Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

1994. január 19., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Mellékutakra pályázik Kercseliget A kercseligeti önkormány­zat a közeljövőben készítteti el és adja be az illetékes szaktárcához azt a céltámo­gatási pályázatot, amelynek eredményes megítéltetése esetén két mellékutca szilárd burkolattal való ellátását is si­kerülne megvalósítani. Ez a település idei fejlesztési tervei közül a legjelentősebb, mivel egy másik, a községet Jágó- nakkal összekötő út tervéről — az utóbbi önkormányzat anyagi forrásainak híján — a kercseligeti képviselő-testület kénytelen volt letenni. Közel 150 család egészséges vize Ez évben is folytatódik Po- lányban a vezetékes víz be­ruházási program; ezidáig, a fejlesztés első lépcsőjében elkészült a kút és a víztározó. A település egy részén már lefektették a csöveket is, mintegy 35 házat rákötötték a rendszerre, és ezeken a he­lyeken már folyamatos az egészséges ivóvízszolgálta­tás. Az összességében közel 13 millió forintra rúgó, ez évre áthúzódó nagyberuházás so­rán idén megépítik a nyomás­fokozót a tározóhoz, és foly­tatják a házak vezetékre kö­tését is. Az ötven százalékos céltámogatást élvező fejlesz­téssel a kivitelezők várhatóan októberre végeznek, ekkorra közel százötven család víz­szolgáltatása lesz biztosított. Kisgyalánban sem a kései szedés okozott veszteséget A környék sportkörei rendszeres látogatók Elcsendesedett tengeri­betakarítási hullám A csövek nem törtek le, az elnök sem — Nemcsak vadkár Ovisok is „mozgolódnak” a hetesi csarnokban Csaknem 25 milliós beru­házással épült és a tanév vé­gén immár a második éve áll Hetes tornacsarnoka. Akkori­ban arról adtunk hírt, igyekez­nek mind jobban közelíteni az önkormányzat hathatós támo­gatásával megépített terem kellő kihasználtságához. Most elmondható, ezt sikerült el­érni: szinte csak hétvégén tá­tong üresen a hatalmas csar­nok. Ha számokba kívánnánk fogalmazni, mekkora kihasz­náltsággal működik a létesít­mény, akkor 60-70 százalék­ban határozhatnánk meg azt. Mindezt Horváth Vera, az is­kola pénzügyi előadójától tud­tuk meg, aki a részletekről is szólt. Rendszeres vendégei a csarnoknak a hetesi, illetőleg Egy ritka — csendes — pil­lanat a csarnokban a környékbéli ovisok, akiknek ily módon az óvodai foglalko­zástatásuk egészül ki egy szí­nesebb és változatosabb programmal. A kicsik szinte elvesznek a csarnokban, ami jellemzi annak 40x18-as alap­területét és 10 méteres bel­magasságát. Szintúgy rendszerességgel jelennek meg testmozgás iránti vággyal Hetes, Oszto- pán és Somogyaszaló sport­köreinek tagjai, és a honvéd­ség jutai alakulatának katonái. De természetesen nem tét­lenkednek, viszont foglalko­zásokat tartanak az iskola di­áksportkörének nebulói is. A tornacsarnok időnként sportrendezvényeknek is ott­hona, legközelebb a taszári, nagyberki és kadarkúti leány általános iskolás röplabdások mérik össze csapatjaik erejét, szombaton. B. T. Két hét kellett a 250 hektárnyi kukorica betakarításához Fotó: Kovács Tibor Nem annyira a mogorva ter­mészet, és mégcsak nem is az idő télies járása okozott némi veszteséget a termelő- és szol­gálató szövetkezetek a közel­múltig betakarítatlan kukoricá­saiban, hanem a vadak, meg olykor az emberek. Hogy a va­dak rájártak a sokhektáros ete­tőkre, a bőség hatalmas kosara­ira, az valamelyest érthető, el­végre éheztek. És amúgy sem tudták, nem szabad. Az ember viszont legalábbis sejthette ezt, ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, a termésre rájárt. Vala­hogy úgy, mint a szövetkeze­tekre — az utóbbi időben — a rúd. Azért veszve semmi nincs, vagy inkább csak kevés van. A kisgyaláni Petőfi Szolgáltató Szövetkezet esetében például tíz százalék alatt marad a kár mértéke, és nagyobb részt az sem a kései kombájnozás, mint inkább az elmúlt év nyarán hul­lott csekély csapadéknak tud­ható be. Kovács Gyula elnök tegnap erről számolhatott be, és azt is elmondta: a vasár­napra befejezett betakarításig három gépük több mint két hé­tig dolgozott a szövetkezet föl­djein. Csaknem 250 hektáron kellett mihamarabb élniük a megkésett betakarítási lehető­séggel. Az elnöktől megtudtuk, hogy a termés egésze a szárítóban van, amelyet most egy ideig éj­jel-nappal üzemeltetnek. Az el­következő napokban kapnak pontos képet a végleges ter­méseredményről. Ez, mint emlí­tettük, nem marad el számotte­vően attól a feltételezett ered­ménytől, amit az októberi-no­vemberi munkákkal elérhettek volna. A csövek nem törtek le, mondta megnyugvással Kovács Gyula, épen és egészségesen várták a megváltó kombájnokat. Eleddig ugyanis a „spontán betakarodás” elvén működött a termés fogyása, köszönhetően a vadaknak és a környékbéli önkénteseknek. Akik a termést, persze, nem a szövetkezet háza-táján borították le: saját háztájijuk gazdagodott vele. Lehet, hogy ez is egyfajta szo­ciális háló, amelybe az említet­tek, csak úgy, véletlenül bele­gabalyodtak? (balassa) A fejlesztési lehetőségek Ladon is korlátozottak Lakásátalakítással a pedagógus lakhatásáért T elefonközpont Somogyjádon Egészségházra is költenének Hetes önkormányzatának ez évi tervei között szerepel az orvosi rendelő és az orvos­lakás fölújítása. Az helyi köz- egészségügy helyzetén lé­nyegesen javítana azonban annak az igénynek a megva­lósítása, miszerint gyógyszer- tárat, és esetleg egészség­házat is kialakítanának a te­lepülésen. Az előzetesen kö­rülbelül tizenötmillió forintos nagyságrendű beruházás le­hetséges anyagi forrásait ke­resi az önkormányzat: az el­képzelések szerint a mostani orvosi rendelő esetleges ér­tékesítéséből származó ösz- szeg már alapot adhatna egy beruházáshoz. Kaposúj lakon a gázprogram A szervezését már a tavalyi évben elkezdték, a munkála­tait pedig előreláthatóan már­ciusban kezdik meg Kaposúj- lakon annak a gázprogram­nak, amely során csaknem száznyolcvan család és több közintézmény vezetékes gázszolgáltatása oldódik meg. Az önkormányzat által támogatott beruházás csalá­donkénti közműhozzájáru­lása nem haladja meg a har­mincezer forintot. A tavalyi évben a ladi ön- kormányzat 34 millióból gaz­dálkodhatott: ez az intézmé­nyek szintentartására és né­hány fejlesztésre volt csak elegendő. Ebből az összegből futotta az új orvosi műszerek vásárlására, az óvoda külső felújítására, az orvoslakás te­tejének korszerűsítésére és egy családi ház megvételére. — A tavaly megvásárolt családi házat felújítjuk, és egy pedagógus szolgálati lakást alakítunk ki belőle — mondta Pusztuló kert végében apró ház. Mintha törpék lakhelye lenne. Kihaltnak tűnik minden, macska sem nyávog az arra- tévedő idegenre. A vasrácsos, Gombos László, a közel nyolcszáz lelket számláló Lad körjegyzője. — A munkálatok összköltsége várhatóan mint­egy hatszázezer forint lesz. A település lehetőségei az elmúlt esztendőhöz képest nem változtak: ez évben is 34 millió forint körüli költségve­tésből gazdálkodhatnak majd. S hogy mire lesz elég ez a pénz? — Új és jelentős beruházá­sokba előreláthatóan idén sem foghatunk. A 116 főt be­fogadó helyi általános iskola rozoga kaput rozsdás lakat zárja. Kandi tekintet pász­tázza az ácsingózó száraz kó­rokat. Életnek nyoma sincs. A tolakodó szél azonban moz­húsz milliós, mícfa negyven­két kisgyermeket ellátó óvoda is jelentős tételt jelent a kia­dási oldalon. Nem kevésbé a munkanélkülieknek nyújtott támogatás és egyéb jogcímen kifizetett segélyek összege, hiszen ez is több milliót von el. A szerényebb lehetőségek ellenére a helyi fiatalok az idén is ugyanúgy használhat­ják a sportpályát. Az ifjúsági klub továbbra is várja a műve­lődésre vágyó tagjait, köztük a többszörös aranykoszorús Ti­nódi énekkórust. H. M. gásba hozza a fantáziát. Fura figura himbálódzik a hin­taként kifeszített dróton. Bu­kósisakjára, gázálarcára, idő­szaggatta ruhájára tekintve valami madártestű hadirok­kantnak nézné az ember. Aránytalanul hosszú, haris­nyába bújtatott lába azonban a nőt idézi. A ház oldalának támasz­kodva fura „családra” esik a tekintet. Miniszoknyás, fehér népviseletes blúzba bújtatott asszonyság, nyakában kalá­rissal, karbatett kézzel „szem­léli” a vidéket. Mellette élete párja foglal helyet, kalapban, szájában cumival. Gyöngéden átöleli asszonyát. Majd a gyermek, pipát pöfékelve. Ő ugyanis már nagyfiú. És egy nyakigláb nem tudni micsoda, Telefonközpontot építenek Somogyjádon. Mint Lőrinczné Kiss Ilona polgármesterasz- szony elmondta, az önkor­mányzat előzetes felmérései alapján a községben minden harmadik család vállalja a hatvanezer forintos költsé­-kicsoda, szexis bikinibugyi­ban zárja a sort. A soha nem látott és nem volt, de örökre élővé meredő figurák mellett ajtó csikordul. Megrezzenünk. Hófehér arccal, tág szemgö­dörrel, fogatlanul és véznán a ház lakója bújik elő „odújából”. Valaha virágzó kert vette kö­rül, német vendégek ricsaja, szalonnasütés, énekszó vidí­totta. S készültek a fotók. A „családról”, a kertről, az em­berről, aki immár évek óta csak lopva tekint ki maga ala­kította bunkeréből. Fél. Min­dentől és mindenkitől. Szobá­jában rozzant tévék garmada, kihűlő tűzhely. Az asztal fölött lírai arcú, szép fiatal nő port­réja. Újságkivágás. Mellette egy másik, hátulról, a női gömbölyded vonalak megtes­get, s a konténeres telefon- központ a Matáv ígéretei sze­rint még ezbben az évben el­készül. A gáz bevezetése után te­hát már a távbeszélés sem jelent rövidesen gondot a Kaposvár közeli községben. tesítőjeként. — A romantika és a fantázia. Az hiányzik az emberekből, meg a humor. Hát itt most van romantika, csak nézzék! — mutat körbe maga teremtett családján, mert neki, igazi sosem volt. Az emlékeiből él. A virágzó, gyü­mölcstől roskadozó kert, a hancúrozó, jókedvű idegenek emléke köti a világhoz. Társai a „tiszta szoba” porral lepett duplaágyára olykor leeresz­kedő patkányok. Tőlük nem fél. Csak az emberektől. Sötét zugban recsegteti ócska, gu­mival összefogott rádióját. Naplót ír. Kinek? Nem tudni. Hátha mégis egyszer valaki megkérdezi ki volt ez az em­ber? Az úfókkal társalkodó kazsoki E.T. Várnai Ágnes A kazsoki E. T. Egy „sosemvolt” családot teremtett meg... Fotó: Török Anett

Next

/
Oldalképek
Tartalom