Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-01 / 280. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. december 1., szerda Óvodás sarok Hóvarázslás A Mikulás levele Kedves Barátom! A régi-új kedvenc, Lassie Christopher Stone-t valóságos csapásként éri a váratlan hír: öccse, aki mindig galibát okoz, látogatóba jön Alaszkából. A gyerekek viszont nagyon örülnek Steve bácsinak, nem is sejtve, milyen sok kalandban lesz ismét részük. Folytatás szombaton 17.47 órakor a Tv2 adásában. Szóvirág lV/fd rl ^1 Kedvenc kis barátaink a madarak. Az itt telelők közül lVldtlcirc le lUIlcl ilyenkor, télidó'ben nagyon sokan rászorulnak az emberi gondoskodásra. Az óvodások nagy érdeklődéssel figyelik, hogyan is „működik” egy madáretető. Otthon bizonyára több gyerek csinálhat majd etetőt. Fotó: Király J. Béla Péterbe álma Péterke nem szerette a játékokat. Hiába kapott hintalovat, kardot, estére már a sarokban hevertek, gazdájuk feléjük sem nézett. Semmi mást nem szeretett, csak az édesapja íróasztalát. Az igen! Az csodálatos! Szép nagy könyvek, fehér papirok, tollak, ceruzák! És mennyi színben, milyen csodálatosakat lehet rajzolni velük! Ha édesapja nem volt otthon, Péterke rögtön az íróasztalnál termett, naphosszat raj- zolgatott, forgatta a könyveket. így történt ez azon az estén is, amikor szülei színházba mentek. Péterke raj- zolgatott, majd elaludt az íróasztalnál a zöld posztóra hajtva a fejét. Csodálatos dolgokat álmodott! A zöld posztó bársonyos gyeppé, hatalmas rétté változott. A gyufásskatulya fedele is lemászott az asztalra és hatalmas heggyé emelkedett, a skatulyából pedig előjöttek a piros fejű szálak, ők turistává alakultak, és szép sorban felmásztak a hegyre. Ők har- mincketten voltak, Péterke volt a harmincharmadik. Hű, de hosszú, fárasztó volt ez, hétszer is meg kellett pihenni. Pihenés közben újabb csodák történtek az asztalon. Megmozdultak a ceruzák, sorban odaálltak a hegy aljára és valamennyiből szebbnél szebb, dús lomobozatú fa lett, tele gyümölccsel. Az asztal szélén álló fából faragott madárnak is tollas szárnya nőtt. Felszállt a legmagasabb fa tetejére és olyan csodálatosan kezdett énekelni, amilyent Péterke még sohsem hallott. Talán a világ legszebb vidéke ez az elvarázsolt asztal — sóhajtott Péterke, csak az a kár, hogy nincs egy patakocska is a rét meg a hegy között. Alig kigondolta ezt, a tintásüveg felborult és patakká változott. Vajon halak is vannak-e benne? —kíváncsiskodót a patak fölé hajolva Péterke, és a kéklő vízben arany és ezüst halacskákat pillantott meg. Ha még a Nap is ragyogna, ez lenne a tündérország — sóhajtott boldogan. Ezekre a szavakra a villany fényes Nappá változott. Sugarai behintették a tájat. Ám lassan esteledni kezdett, egyre sötétebb lett és Péterke már alig látott valamit a csodálatos világból. Hazatérő édesapja érintette meg a vállát. Kinyitva szemét hitetlenkedve meredt az asztalra. Hát csak álom volt? — kérdezte csalódottan. Gyorsan ágyba bújt, és itt játszottak vele tovább az álom tündérei. Szarka Zoltán A szótagokat rakjátok helyes sorrendbe. Ha sikerül, egy közmondást kaptok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? „Állati elmék” Az okos oroszlánfóka Dr. Ronald Schusterman, az amerikai Santa Cruz-i egyetem professzora oroszlánfókákkal kislérletezik. Azt tartja, hogy ezek az állatok rendkívüli módon alkalamasak a tengeri emlősök intelligenciájának tanulmányozására. A kaliforniai tengeri laboratóriumában szép eredményeket ért el egy oroszlánfókával, melyet Riónak nevezett el. Rió most hét éves, és nemcsak felismeri a különböző rajzolt jeleket, hanem külömbséget is tud tenni köztük. Medencéjében van három ablak, minden ablakon egy megfelelő jel. Sípszó hallatára Riónak ki kell választania a megfelelő ablakot, s ha hibátlan a teljesítménye, jutalmúl kap egy heringet. A professzor azt tartja, hogy ez nem cirkuszi mutatvány. Rió megszokott, nyugalmas körülmények között képes arra, hogy 12 kísérletből 11-et hibátlanúl végrehajtson. A kutató megítélése szerint, az oroszlánfóka képes olyan feladatok elvégzésére is, melyet más állatok, példáúl csimpánzok, delfinek sem végeztek eddig. Meg van azonban győződve arról, hogy más állatoknak is van hasonló képessége, csupán nem vizsgálták őket megfelelően. (ABC Europress) Mikulás-várás Ötletes ajándék Napok óta óriási az izgalom az óvodában. Mikulás-verseket, szép kis énekeket tanulnak a gyerekek, tágranyílt szemmel hallgatják a meséket és utána maguk is újakat találnak ki. Az óvonéni ilyenkor köny- nyebben tud hatni az érzelmekre, megtanítani az ajándékozás, az „adni és kapni” örömét. Megértetni, hogy ajándékozásban nem az érték, hanem a szándék a döntő, és a saját kezűleg készített ajándéknak anya, apa, nagymama, testvér sokkal jobban tud örülni, mint a pénzért vásároltnak. Petit ilyen gondolatok vezették, amikor nekilátott, hogy kisöccsének puttonyos Mikulást barkácsoljon. Mikor készen lett, be is csomagolta, már éppen a szalagot kötötte rá, mikor egyik társa, Bandi, nagy mozdulatai berobbant a szobába, a csomagot lelökte, és rálépett a féltve őrzött munkára. Egy pillanat alatt történt az egész, a másik pillanatban már egymásnak estek. Mikor az óvonéni szétválasztotta őket, az egyik megkarmolva, a másik vérző orral vicsorgott a másikra. Ekkor odalépett hozzájuk Zsolti, a csoport mókamestere, felemelte ujját: — Jól van, csak verekedjetek! Majd nem a Mikulás, hanem a krampusz hoz nektek ajándékot! És olyan krampusz-táncba kezdett, hogy a gyerekek mindenről elfeledkeztek. Aztán tapsoltak és ők is táncoltak. A hangulatban mindent, mindent elfelejtettek. Lecsillapultak a kedélyek, és az óvonéni azt vette észre, a két kis verekedő az újabb ajándék készítésén közösen dolgozik. Báli Györgyné Készítsetek magatoknak, vagy kistestvéreteknek Mikulást. Kartonból vágjatok ki egy félkört, és kúpalakba kapcsoljátok össze. Ahogy a képen látható, arca és szakálla vékony fehér papírból készüljön, amelynek végét be kell vagdalni és szálanként egy ceruzára göndörre csavarni. A Mikulás csákója (a képen a Mikulás előtt látható) hasonló módon, piros kemény papírból készülhet. Ess hó, ess, sok gyerek örömére ess, Temessél be erdőt, mezőt, házat, Ess hó, ess, hóembert építenék, • nagy hóembert építenék. Ess hó, ess, karácsonyra nagy hó legyen, és a domb tele legyen gyerekekkel! Ess hó, ess, ajándéknak karácsonyra ess! Jordanics András a kaposvári gyakorlóiskola ötödik osztályos tanulója A minap — mielőtt bokros teendőimhez fogtam volna — felkelvén kényelmes karosszékemből, békésen dudorá- szó kandallóm mellől, ablakom elé álltam. Szobám melege átjárta egész lényemet, s cseppet sem fázósan gondoltam öreg barátomra, az esztendő legvénebb fiára, Decemberre, ki mesebeli varázspálcájával suhintott egyet, s keze nyo- .mán fehér gyöngyfüggöny omlott le a végtelen magasságból a Földre. S, hogy mily bölcs az én kedves cimborám? Ropogós havat készít néked jégcsuszkával, pillangóit számlálatlanul küldi sapkád bojtjára, búvóhelyet ajánl vadnak, s madárnak, lágy takarójával féltőn védi a földben a magot. No, meg nékem készít utat hozzád, hogy megfáradt, de még mindig fürge szarvasaimmal útra kelhessek. Úgy szeretnék már nálad lenni, meglátni, mennyit nőttél, okosodtál tavaly óta! Biztosan sokat változtál, formálódtál, gazdagodtál szeretetben, kedvességben. Mert tudd meg, kis Barátom, mindenben s mindenkiben — láthatod jó December komámban is — ott szunnyad a szeretet. Csak folyvást ébresztgetni kell! Nagyon boldog lennék, ha az idén is megajándékozhatnálak. Tisztítsd ki gyorsan a kiscsizmádat, tedd ki az ablakba, s várj türelmesen. Megtalállak! Mikulás bácsi i