Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-01 / 280. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — A HIT VILÁGA 1993. december 1., szerda Küldetés a szeretetre, s remény aggódással terhelt napokon A Vatikáni Rádió interjúja a nagybecskereki római katolikus püspökkel Huzsvár László: — Isten előtt nem létezik többségi vagy kisebbségi, hanem csakis a Jézus Krisztus vére árán megváltottak közössége A Vatikáni Rádió jelentése szerint jugoszláviai püspö­kök tartózkodnak látogatá­son Rómában. Huzsvár László nagybecskereki (zrenjanini) püspök ebből az alkalomból nyilatkozatot adott a rádiónak, A katolikus egyház helyze­téről szólva elmondta: miután az ország felbomlása végbe­ment, hamarosan arra töre­kedtünk, hogy új konferenciát alakítsunk. Hét püspökség ezt a konferenciát meg is alakí­totta. 30 ezer menekült Az alapszabályokról szóló összeállítási tervet felküldtük az illetékes egyházi hatósá­goknak, és remény van rá, hogy Belgrád, Szabadka, Nagybecskerek, Kotor, Uro- sevac, Koszovó vidéke és Szkopje, vagyis Szerbia, Mon­tenegró és Macedonia püs­pökkari értekezlete a legköze­lebbi hetekben megkapja a statútumot a Szentszéktől. — A nagybecskereki egy­házmegye a mostani nehéz utolsó két évben sok hívét el­veszítette. Úgy tudjuk, hogy mintegy harmincezer magya­rajkú katolikus és kisebb rész­ben református hívő távozott. — A becskereki egyházme­gyének mintegy nyolcvanezer híve lehet. A hívek lelki élete a mostani helyzethez hasonul, tehát nagyon sok benne a re­mény vesztettség, a lehangolt- ság. A reménysugár hiányzik a jövőt illetően. Mégis vannak örömök is olyan értelemben, hogy a hívek a változások kö­vetkeztében valamiképpen sokkal szabadabban élhetik meg vallásosságukat. Híve­inknek kilencvenöt százaléka magyar; ám nem szabad elfe­ledni, hogy az egész egyház­megye messzemenően szór- ványjellegű, és mindössze harminc papunk van, s a har­mincból csak huszonnégy munkaképes. A püspök közlése szerint szeminaristák szép számban jelentkeztek az utolsó évek­ben, s most Szabadkán tanul­nak a Paulinusban. A nagy szemináriumban ellenben je­lenleg csak egyetlen teo­lógusuk van, aki már diakó­nus. A vallásgyakorlás lehe­tőségeiről szólva elmondta, hogy valamilyen vallási élet természetesen van. A gazda­sági zárlat azonban mindent megbénított, s ennek vissza­hatása érződik például a za­rándokhelyek látogatásán is. Anyagi gondok — Egyszerűen nincsenek járművek, nincsenek össze­köttetések — akár vasúti, akár más egyéb —, amelyek segítségével a hívek odaér­kezhetnének a zarándokhe­lyekre. A hívek anyagi lehe­tősége messzemenően kicsi, mivel a nyugdíjasok havi há­rom-négy márkának megfe­lelő összeget kapnak. Egy orvosi fizetés is csak ti­zenöt-húsz, esetleg harminc márkának megfelelő összeg. Ez inflációs dinárban sok­milliós összeg,_ s a vallási életre is kihat. Éppen ezért a közelmúltban a Bácska és a bánsági részek főpásztorai­ként a szabadkai püspökkel együtt közös pásztorlevelet intéztek a hívekhez. — A pásztorlevél lényege a vigasztalás. Hogy a megany­nyi szomorúsággal és aggó­dással terhelt napok ellenére, amikor bizonytalanság és el­szegényedés szakadt híve­inkre, mégis várjunk a szebb holnapra — mondta a püs­pök. — Ahogyan századok hosszú során át tette egyhá­zunk, most is egységben, II. János Pál pápával és a világ­egyház püspökeivel imátokat és áldozatkész békét építő munkálkodástokat kérjük, hogy minden nép egymásra találjon, de különösképpen készek legyenek egymás új­bóli elfogadására, a nemrég még egybetartozó régióink népei, igazságosságra ala­pozott megbocsátó szeretet- ben. A mi főpásztori szavunkat, sem a ti hívői vélekedésteket nem engedhetjük megvásá­rolni napjaink politikájától, nagyon is ingatag és sokban szűk látókörű beállítottságá­tól. Nekünk igazságban kell élnünk és szeretetlen telje­sen egybenőni a fővel, Krisz­tussal. A pásztorlevél a leg­határozottabban elítél minden erőszakot: — A szent evangélium a szeretet civilizációjára jelöli küldetésünket, ami kizárja az emberi méltóság megcsúfo­lását, az embertestvér iránti türelmetlenséget, a hatalom­mal rendelkezők önkényét a kiszolgáltatottakkal szemben. A politikai versengésben má­sok sértegetését, rágalmazá­sát, megszégyenítését, meg­alázását és fondorlatos ha­zugságaik gátlástalan terjesz­tését. Testvériség — Isten igéjének a fényé­ben a leghatározottabban vall­juk, hogy minden ember test­vérünk, és hogy valameny- nyien őrzői vagyunk a másik­nak. Ez egy és ugyanaz a kö­telessége és joga, méltósága és tisztessége magyarnak, szerbnek, horvátnak, szlo­váknak, románnak, ruszinnak. Másszóval minden embernek, tartozzék bármely nemzethez szűkebb régiónk körén belül, a Vajdaságban. Isten előtt nem létezik többségi vagy ki­sebbségi, felsőbbrendű vagy alsóbbrendű, hanem csakis a Jézus Krisztus vére árán megváltottak közössége — idézte a püspök a Vatikáni Rádióban a pásztorlevelet. Vallásoktatás a hadseregben Király Béla: Senkire se szabad rákényszeríteni, hogy imádkozzék! A Magyar Honvédségnél kötelező vallásismereti ok­tatást vezettek be, amely a hivatásos katonák kiképzé­sében a volt marxista ideo­lógiai képzés helyére került — olvashattuk a minap a Magyar Hírlapban. A honvédség tisztjei attól tartanak, hogy a papok infor­mális vezetőkké akarnak válni a hadseregben. Jánosi György, az MSZP alelnöke a honvédségi vallásoktatást az állam és az egyház alkotmá­nyellenes összfonódása újabb lépcsőjének tekinti, s ezzel — mint állítja — a hadseregben a hivatásos tisztek ideológiai át- nevelése kezdődött meg. La- borczy Gáza, az SZDSZ par­lamenti képviselője szerint a kötelező vallásoktatás beve­zetése — a táborilelkészség megszervezéséhez hason­lóan — nem nyílt egyeztetés, hanem csendes konspiráció formájában történt. ...A mi­nisztérium (mármint a honvé­delmi) az ideológiai átnevelést cáfolja, mondván, csak isme­retterjesztésről van szó. Eddig a lap értesülése. Még a szóban forgó írás megjelenése előtt — egy Ka­posvárott tartott nemzetközi erkölcsfilozófiái konferencia kapcsán — kértük rövid be­szélgetésre Király Béla nyu­galmazott vezérezredest, aki annak idején kiváltképpen ne­hezményezte, hogy a magyar honvédségnél igen sok az olyan tiszt, aki csak a marxiz- mus-leninizmusból szerzett felkészültséget, s csupán en­nek oktatásával foglalatosko­dott. — Mi történt ezekkel a tisztekkel? — kérdeztük Ki­rály Bélát. — Én remélem, hogy a ma­gyar honvédségnél racionális káderpolitika folyik, így azokat a hivatásos katonákat, akik­nek a marxizmus-leninizmu- son kívül katonai szakképzett­ségük is van, nem küldték el a hadseregből. A marxizmus egyébként olyan árucikk, amely iránt ma a honvédség­nél nincs kereslet. — Egyes politikusok sze­rint hazánkban a táborilel- készi szolgálat bevezetése csendes konspiráció formá­jában, társadalmi ellenőrzés nélkül történt meg. — Nagy hiányérzetem van e tekintetben, mert a lelkészi szolgálatot nem így kellett volna bevezetni. Az ország- gyűlésnek még kezében sincs az alapvető okmány, de már arról hallani, hogy tábori püs­pök, tábori lelkészek meg mi­egyebek vannak a hadsereg­ben. — Miként történt ez az Egyesült Államokban? — Amerikában egy ünnepé­lyes törvény vezette be a tábo- rilelkészi szolgálatot. Ezzel a lelkészi szolgálatnak is meg­adták a neki járó tiszteletet, és a civil társadalom is fölmér­hette ennek a jelentőségét. A lelkészi szolgálat igen nagy fontosságú kérdés, azt pusz­tán adminisztratív úton nem lehet elintézni. — Van-e helye a vallásos ideológiának a hadsereg­ben? Egyáltalán mi történ­het a vallásos nevelés te­kintetében a laktanyán be­lül? — Ez egy nemzetpolitikai kérdés, és ezért kellene, hogy ebben az országgyűlés mint a civil ellenőrzés legfőbb fó­ruma kapjon törvényességi szerepet. Parlamenti deklará­ciónak kell garantálnia, hogy senkire ne lehessen rákény­szeríteni a vallást vagy más ideológiát. Itt nagyon kell vi­gyázni. Meg kell engedni a vallás gyakorlását annak, aki azt kéri, akinek a számára ez igény, ám a korlátokat is fel kell állítani. Egy liberális, sza­bad, demokratikus társada­lomban a vallásos ember számára meg kell adni a jogot ahhoz, hogy imádkozzék, ám azt rákényszeríteni senkire sem szabad. Gulyás József Erős vár a Sió-parton Misszió gitárral a siófoki „finn ” templomban A víztorony mellett lassan Siófok szimbólumává válik az evangélikus templom is, amit a helybéliek finn, tervezője után többnyire csak Makovecz- templomként emlegetnek. A Magyarországon eddig már három templomot építő Józsa Márton lelkész a nyár végén átadta helyét egy fiatal lelkészházaspárnak, Bara­nya/ Csabának és Rohn Er­zsébetnek, aki jelenleg segéd­lelkészként végez önálló gyü­lekezeti munkát a Bala- ton-parti városban. — Jól érezzük magunkat Siófokon, mert senki nem akadályoz meg bennünket abban, hogy tegyük a dolgun­kat — kezdte a beszélgetést a fiatal lelkész. — Munkánk van épp elég, hiszen Kötésén, Ba­latonszárszón és még 8-10 apróbb gyülekezetben is vég­zünk szolgálatot. Aktív presbi­terek segítenek feladataink el­látásában. Siófokot alapve­tően missziói helynek tartom, mert fiatal a város, sokan köl­töznek ide. Ezeket az embe­reket szeretnénk elérni, gyü­lekezetbe hívni. — Hogyan vezetett útjuk Siófokra? — Idehelyeztek bennünket. A kiválasztásunknál döntő szerepet játszott, hogy a finn kapcsolatok miatt jó az, ha az itteni lelkész beszél finnül. Én a helsinki egyetem teológiai karán tanultam egy évig ösz­töndíjasként. — Miként választotta a lel­készi hivatást? — Ha azt mondom: nagy­apám, és a nagybátyám is lel­kész, s édesapám is teológiát végzett, az lehetne a felelet, hogy persze, így érthető. A do­log azonban nem ilyen egy­szerű; én a zene segítségével kapcsolódtam az egyházhoz. Budapesti gyerek lévén gim­nazistaként én is több amatőr együttesben gitároztam; sok helyen felléptünk. A döntő ha­tás egy nyári táborozás során ért a Csongrád megyei Márté- lyon, ahová nagybátyám hí­vott el gitározni. Élőször intel­lektuális úton próbáltam Is­tenhez közelíteni, de a renge­teg kérdés és a „miért?”-ek sora? után eljutottam oda, hogy őt ésszel felfogni nem lehet. A választ Jézusban ta­láljuk meg, csak rajta keresz­tül juthatunk el Istenhez. Erős vár Ő nekünk. Mivel szá­momra a zene nagyon sokat jelent, segítségével is próbá­lom az evangélium üzenetét eljuttatni a felnőtt korosztály­hoz. Templomunkban például nemrég mutattuk be a Jónás és Jézus című rockoratóriu­mot. Promise nevű együtte­sünkkel pedig a második ka­zettánk kiadására készülünk. — Az istentiszteleteken is rendszeresen hangoznak el if­júsági énekek? — Igen, a családi istentisz­teleteken, amelyeket minden hónap utolsó vasárnapján tar­tunk. Ezáltal, úgy érzem, gyü­lekezetünk minden csoportjá­hoz tudunk szólni. Tervezzük egy fiatal felnőttekből, 30-40 évesekből álló csoport kialakí­tását. Erre azért is nagy szük­ség van, mert ez az a korosz­tály, amely szinte semmilyen vallásos nevelést nem kapott, és olyan alapvető kérdései le­hetnek, amelyekre nem biz­tos, hogy az istentiszteleten választ kap. Összejövetelein­ken bátran lehet kérdezni, kö­tetlenül beszélgetni a belülről feszítő problémákról. — Milyen elképzeléseik vannak még? — Egy gyülekezeti újság megjelentetését tervezzük. Ennek első számát kará­csonyra szeretnénk elkészí­teni. Nagy szükségünk lenne egy orgonára is. De ez már a jövő zenéje... Z. T. /-------------------------------------------------------------------------------------\ Felvételre keresünk németül beszélő munkatársakat az alábbi munkakörökbe: — titkárnő — tolmács-fordító — könyvelő Jelentkezéseket írásban vagy telefonon kérjük. Címünk: NOVART RT. 7570 Barcs, Táncsics M. u. 18. Tel.: 82/462-819. NYÍLÁSZÁRÓK SZIGETELÉSE EREDETI NÉMET technológiával, a bejelentéstől számított 5 munkanapon belül! 5 év garancia NE AZ UTCÁT FŰTSE! SOMOGY MEGYEI KÉMÉNYSEPRŐ KFT., Kaposvár, Vár u. 6-8. Telefon: 310-144 (26335) k

Next

/
Oldalképek
Tartalom