Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-04 / 283. szám

1993. december 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Gáz Szántódon a Csemetekertben Szántódon befejeződött a Móricz Zsigmond utca és a Csemetekert közötti gázveze­ték építése. Ezekben a na­pokban helyezik nyomás alá a csővezetéket, és az ott lakók igénybe vehetik a tér­ség leg újabb szolgáltatását. 180 ezer forint karácsonyra A ságvári önkormányzat testületé úgy döntött, hogy a kisiskolások és óvodások e havi napközi térítési díját ma­gára vállalja. Ez az összeg gyermekenként 1000-1300 forintot tesz ki; összesen 180 ezer forintot fizetnek ki, mint­egy karácsonyi ajándékként. Köszöntötték a véradókat A Vöröskereszt balaton- szemesi és zamárdi községi szervezetei az önkormányza­tok anyagi támogatásával csa­ládias, jó hangulatú ünnepsé­get tartottak a véradóknak. Ezen köszöntötték őket a véradók napja alkal­mából, és megköszönték önzetlen segítségüket. Kétmillió forint segélyezésre Balatonszárszón Balatonszárszó önkor­mányzata a napokban kétmil­lió forintot oszt ki — a rászo­rultságtól függően differenciál­tan — a községben élő nyug­díjasoknak. A munkanélkülie­ket, valamint a fiatal nagycsaládosokat is támo­gatja, hogy ezzel is segítse karácsonyi bevásárlásaikat. Szólódon járható minden út A rendkívüli időjárás jelen­tős terhet rótt az apró belső te­lepülés Szólád gazdáira. Az önkormányzat a lakosság se­gítségével mára járható­vá tette az összes utat. 95 nyugdíjast segítenek Somban Somban az állandó lakos­ság nagy része nyugdíjas. Az önkormányzat legutóbbi ülé­sén a testület úgy döntött, hogy a szociálisan rászoruló idős embereket segélyben ré­szesíti: két-kétezer fo­rinttal támogatják az ün­nepek előtti költségvetésüket. Tornaterem épül Szabadiban A balatonszabadi általános iskolásoknak korábban szük­ségteremben tudták a szakta­nárok a testnevelési órákat megtartani. Az önkormányzat megbízásából most tornater­met építettek. Már az utolsó munkálatokat vég­zik a mintegy 20 millió fo­rintos beruházáson. Társadalmi munkával építik az endrédi orvosi rendelőt Polgármester véste a szelemengerendát Orvosi rendelő épül Balatonendréden. A tervek szerint még ebben az esztendőben bevezetik a vizet, a villanyt, s ha az időjárás engedi, elkészül a belső vakolás is. Elkészült a tetőszerkezet, s már a ház környékét is ren­dezik Fotó: Török Anett Betont robbantanak Széplakon Lebontják a balesetveszélyessé vált széplaki víztornyot Az önkormányzatnak csak hárommillió forintja jutott a be­ruházásra, ezért még az első kapavágás előtt, egy falugyű­lésen megkérdezték a lakos­ságot: tudnának-e társadalmi munkát vállalni. A helybéli szakemberek bólintottak az elképzelésre, így az önkor­mányzatnak csak az épí­tőanyagot kellett megvásárolni. Nemrég a tetőszerkezet is fölkerült a falakra. KuszJózsel polgármester segített az ácsoknak; a szarufák tartóhe­lyét ő véste a szelemengeren­dába. A Késmárki Tibor alpol­gármester által szervezett munkálatoknak lassan végére érnek a falu lakói. Tavaszra tervezik, hogy a frissen me­szelt falak közé költözhet a fia­tal orvosházaspár — most a siófoki kórház és rendelőinté­zet nővérszállójáról járnak dolgozni. — A zamárdi önkormányzat segítségével sikerült szétvá­lasztani az orvoskörzetet — mondta Kusz József. — Min­denképp le akartunk telepíteni a faluban egy orvost. Dr. Gaj­dos Gézára esett a választá­sunk, aki korábban Niklán dolgozott. Fiatal, nagyon agilis reumatológus szakorvos, most készül a belgyógyászi szakvizsgára. Felesége pedig a bőrgyógyászat vezetője a siófoki rendelőintézetben. A jókora, kétszintes épület­ben kap helyet a rendelő, a ki­szolgálóhelyiségek és a szol­gálati lakás is. Ottjártunkkor Pacs István, az önkormányzat mindenese Geiger Imrével és Kárpáti Istvánnal épp a ház környékét rendezgette. Utóbbi eddig már több mint nyolc na­pot dolgozott társadalmi mun­kában az építkezésen. (Czene) Évtizedekig Széplak jelképe volt a DRV víztornya, az idők fo­lyamán azonban balesetveszé­lyessé vált. Állaga erősen meg­romlott — ehhez a földrengések is hozzájárultak, fgy az 500 köbméteres, karcsú víztorony szerepét időközben a Kilitiben létesített két ötezer köbméteres medence vette át. A szakembe­rek korábban arra gondoltak; felrobbantják a víztornyot, a DRV vezetői azonban a legbé­késebb technológiát részesítet­ték előnybe: a bontást — az építési sorrenddel ellentétesen — felülről lefelé, betonrobban­tásos módszerrel végzik. A munkák befejezése a jövő év első felében várható. A kötcsei gazdabolt „melegedő” is Öregek a hegyről — Mariska néni listája — Felmerik a búzát, aztán vihetik Harminc új vállalkozás indult a faluban Idegenforgalmi babérokra törekszik Szólád A szóládi önkormányzat igazgatási előadójával, Vörös Gyulával beszélget­tünk a falu helyzetéről. — Elhatároztuk, hogy szo­lidan bekapcsolódunk a bala­toni idegenforgalomba és a turisztikába— mondta a fiatal szakember. Ennek érdekében külön­böző fejlesztésekbe fogtak az idén rendelkezésükre álló 25 millió forintból. A falu tel­jes úthálózatát szilárd burko­lattal vonták be, s megoldot­ták a gáz bevezetését is, összefogva Telekivel, Nagy- csepellyel és Kötésével. — Felújítottuk a járdákat és kialakítottunk egy turista­útvonalat, jelzésekkel, a ke­reki várhoz. Továbbfejleszté­séhez, a pihenőhelyek kiépí­téséhez pályázat útján sze­retnénk pénzt szerezni a Ba­latoni Intézőbizottságtól. Ké­sőbbi időszakra vonatkozhat az a terv, amelynek alapján a Nezdei-patak vizét egy táro­zóban felduzzasztanánk, s így mód lenne egy csóna­kázó- és horgásztó kialakítá­sára is. A Balatellel együttmű­ködve fejlesztik a telefonhá­lózatot is. — A műszaki berendezések elhelyezésére telket adtunk, és így rövidesen 30 telefonké­szüléket szerelnek fel a há­zakban. A polgármesteri hiva­tal pedig újabb három vonalat kap. (Ondrejovics) A kötcsei gazdaboltból jól rálátni a buszmegállóra. így aztán — különösen ilyenkor, amikor már hideg az idő — egyben melegedő is Szentes Ernőék kicsi, de rendkívül bő választékot nyújtó üzlete. Ottjártunkkor egymásnak ad­ták a kilincset a falubeliek. Va­lami apróságot mindenki vásá­rolt, megbeszélték az időszerű eseményeket, és már meg is jött a siófok-kötcsei járat. Ki a városba, ki csak a faluvégre utazott. — írja meg, hogy polgármes­terünknek köszönhetően most már a hegybe is befordul a busz — mondta Marosi Lajos helybéli nyugdíjas, aki mű­anyag hébérért „ugrott be” a boltba. A műanyag ugyanis nem törik... — A hegyen már csak mi, öregek lakunk, s ed­dig másfél kilométert kellett gyalogolnunk idáig. Nem mon­dom, régebben hegynek is fu­tottam, de ma már lassan is alig jutok fel... Mariska néni egy egész listát írt össze otthon, az ajtózártól a kályhacsőig. Amit nem kapott meg, azt a jövő hétre ígérte neki a boltvezető. — Nem is tudom ma már meghatározni, mi a profilunk — mondta Szentes Ernő, a szusszanásnyi időt kihasz­nálva . — Egy éve még csak a helybéli borosgazdákra, földdel foglalkozókra gondoltam. Most meg már, láthatja, iskolaszert, magnókazettát, üvegpoharat is találnak nálam. Ami nincs, azt felírom és beszerzem. Nemrég adtam el mosógépet, hűtő- szekrényt és egy kis kertitrak­tort. Ha igénylik, házhoz is szállítom a nagyobb árukat. Közben újabb vásárló — vagy buszra váró? — nyit be. Azt még megtudjuk, hogy a fe­leség a főnök, neki meg sok egyéb teendője van a ház kö­rül. Itt van a 800 négyszögöl föld, ahol búzát termel; ezt a helyi gazdáknak adja el. Amúgy „családiasán”. Az ud­varba ömlesztett terményt a vevő segítségével zsákokba meri, aztán már viheti is — a fi­zetés után. Az üzletből kifelé tartva vet­tem észre a táblát: „nincs ebéd­idő”. Egész nap nyitva tartanak — a környéken egyedül. S kré­tával föl írták a napi ajánlatot is. A fűtési szezonra való tekintet­tel kályhafényt, gyújtóst, a bo­rosgazdáknak meg kénlapot kínálva. (Fónai) Tavaly félmillió forintot, az idén 400 ezret költöttek a szeszfőzde felújításra Szódával él a szeszfőzdés A negyedik faluból is Nagycsepelyre járnak Ától Sándor korábban karban­tartóként dolgozott a szárszói gamesznál; hozzá tartozott a szeszfőzdék karbantartása is. Megszerette a gépeket, s így Nagycsepely önállósodását kö­vetően a helyi önkormányzat dolgozójaként vállalta a szesz­főzde vezetését. Tavaly félmillió forintot, az idén 400 ezret költöt­tek az épületre és a műszerek modernizációjára. — Én antialkoholista vagyok — mutatott a sarokban álló 20 li­teres szódásballon felé. — Eb­ben a szeszfőzdében nőttem fel, gyerekkoromban ide hordtam a nővérem férjének az ebédet. Jó meleg volt itt mindig — so­rolta az emlékeit —, meg sok ember, így nagyon megtetszett. — Tudni kell ám bánni az emberekkel! — fűzte hozzá. — A legtöbben, akik pálinkát főzet­nek, igencsak szeretik a szeszt. Az alkohol pedig deformálja az embereket, nehéz velük szót ér­teni. Nekem nincs ilyen gon­dom; a negyedik faluból is ide járnak a férfiak. Hozzák a külön­féle gyümölcsöket, legtöbbjük a törkölyt is, mivel szőlőtermelő ez a vidék. Tavaly négyszázan fő­zettek nálam; a teljesítményünk napi 150-160 liter. Csató Sándornak elmondta, hogy már az öregapja is főzetett pálinkát. Főzni háznál akkor sem lehetett — a fináncok miatt. Épp a tüzelőt pakolta kifelé egy Trabant csomagtartójából, ami­kor ott jártunk. — Szólódról hoztam át 12 mázsa vegyes gyümölcsöt, meg 200 liter borseprőt. Az anyag nagy része szilva és barack. Vé­leményem szerint a legfino­mabb pálinka az érett gyü­mölcsből készül, de hullottat nem szabad beletenni. 200 li­ternél nagyobb adagot várok; egy liternyit megiszom majd, a többit pedig eladom. Fát még hoznom kell néhány mázsányit, mert két napba is beletelik, míg lejön a szesz. Addig itt leszek, csak éjszakára megyek haza. Közben televíziót nézünk, és beszélgetünk majd Sanyival. Czene Attila l

Next

/
Oldalképek
Tartalom