Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-16 / 294. szám

1 14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. decemberié., csütörtök Barátkoztak és emlékeztek Egykori volánosok (tefusok, akövösök) találkozója A találkozót két részletben, két napon tartották, mert a sok nyugdíjas egyszerre a legna­gyobb teremben sem fért volna el... Fotó: Király J.Béla Nyugdíjasokat köszöntöttek a somogyvári diákotthonban Bűnmegelőzésben együttműködés Máshol is követhető példa­ként szolgálhat az az együttműködési megállapo­dás, amelyet a közelmúltban kötött Tatabányán a Komá- rom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság és a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat tatabányai csoportja. A jövőben együttműködő part­nerek olyan információkkal rendelkeznek, amelyeket kölcsönösen hasznosíthat­nak, miután a szeretetszolgá­lat tevékenysége főként az idős emberekre terjed ki, s köztudomású az is, hogy bű­nözők mennyire veszélyesek éppen erre a viszonylag véd­telen rétegre. Az együttmű­ködés fokozottabb kiterjesz­tését is tervezik — hasonló megállapodást köt a közel­jövőben a szeretetszolgá­lat esztergomi, komáromi és tatai csoportja is az otta­ni rendőrkapitányságokkal. 94 évesen vette át bizonyítványát Nem mindennapi ünnepség színhelye volt nemrég Ver­mont (USA) államban a barrei középiskola. A kisváros okta­tási intézményét fölkereste a 94 esztendős John Watson, hogy végre megkapja végbi­zonyítványát, amire egyéb­ként eredetileg 17 éves korá­ban lett volna esélye, ha nem történik közben egy és más... Annak idején egy héttel a zá­róvizsga előtt behívták kato­nának, sebtiben behajózták és máris az első világháborúban, a Franciaországban folyó csa­tában találta magát. Aztán le­szerelt, hazatért, s kiment a fe­jéből az elmaradt záróvizsga — mostanáig. A középiskolá­ban előkerült a hajdani osz­tálynapló, s az aggastyán há­romszáz mai diák sorfala előtt átvehette végbizonyítványát. Ismét gyógyszerár- emelés várható Mégpedig nem 65, hanem „csak” mintegy 30 százalé­kos — ez derült ki abból a beszélgetésből, amelyet dr. Surján László népjóléti mi­niszter folytatott pár napja a Nyugdíjasok Országos Ka­marájának nála járt küldött­ségével. A 65 százalékos emelésről szóló híresztelé­sek a miniszter szerint tévhi­ten alapulnak; igaz ugyan, hogy a társadalombiztosítás­nak szűkösek az anyagi lehe­tőségei és elkerülhetetlen a gyógyszerár-emelés, az azonban megáll 30 százalék körül. Nullaszázalékos ma­rad jövőre az orvosságok áfa-kulcsa, s a leginkábD ia- szorulók gyógyszerellátását továbbra is a közgyógyellá- tási igazolvány biztosítja. Létminimum alatt 67 százalék Hazánkban már csaknem 3 millió időskorú és nyugdíjas él, s több mint kétharmaduk létminimum alatti összegből tartja fenn magát. Főként a mezőgazdaságban élők helyzete aggasztó: 700 ezer ember életkörülménye, szo­ciális ellátottsága elégtelen. Hazánkban mintegy 300 ezer olyan időskorú állampolgár található, akinek semmilyen jövedelme sincs, s közülük többen kimaradnak abból a támogatási lehetőségből is, amit a szociális törvény nyújthatna számukra. A Nyugdíjasok Országos Ka­marája 37 tagszervezetbe tömörült nyugdíjas sorsán igyekszik javítani érdekvé­delmi, képviseleti, érdekér­vényesítő tevékenységével. A Kapos Volán Rt kapos­vári, központi igazgatósá­gának területén élő csaknem négyszáz nyugdíjasát hívta találkozóra a részvénytársa­ság vezetése, s meg is jelen­tek az összejövetelen vagy háromszázan. Az évenként hagyományosan megrende­zett nyugdíjastalálkozó él­ményszámba megy, nem csoda hát a volt volánosok, tefusok, akövösök nagy ér­deklődése: a csúszós utak ellenére engedtek a szíves invitálásnak... Egykori gépkocsivezetők, szerelők, kalauzok, rakodó- munkások, műszakiak, pénz­ügyi és számviteli dolgozók, gazdasági vezetők — köztük a két hajdani igazgató — foglal­tak helyet az erre az alkalomra feldíszített étteremben, s gyorsan kialakult a barátságos, családias légkör. Régi, jó isme­rősök találkoztak ismét — azok, akik korábban együtt dolgoztak, s hosszú idő eltelté­vel most újra kezet szorítottak. Hadifogságban elhunytak igencsak idős özvegyei; há­ború alatt vagy után deportált, internált, ma már csak jóindu­lattal időskorúnak titulált 70- 80 éves, öreg férfiak és nők egyre nagyobb aggodalommal tapasztalják: múlik a hátra levő amúgy sem sok idő, s ők az egy-másfél évvel ezelőtt benyújtott kárpótlási igé­nyükre, az azóta elküldött sür­getésükre egy fitying kárpót­lást sem kaptak. Márpedig azt ők is tudják — rádióból, újsá­gokból —, hogy a kárpótlási jegy értéke igencsak ingado­zik, nem mindegy, mikor kerül a birtokukba. November vé­gén, december elején például jó ára volt — akár pénzre, akár egyes értékpapírokra számították át —, ám ki tudja, „Ötvenéves, rokkantnyugdí­jas vagyok. Szeretném a tévé­előfizetési díj megszüntetését kérvényezni, de nem tudom, hova keli eljuttatnom a kérel­memet. Mivel úgy gondolom, hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül, kérem, közöl­jék a Nyugdíjasok oldalán, hova fordulhatok. Elnézésüket kérem, amiért nem írom meg a nevemet és a címemet, de szégyellném magam a szom­szédaim előtt, hogy erre a megoldásra kényszerülök: mindössze 6600 forint a nyug­díjam, s ebből nem futja arra, hogy a tévé reklámmal teli műsoráért fizessek... ” Fűzi Andrásné szakszerve­zeti képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, s megkö­szönte a kft-knek az erkölcsi támogatás mellett azt az anyagi segítséget, amely nél­kül az idős, volt munkatársak bizony aligha juthattak volna el a gyógyfürdőkbe — például Harkányba és Zalakarosra — vagy ingyen Triesztbe. Meg­említette azt a mindössze egy kft-t, amelyik nem vállalta a nyugdíjasok segítését. Szólt arról is, hogy nyolcán már nem jöhetnek a jövőbeni nyugdíjas­találkozókra: ennyien hunytak el 1993-ban... Dr. de Sorgó Tibor vezér- igazgató szavaiból a hallgató­ság meggyőződhetett arról, hogy a részvénytársaság nagy becsben tartja azokat, akik szorgalmukkal, szakértelmük­kel az aktív munkásévek idején hozzájárultak az előző vállala­tok eredményeihez. Arról is tá­jékoztatta a nyugdíjasokat, hogy ma 707 dolgozó keresi kenyerét a részvénytársaság­nál; megszűnt a teheráru-fuva­holnap mennyit ér. Vagy a jövő év elején... Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál érdek­lődve ugyanis arról tájékoztat­tak, hogy az, aki tavaly(!) szeptemberben nyújtotta be kárpótlás iránti igényét, de­cember végénél, vagy a jövő év januárjánál előbb ne na­gyon számítson a jegyekre, pontosabban az azokat odaí­télő határozatra. Korábban kaptunk olyan tar­talmú levelet nyugdíjas olva­sóinktól, hogy már-már az hi­hető: minél tovább húzzák-ha- lasztják az őket megillető kár­pótlást, annál kevesebb kifize­tésre lesz szükség, ugyanis az igényjogosultak egy része az élet törvénye szerint, magas koránál és éppen meghurcol­Eddig a szerkesztőségünk­nek küldött levélből vett idé­zet. Érdeklődésünkre a követ­kező választ kaptuk Tardi Jó­zsefedtől, a kaposvári 1-es posta tv-ügyintézőjétől: Ha a díjfizetésre kötelezett eladja a készülékét és közli a vevő nevét, címét; ha az előfi­zetővel közös háztartásba olyan tévétulajdonos költözik, aki már fizeti a díjat (egy ház­tartásban csak egy készülék után kell fizetni, akárhány ké­szüléket üzemeltetnek is); ha elromlik a tévé és emiatt nem használják, s erről a tulajdo­nos írásbeli nyilatkozatot ad; ha a tulajdonos kora vagy rozás, nem közlekednek dara­bárus járatok, nincsenek kihe­lyezett kocsijaik a nagy fuvar­igényű cégeknél... Feladatuk az autóbuszok menetrend sze­rinti közlekedtetése a megyé­ben, s ezt kezdetben igencsak nehezítette az elavult autó­busz-park. — Ma sem dicsekedhetünk — mondta a vezérigazgató —, de az autóbuszok üzembizto- sabbak és korszerűbbek, s hamarosan tíz újabb modern buszt állítunk forgalomba. A régiek közül is tízet teljesen felújítottunk. Az anyagi helyze­tünk jó: több mint 1,2 milliárd forintos bevételünkből szerény nyereséggel zárhatjuk ezt az évet. Amit elértünk, azt csak magunknak köszönhetjük, mert külső hitelt nem vettünk fel, s a Kapos Volán Rt-nek ma sincs egy fillér tartozása sem. A tájékoztatókat követően a vendéglátók tízórait szolgáltak fel, s a karácsonyfa alá szánt ajándékcsomaggal kedvesked­tek a nyugdíjasoknak. Kovács Sándor tatása miatti gyengébb ellenál­lóképességénél fogva nem éri meg, hogy átvegye az őt meg­illető kárpótlási jegyeket. Ezt, persze, mi nem tételezzük fel, inkább a sok munkával, a számos, rosszul vagy hiányo­san kitöltött és ezért vissza­küldött nyomtatvány miatt összegyülemlett tennivalóval magyarázzuk az ilyen hosz- szan elhúzódó ügyintézést. S méltányoljuk azt, ami méltá­nyolandó: az országos hivatal és a megyei hivatalok erőfe­szítését, amivel igyekszenek a nagy feladattal megbirkózni. De azért 1992 szeptembe­rétől 1993 decemberéig majd­nem másfél év telt el. És ez mégiscsak valami, különösen hét-nyolc X terhével a válta­kon ... egészségi állapota miatt men­tességet élvez — csak ilyen esetekben tekinthet el a posta a tévéelőfizetési díj megfize­tésétől. Az ügyintézőtől azt is meg­tudtuk, hogy hasonló kérések­kel csak azoknál a postahiva­taloknál foglalkoznak, ahol té­véügyintézés folyik — például a kaposvári 1-es postahivatal­ban. Ha a döntéssel az előfi­zető elégedetlen, végsősoron a Pécsi Postaigazgatóság postaosztályához fordulhat. Ha a műsorral elégedetlen, akkor viszont a Magyar Tele­vízióhoz... H. F. A somogyvári diákotthon­ban jól érezhette magát az a közel száz nyugdíjas, akit nemrégiben leptek meg a he­lyi fiatalok ünnepi műsorral. A rendező Narancs-klub nevében Gróti Mónika köszön­tötte a megjelenteket, majd Orsós Attila nagy sikerrel sza­valta el Adamis Anna Arra szü­lettem én című versét. Ezt kö­vetően a generációk egymás­rautaltságáról és a nyugdíja­sok jelenlegi problémájáról beszélt a Fidesz helyi elnöke, Móring József Attila. Nagy sikert aratott a karádi — Jöjjön csak velem arany­oskám, én is a7Ki mit tud?-ra megyek — mondta egy ked­ves, idős asszony, amikor megtudta, hogy a tüskevári könyvtárba igyekszem. Út­közben elmesélte, hogy bár ő már elköltözött innen, azóta is visszajár a nyugdíjasklubba. Mintha csak hazajönne... A könyvtárban annyi ven­dég gyűlt össze — fiatalok és idősebbek egyaránt —, hogy a kocsmából kellett áthozni szé­keket. — Ez még mindig jobb, mintha innen kellene átvinni a székeket a kocsmába. — je­gyezte meg valaki. A Ki mit tud? a nyugdíjas­klub és a gyerekklub közös rendezvénye. Bár évente szerveznek együtt programot, ilyen versenyre most először került sor. A közönség hálásan foga­dott minden számot, a legki­sebbek táncától kezdve a kö­zépiskolások produkciójáig. — A műsort úgy állítottuk össze — mondta Bank Ti- borné klubvezető —, hogy a gyerekek mind maguk jelent­keztek: szeretnének szere­pelni. Volt olyan kislány, aki kerámiáit, kézimunkáit, rajzait hozta el... Az idősebbek minden műs­orszáma magával ragadott. Különösen megkapott az a szeretet, ahogy egymás sze­replésének örültek. Ahogy együtt dúdoltak, énekeltek a szereplőkkel. Lakatos néni versmondása, Pista bácsi tré­fás monológja, And néni és Marika néni bő humorral elő­adott dalai egyaránt elisme­résre méltóak. És akkor még nem is említettem a hímzett ruhába öltöztetett babákat, a kézimunkákat, a fafaragáso­kat... A hatvani szociális otthon­ban él az ország legidősebb asszonya: Andó Jánosné. 1887. december 10-én szüle­tett, s a közelmúltban a szociá­táncegyüttes. Az idős férfiak és asszonyok tapssal fejezték ki tetszésüket. Amikor pedig az ugrós és a szatmári táncok kerültek műsorra, a nézők nem maradtak tétlenek. A fürge lábú táncosok közé a nyugdíjasok közül is beálltak. A zenét falubeli pedagógusok szolgáltatták Márkus Ferenc pedig nótákat is énekelt. A sikeres est után a részt­vevők megállapodtak abban: ha tehetik, jövőre is megismét­lik az összejövetelt, amelyet a diákotthon szakszervezete, a Narancs alapítvány és a Fi­desz támogatott. Pista bácsi remek citerajá- téka a közönséget is ének­lésre csábította. — Ezek ám a nóták, nem a mostaniak — súgta az egyik nyugdíjas néni. Ha nagyobb a hely, még táncra is perdültek volna. — A legközelebbi műsort már a könyvtár összes helyi­ségében kellene rendezni — ajánlotta Kosa Ferenc, a klu­bot anyagiakkal rendszeresen támogató Kahyb Rt vezér- igazgatója, a zsűri elnöke, amikor a könyvjutalmakat és az okleveleket kiosztotta. — Tizenöt éves a nyugdí­jasklubunk — mondta Bank Tiborné. — Huszonötén kezd­tük, most kilencvenen va­gyunk. A középkorosztály is szívesen jön közénk. Az ezt megelőző rendezvényünkön a klubtagok és a fiatalok a 70 éven felüli öregeket köszöntöt­ték. Legszebb programunk a karácsonyi műsor lesz, amit az ünnep előtti szombaton tar­tunk közösen. A nyugdíjasok gyakran hoz­nak a heti gyerekfoglalkozá­sokra fonalhulladékot, flako­nokat, s ezt a gyerekek a ka­rácsonyi műsor után ajándék­kal viszonozzák. A kontyos­bálra a gyerekek tréfás, vidám versekből maguk szerkesztik a műsort. A húsvétot is megün- neplik, a keresztény hagyo­mányoknak megfelelően. Ki­rándulásaikon bejárták az egész Dunántúlt és a Duna-Ti- sza közét. A szeretet tartja össze a tár­saságot. Ha beteg vagy kór­házba kerül valaki, segítenek neki; főznek, süteményt süt­nek, meglátogatják egymást. S. Pap Gitta A közönség hálás a színvo­nalas műsorért lis otthonban ünnepelte szüle­tésnapját. Az életének 107. évében levő Andónét — töb­bek között — az otthon lakói és a helyi iskolások köszöntöték. Az öregek a kárpótlást sürgetik A tv-előfizetési díj független a műsor minőségétől Hazajárnak a klubba Fiatalok és idősek Ki mit tud?-ja Tüskeváron Az ország legidősebb asszonya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom