Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-08 / 287. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — BELPOLITIKA 1993. december 8., szerda Humorral minden könnyebb Kuncze Gábor: Aki csak a fekete Mercedesétt vállal el egy ilyen posztot, az törvényszerűen bele is bukik Kuncze Gábor TOVÁBBGONDOLVA Mikor lesz itt demokrácia? Magyarországi németek közgyűlése Magyarországi Németek Szövetsége közgyűlést tart december 10-11-én, hogy tagjaik számot adjanak az 1990. óta történt magyaror­szági fejlődésről, és megvi­tassák az új törvények — ki­sebbségi, oktatásügyi, kárpót­lási — adta lehetőségeket és feladatokat. A magyarországi németek részt vesznek az or­szág demokratikus átalakulá­sában, élvezik annak előnyeit és gyümölcseit — fogalmazta meg a nemzeti kisebbség helyzetét a közgyűlés elé ter­jesztendő dokumentumban a szövetség elnöksége. Pert nyert a szerkesztő Pert nyert Komló városával szemben egy újságíró. Ferling József, a Komlói újság felelős szerkesztője azért perelte be az önkormányzatot, mert az nem fizette ki neki az 1996. február végéig, határozott időre szóló kinevezése alap­ján járó munkabérét. Az első­fokú ítéletet a város megfel­lebbezte, de a munkaügyi bí­róság másodfokon is hely­benhagyta az elsőfokú ítéle­tet. A komlói önkormányzat így kénytelen volt kifizetni Fer­ling Józsefnek a harminckét hónapra járó munkabért. A társadalombiztosítási járulék­kal továbbá húsz százalékos késedelmi kamattal terhelt összeg és a vesztes fél által fizetendő perköltség összesen másfélmillió forintra rúgott. A vajdasági magyarokért Több megyei jogú város csatlakozott ahhoz a gyűjtési akcióhoz, amelyet a szegedi önkormányzat hirdetett meg két héttel ezelőtt azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a vajdasági magyaroknak. Csöng rád megyében számos vállalat, intézmény, pártszer­vezet ajánlott fel különféle se­gítséget, elsősorban tartós élelmiszereket, gyógyszereket és téli ruhákat, s lakossági gyűjtést is szerveztek. Az utóbbi napokban Debrecen, Székesfehérvár, Kaposvár és Tatabánya jelezte csatlako­zási szándékát, sőt budapesti iskolából is érkezett csomag. A kecskeméti konzervgyárból 60 ezer üveg bébiételt küldtek. A keresetek alakulása Az átlagkereset októberben a húsznál több dolgozót fog­lalkoztató szervezeteknél 29 502 forint volt. Ez az összeg a szeptember havinál csaknem ezer forinttal magasabb, az egy évvel korábbit pedig 27,1 százalékkal haladja meg. A legtöbbet változatlanul a pénzintézeteknél kerestek, itt az átlag 70 100 forintot tett ki, elsősorban a nagyösszegű prémiumok, jutalmak, vala­mint a 13., esetenként 14. havi fizetések eredménye­ként. Az év első 120 hónap­jában az átlagos kereset 26 959 forint volt, 25,1 százalék­kal több, mint a múlt év azo­nos időszakában. Az MNB története A jegybanknak a nemzeti gazdaságpolitikát segítve kell a monetáris politikáját kialakí­tania. Ezt Bőd Péter Ákos, a Magyar- Nemzeti Bank elnöke mondta a jegybank épületé­ben azon a sajtótájékoztatón, ahol bemutatták az MNB tör­ténetét feldolgozó három köte­tes sorozat első kiadványát. Kuncze Gábor (43), az SZDSZ frakcióvezetője nem éppen gyorsliften érkezett a politikai élet legfelső emelete­ire. 1989-ben a tököli függet­len falufórum egyik megalakí­tójaként találkozott a politiká­val. Vállalati gazdasági igaz­gatóként — már az SZDSZ színeiben — indult és győzött a választásokon. Eredeti szakmáját tekintve mélyépí­tési üzemmérnök, később el­végezte a közgazdasági egye­temet, majd szervezés-veze­tés szakon újabb diplomát szerzett. A képviselői irodaház egyik szobájában árról be­szélgettünk, hogy a közgaz­dából miként lett profi politi­kus, pártja miniszterelnök-je­löltje. — A rendszerváltás előtt én is csak úgy politizáltam, mint sokan mások ebben az or­szágban: otthon, családban, a pálya széléről. Később a füg­getlen falufórum munkájában is csupa hozzám hasonló em­ber vett részt; rajtuk keresztül kerültem kapcsolatba mai pár­tommal is. — Mondják, nem akart „be­robbanni" a politikába; min­dig csak akkor vállalt egy fokkal magasabb pozíciót, ha úgy érezte, megérett a fel­adatra. Ez tudatosság? Önfe­gyelem? Vagy valami más? — Csak akkor vállalok el egy-egy nagyobb funkciót, ha már nagyon sokan támogat­nak, és érzem a bizalmat is... — Ha sokan mondogatják, hogy „te vagy a legokosabb, a legrátermettebb”...? — Ezt persze senki sem mondta még. Amikor a közös­ség többsége mellém áll, ak­kor érdemes elvállalni valami­lyen feladatot. — Az ember hajlamos arra, hogy elhiggye egy bi­zonyos „széket” egyenesen neki találtak ki... — Én nem hiszek abban, hogy valaki valamilyen tiszt­ségre „születhet’. Egy politi­kusnak erős önkontrollra is szüksége van, hogy ne változ­tassa meg a hatalom közel­sége. — A parlamentben a legé­lesebb helyzetekben is talált olyan fordulatot, megfogal­mazást, amivel fel tudta ol­dani a feszültséget. Nem fél attól, hogy cserben hagyja a humora? — Eddig nem hagyott A demokrácia nehézsé­geinek látványos példája a médiáknál kialakult jogi és politikai patthelyzet. Nincs médiatörvény, a választá­sok közeledtével pedig egyre eró'teljesebben válik a politikai hatalmi harc esz­közévé a tömegkommuni­káció. Megőrizheti-e ilyen helyzet­ben közszolgálati jellegét a rádió, a televízió és a hírügy­nökség? Egyáltalán mit jelent ma a közszolgálatiság? — Kérdéseinkre Bihari Mihály po­litológustól, a budapesti jogi kar tanszékvezetője felelt. — A közszolgálatiság az én olvasatomban azt jelenti, hogy a rádió, a televízió, a hírügy­nökség az egész társadalom számára — kötelező jelleggel — hozzáférhetővé teszi a hí­reket, az alapinformációkat. Szakmai felelősségük, hogy ezt a feladatukat magas szín­vonalon lássák el. cserben. A humor alkalmas a politika feszültségeinek ol­dására is. A parlamentben képviselő társaimat figyelve igazolva látom Karinthyt: akinek humora van, az ké­pes mindent megérteni, aki­nek humora nincs, az képes mindent megtenni. — Bővült-e miniszterel­nök-jelöltként a társasága? — Szerencsés ember va­gyok, mert a baráti köröm gye­rekkorom óta változatlan. Ta­lálkozom üzletemberekkel, diplomatákkal is, ez hozzátar­tozik a munkámhoz. — Mi a véleménye a poli­tikai etikáról? A politikai tisztességről? — Vannak olyan politikusok ma is, akik azt hiszik, hogy a cél szentesíheti az eszközt. Csakhogy nincs külön politi­kusi és nincs külön állampol­gári etika, tisztesség. A politi­kus is csak azt ígérheti, amit be tud tartani, meg tud valósí­tani. Vállalni kell a keserű igazság kimondását is, csak így szerezhető vissza a poli­tika elveszett becsülete. Azt is megfigyeltem azonban, hogy azok a politikusok dobálnak sarat másokra, akik nem tud­ják megmondani, hogyan hozható rendbe az ország gazdasága. — Egy külföldi politoló­gus azt mondta: akkor lesz Magyarországon tisztes­séges politikai közélet, ha olyan emberek kerülnek felszínre, akiknek az eg­zisztenciája nem függ a széküktől. Ön hogyan látja? — Van ebben igazság, de tisztességtelenség ott is elő­— És mi a kormányzat fel­előssége? — A kormányzaté az lenne, hogy ehhez a feltételeket biz­tosítsa. Csakhogy homloke­gyenest megoszlanak a véle­mények arról, hogy mi a kor­mányzat felelőssége és fel­adata a közszolgálati médiákat illetően. Mást gondolnak a kormánypártok, megint mást az ellenzék. A koalíciós pártok úgy gondolják, hogy a kor­mányzat felelőssége a megfe­lelő vezetőknek és személyek­nek — elsősorban politikai bi­zalom alapján történő — kivá­lasztása, adott esetben levál­tása. Másrészt úgy vélik, hogy a politikai tartalmú felügyelet is beletartozik a médiumok tevé­kenységének ellenőrzésébe. Kormányzati feladatnak tekin­tik a legmagasabb pozíciót be­töltő vezetőkkel kapcsolatos munkajogi felügyeletet is. Ez­zel szemben az ellenzék erőtel­jesen szűkíteni szeretné a kormányzat szerepét e téren. fordul, ahol a politikusoknak biztos anyagi hátterük van. Meggyőződésem, hogy ná­lunk is ki lehet rekeszteni a po­litikából a tisztességtelensé­get. Végülis minden képviselő vagyonnyilatkozatot tett, ami­kor megválasztották, a man­dátum lejártával pedig el lehet — el kell — számoltatni min­denkit. — Sokan úgy vélik, hogy akik 1994 után elvállalják az ország irányítását, politikai öngyilkosságot követnek el. Gondolt erre? — Amikor az ember egy ilyen feladatot elvállal, csak azt gondolja végig: mit tud tenni az ügy érdekében. Aki csak a fekete Mercedesért vál­lal el egy posztot, az törvény­szerűen bele is bukik. A siker hitével kell belevágni egy ilyen feladatba. — Lehet, hogy Ön csak miniszterelnök-jelölt marad és más kap kormányalakí­tási megbízást. Nagyon csa­lódottan venné tudomásul? — Amikor versenyszerűen sportoltam, felkészülten, győzni akarva mentem ki a pá­lyára. Ha mégsem sikerült, mert valaki jobb volt nálam, nem törtem le. Legközelebb még jobban készültem a mér­kőzésre. így vagyok ezzel most is. — Ha egy év múlva ismét találkozunk, miről folytas­suk a most megkezdett be­szélgetést? — Remélem, a kormányzati munka gondjairól fog kér­dezni... Elismeri, hogy a közszolgálati médiumok vezetőinek szemé­lyére a kormányfő tehet javas­latot, de csak olyan személyt lehetne kinevezni, akiket szakmai rátermettségük miatt az ellenzék is elfogad. Semmi­féle hierarchikus, közvetlen irányítási módszer ebbe a fel­fogásba nem fér bele. — Ön szerint mikor lehet médiatörvényünk? — A kormány bejelentette, hogy decemberben a parla­ment elé viszi a médiatörvény korrigált változatát. Az MSZP aláírásokat gyűjt, hogy a par­lament tűzze napirendre a tör­vényjavaslatot. (Ehhez, mint köztudott, 50 ezer aláírásra van szükség.) Elvileg tehát van rá mód, hogy a Ház elé kerül­jön a médiatörvény, de az el­fogadására nem sok esélyt lá­tok. Úgy vélem, egy új kor­mány és egy új országgyűlés lesz majd olyan helyzetben, hogy ezt a kérdést megoldja. Újvári Gizella Az autóbuszozás egy­kedvű unalmát dörmögő fér­fihang töri meg: Menjenek az anyjukba! Mindig csak etetik a szegény magyar embert. Majd így meg úgy lesz jobb, nekünk kedvez a jövő évi adózási rendszer, talán még az áremelkedés is. Hány­szor, de hányszor mondtak nekünk ilyeneket. Aztán mindig csak összébb kellett szorítanunk a nadrágszíjat. Vezéreink évek óta harcol­nak az infláció, a munkanél­küliség ellen, ígérgetik a gazdasági fellendülés bein­dulását. No, és miféle előre­lépés történt? A férfit az újság ország- gyűlési tudósítása hozta ki a sodrából, melyet kényte­len-kelletlen pillantott meg egyik olvasó utastársa ke­zében. A feleségének be­szélt, s dúlt-fúlt egészen a végállomásig. Napjainkban nem ritka az efféle kifakadás, függetlenül az igazságtartalmától. Mondja ki-ki a magáét. Nem korlátozza sem gondolatain­kat, sem nyelvünket a hata­lom. Térben és időben egy­aránt. Ami a szívünkön, az a szánkon. A bizalmas be­szélgetések témaköre a de­mokráciával összébb zsugo­rodott, szinte kivétel nélkül a személyes szférákba. A poli­tika - akár országos, akár helyi - nem tabutéma többé. Hol vannak már a vendéglői fehér asztalok izgatott, óva­tos sugdolózásai? Kocsmai asztal lett az egész ország. És egyáltalán nem kell sug- dolódzni. Szabad a szó a médiu­mokban is. (Tekintsünk most el a politikai indíttatású cso­port- és érdekháborúktól.) Aki folyamatosan hallgatja a rádiót, nézi a televíziót, visz- szaigazolhatja a kijelentést. A megszólaltatottak élvezet­tel fürdőznek a vélemény- nyilvánítás szabadságában. Gyakran megjegyzik: amit mondanak, azt pár évvel ez­előtt nem mondhatták volna így el. Levendel László or­vosprofesszor is ekképpen vélekedett a Korkép (no­vember 30., kedd, 18.35. TV 2) műsorában. Hallgattam okos, higgadt szavait tevé­kenységéről, az életről, a po­litikáról. Mennyi értékes em­bert, írókat, politikusokat, művészeket, akik valaha összejártak, a jövőről közö­sen gondolkodtak, tett tönkre a politikai szekértábo­rozás. Mi, magyarok - álta­lában - nem szeretjük a kompromisszumokat. Mi győzni szeretünk. S ami fő: legyőzni a másikat! Minden népnek, ország­nak túl kell élnie a nehézsé­geket, nekünk is - hangoz­tatta a professzor. Tehet­ségben nagyhatalom Ma­gyarország. Érre kell építe­nünk. Nem szítani az ellenté­teket, hanem igazságosan kiegyenlíteni. Hiszen idegi­leg, fizikailag, anyagilag ki­zsigerelt ez az ország, ez a magyarság. Nagyon ráférne a nyugtatás. Tévedés ne es­sék: nem a demagóg ígérge­tés vagy a valóságos prob­lémák elkendőzése, elke- nése. Nem erre gondol a professzor, és a jegyzetíró sem. A felnőtt lakosság még jól emlékszik a nyolcvanas évekre, amikor országos és megyei vezetőink java ab­ban a hitben ringatta magát, hogy igazából nincs különö­sebb baj a gazdasággal, a társadalommal. Van mit en­niük, bőven, az embereknek. Amíg tele a has, addig nincs baj — áltattuk, altatgattuk egymást. Aztán bekövetke­zett a rendszerváltás. Tessék figyelni a politiku­sokat! Sokan nem tanultak a múltból. Vagy ha mégis, ak­kor a rosszat tanulták el. Nem önmagukban, pártjuk cselekedeteiben keresik el­sősorban a gondok, a hibák forrását, hanem külső té­nyezőkben. Mint a hazugsá­gon kapott gyerek.. Lehet itt baj, amikor demokrácia van?! Mindenki azt mond, amit akar — bántatlanul. Csakhogy az elesett, elsze­gényedő emberek is enni szeretnének. Finomat, válto­zatosat. Aztán karácsonyi ajándék is kellene az asz- szonynak, a gyerekeknek. Más ugyan az alapállás, a kiindulópont, de lényegileg nincs különbség a két felfo­gás között. Ez a gyengék, a vesztesek filozófiája. Az emberek egységben úgy, ahogyan élik — szemlélik az életet. Egyszerre akarnak szabadon beszélni, és jókat enni. Ha ez megvalósul, az lesz majd a demokrácia. (Sulyok) A toponári telefonépítő közösség pályázatot hirdet, a városrész távbeszélő hálózat külső-belső vezetékrendszer kiépítésére. Tervdokumentáció átvehető Kaposvár Város Polgármesteri Hivatal műszaki igazgatóság beruházási iroda (dr. Takátsy Tiborné) 9-es iroda, december 14-15 között 1 000 Ft befizetése ellenében. A pályázatok benyújtási határideje 1994. január 06. Vállalatoknak, intézményeknek, magánszemélyeknek étkezést biztosítunk elvitelre egységáron, a Szakszervezeti Székház üzemi konyháján. Érdeklődni: Kaposvár, Kossuth L. u. 1. Telefon: 319-822/198 mellék. (27129) Somfai Péter A közszolgálatiság szakmai felelősség Bihari Mihály: Egy új kormány és Országgyűlés lesz olyan helyzetben, hogy megoldja ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom