Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-22 / 299. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1993. december 22., szerda Óvodás betlehemezők járnak Toponáron Óvodás betlehemesek Toponáron Fotó: Király J. Béla Kedves, régi karácsonyi népszokás volt főleg fal­vakban, hogy a karácsony- váró hetekben, adventkor esténként betlehemezők kopogtattak be a házakba. — Szabad-e betlehemezni? A kis Jézust bemutatni? — kér­dezték. A rendre „igen” válasz után nyomban felcsendült a Mennyből az angyal jól ismert dallama, s elkezdődött a szí- vet-lelket melengető betlehe- mes pásztorjáték. Az ötvenes években — sok más népszo­kással egyetemben — ez is elmaradt... — Pontosan így történt ez nálunk is — mondta a minap Toponár egyik legidősebb ál­lampolgára, a köztiszteletben álló Somogyvári István, és nyomban újságolta örömmel: náluk most újra járnak betle­hemesek. Három fiatal óvónő, Maturiczné Visnyei Éva, Bácsai Margit és Békés Józsefné fel­elevenítette a kedves népszo­kást, sőt új forgatókönyvet is készítettek a „modernizált” Bet­lehem-járáshoz. Aztán elindul­tak, ahogy szokás volt régen. A közelmúltban például a nyugdíjasok klubjába kopogtat­tak be. A betlehemi istálló kicsi­nyített mását magukkal hozó pásztorokat, az örömhírt hirdető angyalkákat, a csillagokat, a szellőt, a fényességet megtes­tesítő kicsi lánykákat — meg a három királyokat — persze, hogy nagy örömmel fogadták az idős toponáriak. Legtöbbjük 60- 70 évvel ezelőtt maga is betle- hemező volt. s most nagyma­maként, dédmamaként örült az ovisok remek produkciójának. Azóta is járják a házakat, fő­leg az időseknek kívánnak kedveskedni. Különösen nagy élmény volt a múlt vasárnap, amikor Lóth József espe­res-plébános kérésére a topo- nári templomban is bemutatták a betlehemi kis Jézust. Kovács Sándor Nehezen kezelhető gyerekek Sokszor látunk hisztérikusan toporzékoló, bömbölő kisgye­rekeket az utcán, tanácstalan szülővel. Hajlamosak vagyunk elhamarkodott ítéletet mondani ilyenkor: elkényeztetett, neve­letlen gyerek. Nem is gondo­lunk arra, hogy másról van szó. Ők a pszichoorganikus szindrómás (Bős) gyerekek, akik nem betegek vagy akadá­lyozottak. A gyengeség nem szükségképpen akadály ké­sőbbi életükben, sőt éppen ez sarkallhatja őket különleges tel­jesítményekre. Hogy ez sike­rül-e nekik, nemcsak attól függ, hogy a szülők megértik-e gyermeküket, hanem attól is: elfogadják-e olyannak, ami­lyen. Ezen túl persze attól, hogy mennyi türelemmel haj­lamos a társadalom a gyerme­ket hibáival és előnyeivel elvi­selni, s lehetőséget adni neki és szüleiknek a szociális integ­rációhoz. Mostanában különösen szükséges ezt hangsúlyozni. Az iskola és oktatás olyan el­vekre épül, hogy azok, akik nem felelnek meg az átlagnak, rögtön megbélyegzettek lesz­nek, s társadalmi beilleszke­désük megnehezül, ha ugyan egyáltalán lehetséges. A kérdés egyik hazai szak­értője Huba Judit, a Gyógype­dagógiai Főiskola adjunktusa. Nemrég jelent meg „A nehe­zen kezelhető gyermekek” című könyve. Szeptember óta a Segítőtárs című televíziós műsorban szakértőket szólal­tatnak meg ebben a kérdés­ben. Az olvasói levelekből kö­vetkeztetni lehet: az érintett szülők nézik ezt a műsort. Sok szülő úgy érzi, minél drágább játékot vesz, annál nagyobb örömet szerez a gye­reknek. Pedig nem ettől függ az öröm. — Nem elég a játékot meg­venni, nagyon fontos, hogy a felnőtt játsszon is a gyerekkel — ajánlotta a szülőknek Sipos Ferencné pszichológus. — A játéktevékenység mindig el­árulja: milyen a gyerek értelmi fejlettsége, otthon mennyit foglalkoznak, mennyit játsza­nak vele. Az érzelmi kapcsolatok is másként alakulnak az együtt játszó felnőttel. Ezekben az együttes helyzetekben alapo­zódnak meg a későbbi meghitt beszélgetések. Ha a felnőtt kihagyja ezt a lépcsőfokot, ké­sőbb sem fogja megérteni a gyereket. Hogy jó játékot tudjunk venni, ahhoz elsősorban a gyereket kell ismernünk. So­kat számít, milyen az érdeklő­dési kőre, fejlettsége: ha túl könnyű játékot kap, nem kész­teti arra, hogy foglalkozzon vele. Ha túl nehezet, akkor el­veszti a kedvét, csökken az önbizalma. Amíg a felnőttnek a játék egyértelmű szórakozás, a gyereknek ennél lényegesen több. Kikapcsolódást is jelent, de a játék során újraéli, átren­dezi az élményeit, s ezáltal si­kerül megszabadulnia szo­rongásaitól. A gyerek számára sokszor tanulás is a játék: fej­lődik ügyessége, fantáziája, figyelemkoncentrációja. A já­ték során alakul ki az alkal­mazkodni tudás, az együttmű­ködés, a másokkal való kom­munikálás képessége. Olyan játékot vegyünk, amibe mi, felnőttek is bekap­csolódhatunk a játék során. Az az igazi ajándék, amikor a felnőtt leül, és játszik a gye­rekkel. S. Pap Gitta EGY DAL TÖRTÉNETE Csendes éj Közeledik a karácsony, és szenteste a világon sokfelé felhangzik a Csendes éj. Honnan ered ez a dal? A szerzőket korábban nem ismerte senki. Végülis a berlini Hofmusikkapelle egyik a konferenciáján részt vett hegedűs nyomozta ki a Stille Nacht, heilige Nacht...históriáját. 1918. december 23-án a Salsburgtól nem messze fekvő Oberndorf papja, Jo­seph Mohr bekopogtatott a szomszédos Arnsdorf tanító­jához, Franz Xaver Gruber- hez — azzal; hogy nem fogja tudni megtartani a karácso­nyi misét, mert elromlott a templom orgonája. Végül úgy oldották meg a gondot hogy ketten írtak egy karácsonyi dalt, s gitáron előadták, elénekelték az éj­féli misén. Az orgona elné­mulásáról értesült gyüleke­zetét úcjy meghatották vele, hogy az emberek telesírták a zsebkendőjüket. Néhány hét múlva megér­kezett egy Mauracher nevű orgonaépítő mester a temp­lomi hangszert megjavítani, és hírt szerezve a történetről el­kérte a dal kottáját, hogy elvi­gye Tirolba. Ott a kotta kézről kézre járt, újabb másolatokban terjedt a dallam. Csakhogy a szerzők nevét szándékosan nem írta rá a kottára senki. Jo­seph Mohr felvilágosult pap lé­vén állandó öszetűzésben volt feletteseivel. Grubernek is ha­sonló poroblémái voltak, így helyeselte, hogy háttérben maradjanak. Ha a berlini Klaus Habe útitarisznyát nem köt, hogy nekivágjon a felfedezőútnak, talán mindkettőjük nevét el­mossa az idő és a feledés. Neki köszönhetően Obern­dorf minden karácsonykor turistaközponttá válik. Kül­földiek százai lepik el kis templomát, hogy születésé­nek helyén hallgassák meg a Stille Nacht-ot az éjféli mi­sén. A falucska ilyenkor éj­jel-nappal üzemelő postahi­vatalának jászolos alkalmi bélyegzőjével küldenek haza a dal eredeti kottáját ábrá­zoló képeslapokat. Ha nem is népdal a Csendes éj, az emberek szí­vében mégis azzá vált. (ABC-Europress) Teknőc papa és csigabiga mama labdázik Tornásszunk együtt! — Gyorsabban, gyorsab­ban, a végén még mi leszünk az utolsók! — nógatja a szőke csöppség az édesanyját. Na igen. Kibicnek semmi sem drága. Míg anyukája a nyelvét lógatva négykézláb igyekszik a cél felé, gyermeke elégedetten trónol a hátán. Az­tán fordul a kocka. Amíg a szü­lők egy szusszanásnyi levegőt vesznek, a kicsik törik kezüket, lábukat, hogy minél többet összegyűjtsenek a szerteszét dobált kendőkből. Majd újabb feladatok következnek. Pergő ritmusú zenére tornászik szülő, gyerek és óvónő. Kaposváron a Petőfi utcai óvodában nem ez volt az első alkalom, hogy szülő-gyerek tornát szerveztek. A rendez­vénynek mindig nagy sikere van. Nem is lehetne másképp. A sok mókás, közösen végre­hajtott gyakorlat a leglustáb­bakat s a legmorcosabbakat is jókedvre deríti, és mozgásra serkenti. A legügyesebbek nyakában megszámlálhatatlan érem lóg már. De üres kézzel s főleg üres hassal senki sem távozik. A sok mozgás után jó­lesik egy kis kompót, s akinek van kedve, még maradhat. — Az óvodai munkában nagy hangsúlyt kap a testi ne­velés. Az a tapasztalatunk, hogy ezzel nem sokat foglal­koznak a szülők. Rohanó vi­lágunkban nem jut idő a moz­gásra. Pedig ennek különösen óvodáskorban óriási a jelentő­sége — vallja Kővári Tiborné, az egyik testnevelőcsoport óvónője. Pályázatokon vesznek részt, programokat hirdetnek az egészséges életmód jegyében. — Itt, a teknőc-, és a csiga­biga-csoportban különösen a gerincferdülésre, a tartáshi­bára és a lúdtalpra figyelünk. Rendszeresen végeznek a csoportban ortopédiai szűrést, s utána egyénre szabott gya­korlatsort állítunk össze, ame­lyet a szülők otthon is végez­hetnek gyermekükkel. A leg­fontosabb azonban, hogy a szülő maga is szívügyének érezze a mozgást, a sportot, az egészséges életmódot, mert így az a gyermek szá­mára is természetes lesz . Ezért is szervezzük ezeket a sportdélutánokat. A közös mozgásnál, s a já­téknál nincs nagyobb öröm. S ha ebbe még kellemesen el is fáradnak, és erősödnek a ki­csik, már megérte az a néhány óra. Széki Éva Nézzük, ki a legnagyobb! Két labdagyakorlat közt egy kis óriásjárás Családok nemzetközi éve Az ENSZ közgyűlése 1994-et a családok nemzet­közi évévé nyilvánította. A magyar családév nyitóren­dezvénye 1994. február 5-én, Debrecenben lesz. A találko­zók júniusban kezdődnek a Családsegítés elmélete és gyakorlata című siófoki konfe­renciával. Még ebben a hó­napban nemzetközi nagycsa­ládos-találkozó lesz Gödöllőn, augusztusban pedig Budapest ad otthont a családterápiás vi­lágkonferenciának. Október­ben és novemberben további tudományos konferenciák is lesznek hazánkban. 40 millió forint a gyermekeknek A Nemzeti Gyermek- és If­júsági Alapítvány az idén negyvenmillió forintot költött a gyerekek támogatására. Ez a segítség 60 ezer gyereket, mintegy 800 ifjúsági szerve­zetet érint. A különböző nemzetközi > programokban több mint nyolcszáz fiatal vett részt, akik többek között Né­metországban és Belgium­ban jártak. Erre négymillió fo­rintot költöttek. A komputer otthon „divat” Egy összehasonlító tanul­mány kiderítette, hogy a né­hány évre csodaszernek tar­tott iskolai számítógépeket alig használják a gyerekek. A felmérés tapasztalatait tíz or­szág kétezer-ötszáz iskolájá­ból gyűjtötték. A felmérésből kiderült, hogy a diákok in­kább otthon hódolnak szen­vedélyüknek, és általában a fiúk körében népszerűbb a komputer. Iskolaszék­választások előtt Az új közoktatási törvény előírásai szerint a közeli he­tekben minden közoktatási in­tézményben iskolaszék-vá­lasztásokra kerül sor. A Gyermekérdekek Magyaror­szági Fóruma javasolja, hogy az érdekalkuban a felnőttek mellett a gyerekek is vegye­nek részt: kérik, hogy a peda­gógusok részére fenntartott helyek egyikét ajánlják fel a tanulóifjúság képviselője számára. A Gyermekmentő Szolgálat karácsonya A múlt hét végén a Magyar Állami Operaház balettkara jótékonysági előadást tartott a nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára. Az előadás bevételét a szolgálatnak ad­ták át. Számítógépes oktatási rendszer A legkorszerűbbnek minősít­hető nyelvi laboratóriumot avatták fel a közelmúltban Esztergomban, a Nemzetközi Szakképzési Intézet tovább­képző központjában. A beru­házáshoz az intézet 1,5 millió ECU-s, azaz mintegy 30 mil­lió forintnyi támogatást kapott pályázat útján az Európai Kö­zösség Phare-irodájától. El­sőként az ország szakmun­kástanuló intézeteinek nyelv­tanárait képezik tovább az új laboratóriumban. i Az igazi ajándék: játszani a gyerekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom