Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-15 / 293. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. december 15., szerda A Mikulás és a lidérc Szokások, hagyományok Kis karácsony, nagy karácsony... A Mikulás taposta a frissen hullott havat, nehezen lépkedett, a hó rátapadt a csizmájára. A nap kialvó mécsesként már lebukott a látóhatáron; egyre terjengett az alkony, a Mikulás-est. — Úgy látszik, korán érkeztem! — dörmögte maga elé, mert ahogy a felvillanó fényeket figyelte a lakásokban, látta, hogy a gyerekek csak most kezdik tisztogatni cipőjüket. A Mikulás csak nézte, nézte őket, aztán lecsukódott a szeme, és elbóbiskolt. Hogy mennyi ideig aludhatott, maga sem tudta, de egészen este lett, mire felriadt. — Itt az ideje, hogy induljak! — nyúlt a puttyonyáért, de bizony nem találta. Rettenetesen megrémült. Hogyan osztogasson ajándékot?! Körbevizslatta a környéket, de egy teremtett lelket sem látott, csak a távolban a kivilágított ablakokat és a pöfékelő kéményeket. Elindult megkeresni a puttyonyát, de jó ideig senki sem jött arra, Aztán felbukkant egy cica, óvatosan lépegetve a hóban. — Nem láttad, cicus, ki vitte el a puttyonyomat? — Nem láttam. Engem is most dobott ki a gazdám! A Mikulás továbbállt. Kérdezgette a házőrző kutyuso- kat, de azok sem láttak semmit. Már azon volt, hogy bezörget a házakhoz és bevallja, miért nem tud ajándékot hozni a gyerekeknek, de amint a benézett az ablakokon, meghallotta amit a gyerekek beszélnek: — Engem még soha nem csapott be a Mikulás bácsi! — mondta Zsolti. — Én is nagyon szeretem őt; mindig ő hozza a legszebb ajándékot! — áradozott Jolika. A Mikulás nagyon megszomorodott. „Ó, bárcsak varázsolni tudnék — sóhajtotta —, hogy ne csalódjanak bennem a gyerekek!” Alig gondolta ezt végig, máris érezte kezében az ajándékokat. Gyorsan elhelyezte őket a kitisztított cipőkben; ment házról házra, és mindig fohászkodott egyet. Mikor az utolsó ajándékot is kirakta, bizony, a Göncöl- szekér rúdja alaposan keletre nézett, jelezve jócskán múlik az éjszaka. — Bár csak tudnám, ki tréfált meg ilyen csúnyán! — sóhajtotta. S alig ejtette ki a szavakat, megjelent előtte egy lidérc. — Én voltam, Mikulás bátyó! Ne haragudj rám! Tudtam, nincs segítőtársad, nehezen cipeled már a terhet, ezért segítettem. A Mikulás akkorát nevetett, hogy még a szeme is könnybe lábadt. Reggelre jég nőtt a folyóra, az ablakok is befagytak, olyan hideg lett — de ez mit sem érdekelte a gyerekeket. Boldogan szedték ki az ajándékokat, és szerettei beszéltek a Mikulásról. Törő István A kedves dalocskát nem sokára éneklik a gyerekek. Mindenki vásárol, vagy ajándékot, meglepetést készít, ám a nagy rohanásban, készülődési lázban ritkán gondolunk arra, hogy mióta is ünnepeljük a mai szokások szerint a karácsonyt. Magyarországon a XVI. századig karácsonykor kezdődött az év. A naptárreform előtt január elseje volt az ajándékozás napja. A magyar karácsonyi szokások kialakítását meghatározták a katolikus egyház szertartásai, karácsonyi énekei, a szerzetesek és tanítók által terjesztett színjátékok, karácsonyi játékok, a jászolállítás szokása. A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben terjedt el a városokon, ma már szinte mindenütt állítanak karácsonyfát. Erdély néhány megyéjében viszont még a háború alatt is újévkor, az „aranyos csikó” hozta a gyerekeknek az ajándékot. A karácsonyi népi színjáték középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő, betle- hemes pásztorok tréfálkozása, éneke, játéka áll. A betlehe- mezők házilag készített jászolt vagy templom alakú kis betlehemet hordoznak magukkal. Ma általánosságban gyerekek adják elő a betlehemes szövegeket. A XIX. századtól a bet- lehemezés két fő formája terjedt el: az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott karácsonyi játék. A játékok fő motívuma a pásztorjelenet: a mezőn alvó pásztorokat az angyal keltegeti, és az újszülött Jézushoz küldi. A főszereplő rendszerint egy öreg, süket pásztor, akinek tréfás félreértései alkotják a humor fő forrását. Újabban az óvodákban, az iskolákban is divatba jött a karácsonyi műsor. Ennek keretében számos helyen elevenítenek fel régi népszokásokat. (ABC-Europress) • • Ötlet kislányoknak Ünnepi alkalmakkor a kislányok is szeretnek különösen csinosnak lenni. íme, néhány igazi, ünnepi alkalomra illő hajdíszt mutatunk nekik. Fotó: Török Anett TUDOD-E... ...hogy a Föld legnagyobb virágot nevelő növénye Indonézia dzsungeleiben nő, neve Rafflesia Arnoldi. A virágke- hely átmérője egy méter! Barnás marhabőr színű, szaga az oszladozó állat tetemére hasonlít. A dögevő rovarok kedvenc táplálkozó és szaporodó helye. ...hogy a lajhár nemcsak a leglassúbb, hanem a legpiszkosabb emlős is. Sohasem mosakodik, nem tisztítja a bundáját. Hosszú, tömött szőrzete állandóan nedves, mivel az amerikai trópusokon él. Bundájában bolhák, tetvek tömege él. Karácsonyi csillagok Ebben a négyzetben tíz karácsonyi csillag ragyog. Három egyenessel osszátok föl a négyzetet öt részre, de úgy, hogy minden részbe két-két csillag kerüljön! Bizonyos, hogy egy kis fejtörést okoz a feladat. Javaslom vonalzóval és először ceruzával próbálkozzatok és csak akkor vegyétek elő a filctollat, ha már biztos a megoldás. Újabb kazettával rukkolt elő a szekszárdi Holló Együttes, amelynek neve ismerős Somogybán is, hiszen műsoraikkal régóta be tudják lopni magukat a gyermekszívekbe. A mostani, Ajándék című kazettájuk is méltán számíthat nagy népszerűségre. Siti Károly szövegei ugyanis garantálják a sikert. Ahogy hallgatom a melódiákat, régen tovatűnt gyermekkorom Mikulás- és karácsony- váró dalai is megelevenednek. De csak képzeletemben, hiszen Hollóék ezúttal arról gondoskodnak, hogy a régi nóták újakkal egészüljenek ki. Olyanokkal, amelyekre fogékonyak a lurkók (is). A Kovács-Sili-Ritter trió e kazetta elkészítéséhez is kért segítséget zenészbarátaiktól; Tél végéig tartó zenés utazás Hollóék ajándéka Óvodássarok Német szokás: szeretetfa Egyik reggel óriási üdvrivalgásra ébredtünk. Szomszédunk kisfia táncolt, dalolt az ajtó előtt. Kis unokánk pillanatok alatt követte példáját. Günthernek kis- húga született az éjjel, s a szomszédok a kerítésük mellé odaállították a „szeretetfát”, ami minden járókelőnek hirdette: megérkezett és kislány a várva várt jövevény. Hogy miről tudták meg a járókelők, hogy kislány született? Az óriási babáról, amely égy széken trónolt a fa tetején. A fa ágain vagy a rászögezett keresztléceken pedig játékok lógtak. Nem is volt mindegyik új, inkább csak jelkép: mit is lehet ajándékozni egy újszülöttnek. A szeretfát a szomszédok és rokonok állították. Persze a szülőkről sem feledkeztek meg: jókívánságokkal, nevelési utasításokkal, tanácsokkal teleírt táblák lengedeztek a fán. Kedves szokás náluk ily módon hírül adni a település polgárainak, hogy új lakó született. Unokám és Günther az első öröm csillapultával maguk is ajándékkészítésbe kezdtek: ragasztottak, vágtak, óriási pólyásbabát készítettek, aztán szépen felöltözve elmentek a klinikára, ahol Günther kishúga, Beáta született. Áhítattal nézték a kis jövevényt, aki igencsak nagy sírással üdvözölte őket. A szeretetfa pedig szokás szerint több hónapig ott áll a kerítés mellett. S jelzi, hogy a kis jövevény sok örömet szerezve szépen fejlődik, jól érzi magát a családban. Báli Györgyné Ajándék lisztgyurmából Készítsetek ajándékot, asztali díszt lisztgyurmából. A lisztgyurma következőképpen készül: két rész liszthez egy rész sót kell keverni, színező anyaggal (tempera, vízfesték) színezni és annyi vízzel összegyúrni, mint a közepes keménységű, kifőtt tésztát szokás. A képen látható ajándék-dísz úgy készül, hogy a gyurmából jó kemény gömböcöt formáltok, a gyurma másik részét elsodorjátok, csillagszaggatóval kiszaggatjátok, és a csillagot a gombócra helyezitek. Közepébe gyertyával fúrjatok kis lyukat, utána tegyétek langyon sütőbe, és szárítsátok ki! Ha kiszáradt, tűzzétek bele a gyertyát. Becsomagolva, kis fenyőággal díszítve kedves ajándék, szép asztali dísz. Fotó: Király J. Béla i Decemberi versek Téli hangulat Téli álmát alussza, A medve meg a róka, Kietlen a tarka rét, Szünetel a móka. A rigó nem énekel, Tücsök se nótázik. Minden állat elbújik, A hó között fázik. Csak a veréb egyedül, Nem törődik véle, Hogy a naptár mit mutat, Nyár van-e, vagy tél-e! A kis síbajnok A kis Zoli sít kapott, Születésnapjára. Gyenge volt még a legény, A nagy sítúrára. Felöltözött melegen, A sít felkötötte. Csúszva szebb volt a világ Szerte körülötte. Egyre bátrabban csúszott, Magasabbra vágyott, Míg egy napon egyedül, Magas hegyre mászott. Ez lett veszte a szegénynek, Megakadt egy tölgyben. Sí helyett a nadrágján Csúszott le a völgybe. Szarka Zoltán sőt a szekszárdi gyakorlóiskola harmadikosai, valamint Mónus Bence és ifj. Ritter Péter is közreműködnek a december elején kezdődő és tél végéig tartó zenés utazáson. Hollóék kazettája ugyanis az ajándékosztó Mikulás és a hatalmas Télkirály alakját, a szelekkel táncoló hópelyheket idézik, de elhangzik a krampuszok himnusza, és sok-sok dal a hógolyóról, egy rettenetes hókotróról, s végül a karácsony szeretet-melegéről. Hollóék szeretettel szólnak e két, örömteli ünnepről. Aki meghallgatja kazettájukat — minden bizonnyal sokan lesznek —, érezheti: a jól ismert, hagyományos Mikulásváró és karácsonyi gyermekdalok mellett remekül megfér ez az ösz- szeállítás. (Lőrincz) ELLIKE A képen látható babát Elükének hívják. Ha jól megnézitek könnyen kitalálhatjátok, honnan kapta a nevét: csupa L-betűből készült. Igaz, hogy ezek a betűk, hol rendesen, hol fordítva állnak, előfordul, hogy vízszintesen vagy fejjel lefelé. Nézzétek meg jól, rajzoljatok magatok is Elükét, s számoljátok meg, hogy hány L-betűből alakul ki egy ilyen bőszoknyás kislány.
