Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-20 / 297. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. december 20., hétfő Mit ér egy tér? A Somogyi Hírlap december 11-i száma Parkot építenek Siófok sebére címmel jelent meg írás. Várostervező építészként 1985-ben a Somogyterv dolgozójaként az a megtiszteltetés ért, hogy kollégáimmal elkészíthettük Siófok városközpontjának részletes rendezési tervét. Nem kívánom bemutatni a terület korábbi rendezési tervének „ötleteit”, azt a siófokiak egy része talán még nem feledte el. Tervünknek többek között meg kellett őrizni a korábban bontásra ítélt Kálmán Imre sétányt, újra kellett gondolni a városközpont közlekedését, el kellett helyezni egy áruházat, egy postát, valamint parkolókat, zöldfelületeket, stb. Eközben néhány részletkérdéssel is foglalkoznunk kellett: megkíséreltük — igaz, sikertelenül — a műemlékfelügyelőség segítségét megnyerni a megye utolsó álló zsinagógájának megmentéséhez, az üzlettulajdonosok tiltakozása ellenére lebontásra javasoltuk a Mackó-sori bódékat a város egyetlen műemléke kiszabadítása érdekében. Méltó helyet kerestünk az evangélikus templom számára (akkor még nem sejtve, hogy ide Makovecz Imre világhírű alkotása kerül), harcot indítottunk a bontásra ítélt régi postaépület megtartásáért, és park létesítését javasoltuk a vasútállomás előterében, a megszűnt buszállomás helyén. Nincs egzakt módszer annak meghatározására, hogy hány darab és mekkora kiterjedésű térre van szükség egy városban. A zöldfelületek méretezéséhez használt normatívák realitása is erősen vitatható, a sétálók, tereferélők, turisták, utcai zenészek helyigénye pedig még ennyire sem határozható meg. Nagy biztonsággal állítható azonban, hogy Siófok köztereinek, parkjainak mennyisége üdülővárosi szerepköréhez viszonyítva kevés. „Kisvárosba kis terek, kis utcák illenének” — olvasható a cikkben, miközben közismert, hogy a 25 ezer lakosú városnak nyáron Székesfehérvár-nagy- ságrendű tömegeket kell befogadnia és ellátnia. A vasútállomás előtti teresedés valójában alig több, mint egy hektár, méréstől függően, ugyanis keleti és nyugati térfalai a templom illetve az új buszpályaudvar felé bizonytalanok. (Éppen ezért a keleti térfal kialakítására annak idején egy keskeny, árkádos, tornyokkal díszített üzletsort terveztünk.) Megjegyzem, hogy ennél lényegesen nagyobb főtérrel rendelkezik sok kisvárosunk: Nagyatád, Csurgó, Körmend, Tamási, Dombóvár, de még községekben is találhatók nagyobb parkosított terek, mint Berzencén, Babócsán, Mesz- tegnyőn stb. A tér ellenzőinek legfőbb aduja, miszerint e helyen valamikor régen házak álltak, valóban elgondolkodtató, de nem mindenek felett álló szempont. A települések út és térrendszere az idők során változik. Korunk embere talán érzékenyebben reagál tárgyi örökségeinek sorsára, mint elődeink. Kortünet azonban az is, hogy újdonsült vállalkozói körök nagyon logikus üzleti megfontolásból a városok még beépítetlen közterületeit próbálják nem csekély sikerrel megszerezni. Elég ehhez néhány jól hangzó frázis, és a mindenféle hatóság-, párt- és önkormányzatellenes közhangulat rögtön mellénk áll. Különös, hogy abban a városban, ahol még alig csitult el a Kálmán Imre sétányon kivágott nyárfák miatti vihar, ezrek tiltakoznak egy készülő part ellen, amely szerintük Siófok legnagyobb építészeti tévedése. Tehát Siófokon nem a régi községháza lebontása, nem a belváros paneles toronyházai, nem a Foki-hegyi lakótelep, nem a kórházzal szemközt elnyúló hernyó-üzletház, még csak nem is a teniszpályák helyére épített benzinkút, hanem egy kis virágos-szökőkutas park a legnagyobb építészeti baklövés. Helyette házakat követelnek a siófoki építészek, nyilvánvalóan üzletek számára, hisz manapság csak erre van kereslet. Az üzletekkel be nem épített maradék területeket viszont ideálisan fel lehet használni az ezekhez tartozó parkolók, rakodóterületek és göngyölegtárolók céljára. Ha egy 100 x 120 méteres park, melynek egyik térfalát egyetlen épület jelenti, „gigan- tomániás terv”, akkor logikusan következik, hogy Balatonföld- vár, Lelle vagy Füred központja urbanisztikai katasztrófa. Tisztelem és becsülöm azokat, akik óvják és féltik városukat. Bár nem vagyok siófoki, hajlandó lennék Siófokért tenni valamit. Az Urbanisztikai Társaság Somogy megyi csoportjának vezetése nevében felajánlom egy nyílt vitafórum megszervezését a városközpont aktuális kérdéseinek kerékasztal melletti megvitatására építészek, kertészek, képzőművészek és más közéleti személyiségek, valamint a sajtó képviselőinek meghívásával. Deák Varga Dénes Somogy Megyei Önkormányzatok Területrendezési Társulása Titkos iker A dolog úgy kezdődött, hogy három hete nem működik a telefonom. Ezért a Matávnál 1993. november 18-án bejelentést tettem. Aznap délután kijött a szerelő és megállapította, hogy valóban nem működik a készülékem. Körülbelül kétórás keresgélés után sem találta meg a hibát. Majd azt sem mondta, hogy papucs, úgy elment. November 22-én reggel ismét elmentem a Matáv ki- rendeltségére, ahol közölte velem egy hölgy, hogy a műszerésznek ki van adva a munka. Várjak türelmesen, mert ikerállomás vagyok, és a helyzet az, hogy nem húz be a jelfogó. Megkérdeztem, hogy kinek az ikerállomása vagyok. A hölgy kijelentette, hogy azt nem mondhatja meg. Ez mindennek a teteje. Tudom, hogy az ikerállomás akkor nem működik, ha az ikertárs nem teszi helyére a kagylót. Ha tudnám, hogy kinek a telefonos ikertársa vagyok, magam is felkeresném és meggyőződnék róla, hogy miért „nem húz be a jelfogó”. Végezetül: ha tudhatom a mentők, a tűzoltók, a rendőrség stb. telefonszámát, miért ne tudhatnám a telefonos ikertárs számát? A Ma- táv-kirendeltségen ne ilyen maszlaggal etessék és akarják „behúzni” a személyemet, hanem javítsák meg a telefonomat, amiért most én fizetnék. Boros Gyula nyugdíjas műszerész Kaposvár, Dózsa Gy. u. 18. A Vox Humana a vaj dasági magyarokért A vajdasági magyarságot a balkáni háború, a szerbiai kisebbségekre, köztük a magyarokra nehezedő politikai és gazdasági nyomás, a szankciók következményei egyre súlyosabb helyzetbe sodorják. A közintézmények képtelenek alapvető funkcióik ellátására, gyógyszer- és élelmiszerhiány lépett fel, romlik a közbiztonság. A vajdasági magyarság e súlyos helyzetben elszántan küzd a megmaradásért. 1992 őszén megalakult a Vox Humana emberbaráti szolgálat, az egész délvidéki magyarságot felölelő önsegélyező szervezet, amely bírja a különböző felekezetek támogatását is. A Vox Humana 18 körzeti szervezetének célja a minimális tartalékok feltárása és a határon túlról érkező segélyek szervezett szétosztása. Segítjük azokat, akik e nehéz időkben is gyermeket vállalnak, akik egyedül nevelik gyermekeiket, s azokat, akik egyre nagyobb számban szorulnak rá az ingyenkonyhákra, az élelmiszercsomagokra, akik ha van, akkor sem tudják már megfizetni a gyógyszert és az élelmiszert. A vajdasági magyarság számára a legfontosabb az anyaország és állampolgárainak támogatása. Kérjük az Ön segítségét is! Hogyan segíthet? A pénzbeli adományokat a Délvidéki Magyarságért Alapítvány folyószámlájára lehet befizetni, megjelölve, hogy az a Vox Humananak szánt cél- támogatás. A folyószámla száma: 530-015054-1, Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt XII. kerületi fiókja, 1126 Budapest, Böszörményi utca 9-11. Devi- szaszámlaszám: B-94793, Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt XII. kerületi fiókja, Lékai J. tér 11-12. Gyógyszert, élelmiszert, gyermekek részére téli lábbelit, iskolaszereket a Vox Humana vajdasági székhelyén lehet átadni. Címe: Mohol, Tito marsall út 84. Itt telefonon érdeklődhet Nápik Gizellánál a (381-24)-861-802 vagy a 861-508-as telefonszámon. Ez utóbira telefax is küldhető. Mivel a humanitárius segélyhez is különböző engedélyek beszerzése szükséges, kérjük előzetes telefoni megkeresésüket. Segítségét köszönjük! Danyi László római katolikus plébános, a Vox Humana elnöke Elnézést sem kért a balesetet okozó Még soha nem fordult elő, bármilyen bosszúság ért is, hogy tollat ragadjak. Ez az eset azonban nagyon felháborított. A történet a következő: 1993. december 1-jén 11.40-kor baleset történt, amit az egyik helyijáratos autóbusz vezetője, Miklós Attila okozott. Történhetett mindez azért, mert az autóbusz vezetője valószínű több figyelmet szentelt a mellette tartózkodó szőke hölgynek, mint a forgalomnak. Mindezt bizonyítja, hogy a négysávos út belső sávjában haladtunk a Mező u. felé, amikor jobbról a Pázmány P. utcából a busz nekünk jött, annak ellenére, hogy ott egy stop-tábla van elhelyezve. Kocsinkban közel 100 ezer forint kár keletkezett. Csodának mondhatom, hogy személyi sérülés nem történt. Miután sikerült kimásznunk a kocsiból, felháborodásom ezután tetőzött. Az utasok elhagyták az autóbuszt, a vezetője viszont a hölgy társaságában továbbra is ülve maradt. Miután láttam, hogy ki sem száll, odamentem hozzá és megkérdeztem: hajlandó-e kiszállni vagy egyáltalán érdekli-e mit csinált. Ezek után kiszállt a hölggyel, és még megbeszélt valamit, majd odajött hozzánk, ránézett a kocsira, és visszament a buszhoz. Eszébe sem jutott megkérdezni, nem sérültünk-e meg vagy hogy elnézést kérjen. Azóta is azon gondolkodom, hogy aki egy tömegközlekedési jármű volánja mögött ül és egy baleset bekövetkezésekor ilyen passzív magatartás tanúsít, alkalmas-e erre a munkakörre. lyenkor a legelső feladatnak tartom, hogy meggyőződöm arról, mi is történt, van-e szükség segítségre, netán mentőre. Erről a busz vezetője igencsak elfeledkezett. Megtették ezt az arra közlekedő autóstársak, amit ezúton is köszönünk. Szarnék Istvánné Kaposvár, Kazinczy u. 22. Fényes üzlet kosara November 15-én a Honvéd utcai felújított ABC-be mentem ajándékkosarat csináltatni. Fényes, új üzlet, gondoltam, még az udvariasságuk sem kopott meg. 2500 forintot szántam a kosárra. Bizakodva mentem az egyik látványosan ráérő eladóhoz. Elutasított, hogy nem ér rá. Még másik kettővel is ugyanúgy jártam. Sok mérget nyelve „mondtam a magamét”. Ennyi pénzt nem értékel ez a fényes üzlet? Kijövet megköszöntem a pénztárosnak udvariasságukat, és megfogadtam, hogy nem csinálok nekik reklámot, mert ott nem a vevő a fontos. A Tallián utcai Kis ABC-ben minden igényt kielégítően teljesítették a kívánságomat. Ezúton is köszönöm a kedvességüket. Zsoldos Istvánné Kaposvár, Hunyadi u. 22. Ság vár kultúrája A Somogyi Hírlapban november 13-án Társadalmi munkában a kultúráért Ságvá- ron címmel jelent meg írás. Ebben dr. Léhmann Györgyné, a település jegyzője a következőket nyilatkozta: „A helyi általános iskola tantestületéből egyetlen pedagógus sem vállalta társadalmi munkában a kultúra szolgálatát.” Ezt a nyilatkozatot megcáfolom, mivel sem a jegyzőnő, sem a képviselőtestület tagjai nem kértek fel arra senkit a nevelőtestületből. A faluban évente 7-8 alkalommal tart kulturális műsort a tanulóifjúság az iskola szervezésében. Ezeket a rendezvényeket a szülők és községünk lakosságának jelentős része látogatja. Azt szeretnénk, ha nemcsak a falu lakossága, hanem a Somogyi Hírlap egész olvasótábora is tisztában lenne ezzel. Kerék Istvánné ált.isk. igazgató A bérlő és az árverés kizárólagos jog? A böhönyei önkormányzattól 1990 januárjától béreltünk a földet: a bérleti szerződésünk 1995 decemberéig szól. De sajnos, most az illetékesek azt mondják, ez nem ér semmit. r Ehhez tudni kell, hogy amikor kibéreltük ezt a földet, úgy nézett ki, mint egy elhanyagolt erdő tele fákkal, mindenféle gezemicével. Egy telet és egy tavaszt dolgoztunk rajta mire úgy rendbe hoztuk, hogy művelhető lett és most csak egyszerűen azt mondják, hogy nem a miénk. Minden év szeptemberében kifizettem a bérleti díjat. így történt ez az idén is. Megkérdeztem az illetékes hölgytől, hogy kárpótlási jegyért megvehetnénk-e? Azt a választ kaptam, mivel nem téeszföld, így kárpótlási jegyért nem lehet megvenni; nyújtsunk be egy kérvényt az önkormányzatnak és majd a testület eldönti, hogy eladják-e a földet. Mikor kibéreltük, akkor tanácsi föld volt, most elárverezték; azt mondták nekünk, hogy mégis téeszföld. így a böhönyei Szabadság tsz november elején elárvereztette a tudtunk nélkül. Az önkormányzat is tudta, hogy elárverezik. Egyszerűen nem értjük, hogy miért nem értesítettek bennünket erről. A szerződésünk 7. pontjában az áll, hogyha a földdel bármi történik, arról értesítenek; ez, sajnos, nem történt meg. Ugyanis ha tudtuk volna mikor árverezik, mi is szerettük volna megvenni. Ezért a következőket szeretném kérdezni az illetékesektől. Hogyan lehet egy tanácsi föld egyik napról a másikra téeszföld? Vagy nem tűnt fel a téesz vezetőinek, hogy ezt a földet valaki jogtalanul használja? A téesz vezetősége, remélem, tudta, hogy három évvel ezelőtt hogyan nézett ki ez a föld. Akkor miért nem kellett senkinek? Azt is tudta a téesz, hogy ez a föld művelt föld, miért nem értesítettek az árverés időpontjáról? Tudomásom szerint az ön- kormányzat is tudta, hogy elárverezik, miért nem értesítettek erről? A szerződésünkben az áll, hogyha a főiddel bármi történik, arról értesítenek. Minket ki kárpótol azért, hogy ezt az általunk jól művelhetővé tett földet elvették? Ezekre a kérdésekre nem tudtak elfogadható választ adni, sem az önkormányzat, sem a téesz részéről. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a vevőtől kell megtudnunk: már nem a miénk a föld. Gyepesi Sándorné 8719 Böhönye Dózsa körút 35. Miért a Megdöbbenéssel értesültem a Somogyi Hírlap november 23-i Tisztelt Szerkesztőség! rovatában megjelent levélből Stier Sándornak, a Somogy Megyei Temetkezési Vállalat igazgatójának meglepetéséről. Az igazgatót meglepi a november 12-én közzétett panasz. Engem pedig meglep, hogy az igazgató számára nem természetes a temetők fenntartási költségeinek, továbbá a közköltséges temetések terheinek vállalása. Különben miért kellene ezt hangsúlyozni? Nem értem továbbá, hogy a temetkezési vállalat milyen alapon vindikálja magának a szertartás egy része végzésének a kizárólagos jogát 9000 forinttal drágábban, mint az ettől a jogtól megfosztott magánvállalkozó! Miért kell a fizetendő összeget az áfá-ra nézve is részletezni, hiszen most már mindenhez kapcsolódóan meg kell fizetni az áfát. (Amit viszont nem mindenki tud visszaigényelni.) A számlát ugyan nem láttam, de az minden valószínűség szerint egy előregyártott nyomtatványon készül. Ebből ered a kérdésem: Kötelező a felsoroltakat kivétel nélkül igénybe venni? Például a sírhely megvásárlása rátemetés után is kötelező? (Azé a sírhelyé, amelyet egyszer már meghatározott időre eladtak, és a rátemetés azon az időn belül történik.) A meglepetések sora azonban még nem ér véget. Rátemetés esetén ugyanis egy el nem végzett szolgáltatásért, a síremlék jövőbeni összerakásáért is fizetni kell. Azt csak mellékesen jegyzem meg: igaz ugyan, hogy „csak a megrendelőn múlik, milyen szolgáltatást igényel”, de ehhez nem ártana hozzátenni valamit. Ez ugyanis nem ugyanazt jelenti, mint az, hogy milyet szeretne. Visszatérve a meglepetésekhez, az igazgató határozottan állítja, hogy a „A Somogy Megyei Temetkezési Vállalat tisztességgel igyekszik megfelelni vállalt feladatának”. Ez annál is inkább meglepő, mert egy olyan vállalattól, amely előre fizettett ki (áfásítva) egy el nem végzett szolgáltatást, elvárható lenne, hogy az „újra hasznosított” sírra alkalmazottai visszahelyezzék a vázákat és a kegyelet friss virágait. Ez nem történt meg. (A temetés november 2-án volt.) Virág Lászlóné 7400 Kaposvár Búzavirág u. 36.111/12.
