Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLIITIKA 1993. november 1., hétfő TUDÓSÍTÁS A NEWSROOM-BÓL MÉG VÁLTOZHAT A TÖRVÉNYJAVASLAT Az Egyenleg végórái Az Egyenleg felszámolásá­val újabb sorsdöntő csatájá­hoz érkezett a médiumhá­ború, s újabb ismerős arcok tűnnek el a képernyőről. Az Esti Egyenleg azon a bizo­nyos keddi napon elkészült, de nem került adásba. Miért? Mi történt a szerkesztőségben október 26-án és a rákövet­kező napokban? Erről tettek fel mintegy 150 kérdést az Egyenleg és a Híradó szer­kesztőinek az Atlantic Sajtó- szolgálat munkatársai. Nem volt vihar előtti csend és nem voltak különösebb előjelek. „Mi mindig abban a tudatban dolgoztunk, hogy ma, vagy hol­nap, vagy a jövő héten felszá­molhatják az Egyenleget”. Amikor az elnöki irodákból megérkezett a hír, hogy felbon­tották a Sony által megvizsgált videókazettát tartalmazó cso­magot, s Nahlik Gábor alel- nök-elnök felfüggesztette állá­sából Bánó András főszerkesz­tőt és három munkatársát, a többiek még mindig nem érzé­kelték, hogy elérkezett az Egyenleg végórája. A sorsdöntő pillanat — mondják —, Murányi László főszerkesztő kinevezé­sének bejelentése volt. A csomagbontásnál az elnök­nél az Egyenlegtől senki nem volt jelen. Hétfőn volt némi szó­beszéd arról, hogy a kazetta megérkezett, de Bánóval csak kedden délelőtt közölték, noha a Sony levelét már október 12-én kézhez kapta... A bejelentés az elnöki tanács- terremben hangzott el... A szerkesztőségi szobába érve az Egyenleg munkatársai megkérték Murányi Lászlót, hagyja magukra őket, s jöjjön vissza fél óra múlva. Az újonnan kinevezett főszerkesztő ezek után kétszer bedugta a fejét az ajtón, hogy jöhet-e már, de mindkét alkalommal elküldték. Ez az első válságtanácskozás, melyet azóta sok más követett. Az volt a megállapodás, hogy folytatják a munkát, de írnak egy levelet, melyben felszólítják az alelnököt döntésének visszavo­nására. Sürgős választ kértek Nahlik- tól, de arra nem számítottak, hogy egy órán belül megkapják: a sajtóértekezleten Nahlik bizto­sította őket arról, hogy nincs fel­lebbezés... Bánó eközben a jupiterlám- pák erősen túladagolt fényében verejtékezve próbálta megma­gyarázni a közvéleménynek, hogy a Sony kazetta semmit sem bizonyít, hogy a Sony leve­lét azért ismertették részlete­sen, mert a manipuláció tényét a japánok nem tudják megerősí­teni. Erősen megoszlanak a vé­lemények arról, hogy Bánó hibát követett-e el, amikor nem adott részletesebb technikai magya­rázatot arra, miért került másik kazetta az elnökhöz, mint amit azon a nevezetes 1992. október 23-i napon a techhikusok kivet­tek a gépből. A techikusok sze­rint sokat segített volna, ha Bánó részletes műszaki leírást ad a kazettákról, a munkarend­ről, ha megmagyarázza, hogy ő soha nem „vágatlan masterről” beszélt, hanem „vágatlan anyagról”, s ez perdöntő kü­lönbség lehet. Mások szerint „ennek már nem lett volna jelen­tősége, s nagyközönség úgy­sem ért semmit az egészből”... Egy pici szobában zsúfolódott össze a társaság és ezúttal na­gyon rövid értekezletet tartottak, amelyiken nyilvánvalóan elkö­vették azt a hibát, amelyet Nah­lik Gábor vár tőlük: „Már nem a józan ész uralkodott, hanem a szenvedélyek. Ezt azért már mégsem tűrhetjük — mondták sokan. Mások az előző órákban döbbentek rá: ez a vonat el­ment... Végül is a többség amel­lett döntött, hogy Nahlik cinikus válasza után nem készülhet el az esti adás. Körülbelül nyolcra készült el a második levél Nah- liknak az újabb döntésről. Ezt kézbesítettük”. Mindkét levelet a napos szer­kesztő — Lendvai Szabolcs vitte el az elnöki irodába. Az elsőre Nahlik a saját neve mellé ezt írta „kösz”. A másodikra ezt: „átvet­tem”. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor az Egyenleg sorsa megpecsételődött. Az Esti Egyenleg elkészült, de nem ment adásba. Munkatársai úgy tudják, hogy a Híradó erre az eshetőségre végig fel volt ké­szülve. Az Egyenleg dolgozói meg- védték becsületüket és nagy va­lószínűséggel elveszítették állá­sukat. Huszonnyolc belső mun­katársáról és mintegy hetven külsős közreműködőről van szó. Úgy tűnik, ezt a kontroverziális döntést, mely szerint a becsüle­tes lelépés most fontosabb, mint a presztízsben, anyagiakban egyaránt előnyös televíziós munkahely, senki sem bánta meg. „Nem az anyagiakról van szó” — teszi hozzá az egyik szer­kesztő, akinek ügyvédje szerint ilyen prominens állásból történő megalapozatlan eltávolítása esetén egy személyiségi jogi perben a televíziót akár tízmil­liós kártérítésre is kötelezhetik. Ez persze a 17 milliárddal gaz­dálkodó MTV számára nem lé­nyeges kérdés. Nahlik Gábort és a mögötte állókat is jobban érdekelheti a morális oldal: az, hogy megnyerő egy ilyen per, vagy sok ilyen per, s főként: a közvélemény miként reagálja le a médiumháborúnak ezt az új ütközetét, melytől a kormány igyekszik elhatárolni magát. A leszámolás napja óta eltelt két-három napban mindkét fél ennek az ütközetnek a további összecsapásaira készül. Az Egyenleg oldalán van a televí­ziós és rádiós újságírók több­sége, az írott sajtó jelentős ré­sze, a tájékoztatás szabadságát féltő politikusok. Nehéz-Posony Istvánnak, Perényi Zsuzsának, és néhány más „sztár ügyvéd­nek” az értesülések szerint sok dolga lesz a közeli hetekben. Mindenekelőtt azt kell megcá­folniuk, hogy a zászlót lengető bőrfejű fiatalokra készült snittet az egyenlegesek „keverték rá” a később levetített szalagra. Azt mondják, vannak bizonyítékaik. A már felfüggesztetek közül Hardy Mihály a nevezetes tavaly október 23-i Egyenleg felelős szerkesztője volt. Kiegyensú­lyozott, felkészült, jó újságíró­nak tartja a szakma, „elképzel­hetetlen, hogy bármiféle kazet­tamanipulációban részt vett volna”. De Hardynak egyesek szemében volt egy súlyos politi­kai priusza: moszkvai tudósító volt. Losonczi Lívia volt aznap a társszerkesztő, Fehér Magda pedig az inkriminált riportot ké­szítette Göncz Árpád „ünnepi” kifütyüléséről. Egyikük sem volt soha párttag. Sebes Györgynek van MSZMP-s múltja, a szer­kesztőségi értekezleten mégis őt javasolták a főszerkesztői tisztségbe Bánó felfüggesztése idejére. Legalább egy nagy hibát Nah­lik is elkövetett az ütközet eddigi részében. Azzal, hogy az Egyenleget megszüntette, lehe­tővé tette, hogy a munkatársa­kat a továbbiakban se lehessen megosztani szakmai múlt, politi­kai nézetek szerint. Bokor Pál Kerekasztal mellett a nemzetiségek A Parlamentben megkez­dődött a választási törvény módosításáról szóló javaslat vitája, amelynek egyik legfon­tosabb újdonsága: a kisebb­ségek önálló parlamenti kép­viseletének rendezése lenne. Valamennyi párt vezérszó­noka elmondta már vélemé­nyét a törvényjavaslatról. Úgy tűnik, hogy a pártok közötti konszenzus, amely e kérdés­ben hónapokkal ezelőtt kiala­kult, mára bizonyos értelem­ben labilissá vált, és így ki­számíthatatlan lett a törvény- javaslat sorsa. Ezért a Belügyminisztérium, mint a törvényjavaslat előter­- jesztője, a hazánkban működő I 17 nemzetiségi és etnikai ki­sebbségi szövetség vezetői­nek részvételével egyeztető kerekasztalt szervezett, amelynek feladata a vitás kér­dések tisztázása volt. — Keressük azokat a meg­oldásokat, amelyek mindenki számára elfogadhatóak, hogy a törvény további tárgyalásá­ból kiszűrjük a vitatott ponto­kat — mondta dr. Józsa Fá­bián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára, aki a megbeszélést vezette. — Bizonyára sok új javaslat került szóba, mit tart ezek kö­zül a legjelentősebbnek? — A résztvevők felvetették, hogy ha egy nemzetiségnek több érdekvédelmi szervezete is működik, akkor valamennyi állíthasson listát, még akkor is, ha csak egy olyan kedvez­ményezett képviselőjük lehet, akinek a mandátumához ele­gendő a 3000 szavazat. — Ebben az esetben ver­senyeznének egymással az azonos nemzetiségeket kép­viselő szervezetek? — Lényegében igen. Ame­lyiknek a listavezetője több szavazatot — de legalább 3000-et — kap, az lesz a vár­hatóan 13 nemzetiségi képvi­selő egyike. Nem volna sze­rencsés, ha a nemzetiségi lis­tán szerzett mandátumok a politikai csatározások marta­lékává válnának, ezért valami­féle olyan konstrukciót kellene keresni, amely kizárná, hogy a nemzetiségi mandátumok képviselői csatlakozhassanak valamelyik párthoz. Termé­szetesen mindegyik képviselő — mint a többi frakcióban bárki más is —, szavazáskor azt a gombot nyomhatja meg, amelyet szíve-lelke szerint jó­nak lát. Nem győzőm hangsú­lyozni: ezek csak javaslatok! A további megbeszéléseken kell kialakítani a végleges állás­pontot és azt kell majd az Or­szággyűlés elé szavazásra bocsátani. (koós) Lakossági Kincstáijegy A Lakossági Kincstáijegy az 1 éves lekötés előtt, már akár a 2. hónap után visszaváltható. És akkor is kamatozik! Ki mondta,. hogy egy befektetés nem mobilizálható? A Lakossági Kincstárjegy az 1 éves futamidő lejártának napján az egyik legkedvezőbb, 21%-os kamatot fizeti! Ha Önnek azonban hamarabb van szüksége pénzére, akkor a Lakossági Kincstárjegyet már 2 hónap eltel­tével is visszaválthatja. És ami a leg­fontosabb: akkor is kamatozik! A Kincstárjegy állami értékpapír, így vissza­fizetését az állam garantálja. Az Ön követelése nem évül el, ezért bármely értékesítő fiók köte­les visszaváltani az Ön Kincstárjegyét. A Lakossági Kincstárjegy folyamatosan kap­ható a Budapest Bank és az OTP fiókjaiban, valamint az értékpapír-forgalmazóknál. Ha tehát szeretné pénzét egyszerűen, rövid távra és jó hozamra befektetni, válassza a kézenfekvő megoldást! A Lakossági Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. 1052 Budapest. Deák F. u. 5 • Budapest Bank Rt. valamennyi fiókja OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • Budapest Bank Rt. Kaposvár, Fő u. 3. • Budapest Bank Rt. Balatonboglár, Dózsa Gy u. 49. • Budapest Bank Rt. Marcali, Rákóczi u. 16. • OTP Bank Rt. Kaposvár, Széchenyi tér 2. ti O -5 $ a» j* ..... ' A U L A M P A P í R_J A KÉZENFEKVŐ x

Next

/
Oldalképek
Tartalom