faragott márványköveket Fotó: Lang Róbert Milyen érzés lehet Kaposvár egykori szépségkirálynőjének megsárgult koponyáját kézbe venni? Nagyhírű múzeumigazgatójának csontjait sáros, csizmás lábbal taposni? Becsült országgyűlési képviselő aranyfogait kutatni egy NDK-típusú kombinált-fo- góval? Vagy éppen egy grófkisasszony százötvenéves álmát ördög küldöttjeként megzavarni? Nehéz szavakat találni rá, de megegyezhetünk abban: kimeríti a betűrend szerinti összes gonosz szinonimát, az Aljastól a Zsiványig... O Ha átvágok a csaliton, ha széthajtom az ágakat, a De- seda kéklő öblét látom. A téli tó nyugodt, a domb alján két férfi — látásból ismerem is őket, toponáriak — fejszézett ágakat tüzel. Egy hónapja irtják már a dzsungelt az ingyenfáért. A ropogó, földre dőlő fák nyomán előbukkan egy régi, megsebzett világ. Már a temetőtetőn járok. A nyomasztó barbárság sietve mutatja föl magát. Márványemlékek ledöntve, a kripták feltörten, a homokkőkereszt Krisztusának teste mintha csak emberevők darabolták volna pogány áldozati vacsorára. Kwapil Rómeó erdőmester (1826-1889) kriptája rókalyukká vált. Feste- tich Marianna sírjának fehér márványköveit szétdúlták. A gróf kisasszony 150 éves kriptája körül barbár árkok mutatják: az ő nyughelyét is meggyalázták. Hiába állt mellette Bőhm Károly császári és királyi hadnagy síremléke, a kőkatona nem tudott vigyázni rá. Odébb két gyönyörű vörösmárvány emlék ledöntve. Nincs vigasz. Az enyészeté lett a toponári egykori „tóttemető”. © Lóth József esperes, toponári plébános, a szomorú történet kerekítésében kitűnő társ. írjam csak, mondja, hogy az elmúlt évtizedek bumerángja most üt bennünket ar- con(?), fejen(?), leiken?! Kinyitja a História Domus-1 amelyet szép betűkkel és gyönyörű nyelvezettel Csikász Ferenc plébános, a falu első papja vezetett. A százharminc évvel ezelőtti papelőd megírja: a (ledöntött) kőkeresztet Csordás György állíttatta, és tíz ezüstöt a temető és a kereszt ápolására is juttatott. Bőkezűbb volt, mint a Festeti- chek, akik közül egynek, Ágostonnak a bánatát is lejegyezte, aki fehér márvány „ravatalt” készíttetett a lányának. Ennek láttam én most szörnyű maradványait. A történetíró tudtunkra adja: 1828-ban egyszer már megtelt ez az alsó-temető, ám véglegesen 1968-ban szűnt meg itt a temetés. Hogy mikor kezdődött? Arra a sárga lapok sem felelnek! A plébános ezer lyukat foltoz a kevéske pénzzel. A temetőre, erre a régire már nem futja. Toponár nem mozdul érte, Kaposvárnak nincs rá pénze. Csöndben mérgelődik, még a templom és a plébánia védelme sem könnyű, pedig nem kevés biztosítási összeget áldoz rá. © A polgármesteri hivatalban megtudom: a Deseda rendezésekor kegyeleti parkká nyilvánítás is napirenden szerepelt, ám ennek gátja volt, hogy az utolsó évtizedek halottjainak hozzátartozói kérték: őket majd ide temessék. Addig is nyáron turisták ütnek itt tanyát, csavargók szállása a hely, és az olcsó pásztorórák kedvelői randevúznak a történelmi sírok felett... © Egyed László nyomozó keresi ugyan a jegyzetei közt To- ponárt, de nem találja. Talán ezt be sem jelentették, nem is volt olyan fontos. A megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán a legfrissebb „kripta-ügy” az iharosi. Tizenkét sírboltot törtek föl a templom alatti kegyhelyen brutálisan. Ide sorakozik még Marcali és Baté, hogy Kaposvárt már szóba se hozzuk. Itt több mint százra rúg a kriptafeltörések száma. A tettes ismeretlen, hiába volt jutalom a nyomravezetőnek, hiába szerveztek őrzést a hideglelős éjszakákon. A város neves polgárainak örök nyugalmát zavarták meg értékek után kutató piti bűnözők. © Érdekes, amíg a rendőrség a régi kripták tolvajai ellen tehetetlen, addig bravúros gyorsasággal fogta el a két óriási visszhangot keltő sírgyalázás tetteseit. A két mátkakorban tragikuRókalyukká lett a hajdani tisztelt erdőmester sírja san, autóbalesetben elhunyt lány sírját háborgatok kezén Buzsákon és Bogláron is kattant a bilincs. A régi síroknál „nyomszegény” a környezet, nem egy kriptát szinte már „sportból”, ötödször törnek föl. Megjósolható: aki rajtaveszt, annak példás lesz a büntetése... © A múzeumigazgató Gönczi Ferenc, az egykori bálszépe és Bárány Sándor felsőmocsoládi országgyűlési képviselő, micsoda nemes társaság! Szobor járna mindegyiknek! Jut is eszembe, micsoda ostoba gondolat! Hiszen ebből a városból mázsás szobrokat úgy el lehet lopni, hogy nemcsak felelőse, szemtanúja sincs. Pedig ráérősen, lovas kocsival fuvarozták, mintha csak azt mondanák: idő van, lopni szabad, hajrá magyar... Békés József Egy átalakulási kísérlet elvarratlan szálai Betelt a pohár a siófoki Dél-balatoni Háziipari Szövetkezetnél — A dolgozók az elnök leváltását sürgetik Szorgosan varrják a ruhákat a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet dolgozói — akad közülük, aki havonta mégis mindössze 3-4 ezer forintot vihet haza. Nemrég kétes hírű közgyűlésre került sor, amelyen az elnök a kft-vé alakulást akarta megszavaztatni, s azóta a nemet mondó dolgozók attól félnek, hogy elveszítik a keveset is. A félelem szülte a nyilatkozatot, amelyet ottjártunkkor az elérhető 24 tagból huszonegyen aláírtak. így hangzik: „Alulírottak, a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet tagjai indítványozzuk egy újabb közgyűlés összehívását 15 napon belül. Napirendi pontként - a kialakult helyzet és bizalmatlanság elve alapján - az Igazgatóság visszahívását, megbízott elnök és vezetőség választását kérjük megtárgyalásra előterjeszteni.” „Nem személyes érdek” Széli István irodájához úgy találok, hogy a kopott folyosón egyedül az ő ajtaját díszíti rézkilincs. Az elnök magabiztos, megnyerő modorú. — Az igazgatóság javaslata volt, hogy a szövetkezet alakítson egy kft-t, ami egyébként a szövetkezet tulajdona maradt volna — magyarázta. — A jó szándék vezérelt bennünket, hogy többet tudjunk fizetni a dolgozóknak. A piac ugyanis jó, s a tendencia is kedvező. Igaz: vannak nehézségeink is; ami annak tudható be, hogy több pénzzel tartoznak nekünk, mint amennyivel mi vagyunk adósok más cégeknek. A többség azt hiszi: személyes érdekek alapján terveztük a kft alapítását. Ez nem igaz! Persze tartalmazza azt: ha az emberek jobban keresnek, akkor én is jól járok majd. Beszélgetésünk elején jeleztem Széli Istvánnak: több dolgozó nemtetszését fejezte ki az átalakítási kísérlettel kapcsolatban, emiatt is kerestem. Ő javasolta, hogy Finta Tibornéval, Csepek Jánossal és Sándor Józsefnével beszélgessek, ha korrekt, igaz véleményeket akarok hallani. Csepek János az igazgatói iroda előterében üldögélt épp, s kérdésemre azt válaszolta: egy dolog a fontos, hogy senki ne maradjon munka nélkül. Finta Tiborné, aki 33 esztendeje dolgozik a cégnél, jóval bőbeszédűbbnek mutatkozott. Azt hitte, én is félek — Csak hitegetik az embert, de ígéretekből megélni nem lehet — summázta szomorúan. — Két éve alakultunk át kisszövetkezetté, de jóval korábbról cipeljük magunkkal az adósságot. Nemhogy kilábalnánk belőle, de egyre lejjebb csúszunk. Nagyon rosszul érintett bennünket, hogy az elnök nem úgy tárta elénk a valóságot, ahogyan elvártuk tőle, hiszen az elmúlt két évtizedben mindent megszavaztunk neki. Az első megbeszélésen még azt mondta, mindenkinek jut üzletrész, bár közösen fizetjük ki az adósságot. Mára viszont bizonytalanná tették, hogy kié lesz a vagyon, s hogy egyáltalán kaphatunk-e belőle. Azt mondták: a dolgozókért történik az átalakulás, de mi úgy gondoljuk, nem így van... Az elnök azt gondolta, hogy mint sokan mások, én is féltem a kenyeremet, és befogom a számat. De nekem, sajnos, már semmi vesztenivalóm nincs. — Gyerekkorom óta dolgozom a szövetkezetnél megszakításokkal; az utolsó húsz évemet töltöttem itt — fűzte hozzá Oláh Zoltánná. — A vagyonnak több mint a felét átmentenék a kft-be, pedig van, akinek több mint 800 ezer forintnyi üzletrésze van a szövetkezetben egy élet munkája révén. Nem sokat számítana, ha az elnök elképzelése szerint alakulnánk át. Fél évig nem könyveltek — Igaz-e, hogy csak a sikertelen átalakulási kísérletet követően jelentette be, hogy felszámolás alatt áll a cég? — kérdeztem még fél órával korábban Széli Istvántól. — Nem tudom, hogyan áll jelenleg az egyik partner beadványa, lehet, hogy már vissza is vonta — válaszolta. — Egyébként ebben a helyzetben nagyon sok az összefüggés, amiről nem kívánok nyilatkozni. — Azt hallottam a dolgozóktól, hogy a szövetkezetnél több mint fél éve nincs könyvelés, viszont a közgyűlés előtt egy nappal felszólították őket, hogy számoljanak el leltárilag minden fogyóeszközzel is. Szerintük ezt a lépést ön fenyegetésnek szánta. — A könyvelésünket bérbe adtuk, mivel csak három adminisztratív dolgozót foglalkoztatunk. Már decemberben végre kellett volna hajtanunk a törvény által is előírt leltárt, s ez csupán a sok munka miatt maradt el. — Kifizetik az adósaikat? — Igen. Az adósságainkat mindenképp visszafizetjük. Eladjuk azokat az ingatlanokat, amiket a csökkenő létszám miatt nem hasznosítunk. — Mennyit ér a főépület? — Könyv szerint kétmilliót, a piacon persze jóval többet. De a szövetkezet ügyében egyébként is rengeteg köz- gazdasági téma jelentkezik — kikerülhetetlenül — gondként, amivel a dolgozók nem kénytelenek naponta foglalkozni. Hiteles-e a jegyzőkönyv? Gara György mellénye alól halászta elő a jegyzőkönyvet, ami az elnök szerint még nem készült el. Az összetartozás cinkos mosolyai villantak ösz- sze az apró szobában a még varratlan végek fölött. — Eszerint azt mondta az elnök, hogy a kft-nek egyáltalán nem a tartozások kifizetése lesz az elsődleges célja — böngészték a dolgozók az írást. Aztán Oláh Zoltánná: „Naaa, gyerekek, én ilyet nem is mondtam!” Fintáné hozzátette rögvest, hogy ő lenne az egyik hitelesítő, de ezt semmi pénzért alá nem írja. — Korábban én szoktam gyorsírással lejegyezni a hozzászólásokat, de ezt most nem bízták rám — magyarázta Varga Istvánná bérelszámoló, munkaügyi ügyintéző. S megerősítette azt is, hogy a cégnél legalább fél évig nem könyvelte senki a számlákat. — Az elnök azt nyilatkozta, hogy Gara György műszerész agitált ellene. — Gara Gyuri a szóvivőnk, elvégre nem tud minden varrónő logikusan beszélni ! — fakadt ki Jámbor Miklósné, aki 19 éve dolgozik a szövetkezetnél. — Ne higgye senki, hogy ő befolyásolt bennünket! Mi csak munkát, megélhetést akarunk. És nem tudnánk összeszedni százezer forintot, ami a legújabb elképzelések szerint ahhoz kellene, hogy társak lehessünk a kft-ben. Egyébként Réti Istvánná - sokak szerint az elnök jobbkeze - azt mondta nekem: semmi biztosíték nincs arra, hogy a munkahelyünk biztosított lesz, ha átalakulunk. 3-4 ezer forint Varga Istvánná elmondta: megtörtént, hogy egy elszámolás kapcsán Kaposvárról felhívták őket, nem írták-e el a dolgozók fizetését. Mert a listán 3-4 ezer forint állt... — A szövetkezet értékesebb részét akarta átmenteni az elnök a Kft-be — magyarázta Gara György. — Persze nagyobb is lehetne a vagyon, de az elnök az elmúlt két évtizedben minden komoly szakembert elüldözött maga mellől. Ezt látva a dolgozók mindig ráhagyták, hogy irányítsa sorsukat. De most betelt a pohár. Egyébként a sikertelen keddi kísérlet után Réti Istvánná megkereste a dolgozókat, és azt mondta nekik, hogy péntekig még megváltoztathatják a döntésüket. Tudni kell: mindössze öten szavaztak a kft-re, s szerintem törvényellenes a közgyűlés határozatának utólagos befolyásolása, megváltoztatása. Meghívókat sem postáztak senkinek, mindössze egy kevéssé olvasott országos lapban jelent meg róla egy gyufásskatulya nagyságú hirdetés. Saját részleg Tábori — A szövetkezet mai eladósodott állapotát két-három évvel ezelőtti reális gazdasági intézkedésekkel kedvezőbbé lehetett volna alakítani — vélekedett idősb Oláh Gábor, aki 28 éve dolgozik a cégnél. — Már akkor érzékelhető volt, hogy rövid lesz a takaró. Ezek az épületek, technológiák óvatosan becsülve is ötször nagyobbak, mint amennyit ma termelésbe be tudunk vonni. A vezetésnek már rég javasoltuk némely ingatlan eladását piaci áron. Ez lehetővé tette volna, hogy a kollektíva megmenthesse a 42 éves hagyománynyal rendelkező, népművészetéről híres céget. Dolgoztunk itt már 480-an is, és most alig hatvanan vagyunk... Az emberek elmondták azt is: az elnök szülőhelyén, Ta- bon alapított — még 1989-ben — egy részleget, amely hasonló profillal dolgozik, mint a siófokiak. Azóta is egyre bővítik Tabon a tevékenységet, s közben a siófoki központ sorvad. Félnek hát, hogy az elnök leváltása után vele együtt elvész, Tabra költözik valamiképp a munkalehetőség, s oda járnak majd a vevők is. Mert Széli István mindig minden üzleti információt megtartott magának... Czene Attila
