Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-20 / 297. szám

1993. december 20., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 11 MOB baráti találkozó A Magyar Olimpiai Bizott­ság elnöksége az Új Sípos Ha­lászkertben baráti találkozón látta vendégül a Magyar Csa­pat Olimpiai Alapítvány támo­gatóit, a Hajós Alfréd Társa­ság tagjait. Schmitt Pál, a MOB elnöke köszöntötte a megjelenteket, Gallov Rezső államtitkárt, az OTSH elnökét, valamint az alapítvány támo­gatóinak egyre népesebb kö­rét és Barcelona magyar aranyérmeseit. Olimpiai reklámhadjárat Megkezdődtek a reklám- hadjáratok az 1996-os atlan­tai olimpia népszerűsítésére. A legnagyobb szponzorok (Coca-Cola, Xerox, IBM és Sara Lee) egyenként 40 millió dollárt fizettek azért, hogy az olimpia televíziós programjai­ban egyperces helyet kaphas­sanak reklámjaiknak. Rekordot dönt a McLaren? A McLaren Forma-1 -es au­tósistálló angliai székhelyén meghökkentő bejelentést tett Ron Dennis csapatfőnök. A Rolls-Royce autógyárral kö­zösen egy olyan kocsit készí­tenek, amellyel meg szeretnék dönteni az autók gyorsasági világcsúcsát. Az 1019,4 km/ órás rekordot az amerikai Black Rock sivatagban Ri­chard Noble érte el, még 1983-ban. Ron Dennis el­mondta, ha a csapat vezető­sége egyetért az ötlettel, ak­kor két éven belül elkészíthet­nék a „Maverick” névre ke­resztelt szuperautót. Két pályázó Ausztráliában Ketten egyszerre, közösen pályázták meg az ausztrál te­nisz Davis Kupa-csapat szö­vetségi kapitányi posztját, amely Neale Fraser lemondá­sával üresedett meg. Tony Roche és John Newcombe, akik ketten együtt összesen öt wimbledoni párosbajnoki címet szereztek, közösen kí­vánják irányítani az idei dön­tős együttes felkészülését. Roche és Newcombe már 1980 óta együtt dolgozott, méghozzá fiatal játékosok fel­készítésén. Az ausztrál sport­vezetők mindeddig nem kommentálták az érdekes helyzetet. Jótékonysági meccs Madridban Jótékonysági futballmérkő­zést rendez a spanyol Real Madrid. A találkozó bevételét (kb. 900 000 dollár) — melyet a királyi csapat a Spanyolor­szágban szereplő külföldi já­tékosok válogatottja ellen ját­szik — a kábítószerellenes harcra fordítják majd. Ideiglenes kapitány F ranciaországban A Francia Labdarúgó Szö­vetség (FFF) ideiglenesen Aimé Jacquet-t nevezte ki a labdarúgó válogatott szövet­ségi kapitányi posztjára. Az 52 éves szakember korábban szép sikereket ért el a Lyon, a Nancy, a Montpellier és a Bordeaux csapataival. Az utóbbit az 1980-as évek siker­csapatává hozta föl. Gérard Houllier novemberi 25-i le­mondása után az FFF addig nem hajlandó új, végleges szövetségi kapitányt kine­vezni, míg a szövetség jövő februári elnökválasztó gyűlése le nem zajlik. Csak enyhíteni tudnak a finanszírozási gondokon Ülésezett a Nemzeti Sport Tanács Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke vezetésével ülést tartott a Nemzeti Sport Tanács. A testület áttekintette az alap pénzügyi helyzetét, a rendelkezésre álló forrásokat, és megállapította, hogy a ter­vezettnél kisebb pénzügyi eszközök állnak rendelke­zésre sportcélok megvalósítá­sára. Ennek oka, hogy az alap elsődleges forrása, a szeren­csejátékból származó bevétel, csökkenő tendenciát mutat. A Tanács megvizsgálta a sze­rencsejáték alaptól átvett és az azóta beterjesztett 1300 kérelmet, és a pályázati célok megvalósítására 22 millió Ft-ot ítélt meg, amely mintegy 50 sportszervezet kisebb-na- gyobb mértékű támogatását jelenti. A Nemzeti Sport Tanács ja­vaslatot tett a normatív támo­gatásra szolgáló összeg fel- használására is, ennek ered­Gallov Rezső (Fotó: Csobod Péter) ményeként 150 országos sportági szakszövetség, me­gyei diáksportszövetség és sportegyesület juthat pénz­ügyi segítséghez. A testület megkezdte az 1994. évi normatív támogatási rendszer alapelveinek kidol­gozását, és úgy döntött, hogy erről véglegesen a Nemzeti Sport Alaphoz benyújtott pá­lyázatok elbírálásával együtt, az 1994. januári ülésén kíván határozni. A Nemzeti Sport Tanács szomorúan állapította meg, hogy a legutóbbi pályázati fel­hívásra újabb 4000 kérelem érkezett, amely híven jelzi a sport terén megnyilvánuló fe­szültségeket, a kialakult finan­szírozási gondokat, amelyeket a Nemzeti Sport Alap szerény anyagi eszközei legfeljebb enyhíteni képesek. Katarina Witt sikeres visszatérése A 16 éves düsseldorfi Tania Szewczenko nyerte ugyan szombaton Hernében a német műkorcsolya bajnokság női egyéni számát, de szinte min­denki csak Katarina Witt szenzációs visszatéréséről beszél. Witt második lett a dortmundi Marina Kielmann előtt. „Libabőrös lettem, amikor a közönség a lassú résznél megtapsolt, ez először fordult elő életemben” — nyilatkozta a verseny után a 28 éves ver­senyző, aki az NDK színeiben kétszer nyert olimpiai bajnok­ságot, hat Európa-bajnokság és négy világbajnokság győz­tese. Teljesítményével elége­dett, „a mai napon ez volt a legjobb, amit nyújtani tudtam” — fűzte hozzá Katarina Witt, aki hat év távoliét után tért vissza az amatőrsport világ­ába. Régi edzőnőjével, Jutta Müllerrel egy évig készült a hernei versenyre. Új poszton harmincegy éves fejjel Meksz a csatárok „mumusa” lett Meksz Gyulát lassan a Sió­foki Bányász labdarúgócsapa­tának „nagy öregjei” közé so­rolhatjuk. A 31 éves labdarúgó annak idején csatárként kezdte, számos védő életét megkeserítve. Újabban vi­szont éppen ő az, aki szembe­találja magát az ellenfelek csatáraival. Az őszi idényben ugyanis az utóbbi években a középpályán vitézkedett fut­ballista még egy sorral hát­rább került. Már csak kapus nem volt... — A háló előtt még valóban nem álltam, de a hátvédesdi nem egészen új számomra — mondta a siófoki hátvéd (fur­csa ezt leírni, hiába, a szokás nagy úr...) — Ifista koromban jobb bekket és beállóst is ját­szottam. Aztán valahogy el­fogytak a csatárok, én pedig — gyorsaságomnak köszön­hetően — előre kerültem. — Azóta viszont eltelt már egy kis idő. Neqi volt benned némi lámpaláz, amikor először kaptál emberfogó feladatot az ősszel, a Pécs ellen? — Az az igazság, hogy egy kissé kifárasztott már a kö­zéppályás játék. Érzem a kort, mert néhány éve még egy nap alatt regenerálódtam a legna­gyobb iramú meccsek után is, mostanában viszont ez nem ment. A hátvédsorban még ennyi idős fejjel is meg lehet újulni. Tehát cseppet sem bosszankodtam; örültem, hogy edzőm megbízott ben­nem. Persze, az új feladat mi­att a szokottnál idegesebb vol­tam. De aztán amikor „túl vol­tam” már a győri fíugovicson és az újpesti Lovászon is, azt mondtam: megtaláltam a he­lyem. — Könnyebb emberfogót játszani, mint a középpályán le-fel „darálni”? — Ez sokkal felelősségtel­jesebb poszt. Mögöttem már csak a kapus van. Nagyon fontos, hogy meglegyen az összhang a társakkal. Sze­rencsére Bimbó Tamással gyorsan egy „hullámhosszra” kerültünk, igen jól megértjük egymást a kiélezett szituáci­ókban is. Az is igaz, hogy egyszerűbb a feladat a hát­védsorban. Van egy embe­rem, akivel „párosmeccset” vívunk kilencven percen át. — Kik azok a csatárok, akik kellemetlen emlékeket hagy­tak benned az ősszel? — Igazából nincs ilyen. Két mérkőzésen hibáztam; a Va­sas ellen hazai pályán a pi­ros-kékek góljánál, ezen kívül Fehérváron a második félidő­ben volt igencsak nehéz a dolgom. — Edződ, Pusztai László szerint végre letisztult a játé­kod, fegyelmezettebb lettél... — Ez a poszt jellegéből is adódik. A középpályán szinte mást sem kellett csinálni, mint állandóan ütközni, faultolni, viaskodni. Ilyenkor könnyeb­ben becsúszik egy szabályta­lanság, főleg hogy én a meccs hevében nem ismerek elve­szett labdát... Új posztomon gyorsaságomat és rutinomat kihasználva jóval tisztább já­tékra voltam képes. Sokat számított az is, hogy Olajos sérülésekor a kapitányi kar­szalag is az enyém volt, tehát a felelősség a duplájára nőtt. Szerencsére csapatársaim is elfogadták, hogy mást ját­szom, mint régen. Van azért egyvalami, amit hiányolok a magam játékából, s ez a támadásokban való részvétel. Akkor tudnék még jobb lenni, ha a csapat ezt el­bírná. Ám túlzottan nagy elka­landozásra nincs lehetőség, hiszen az ősszel is többször kerültünk bajba amiatt, hogy nagyon kinyíltunk. Végezetül Meksz Gyula annyit még hozzátett: az ősz­szel végig érezte, hogy koráb­ban kivívott tekintélye miatt meglehetősen tisztelték azok az ellenfelek, akiket párul ka­pott. S elárulta, hogy ha rajta múlik, most már végérvénye­sen megmarad emberfogó­nak. Fónai Imre Lillehammerben minden készen áll Dr. Török Ottó: Mintha mi osztottuk volna ei a szobákat A közelmúltban magyar de­legáció járt a februári téli olim­pia helyszínén, Lillehammer­ben. A Magyar Olimpiai Bi­zottság képviselői norvégiai útjukon „ötkarikás szemmel” tájékozódtak a létesítmény- helyzetről, a szálláslehetősé­gekről és az ellátásról. A ta­pasztalatokat dr. Török Ottó, a MOB irodavezetője osztotta meg az MTI munkatársával; — Az összbenyomás rend­kívül kedvező, valóban nem túlzás, hogy akár holnap kez­dődhetnének a játékok. A lé­tesítmények elkészültek, a kö­rülmények jók, a helyiek hihe­tetlenül lelkesek, s mindez magasfokú, kifejezetten üzleti alapokon nyugvó szervezett­séggel párosul. Minden terü­letnek megvan a maga gaz­dája, a felelős cége, a Norvég Olimpiai Bizottság mindössze tanácsadói szerepkört tölt be. — Érdekes lehet, hogy mi­lyen időjárás fogadta Önö­ket, hiszen az „égiek” a téli sportágaknál fontos szere­pet játszanak? — Nem éppen „farkasor­dító” a hideg, de ködös, barát­ságtalan volt mindvégig az idő. Hó van bőven. A helyiek állítják, februárban verőfényes napsütés, mínusz öt fokos át­laghőmérséklet lesz. A Nap is korábban kel majd. Alaposan elcsodálkoztunk, hogy csak fél tizenegy tájban világosodott, négy órakor viszont teljesen besötétedett. Megnyugtattak minket, hogy a néhány ver­senyszámban kitűzött 9 órás kezdésnek semmi akadálya nem lesz. — Milyen eredménnyel járt a tervezett „szálláscsi- nálás”? — Mintha mi osztottuk volna el a szobákat, ennél jobbat nem kaphattunk volna! A leg­több versenyhelyszínhez na­gyon közel eső lillehammeri olimpiai faluban bőséggel áll­nak a rendelkezésünkre egy-, illetve kétágyas szobák — itt 24 helyünk van —, míg a leg­távolabbi városban, Hamar- ban 9 korcsolyázónk fér el. A külső, egyéb szálláshelyek el­osztása még későbbi feladat lesz. Az olimpiai faluval kap­csolatban az a nagy szeren­csénk, hogy a népesebb kül­döttségek külön bungalókban, szeparáltan laknak majd, vi­szont ezeket a központtól tá­volabb állították fel. A magyar versenyzők színvonalas elhe­lyezése akkor sem okozna gondot, ha tömegesen teljesí­tenék még ezután az olimpiai kvalifikációt. Ezen nem mú­lik... — Milyenek a közlekedési feltételek, mert Albert- ville-ben ez okozta a legna­gyobb gondot? — Itt nem lesznek akkora távolságok, mint a legutóbbi téli olimpián, hiszen egyedül „Hamarba nem lehet hamar el­jutni”. A szervezők sűrített, pontos buszmenetrendet ígérnek, s ezt minden bizony­nyal be is tartják. Mindenesetre két útvonal- engedélyt tudtunk szerezni a MOB két saját mikrobuszának a játékok idejére. Ami érde­kes, a nálunk megszokott gyakorlattól eltérően Norvégi­ában nem igazán takarítják el a havat, hiszen szöges gu­mikkal felszerelt autóikkal ott­honosan mozognak a havas, jeges hegyi utakon is. Boris Becker és Babs Feltus egybekelt Az év esküvője Leimenben Camel Trophy autós terepverseny Négy magyar utazik az isztambuli válogatóra Palira vette „az év német jegyespárja”, Boris Becker teniszcsillag és menyasszo­nya, az áldott állapotban lévő Barbara („Babs”) Feltus az újságírókat. München és az osztrák luxusüdülőhely, Kitz- bühel is felmerült a régen várt esküvő színhelyei között, mígnem Boris és Babs Bec­ker szűkebb hazájában, Lei­menben mondta ki az igent. „Végre bekötötték a mi Bori­sunk fejét” — suttogta a vá­rosháza előtt összesereglett tömegben egy idős hölgy. A leendő férj és apa — Barbara január 10-ére várja-a kisbabát — sötét öltönyben és piros nyakkendőben lépett ki a szülői házból, Barbara beige színű kabátban és krémszínű kötött nadrágkosz­tümben. A rendőri biztosítás ellenére is csak nehezen fúr­ták át magukat a városházára induló autóbuszhoz, amelyet „városnézés” címen béreltek. A Becker-klán trükkjei ezzel azonban még nem merültek ki. Az esküvői vacsorát a Mercedes cég nevében ren­delték meg egy előkelő ba- den-badeni szállodában. A háromszoros wimbledoni győztes, a leimeni díszpolgár esküvői tanúja legjobb ba­rátja, a magasugró Carlo Thränhardt volt, Barbara Fel­tust régi ismerőse, Helmut Kast kísérte a polgármester elé. Október közepén még nyolcvanan indultak a Camel Trophy autós terepverseny magyarországi selejtezőin, de az október végi döntőbe már csak 12 versenyző jutott be, akik megfelelő állóképesség­ről, ügyességről és szellemi felkészültségüket bizonyítot­ták. A kisbéri döntőn újabb szi­gorú feladatok elé állították a tucatnyi versenyzőt. Négyen; Vigassy Ádám, Szalay Zsolt, Budaházi Szabolcs és Fóris Balázs feleltek meg a feltéte­leknek, így ők képviselhetik Magyarországot a március 6- 12. között Isztambul mellett sorra kerülő nemzetközi válo­gatón. Közülük ketten részt vehetnek majd a legendás Camel Trophy viadalán, amely során 1994-ben Argentínán, Paraguayon, Chilén keresztül kell autózniuk az indulóknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom