Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-18 / 14. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. január 18., kedd Elhunyt Róna Viktor Zene, tánc és vérbő móka A Kis-Balaton Táncegyüttes évzáró klubestje A Magyar Állami Operaház magántáncosa, az Oslói Opera balettmestere és koreográfusa, a Párizsi Nagyopera balettigazgatója elhunyt. Kiemelkedő alakításai között tartják számon a balettkedvelők a Hattyúk tava főszerepét. Nemzetközi tekintélyét nemcsak rendkívüli tánctudásának köszönhette, hanem kiváló táncpedagógus is volt. Egyházzenei tábor Egyházzenei tábort szervez a Balatontól néhány kilométerre lévő Sármelléken a kaposvári Szent Margit és Szent József Plébánia Hivatal. A táborba 14-20 éves — vallásukat gyakorló római katolikus — jó hangú fiatalok jelentkezését várják. A július végén, augusztus elején megrendez- denő táborozás díja várhatóan 2.200 forint lesz. Jelentkezni lehet Szili Zoltánnál, Kaposvár, Buzsáki utca 6/b. A jelentkezési határidő: 1994. január 30. Fotóalbum Szent Flóriánról Szent Flórián emlékhelyekről jelentetett meg fotóalbumot a Győr-Moson-Sopron megyei tűzoltóparancsnokság. A könyv áttekintést ad a tűzoltók védőszentjének legendájáról és a Flórián kultuszról. A Győr megyében ma is látható emlékhelyeket a nyári vándortáborok diáktúzoltói kutatták föl. A fotók megörökítik az alkotásokat, s egyben felhívják a figyelmet arra, hogy egyik-másik szobor restaurálása nem tűr halasztást. Magyar Zenei Tanács A Magyar Zenei Tanács hétvégi közgyűlésén három évre Victor Mátét elnökké, Gyimesi Lászlót alelnökké választotta. A három éve alakult Magyar Zenei Tansács szakmai véleményekkel segíti a szaktárcát törvények, rendeletek előkészítésénél. A tanács nemzetközi hírű információs központtal is rendelkezik. Létrehozták a Zeneszerzők Egyesületével és a Kórusok Országos Tanácsával közösen a kórus-kottabankot. Rácsok nélkül Rácsok nélkül címmel kiállítás nyílt Szolnokon a Városi Művelődési Központban. A büntetésvégrehajtási intézetekben készült képzőművészeti alkotásokat, festményeket, kézimunkákat, fafaragásokat és szobrokat első ízben láthatja a civil közönség. A 15 büntetésvégrehajtási intézetből érkezett művek bemutatásának a célja, hogy ily módon is bepillantást nyerhessenek az érdeklődők a börtönélet hétköznapjaiba. A tárlat január 29-ig tart nyitva. A lengyel történelemről Elkészítette 1994. évi po- rogramját a Kaposvári Magyar-Lengyel Társaság. A tervek megvalósítását támogatja a Balaton Füszért Rt. A cég támogatásával kirándulást is szerveznek Nagykanizsára és környékére, ekkor emlékeznek meg a Kosciosko-felkelés 200. évfordulójáról. Lagzi István előadásában újabb adatokat ismerhetünk meg a lengyelek meneküléséről. Cséby Géza a lengyel menekültek várvölgyi hónapjait idézi föl. Kellemes hétvégi programra invitálta a helybelieket szombaton a balatonszentgyörgyi Kis-Balaton Tánc- együttes: hangulatos évzáró klubestre, amelyet a helyi művelődési házban rendeztek. Sok rábeszélésre nem volt szükség, hiszen a helybéliek jól ismerik az immár több mint tíz éve „jegyzett”, az Arany II. fokozatot kétszer is kiérdemelt együttest. Nagyon jól tudják, mire képesek ezek a táncoslábú fiúk és lányok, annál inkább, mivel alig akad olyan család az 1700 lakosú községben, mely ne lenne családi kapcsolatban ezekkel a tehetséges fiatalokkal. Rövid tájékoztatójában Nagy Lajos, a művelődési ház igazgatója, a táncegyüttes vezetője erre is utalva számolt be az elmúlt év munkájáról. Ez látványos sikereket most nem hozott, nem jelezték útjukat nagy fesztiválok, nem kellett új minősítésért porondra lépniük. Összesen 18 fellépésükkel viszont szép sikereket arattak itthon, mindenekelőtt rendszeres műsoraikkal a Gulya csárdában, de balatonfenyvesi és fonyódi fellépésekkel úgyszintén. Mindezek a tapsviharok mellett némi pénzt is hoztak a konyhára. Ez annál inkább értékelhető, mivel két fő szponzoruk, a helyi önkormányzat és a balatonmáriai Aranyhíd áfész — „önhibájukon kívül” — sajnos, kevesebbet tudnak adni, mint amennyire szükség lenne. Be mégsem zárkóztak a Kis- Balaton táncosai, jelzik ezt elsősorban az erdélyi utak, ahova nemcsak táncot tanulni és tanítani járnak, de emberséget és magyarságot is. Nem utolsó a sorban, hogy a 93-as év azért egy nagyobb külföldi utat is hozott: jó kapcsolatot sikerült kialakítani egy Pettina nevű dél-olasz falucska táncosaival, akiknél egy hétig vendégeskedtek, összesen nyolc, igen szép sikereket hozó fellépéssel. Summa-sum- marum: nem lenne rossz, ha évek óta hűséges és kiváló zenekarukkal, a keszthelyi Tátorján együttessel és új, de táncosként veterán művészeti vezetőjükkel, Országh Bélával a nehezebb körülmények között is tartani tudná a szintet a jelenleg tizenkét fiú és tizenöt leány táncost „foglalkoztató”, folyamatosan nagyszerű utánpótlást nevelő együttes. A fennmaradásra, az eddigiekhez méltó folytatásra az anyagi gondok ellenére reményt ad a Kis-Balaton tánctudása, szeretete, és töretlen, mondhatni vérbő jókedve, ami produkcióikat jellemzi, és amelyet most végig élvezhetett a táncegyüttes évzáró klubestjére érkezett szép számú balatonszentgyörgyi közönség. Kun G. Tibor Koncert a gyűlölet ellen Nagysikerű koncertet rendeztek a Tégy a gyűlölet ellen! felhívás kezdeményezői a hét végén a budapesti József Attila Színházban. Votisky Péter, a Madarász utcai gyermekkórház főorvosa, a kezdeményezés egyik szervezője a koncert szünetében céljaikról szólva elmondta: tizenöt hónappal ezelőtt kibocsátott felhívásukkal arra kértek fel mindenkit, hogy ki ki a saját módján lépjen fel az erősödő gyűlöletkeltés ellen. Angoltanárok regionális oktatási és információs központja kezdi meg rövidesen tevékenységét Szombathelyen. A központ hármas vállalkozásként: a British Council, a Vas Megyei Önkormányzat és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola sikeres együttműködésével jöhet létre. A szakmai hátteret adó British Council egyfajta kulturális missziót folytató intézmény, mely szerte a világon a brit kultúra terjesztéséért, az angol nyelvtanítás hatékonyabbá tételéért dolgozik. Kurzusokat szervez Angliában, a világ különböző országaiban pedig oktatási központokat, tanácsadó irodákat, könyvtárakat tart fenn. Magyarországon eddig csak a fővárosban volt kirendeltségük. Az elmúlt évtől kezdve azonban folyamatosan hat vidéki városba is telepítenek információs központot vagy ahogy ők nevezik, Resource Centre-t. Az elsőt szeptemberben nyitották meg a miskolci egyetemen, a második létesítéséről karácsony előtt néhány nappal Szombathelyre írtak alá szerződést. A British Council választása minden bizonnyal a szombathelyiek elismerése, hiszen mintegy ötszáz hallgatóval itt működik ma a legnagyobb hazai angol tanszék. A számítógépes angoltanítás gyakorlatával, illetve a hároméves, egyszakos angoltanárképzés elsőkénti beindításával már korábban is felhívták magukra a figyelmet, nem is beszélve a modul rendszerről, melynek keretében tolmács-fordító, szociológus vagy üzleti levelező másod- diplomát szerezhetnek a hallgatók. A Resource Centre létesítése persze nem egyoldalú ajándék, szükség van hozzá a helyi önkormányzat kooperációjára is. A médiatár elhelyezéséhez ők adták a szükséges helyiségeket, a működtetés költségeit pedig a Vas Megyei Pedagógiai Intézet és a főiskola vállalja magára. A központ előreláthatólag február első napjaiban nyitja meg kapuit a főiskola Berzsenyi téri, D épületében, az angol tanszék tőszomszédságában. S mivel a régióban egyelőre ez az egyetlen ilyen intézmény, ide várják a nyugat-dunántúli megyék már tanító, illetve leendő angoltanárait. A szerződés értelmében, illetve az igazgató, Szűcsné Gömöri Mária tervei szerint a központ jóval többet nyújt majd egy hagyományos könyvtárnál. A törzsállományban természetesen meglesznek majd az alapvető tankönyvek, kézikönyvek, szótárak, hanganyagok, videofilmek. Ezen felül azonban különös hangsúlyt kapnak a mindennapi élet valóságát tükröző segédanyagok. „Igazi brit miliőt szeretnék teremteni” — mondja az intézményvezető, s ennek megfelelően megrendelt pletykalapot és popmagazint, szakácskönyvet és divatlapot egyaránt. De lesznek itt banki űrlapok, brosúrák, árjegyzékek és éttermi menük is — csupa olyan holmi, ami az eredeti brit hétköznapokat és az angol nyelvet közelebb hozhatja a tanulókhoz. Az információs központ tantervi tanácsadást is kínál az ide fordulóknak. A tapasztalatok szerint az utóbbi években sok angoltanár dolgozik elszigetelten, sok helyen megszűnt a megyei szaktanácsadói rendszer. Az egyes tanárok a hozzáférhető tankönyveket rendszertelenül, ötletszerűen használják, ezek anyaga sem épül egymásra. Az intézmény dolgozói nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy olyan tananyagot dolgoznak ki, olyan segédanyag-állományt állítanak össze a segítségre szoruló kollegáknak, amely figyelembe veszi az adott oktatási szituációban valamennyi szociális tényezőt. Tehát például azt, hogy hány évesek a tanulók, milyen környezetben élnek, tanultak-e már más idegen nyelvet és így tovább. Tehát az egyéni igényekre szabott szükségletek kielégítése a céljuk, más szóval: a személyre szabott angoltanítást tűzik ki maguk elé. Továbbképzéseiket nem fejtágítónak, inkább konzultációnak és a tanárok közti ötletbörzének szánják majd, ahol mindenki tanulhat a másik tapasztalataiból. Ezzel az odafigyelő, segítő légkörrel azt is szeretnék elérni, hogy a tanárok közérzete jobb legyen. Mert ha az ő közérzetük jobb lesz, akkor javulhat a diákokhoz fűződő viszonyuk is, mely inkább lesz támogató és segítő, mintsem ellenőrző, számon- kérő. Az előkészületi munkák lázában élő stáb első feladata az igények felmérése, a szükségletek feltérképzése lesz. Bíznak benne, hogy a tanszéken tanuló, itt megforduló vagy ahhoz bármilyen módon kötődő hallgatók és kollegák több megyébe is elviszik majd a központ hírét. Szívesen vesznek minden megkeresést, jelentkezést, javaslatot. A már dolgozó és leendő angoltanárok mellett számítanak azokra az iskoláknak az érdeklődésére is, melyek még csak fontolgatják vagy tervbe vették az angol nyelv tanításának bevezetését. V. T. K. A hegedűs a háztetőről Bessenyei Ferenc hetvenöt évéről, a zene és a nők szeretetéről, a hűségről, Othello és a vállalkozó példájáról — Egy könyvtárnyi szerepet, költeményt tudok még ma is fejből. Istenem, azért, amennyit én tanultam, már több doktori diplomát is kaphattam volna, pedig még főiskolára sem jártam... így kezdi a beszélgetést az ország egyik legnépszerűbb művésze, aki néhány hét múlva, február 10-én tölti be 75. életévét. A torta, az ünneplés még távoli, most az élet hétköznapi dolgai kerülnek szóba: az, hogy eredetileg hegedülni tanult, s ha annak idején Fricsay Ferenc karmester nem távozik külföldre, Bessenyei talán nem is színészi, hanem zenei pályát választ. — Nem lettem hűtlen a zenéhez, nevezetesen a hegedűhöz sem. Több százszor hegedülgettem a háztetőn. És még hányszor lehettem volna tejesember, ha — máig sem tudom miért — évekig nem parancsolják le a színpadról a darabot. Imádtam Kodály Háryját is, szerettem Higgins tanár urat és a szépséges My fair Ladyket... — Nem titok, hogy nagy tisztelője a gyengébb nemnek... — És ez miért baj!? Az emberi életben nincs fontosabb, mint a szerelem. A szerelem maga az élet. Van annál szebb, mint amikor egy lány és egy fiú megfogja egymás kezét, és várat épít a halál ellen azzal, hogy házasságot köt, gyerekeket vállal? — A hűség — állítólag — nem a legjellemzőbb erénye. — Na, hogy hűséges lennék, azt még az ellenségeim sem állíthatják rólam! Sokat gondolkodtam rajta, miért nem tudtam kézen fogva, anda- logva sétálni. Mindig otthagytam a páromat, ha megérdemelte, ha nem. Miért? Eleinte talán bizonyítani akartam magamnak: bár nem jártam főiskolára, mégis színész vagyok, aztán jöttek az újabb es mind nehezebb kihívások. Én ötven esztendeje egyfolytában bizonyítok, és csak a saját sorsom érdekel. Nincs az a szent asz- szony — talán szépemlékű Egy jellegzetes Bessenyei- mozdulat édesanyám kivételével —, aki ezt tartósan kibírta volna. És nekem elég volt annyi, hogy a feleség kérdezett: Mikor jössz haza? Bessenyeitől ezt még egy szerető sem kérdezhette meg... — Pályájával elégedett lehet: mindent eljátszott, amit csak lehetett. — Hogyan lennék elégedett? Bánk bánt kellett játszanom — egyébként nagyon szerettem —, bár Katona drámájában az igazi jó szerep Ti- borcé. Sohasem játszhattam el. Kétszer voltam Othello, előbb a Nemzetiben, majd a Madáchban. De micsoda különbség volt a két előadás között! Nemcsak az évek múlása miatt, hanem azért is, mert közben mi, nézők és színészek is változtunk. Nem éppen a javunkra. Az ötvenes évek elején a régi Nemzetiben, ott, ahol a 6-os megállt, Major Tamás Jágója mellett játszottam a féltékeny mórt. A közönség egyértelműen a tisztaság, az ártatlanság pártján állt, Desdemonáért izgult. Később a Madáchban, Huszti Péter egyébként remek Jágója, már megváltoztatta ezt a rokon- szenvet. Ha nem is értettek egyet a cselszövésekkel, ármánykodásokkal, de díjazták, értékelték az akarást, a kitartást. Desdemona és Othello további sorsa kevésbé volt érdekes. De szép ajándéka lett volna a sorsnak, ha eljátszhattam volna még egyszer Othel- lot! Vajon mi érintené meg a mai embert Shakespeare fél- tékenységi drámájából? Elkeserítenek sejtem a választ: semmi. Ma nem Othello a példa, hanem a sikeres vállalkozó! Talán ő a mai kor Jágója. Nos, azért játszanám el szívesen ezt a velejéig romlott figurát, hogy megmutassam: emberek, ezt nem szabad! Szabó Margit i > A Dunántúl tanárait segíti majd Angoltanítási regionális központ létesül Szombathelyen
