Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. november 6., szombat Bölcsészképzés csak egyetemen A miskolci egyetem szeptembertől felvételi vizsga nélkül hajlandó átvenni a Miskolci Bölcsészegyesület 800 hallgatóját. Feltételként csak azt szabják, hogy az egyesület mondja ki megszűnését. A bölcsészegyesület 1989-es megalakulása óta hiába pályázik állami elismerésre, így az általa kibocsátott oklevelek sem elfogadhatóak. A kormányzat minden alkalommal úgy nyilatkozott, hogy nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy egyetemmé vagy főiskolává nyilvánítsák az intézményt. Bejelentették, hogy az egyetem biztosítani fogja a bölcsészegyesület oktatóinak foglalkoztatását is, amennyiben létrejön a megállapodás a két intézmény között. Rózsadombi világörökség Indokolt, hogy felkerüljön az Unesco Világörökség listájára a Rózsadomb és környékének termálkarsztja. A szakemberek rámutattak: a budai Rózsadomb és környékének termálkarsztja, a több mint 20 kilométer hosszú ismert barlangrendszer, a hegylábi források, gyógyfürdők egyedülálló természeti értéket jelentenek egy világváros nagymértékben beépített környezetében. E páratlan természeti érték nagyobb védelmet érdemelne, s ehhez segítséget adhatna, ha a terület felkerülne a Világörökség listára. Új művészeti folyóirat Balkon címmel új, kortárs művészeti folyóiratot jelentet meg az Enciklopédia Könyvkiadó. A lapgazda elsőrendű feladatának tekinti, hogy bemutassa az átalakuló képző- művészeti életet. A folyóiratban a hazai és külföldi műkritikák mellett helyet kapnak a társművészetekkel — építészet, design, fotó, film, színház — foglalkozó írások is. A Nemzeti Színház Bécsben Illyés Gyula Különc című drámáját adja elő ma Bécsben a Nemzeti Színház. A magyar nyelvű előadásra a Bornemisza Péter Társaság hívta meg a budapesti színházat, s a nagy érdeklődésre való tekintettel az előadást a belvárosi evangélikus templomban tartják. A Bornemissza társaság művelődési intézmény, amely igen nagy súlyt helyez arra, hogy a magyar nyelvű kultúrkörből írókat, költőket, művészeket hívjon Bécsbe és az ott élő magyarság számára biztosítsa az anyanyelvi kultúra hozzáférhetőségét. Gimnáziumi évforduló A tanulóifjúság kezdeményezésére megemlékeztek a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium fennállásának 254. évfordulójáról. A Kegyes Tanítórend intézete, a piarista gimnázium az egykori Moson megye első középiskolája volt. Jelenleg az egyetlen német-magyar tannyelvű középiskola hazánkban, amelynek érettségi bizonyítványát Ausztriában minden feltétel nélkül elfogadják, így az ott végzett fiatalok felvételi nélkül folytathatják tanulmányaikat osztrák felsőfokú intézményekben. Jászai Jolán naplójából Jászai Jolán: Akkor ünnep volt a pusztán Fotó: Kovács Tibor Érettségi után egészségügyi szakképzés Az atádi gimnázium jövője A tanév elején tanácskozott a tantesület az iskola jövőjéről. Ezen szó esett arról is, hogy vállalják a pedagógusok a hat évfolyamos,kifejezetten a továbbtanulásra felkészítő gimnáziumi képzést. A városi önkormányzat a tantestület eddigi munkáját is értékelve támogatásáról biztosította a gimnáziumot legutóbbi ülésén. Levelet hozott a posta Horváth Jenőnétől Pécsről. Attól az asszonytól, aki Jászai Jolán néven, túl a hetedik X-en lett ismert a filmvászonról és a televízióból. Amiért tollat most ragadott, annak oka az, hogy emlékei közt kutatva — tengernyi van — gondolatban újra átélte a Somogybán töltött éveket. Férje révén — aki tiszttartó volt Répáspusztán — került a megyébe, s az itt töltött évekre még ma, túl a nyolcvanon is szívesen gondol. Miért küldte kedves sorait? Azért, mert emlékeztetni akarja az egykori Pödöri pusztaiakat, akik A betyár kendője című színdarabot mutatták be 1941 tavaszán. Elküldte az Új Somogy 1941 március 8-i számában Ünnep a pusztán címmel megjelent cikket, Szabó János répáspusztai igazgató-tanító tollából. így számol be a nagy sikerű előadásról. „E kis puszta naggyá lett. Azzá tette a magyar lélek művészi megnyilatkozása. Mert valóban művészi volt, amit láttunk! A mezei vadvirágokkal, az útszéli csemetékkel együtt felnőtt fiatalság lelkében felgyülemlett őserő, akarnitudás testet öltött. Azért volt nagyszerű az előadás, minden mozzanata azért volt biztos, mert a természettől tanult, a pusztai zivatarokban megfü- rösztött lélek tört utat és kért meghallgatást!” A szerző lelkendezve tudósít a sikerről, sorra veszi a szereplőket, s a darab betanítójáról is ír: „A betanítás fárasztó, nehéz munkáját Hon/áth Jenőné úrasszony, Horváth Jenő hercegi tiszttartó bájos, angyali szív jóságú felesége végezte, aki félretett minden fáradságot, akadályt, estende kézen fogta a testi munkától elfáradt fiatalságot, hogy szellemi kincset adjon nekik, így azokat minél közelebb emelje az alkotó Mindenhatóhoz. E művészi lélekkel megáldott, ne- messzívű úriasszony világító fáklyaként példát mutatott, hogyan kell leszállói az egyszerű nép közé és az ott rejlő kincseket nemzetünk javára fordítani. ” Az akkori fiatal lányok és legények ma már nagy- és déd- szülőként mesélnek a múltról. Vajon mikor találkozott utoljára a nagy csapat: Gyarmati Rozália, Buzsáki Margit és Rózsi, Tengerdi Mária, Erzsébet és György, Rutai Mária, Vancsa Anna és Ferenc, Ja- gados Sarolta és Sándor, Farkas An na, és István Kovács Rozália, Anna és Ferenc, Keller Sándor és Szalai Jenő? Él- nek-e halnak-e — nem tudni. Egy azonban bizonyos: ma már nem divat a falusi színjátszás. Egyre kevesebb helyen mutatkoznak be az amatőrök. Hova lettél, somogyi diákszínjátszás? Lőrincz Sándor Negyven éve alapították a nagyatádi Ady Endre Gimnáziumot és Egészségügyi Szakközépiskolát, amely az első húsz évben csupán gimnáziumi osztályokat működtetett, 1973-ban az egyik gimnáziumi osztály helyett indították el az első egészségügyi szakközépiskolai osztályt a helyi kórház ápolószemélyzet szükségletének kielégítésére. Jelenleg 8 gimnáziumi és 6 szakközépiskolai osztályban folyik. Az iskolában mintegy négyszázan tanulnak. Az oktatás alapvető tárgyi feltételi jók. A gimnázium képzési célja a diákok továbbtanulásra való felkészítése, a végzett diákok 70-75 százaléka szerez átlagosan diplomát. Az egészségMuzsikáló esték Schubertiáda A marcali városi zeneiskola ma este kuriózumnak számító hangversenyt rendez Schubertiáda címmel Muzsikáló estéi keretében. Megismerkedhetünk a magyar származású Erőd Iván kompozíciójával is: Szonáta hegedűre és zongorára. A szerző zongoraművészként indult pályáján. 1993-ban a Bartók-Pásztory díjban részesült munkássága elismeréseként. Tanítványa, Gerhard Präsent is bemutatkozik egy művével: Dal szoprán hangra, hegedűre és zongorára. A fiatal szerző kitüntetéssel végzett a Gráci Zeneművészeti Főiskolán. Az előadóművészek, akik az említett művek mellett a Schubert-műveket is megszólaltatják, osztrák hölgyek: Edda König (zongora), Sigrid Präsent (hegedű” és Julia Eder-Schafer (szoprán). A koncertet követően a Zenebarátok Köre szakmai beszélgetést szervez. N. G. ügyi szakközépiskolában tanulók közül eddig mindenki el tudott helyezkedni. A gimnáziumban máris elkészítették a hat osztályos képzés előkészületeit. Novem- ber-től 1994 augusztusáig a munkaközösségek felkészülnek a feladatok rendszerezésére, tanulmányozzák az általános iskolai tanterveket, illetve kiválasztják azokat, amelyeket meghonosítani szeretnének. Ez év decemberében, a pályaválasztás finisében fórumot rendeznek a szülőknek, hogy figyelmükbe ajánlhassák az új képzési formát, az iskola elképzeléseit. Az idei tanév második felében továbbképzéseken vesznek részt az atádi gimnázium pedagógusai. Mindig csak önmagát adta. Mégis egyformán szavahihető volt mint western filmhős, mint gengszter, mint börtöntöltelék, mint evangélista vagy mint az olasz főnemesség tagja — az amerikai férfi évtizedeken át tipikus megszemélyesítője, Búrt Lancaster kedden tölti be 80. születésnapját, emlékeztet a DPA. A bevándorolt ír szülők gyermeke New York Harlem negyedében szolgált és a második világháborúban bekövetkezett katonai behívásáig úgy tűnt, hogy az atléta kinézésű, különösen megnyerő férfi nem csinál valami fényes karriert. A New York-i Egyetemre szóló sport ösztöndíját csak két éven át vette igénybe és nem fejezte be tanulmányait. Lancaster ezután egy barátjával közösen előadott jelentéktelen akrobata mutatvánnyal járta az országot. Súlyos kézsérülése miatt azonban ott kellett hagynia a cirkuszt. Magánélete sem volt prob- lémátlan. Első házassága June Ernst cirkuszi akrobatával csak rövid ideig tartott. Második feleségével, Norma AnAz általános iskola 6. osztályát végzett tanulók áprilisban tehetnek felvételi vizsgát. A hat- osztályos gimnázium magasra emli a mércét, legalább négyes általános tanulmányi eredményben határozták meg a legalacsonyabb mércét. Mivel egy-egy újabb gimnáziumi osztály belépésével csökkeni fog az egészségügyi szakközépiskolai osztályok száma, többletkiadást nem jelent az új képzési formára történő átállás. A gimnázium csak hosszabb távon tervezi egy számítástechnikai szak- tanterem kiépítését. A Népjóléti Minisztérium elképzelése szerint megszűnik az egészségügyi dolgozók munka melletti szakképzése. A képzés iskolai rendszerben történik. A nagyatádi gimnázium és szakközépiskola a hagyományokra és tapasztalatokra alapozva vállalta az érettségi után egészségügyi szakképzés feladatát. H. B. derson színésznővel évtizedekig élt együtt és három gyermekük született. 1969-ben elváltak. A Lancaster-legenda szerint a hadseregtől leszerelt fiatalember álláskeresés közben bennrekedt egy liftben és ott megismert egy férfit, aki azután magával vitte őt filmezni Hollywoodba. Tény, hogy Búrt Lancaster 32 éves korában forgatta élete első filmjét. „A gyilkosok” egy csapásra ismertté tette a nevét az Egyesült államokban és külföldön egyaránt. Számtalan film készült „Elmer Gantra”, amely meghozta neki az Oscar-díjat a legjobb alakításért. Búrt Lancaster azonban leginkább az 1963- ban készült „A leopárd” (Luchino Visconti filmje) és az 1980-ban készült „Atlantic City” című filmben nyújtott alakításáért marad meg az emberek emlékezetében a legjobb hollywoodi színészként. At utóbbi években sok szenvedésen ment át: 1990-ben elszenvedett agyvérzéséből nem épült fel teljesen és azóta gyakorlatilag rabja Beverly Hills- ben levő otthonának. Burt Lancaster 80 éves Egy kis lalala Előjött a sötétből Hiripi. Csáléra állt a füle, az orra, a szemöldöke, a szájaszéle, a homlokránca, de még a tekintete is. Minden csáléra, hajszra meg semmi! Ajaj! Már mondja is Hiripi. — Jaj, de boldogtalan vagyok! Na, nem! Engem aztán nem! Én nem olyan fából vagyok faragva. Replikázok. — Én meg boldogtalalalan, jaj, de boldogtalalalan! Hiripi a meghökkenéstől egy pillanatra kizökken a boldogtalanságból, már már hajszulnak arca alkatrészei, de ezt nem gendheti, gyerünk csáléra, vissza csáléra, sírásán nye- kergi: — Ne böllenkedjen velem. — Ki böllenkedik itt? Ki akarja a másikat... igenis boldogtalalalan vagyok, boldogtalalalan. De őt sem olyan fából! Nézz oda, mi özönlik Hiripi kitátott száján. — Jaj, de boldogtalalalan vagyok. Nekilátok én is. — Én meg boldogtalalalalan. Ő sem hagyja. — Boldogtalalalalalalalalan. Én se. — Boldogtalalalalalalalalala- lan. Hihi. Mint egy nóta. Legközelebb egy kis dallamot is szövök bele. De ara már nem lesz idő, huhú. Hiripi legyőztetetlen, nem fogok én itt szóhoz jutni soha többé. Hallod? — Jaj, de boldogtalalalalala- lalalalalalalalalalalalalalalalala- lalalalalalalalalalalalalalalalala- lalalalalalal Ezt nem lehet kibírni. Kimegyek a konyhába, persze közben is szúrja a hátamat a lalala, főzök magamnak egy feketelevest, erre az alkalomra az való, semmi más, lalala, a feketeleves daráló nem tudja túlharsogni, lalala, a főző sem tudja túlsisteregni, lalala, lalala. Ez a Hiripi, ez a Hiripi, összelála- lázza a világot. Lám, itt is van már a konyhaablakban egy szemrehányó arc, Ófirencia kisasszony, anglasz nyelvtudor, arca, mi a szösz ez, miféle zelala-bolala, nem tudok tőle anglaszul virtuózni, na tessék, és már ott is van mellette Frukkancs, ő meg nyilván nem tud a zajtól kézikázni, és sorra jönnek ám, figyeld csak, ott van már Zsigula, Radibenc, Tiszilli, Hapciter, miezittkérem, miféle- lalala, jönnek a költőlányok, Geszter és Ánimán, lalala, nézd, ők meg Árger őrfi és Ár- esz kisasszony Mohácsról lala- lul és lililul, rögtön kaszár-ka- pára, s akkor aztán lesz nemulass és újabb feketemohács. Aj, te jó ég, mit csináljak? Ráadásul jön Tyzsa asszony is a csőre töltött, hatlövetű Erika írógépével, ilyen körülmények között nem lehet célbalőni, kérem, mondja mérgesen, és lób-lób a hatlövetű írógépet, jaj, csak nehogy hozzám, és hozzám se, mondja a falon Kölcsey úr, fakeretben, én már több mint száz éve megmondtam, hogy első a jókedv, a jókedv, kérem, még a bőség is ráér, csak jókedv legyen, lalala, lalala, az ablakban egyre nagyobb a tömeg, az Erkel utcában seregük a nép, a Csarnok tér felől egy rendőrkocsi, nénótitú, a Vámház körút sarkán egy tűzoltó kocsi, titunénó, ennek a fele se tréfa, hagyod abba rögtön, Hiripi! De nem hagyja, lalala, lalala, lalala. Tragédia! Tragédia! De legalábbis tragédia, dalban elbeszélve. Vagy tán mégsem? Kelleme- tes hangok szivárognak be az ablakon. Akármi legyek, ha ez nem vihogás. De vihogás bizony! Zsigula, Radibenc, Tiszilli, Frukkancs, Hapciter, Ánimán, Geszter, Árger űrfi és Ár- esz kisasszony összedugták a fejüket, és ihognak, vihognak. Nagyon jó jel! Még Ófirencia kisasszony is ellebegtet egy mosolykát. Lopva Tyzsa asz- szonyra pillantok, hátha ő is, de nem, ő még ott fuldokol a lala- lában. — Lehet, hogy énekelni akar — mondja Radibenc. — Csak talán botfülű — tó- dítja Tiszilli. — Az, az — kapok a hazugságon —, nem tud hova lenni a boldogságtól, de a legsajnálatosabban botfülű. — Akkgr segítsünk neki — mondja Ánimán, és finoman bekapcsolódik a lalalába, hipp-hopp, lop bele egy kis dallamot, figyeld, most följebb viszi, most lejjebb, dó-ti-dó, már énekelnek a többiek is, muzsikál Frukkancs hangja, trillázik Áresz kisassonyé, szárnyal Zsigula, Geszter és Hapciter. Tyzsa asszony is abbahagyja a lóblódot, és beáll dallamászni. Fordul a kocka. A felbőszült nép elhallgat, haragja elpárálló, fekete felhő, megáll a tűzoltónénó, a rendőr- titú, az egyenruhások dalárdába rendeződnek, az utca népe fújja a dallamot, a dallam fújja őket, lebegnek. És micsoda basszus! Hát persze, a százéves bérházak is rázendítettek. A Mátyás utca aszfaltjából előtüremkedik egy orgonabokor, bontja a virágját. Hé, ordítok rá ijedten, nem látod, hogy október van! Ez az a pillanat, amikor Hiripi észbekap. Mi ez? Elhallgat. De elhallgathat bátran, nem veszi észre senki. Az ég nagy üstdob, zengedez. Hiripi egy darabig hallgat, aztán nem bírja tovább, zümmögni kezdi a dallamot, aztán bátrabban, még bátrabban. Dehiszen nincs is botfüle! És a hangja is! Ej, te lalala. De most nincs idő sopánkodni, énekelek én is torkomszakadtából. Na, látod, milyen szépen hajszra állítottuk, ami csáléra állt! Lázár Ervin 1
