Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-25 / 20. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. január 25., kedd A Szonda Ipsos regionális közvéleménykutatása A választópolgárok pártrokonszenvei a Dunántúlon a nyugati országrész adatai: FIDESZ 18 MSZP 18 / egyéb párt 5 \l országos adatok: SZDSZ 10 IfiS KDNP 6 f FKGP 3 / MDF 3 nsjr, eravama, blíonytalac 35 V;; nem szavazna, bizonytalan 37 ÏPS0S Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások az ország lakossága így szavazna a különböző pártokra Boross Péter fogadta Orbánt Boross Péter miniszterelnök tegnap fogadta Orbán Viktort, a Fiatal Demokraták Szövetségének elnökét. A megbeszélésen a Fidesz elnöke tájékoztatást adott kanadai útjának tapasztalatairól, és a miniszterelnökkel véleményt cseréltek időszerű belpolitikai kérdésekről is. Hírzárlat a népuralmistákról Az Országos Rendőr-főkapitányság legkorábban a hét közepén ad tájékoztatást arról: milyen lépéseket tett azt követően, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal pénteken feljelentést tett a Világnemzeti Né- puralmista Párt ellen. A nyomozás részleteiről egyelőre nem nyilatkozhatott a szóvivő. Még mindig húzódik a pártüdülő ügye Az idén már aligha értékesíthetik a Club Aliga üdülőtelep, mivel a balatonvilágosi képviselő-testület legutóbbi ülésén sem tudott dönteni a terület rendezési tervéről — mondta Németh László, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vezetője. A vagyonkezelő szervezet arra vár, hogy legyen végre elfogadott rendezési terv az üdülőtelep területére, hiszen enélkül senki sem vásárolhatja meg a volt pártüdülőt. Három tizedes a bíróság előtt Megkezdődött a Csongrád Megyei Bíróság katonai tanácsán annak a három tizedesnek a pere, akik a vádirat szerint szentesi műszaki technikai ezredben tavaly szolgálati visszaélést követtek el azzal, hogy sorozatosan megsértették és megalázták az újoncokat. A tárgyaláson a hadbíró több mint 70 tanút hallgat meg. (Folytatás az 1. oldalról) A politikai közhangulat változását mutatja, hogy a hosszú ideje vezető Fideszt utolérte az MSZP. Dunántúlon a választó- korúak 18-18 százaléka támogatja a két pártot, egy árnyalattal többen, mint az országos átlag (ami 17-17 százalék). Mind a nyugati országrészben (10 százalékkal), mind országosan (9 százalékkal) a „top-listán” őket az SZDSZ követi. A KDNP a nyugati megyékben mért 6 százalékával megelőzi az MDF-et, s ez egyben azt is jelenti, hogy az országos rangsorhoz képest helycsere történt a két kormányzópárt között „helyi” szinten. A legnagyobb kormánypárt, az MDF ugyanis jócskán veszített egykori dicsőségéből, s nyugaton a választópolgárok három százalékának szavazatával csak az ötödik-hatodik helyen találjuk. (Országosan negyedik a sorban — az emberek 6 százalékának támogatását élvezi.) Amíg a parlamenti ellenzéki pártok országos és regionális népszerűsége között árnyalatnyi — statisztikailag nem markáns — eltérések mutatkoznak (1-1 százalék), addig a Demokrata Fórum esetében a háromszázalékos eltérés már nagyobb megítélésbeli különbségekre utal. A Független Kisgazdapártnak a Dunántúlon 3 százalékos támogatottsága van. A liberális koalíció három parlamenten kívüli szövetségesére — a Köztársaság Pártra, a Vállalkozók Pártjára és az Agrárszövetségre — együttesen 3-4 százaléknyian voksolnának, ha most lennének a választások. A többi parlamenten kívüli párt (MIÉP, NDSZ, Magyar Néppárt, Munkáspárt) szavazóbázisa a nyugati országrészben elhanyagolható. Egy párt támogatottságáról árnyaltabb képet kaphatunk, ha azt is megvizsgáljuk, menynyi voksot kapnak a „biztos szavazóktól”, tehát azoktól, akik biztosra veszik, hogy elmennének egy mostani hét végi szavazásra. Ha csak ennek a csoportnak a pártszimpátiáit vesszük figyelembe, akkor az MSZP és a Fidesz eltérő pozíciókat foglal el. Itt már nem együtt találjuk őket, hiszen a biztos szavazók körében a Dunántúlon legnagyobb szavazótábora az MSZP-nek van (31 százalék), s tőle jócskán lemaradva találhatjuk a Fideszt 20 százalékkal. (Az országos támogatottságuk ebben a körben 29, illetve 19 százalék.) Nyugaton az SZDSZ a biztos szavazók 18 százalékának a támogatására számíthat: nagyobbra, mint általában az országban (ahol csak 15 százalékra). A választásokon aktívabbnak számítók a Dunántúlon negyedikként a KDNP-t (12 százalék), majd utána az FKGP-t (6 százalék) és az MDF-et (5 százalék) nevezték meg olyan pártként, amelyre voksukat leadnák. (Az ország egészében a KDNP kevésbé szerepel jól a biztos szavazók körében — 9 százalék; az MDF viszont jobban — 10 százalék.) Nyugaton egyébként a választásokon való részvételi hajlandóság magasabb az átlagosnál: 52 százalék bizonyosra veszi, hogy elmegy szavazni. (Az ország egészében ez az arány 49 százalék.) A biztos szavazók tekintetében az ország nyugati felében is érvényesül az a jellegzetesség, hogy az MSZP tábora politikailag sokkal aktívabb, mint a Fideszé. Az előbbi párt szavazóinak 73 százaléka biztos résztvevőnek mondja magát, az utóbbinak csak 45 százaléka. A nyugati megyékben a negatív pártlistát az MDF vezeti a 31 százalékkal: ennyien vannak olyanok, akik kizárják a választandó pártok sorából. Az ország egészében is őket említik leggyakrabban e vonatkozásban — 29 százalék. Mondhatni, igencsak „elhúzott” a mezőnytől, hiszen a mögötte jövő FKGP-re a választópolgárok 8 százaléka nem volna hajlandó szavazni a Dunántúlon. Országosan is ők állnak a nem kedvelt pártok listájának második helyén (11 százalékkal). Ezen adatokból látható az is, hogy az ország nyugati részében a választópolgárok nagyobb különbséget érzékelnek az MDF és az FKGP között, az előbbi kedvezőtlenebb minősítésével — amikor azt veszik számba, hogy kire ne szavazzanak —, mint az ország egészében. Az ellenszenves pártok rangsorában a Dunántúlon — és országosan is — a Szocialista Párt következik 6 százalékos, illetve 5 százalékos említési arányával. Hasonló arányban fogalmazódnak meg markáns ellenérzések a Munkáspárttal szemben is (a Dunántúlon és országosan is 5 százalék részéről). A KDNP-vel szemben érzett ellenszenv még ennél is alacsonyabb. A nyugati régióban és országosan egyaránt a polgárok 3 százaléka tüntette fel olyan pártként, amelyre nem szavazna. Az antipátia-rangsor sereghajtója mind az ország nyugati felében, mind általában a két liberális párt, az SZDSZ és a Fidesz. Velük kapcsolatban alig-alig mondják azt az emberek, hogy semmiképpen sem szavaznának rá. Mindkét párt esetében a dunántúliak 2, az ország lakóinak csupán 1 százaléka fogalmazott meg effajta ellenvetést. A parlamenten kívüli pártoknak, leszámítva a már említett Munkáspártot, lényegileg nincsenek „ellendrukkerei”. Minthogy igazából támogatóik is viszonylag kevesen vannak. Azt mondhatjuk, hogy az emberek nem igazán ismerik őket, ennek okán véleményt sem nagyon tudnak formálni róluk — se pro, se kontra. Az adatfelvétel ideje: 1993. november. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés A megkérdezettek száma: 935 fő, s ez az egész országot képviseli, ebből 296 fő a Dunántúl, a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó dunántúli lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és lakóhelytípus szerint megegyezik. Ferenczy Europress « Időjárás-előrejelzés — virágnyelven Ha 12, akkor Magyarország Vissy Károly: Nem ette meg a kutya a telet Nagyító alatt: a pártok gazdasági programja SZDSZ: kevesebb minisztériumot, ösztönzőbb adórendszert, nagyobb szociális biztonságot! Fordulatot, biztonságot és felemelkedést ígér — kormányra kerülése esetén — a Szabad Demokraták Szövetségének gazdasági programja, amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra. Az állami bürokrácia jelenlegi rossz hatásfokú gazdálkodásával szemben gyökeres változtatásokat terveznek. Ezeknek a lényege: a stabilitás, a kiszámíthatóság, a hosszú távú befektetéseket ösztönző adórendszer, a szabadabb gazdaság és a szociálisabb szemléletű állam. Olcsóbb, de hatékonyabb államot Az SZDSZ-kormány először is csökkentené a minisztériumok számát, valamint a kormányhivatalok és a köztársasági megbízotti hivatalok mellett működő apparátusok állományát. A takarékosság érdekében leállítaná az olyan presztízsberuházásokat, mint például a várbeli kormányzati negyed kialakítása. Gátat szabna a fölösleges kiadásoknak. Több segítség a vállalkozóknak. Az SZDSZ kormány kiemelten támogatná a vállalkozókat: bevezetné a beruházási célú adókedvezményeket, létrehozná a beruházási garanciaalapokat, ösztönözné a kockázati tőketársaságok létrejöttét. Megszüntetné a forrásadót és a minimáladót, a kisebb vállalkozásoknál átalányadózást engedélyezne. Az SZDSZ a legszélesebb körű privatizáció híve. Ennek érdekében megtartja mindazt, ami korábban bevált, de jelentősen bővíteni szeretné a magánosítás eszköztárát. Az SZDSZ-kormány lehetőséget teremtene a kis- és középvállalatok privatizációjára úgy, hogy az ott dolgozók lehessenek a tulajdonosok. Meg akarják teremteni a privatizációs folyamat teljes átláthatóságát és szervezeti egyszerűsítését is. Stabil szabályok Az SZDSZ átfogó deregulációs programot tervez. Ez azt jelenti, hogy a legrövidebb időn belül megszüntetnék a vállalkozásellenes jogszabályokat. Világos, áttekinthető jogrendszert akarnak, amely nem fékezi, hanem gyorsítja az átalakulást és kiszámíthatóságot, stabilitást teremt. Tiszta viszonyokat szeretnének, amelyben nem a párttagság, hanem a hozzáértés és a hatékonyság számít. Ez egyben azt is jelenti, hogy a választásokat követően nem kellene senkinek politikai célzatú tisztogatástól tartania. Félnivalója csak annak lenne, aki kijátszotta a szabályokat és a szabad versenyben jogtalan előnyöket szerzett magának, visszaélt a köz bizalmával. Szociális biztonság A világgazdaságba történő hatékony beilleszkedés és az infrastruktúra gyorsabb fejlesztése érdekében az SZDSZ meg kívánja teremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett a tőkebevonás új munkahelyeket, új piaci lehetőségeket szülne. A párt gazdasági programja olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyekkel mindenki számára szociális biztonságot garantálna. Segítenék a versenyben lemaradókat, de szeretnék elérni, hogy egyre kevesebben szoruljanak szociális segélyre. Az SZDSZ gazdaságpolitikai csomagterve azt prognosztizálja, hogy szaporodnak majd a hazai és a külföldi beruházások, így érzékelhetően csökken a munkanélküliség, emelkedik az élet- színvonal. N. Zs. Valójában a krími háború egyik, 1854-ben elmaradt fekete-tengeri ütközetének köszönhetjük az időjárás-előrejelzést. A 140 évvel ezelőtti esemény adta az apropót, hogy a prognóziskészítés múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdezzük Vissy Károlyt, az Országos Meteorológiai Szolgálat Kereskedelmi Szolgáltató Irodájának vezetőjét. — Annak idején a Boszporuszért vívott háborúban, egy vihar következtében, egyetlen éjszaka megsemmisült a Fekete-tengeren horgonyzó angol-francia hadiflotta. Ezután kezdtek a haditengerészek azon gondolkodni, hogy a különböző kikötőkben észlelt adatokat hogyan lehetne összegyűjteni és azokból előrejelzést készíteni. — Hogyan továbbították az adatokat? — Távírón. Egy több mint száz esztendővel ezelőtti kiadvány címe — A meteorológiai magyar királyi központi intézet időjárás-sürgönyjelentése — is jelzi, hogy a napi időjárási adatokat elsősorban a távíróhivatalokban lehetett olvasni. A tájékoztató táblán egyszavas meghatározások tudatták az „időjelzést”: borús, hűvös, eső, szeles. — Ezzel szemben milyen egy mai jelentés? — 12992, 41212 80000. 10034... A meteorológusok az egész világon egységes számkódokkal jelzik, hogy a megfigyelőállomáson milyen az időjárás. Ha kíváncsi a grönlandi hőmérsékletre, szélre, felhőzetre, akkor az egész világot behálózó műholdas adás számítógépből számítógépbe küldött adataiból rögtön megmondom. Magunk között meteorológiai eszperantónak hívjuk ezt a sajátos, csak általunk használt „nyelvet.” Rólunk is így „beszélnek” a számok. Az első csoportból a 12 jelzi Magyarországot, a 992 Békéscsabát. A következő öt szám a látási viszonyokra utal, a harmadik csoport a szél erősségre, és így tovább. — Mennyire megbízhatóak az előrejelzések? — A technika fejlődésének, a mind több adatnak köszönhetően egyre megbízhatóbbak. A múlt év novemberében korán jött a havazás, s egy hét végén tört ránk. Mi már kedden előre jeleztük a közterület-fenntartónak és a közúti igazgatóságoknak. Nem is hivatkoztak arra, hogy váratlanul jött a havazás... Egyébként a közlekedés az egyik legnagyobb „megrendelőnk”. — Kik kérnek önöktől előzetes prognózist? — A külfejtéses bányákban például a mamutgépeket tönkreteheti a másodpercenként 20 méteres sebességű szél. Ha ilyen várható, a mi előrejelzésünk alapján leállnak a termeléssel és biztonságosan rögzítik a berendezéseket. A mélyművelésű bányákban a légnyomás hirtelen változása idézhet elő metánrobbanást, a vágatokban levő gázra pumpaként hat a külső légnyomás növekedése vagy csökkenése. Az üdítőitalok gyártóinak is fontos előre tudni, milyen idő várható: mínusz 6 fok alatt például a cola elszínező- dik, eladhatatlanná válik. — A meteorológusok miként vélekednek a népi időjósokról? Elfogadják az egy-egy naphoz kötődő hiedelmeket? — A Föld és a Hold forgása, keringése menetrendszerű. Ebből következnek olyan periodikusan visszatérő jelenségek, mint például a mi éghajlatunkon az évszakok változása. A népi megfigyelések több évszázados tapasztalaton alapulnak, ezért általában be is válnak. Február 2-án azonban nem az állatkertbe megyünk megnézni, kijön-e a medve vagy sem. Azt, hogy milyen idő várható, a számítógépen érkező sok ezer adatból és a műholdas felvételekből számítjuk ki. — Mit ígérnek: az idén lesz még igazi hideg? — A népi mondásnak valószínűleg igaza lesz: nem ette meg a kutya a telet. Szabó Margit « i
