Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-16 / 294. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KAPOSVÁR 1993. december 16., csütörtök Táblával jelölt területek kutyafuttatásra Kaposvár város közgyűlése az állatok tartásáról szóló rendelet módosításának elfogadása mellett úgy határozott, hogy a kutyafuttatásra kijelölt helyeket táblával kell megjelölni. A városgondnokság a közterület-felügyelet segítségével hatékonyabban ellenőrzi a rendelet betartását. Hivatali kézbesítők igazolvánnyal Január 1-jétől a polgármesteri hivatal leveleit nem a posta, hanem a hivatal által alkalmazott kézbesítők viszik ki. A 10 kézbesítő fényképes igazolvánnyal rendelkezik majd. Elidegeníthető garázsok Kaposvár területén összesen 1057 garázs található. A garázsok közül 362 nem elidegeníthető, 695-öt pedig kijelöltek eladásra. A megvásárolható garázsok közül 178 a bérgarázs, 417 pedig közterületen található. Megyei döntés a tavaszi fesztivál támogatásáról Somogy Megye Közgyűlése legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta az 1994. évi Kaposvári Tavaszi Fesztivál - Somogyi Tavasz előzetes programjáról és tervezett költségvetéséről szóló előterjesztést, azzal a feltétellel, hogy december közepéig végleges programot és költségvetést kérnek Kaposvár várostól. Iszapvizsgálat a Desedán A környezetvédelmi felügyelőség október 25-től végez kéthavonta víz-, illetve iszapvizsgálatot a Desedán, öt helyen. A víz minőségével kapcsolatos vizsgálatok várhatóan 1994 októberében fejeződnek be. Intézményi felújítás a jövő évben Kaposvár város 1994. évi költségvetésének koncepciója az intézményi felújításokra 50 millió forintot tervezett. Ebből az összegből a szerződéssel lekötött felújításokon kívül, így a városháza homlokzatának felújításán és a Bárczi Gusztáv Általános Iskola szigetelésének finanszírozásán kívül csak az élet- és balesetveszély elhárítására lesz lehetőség. Lakásfelújítás finanszírozására az önkormányzati lakások értékesítéséből származó összeg 10 százalékát tervezik. Házi gondozás ötszáz rászorulónak Házi gondozásban 496-an részesülnek Kaposváron. A rászorulók közül 67 személyt lát el 5 közhasznú munkás és 10 hivatásos gondozónő. A házi segítségnyújtásban 153 tiszteletdíjas gondozó is részt vesz. A gondozottak száma a múlt évhez képest csökkent, 1992-ben 586-an igényeltek házi gondozást. A csökkenés a térítési díj emelésével magyarázható. Megtanulta a testületi döntések lélektanát Fogadónap a kaposvári gyámhatóságnál Asszonykézben a város gazdasági gondja Úgy fest, hogy hitel nélkül zárja a város a harmadik évet is, pedig minden tervezett feladatot megoldottak. Ez még a rosszindulatúak szerint is eredménynek számít, amiben nem kis szerepe van a kaposvári polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójának, dr. Bizderi Ilonának. — Az új gazdasági mechanizmus reform-évfolyamán kezdtem a tanulmányaimat a pesti közgazdasági egyetemen. Nagyon hasznosítható, korszerű szemléletben oktattak bennünket. Váratlan helyzetek megoldására, kezdeményezőkészségre készítették fel a hallgatókat — mondja pályája kezdetéről az igazgatóasz- szony. — Egy év gyakorno- koskodást leszámítva, 20 évet dolgoztam vezető beosztásban: számviteli osztályvezetőként, téesz-főkönyvelőként, majd közgazdasági osztályvezetőként. A gazdasági igazgatói állást pályázati úton nyertem el. — Közvetlenül a termelésből jött, államigazgatási gyakorlat nélkül... — Jó hasznát vettem ott szerzett ismereteimnek: gazdálkodni kellett, s megszoktam azt is, hogy a döntéseimnek súlya van. Mikor az ön- kormányzathoz kerültem, jelentős változások léptek életbe, a tanácsi pénzelosztásos rendszerhez képest. A nehezedő gazdasági körülmények, a pénzhiány és az igények növekedése miatt nagyon tudatos, célszerű gazdálkodásra van szükség. — Mekkora összegből? — Amikor átvettem a pénzügyek irányítását, 2,3 milliárd forint volt a város költségvetése, azóta majdnem a duplájára nőtt. Az 1994-es költség- vetés 4,2 milliárd forint lesz. Ez egyrészt a megyei jogú város státuszából következik, másrészt az infláció miatt. — Mi van, ha leszavazzák? — Kezdetben lelki válságot okozott, amikor a közgyűlés a legjobb szakmai meggyőződésem ellenére másként döntött. Időközben megtanultam a testületi döntések lélektanát; egy igent vagy nemet sokféle szempont motiválhat. Ennek ellenére minden esetben, amikor úgy éreztem, hogy a város költségvetési egyensúlya veszélyben van, elmondtam szakmai ellenérveimet. Ma már úgy érzem, véleményem döntő a pénzügyi kérdésekben. — Milyen gondokkal jár a gazdasági igazgató munkája? — Szerencsésnek tartom, hogy jó kollégákkal dolgozhatom, akik szakmailag és emberileg is segítik a munkámat. Nagy felelősség a város pénzügyeinek irányítása, a testületi döntések előkészítése és végrehajtása. Majdnem minden döntésnek van pénzügyi kihatása. Több mint 60 intézmény közvetlen finanszírozását irányítjuk és ellenőrizzük. Rendeletek olvasására csak otthon marad időm, mikor a gyerekeim már lefeküdtek. — Mennyi ideje jut a családra, a gyerekekre? — Az estéimet, ha nem éppen a hivatalban töltöm, a családomnak szentelem. Úgy érzem, a gyereknevelés minősége nem attól függ, hogy mennyi időt tölt valaki velük, hanem attól, hogy az együtt töltött idő minősége milyen. Három gyermekem van; férjem súlyos műtétje óta gyakorlatilag egyedül nevelem őket. Ez fokozott felelősség. Soha nem hagyom egyedül a gyerekeket. Van egy pótmamánk, aki — mivel a szüleim sem élnek már — szinte nagymamaként gondjukat viseli. Egy keresetet kell beosztanom, s úgy, hogy mindenre jusson. így aztán edzett vagyok a pénzügyek intézésében is. Harmadik éve hitel nélkül gazdálkodik a város; a pénzügyi egyensúly egy pillanatra sem borult fel. Az intézmények biztonságosan működnek. S ha szerény mértékben is, de fejlődött a város az elmúlt évek során. S. Pap Gitta XT \ T-IÍ^ST'OT Miután az eső és az enyhe idő következtében lN/Wj I ±Tw I W-L/wJV már elolvadt a hó nagy része a város útjain, feltűnő a városgazdálkodási vállalat igénye a köztisztaság iránt. Képünkön a „hómaradványokat” gyűjtik össze a Zárda utcában. Fotó: Király J. Béla Háromszáz ember víz nélkül Napokig „tapogatják” a hiba helyét — Egy kaposvári csőtörés tanulságai — A jószándék nem elég (Folytatás az 1. oldalról) A DRV Rt Somogy Megyei Üzemigazgatósága viszonylag gyorsan megállapította: a lakótelep úgynevezett belső csőhálózata hibásodott meg, mert az épületek közös órájáig megfelelő a nyomás. A biztonság kedvéért még az órát is kicserélték, ám a helyzet nem változott. Gyors telefon az IKV utódjához, a Vagyonkezelő Rt-hez. A közös képviselők tudomására hozták: az ő feladatuk, hogy a belső — tehát az említett vízóra utáni — vezetékszakaszt megjavíttassák és állják a költségeket. Világos beszéd. A közös képviselők már mentek is volna, hogy kivitelezőt keressenek, ám mivel semmiféle közmű-térképpel nem rendelkeznek, a Vagyonkezelő Rt-től várták a további segítséget. Ott ígérték is, de térképet ők sem tudtak előkeríteni, mert — mint Komáromi Attila ügyvezető igazgató elmondta — Kaposváron hiányos vagy egyáltalán nincs közműtérkép. De kiküldték egyik szakemberüket, aki alvállalkozók bevonásával vállalkozott a majdnem lehetetlenre: térkép nélkül elkezdte keresni a mindössze két collos csövet. Két kubikus ásott, ásott rendületlenül két napon át, ám az egész munka a „magos Déva vára” építésére emlékeztetett. Miután kiderült, hogy rossz irányban keresgélnek, a lakók kezdték elveszíteni türelmüket. „Beindultak” a telefonok: szervekhez, ismerősökhöz, hatóságokhoz. A DRV Rt megyei igazgatóságának igazgatója, Bóta László megszánta a lakókat, és — noha nem tartozik cége feladatkörébe a belső terület — a megye más részéből előkerítette a vezetékek, illetve a hibahelyek felderítésére alkalmas, „csipogó” néven ismert drága műszert. Dr. Mátrai Márta marketingigazgató — noha ugyancsak nem tartozik a Klinker Rt hatáskörébe — küldött szakembert, és gépeket is ígért. Ám hamar kiderült: amit ők tudnának segíteni, az nem vehető igénybe, mert a siketnéma-intézet területén fákkal beültetett (a „csipogó” által jelzett) hibahely erre nem alkalmas. Maradt hát az ásó, az újabb „tapogatóhelyek” kézi feltárása. S azóta is ez megy, szép lassan meghagyva a reményt egy „megyei jogú város” pár éve épült házai lakóinak, hogy valamikor még fürödhetnek, s abbahagyhatják a vödrös, lábasos, fazekas vízcipe- lést az alagsorból. Az „ugrásszerű műszaki haladás” büszke korszakában egy nagy város közepén folyó kézi vezérlésű hibaelhárításnak érdemes volna levonni a tanulságait. Indokoltnak látszik, hogy minél hamarabb létrejöjjön egy olyan ütőképes, városi „Havaria” szervezet, amely birtokában van a technikai eszköznek (vagy azt másoktól azonnal igénybe veheti). Azoknak az eszközöknek, amelyek gyorsan és hatékonyan bevethetők a szolgáltatásban bekövetkezett hibák kijavítására. Szegedi Nándor Sokan jönnek segélyért, de nem mindig a legszegényebbek Engedély, kérelem, panaszkodó ügyfél — Kölcsön kapott értékek és ellopott gyerek — A legkülönfélébb emberek jönnek ide problémáikkal, és nem mindig a legszegényebbek — mondta Vörös Sándorné gyámügyi ügyintéző. — Egy keményebb napon 80 ügyfél is megfordul itt. A legtöbben rendszeres nevelési segélyt kérnek, mint az a kétgyerekes asszony, akinek lejárt a munkanélküli-járadéka. A férje vállalkozó, így az elbíráláshoz Apeh-igazo- lást kérnek a jövedelméről. Egy másik asszony megbánta, hogy „új embert” választott, mert az legutóbb is két bordáját törte össze. Eljött bejelenteni: visszatért a régi élettársához, most újra oda kéri a segélyt. Van, aki igazolást hoz a tartásdíjról a rendszeres segélyhez, egy másik esetben a kiskorú tulajdonában levő ingatlant szeretnék elcserélni a szülők és a szerződéshez kell a gyámhatósági engedély. Egy gondnokság alá helyezett férfi azt sérelmezi, hogy kevés zsebpénzt kap, egy másik agresszív, alkoholista apját akarja gondnokság alá helyeztetni. A rendőrség feljelentése alapján beidéztek az ügyintézők egy kislányt és az édesanyját. „Véletlenül beleesett az a 2-3 kiló virsli a szatyorba” — állítja az anya. Figyelmeztették, hogy jobban ügyeljen a gyerekre, mert a következő lopásnál megelőző pártfogót rendelnek ki. — Vannak ügyfelek, akik csak panaszkodni jönnek, és örülnek, ha valaki meghallgatja őket — mondja Buniné Battyányi Beáta. — Egy idősebb hölgy mellé a lányát jelöltük ki ideiglenes gondnoknak, s kivitte magához vidékre a magatehetetlen nénit. A férje nem tud ebbe belenyugodni: van olyan hét, amikor naponta bejön. — Olyat is kérnek tőlünk, amiben nem tudunk segíteni — teszi hozzá Vörösné. — Ha a szülők válófélben vannak, mi nem dönthetjük el, hogy kinél legyen a gyerek; meg kell várni a bírósági határozatot. Ilyenkor nem ritka, hogy a szülők „lopkodják” egymástól a gyereket. Csak két évvel a bírósági ítélet után változtathatjuk meg a kapcsolattartást, lehet megvonni vagy szüneteltetni a láthatást. Addig a bírósághoz kell fordulni. — Mennyire tudják megbízhatóan eldönteni, hogy a kérelmező valóban rászorul-e a rendszeres segélyre? — A beadott kereseti igazolásokat kötelesek vagyunk elfogadni. A környezettanulmánynál azonban sok mindenre figyelünk. Mivel bejelentjük, hogy mikor megyünk ki a családhoz, előfordul, hogy a lakásból addigra „eltűnnek” bizonyos tárgyak vagy kiderül, hogy az értékes holmikat rendre a szomszédtól kapta kölcsön a segélyt kérő. Sok kérelmezőt visszafizetésre köteleztek a felülvizsgálatok során, mivel nem jelentették be a változtatásokat a jövedelemben vagy a családi állapotban, elfelejtették közölni a tanulóviszony megszűnését. Voltak, akik évekig jogtalanul vették fel a segélyt. Előfordult olyan is, hogy a gyerek felvette a pályakezdő segélyt, a szülő pedig a rendszeres nevelési segélyt. így derült ki, hogy egy ifjú párnál — ahol a menyasszony kiskorú volt és kellett a gyámhatóság beleegyezése a házassághoz — a vőlegény után még rendszeres nevelési segélyt vett fel az anyja. S. P. G. KOLDUS — AZ ÁRUHÁZ ELŐTT Anya, segítsünk rajtuk! Néhány hete történt. Zsófi lányommal nézegettük a Somogy Áruház előtti könyvárusok portékáit. Csikorgó hideg volt, s az áruház előtt, a földön egy koldus ült. Karjában tartotta 5 év körüli alvó kislányát. Nyolc éves lánykám az elé táruló kép láttán szomorúan kérlelni kezdett: — Anya, segítsünk rajtuk! — Igen, de hogyan? — Legalább tegyünk a bácsi kalapjába aprópénzt. — Tudod, hogy nekünk is kevés van, itt a karácsony, és... — De anya, majd otthon megadom az összegyűjtött perselypénzemből, csak adjunk nekik! Hadd vegyenek ételt, éhen ne haljanak... Elővettem pénztárcámat, s abból utolsó aprópénzeinket. Lánykám diadalittasan tette a koldus kalapjába. Hazafelé menet Zsófi képtelen volt szabadulni a látottaktól. — Anya, tudod mi lenne ezeknek a hajléktalanoknak az igazi karácsonyi ajándék? Egy meleg otthon. De jó lenne, ha nagy házunk lenne! Én meghívnám őket, és örömet szereznék nekik legalább karácsonykor... Ha hazaéTünk — szólt később —, készítek a kislánynak egy csomagot. Kiválogatom a ruháim közül azokat, amiket már kinőttem. így került aztán a csomagocskába nadrág, harisnya- nadrág, sál, sapka, kesztyű, s egy pirosruhás baba. Másnap azonban hiába kerestük a koldust. S azóta sem láttuk, hogy meglepetést szerezhettünk volna neki és gyerekének. Itt vége is lehetne a történetnek, de az iskolában, ahol 1. osztályos tanítványaim vannak, elmeséltem — okulásul az áruház előtt látottakat. S lám, milyen a gyermeki lélek: az elsősök közül többen is szeretnék vendégül látni a koldust gyermekével együtt. Legjobban Levente szeme csillogott, amikor előadta, hogy heten vannak testvérek, de nagy a házuk, s még van benne két üres ágy, biztosan befogadnák a hajléktalan, fázó-éhező emberpárt. Hallgatva kis tanítványaim megoldásait a világ szomorú, tragikus dolgaira, elgondolkodtam: a tiszta gyermeki lélek milyen egyszerűen képes diktálni a jót, a szépet, a nemeset. És milyen nehéz ebben az össze- kuszálódott, rideg, egymásra oda nem figyelő világban megoldást találni milliók bajára. Kis Katalin i i
