Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-05 / 258. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. november 5., péntek Erkel könyvjegy- kiállítás Ötvenkét magyar és külföldi művész több mint száz alkotását mutatja be a gyulai Dürer Teremben az a könyvjegy-kiál- lítás, amelyen a Dürer Társaság és Gyula város önkormányzata által meghirdetett nemzetközi ex libris pályázatra beküldött műveket láthatják az érdeklődők. Az Erkel Ferencet ábrázoló, illetve az Erkel-zenét képen kifejezni szándékozó könyvjegyek szerzőinek a nagyobbik része hazai és a környező országokban élő képzőművész, de a pályázók s kiállítók közt argentínai, ausztráliai és németországi is akad. A munkanélküliek átképzése Az idén nagyobb a munkanélküli fiatalok száma az országban, főleg a fővárosban. A középiskolában végzett fiatalok közül a gimnáziumban érettségizettek vannak a legrosszabb helyzetben. A több éve tartó magas demográfiai hullám miatt a felsőoktatási intézmények korábbiaknál szélesebbre tárt kapui is csak részben tudják befogadni a fiatalokat. Nekik nincs szakmájuk, így elhelyezkedési lehetőségeik is rosszabb. Sajnálatos módon növekedett a diplomás munkanélküliek száma is: közülük sokan munkahely-megszűnések miatt nem tudnak elhelyezkedni. A probléma megoldását segítheti a továbbképzés, átképzés állami támogatását biztosító, úgynevezett képzési utalványok bevezetése is. Hangos újság vakoknak Hangos változatban is megjelenik hétfőtől Debrecenben a helyi napilap, a Hajdú-Bihari Napló. A Központi Fizikai Kutatóintézetben kifejlesztett „hangosító berendezés” illetve program segítségével a vakok és gyengénlátók is hozzájuthatnak a legfontosabb információkhoz: a helyi hírektől kezdve a nemzetközi politika eseményein át egészen a lapban megjelent újsághirdetésekig. Azt tervezik, hogy az újságoldalakat hangkazettára is átmásolják, s egy üzenetrögzítőn keresztül telefonon is meghallgathatják az érdeklődők a híreket. Felújítják az iszáki emlékházat Az életveszélyessé minősített Nagy László emlékházban megkezdték a legsürgősebb felújítási munkát, a hiányzó alap pótlását; erre adott engedélyt az Országos Műemlékvédelmi Hivatal. A veszprémi székhelyű Practical Kft, amely több ajánlattevő közül nyerte el a kivitelezés jogát, november végére vállalta az iszáki ház alábeto- nozását. Ennek költségét az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 625 ezer, a Veszprém megyei önkormányzat 375 ezer és a Nagy László Emlékház Alapítvány több mint 80 ezer forintos támogatása fedezi. Ahhoz, hogy az épületet teljesen rendbe tegyék, további kétmillió forintra volna szükség. Színházi jubileum Másfél évtizede avatták az új színházat Győrött. Az akkor még Kisfaludy Károly nevét viselő, ám ma már Nemzeti Színháznak nevezett intézmény jubileumáról kiállítással emlékeztek meg. A tárlat a győri teátrum apropóján áttekintést ad a színházi világról levelezőlapokon és bélyegeken. A bemutatott anyag megörökíti a különféle műfajokat, azok művelőit, alkotókat, írókat, zeneszerzőket, színészeket, azokat, akiknek a színházhoz így, vagy úgy köze volt az elmúlt időszakban. Emlékmű a csurgói főtéren Fotó: Török Anett Kőbe vésett erdélyi üzenet A csurgói városháza előtti teret 56-os emlékmű díszíti. A kiszakadt templomablakot ábrázoló szobrot mindössze két hét alatt formálta meg Demeter Zsigmond István székelykeresztúri szobrászművész. Alkotásának nagy sikere van. — Mit érez a művész, amikor munkájának fogadtatásával szembesül? — kérdeztük az alkotót. — Nagy elégtétel számomra, hogy elkészíthettem az emlékművet. 1956-os forradalomból keveset élhettem meg, ezért az otthoni 89-es eseményekből merítettem. Azt valójában átéltem, s ez segített. Alkotni sokkal kellemesebb, mint monoton munkát végezni. Egy alaktalan kőbe vagy fába beleképzelni valamit és azt jól megcsinálni, egészen más, talán művészet. — Hogyan fogan a pillanat? — Amikor meglátja a követ, a márványt, már beleképzeli a művet vagy egy gondolathoz keres megfelelő anyagot? — Van, amikor előre megtervezem a szobromat, de mindig befolyásol az anyag. A csurgói szobornál például fontos volt, hogy milyen alakú és mekkora a nyersanyag, milyen a színe. Sajnos, voltak nehézségeink. Egy hónappal az avatás előtt jöttem, az anyagot pedig nem hozták: eltelt három hét és egy vésőütést sem végeztem. Egy meglevő kőből készült a kompozíció, de a tervezettnél kisebb lett a szobor. — Mit jelent a kiszakadt templomablak? — Elolvastam, hogy mi történt Csurgón 1956-ban. Nem volt kapaszkodó. Szerencsére itt nem kívánt halálos áldozatot a forradalom, s városhoz any- nyiban lehetett kötődni, hogy meggyalázták a templomot. Ez adta az ötletet... — Az avatáskor — közkívánatra — a műve elé lépett. Mit érzett? — Ilyenkor szeretnék elbújni, hogy távolról lássam szobrom felavatását. Megmagyarázhatatlan érzés kerít a hatalmába. Amikor elkészült a szobor, akkor már nem tartozom hozzá. Vállalom, amit megfaragok, de rábízom a nézőre: ítéljen! (Lengyel) A Schiói Fotóklub bemutatkozik Képes itáliai üdvözlet Kaposvár olaszországi testvérvárosa, a festői szépségű Schio amatőr fotósai mutatkoznak be Kaposváron az Együd Árpád Művelődési Központban. Egységessé kovácsolja az élményt a lírai, a klasszikus fotózás hagyományait sajátos itáliai ízzel fölelevenítő megjelenítés. A képek — fehérek és színesek —, modernek és hagyománytisztelők is egyben. Egyetlen alkotó, Antonio Crosara merítette csupán témáját idegen tájakról. A napokban elhunyt nagy mester, Frederico Fellini dáliájának hangulatát idézi fotómontázs segítségével Renato Zordan. A középkori maszkos figurák, a velencei dáma csipkébe burkolt portréja és a szomorú arcú harlekinek csoportja, a múlt és a jelen dáliájának eggyé olvadó hangulatát sugározzák. Giancarlo Torresani a Schiói Fotóklub elnökének, több nemzetközi kiállítás résztvevőjének sejtelmes aktfotói, nemesen egyszerű lányportéri a mai olasz női szépségideáit képviselik. Városképeinek szürrealisztikus hangulata átvezet bennünket az dáliára oly jellemző szűk kis utcák, ritmusosan egymásba fonódó házak rejtelmes világába. Vittorio Lanaro ezt a ritmust hangsúlyozza monokróm színeivel. Az itáliai dombvidék szép ívű vonulatai, akár egy fekvő női test, sugározzák a lágyságot, melegséget. Harsányabb színekkel — még tovább egyszerűsítve a formát és szűkítve a térben megjelenő részleteket — tárulnak elénk Marcello Garuzzo házrészletei. Az egyenletes tónusú falak, ablakok, kemény kontúrokkal lezárt terek torzóikban is idézik az olasz épületek hangulatát. Vittorio La- maro tavaszi és őszi tájkompozíciói impresszionista festményre emlékeztetnek. Ünnepélyes díjátadás A Bethlen Gábor Alapítvány díjazottjai Az idén már nyolcadik alkalommal Nedjeljko Fabrico horvát írónak, Nagy Árpádné Paksy Ágnes főiskolai tanárnak és Szőcs Géza költőnek adományozta a Bethlen Gábor Alapítvány az ez évi Bethlen Gá- bor-díjat. A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke, Márton János az ünnepélyes díjátadás alkalmából elmondta: idén már nyolcadik alkalommal adják át a Bethlen Gábor-díjat. Olyan személyiségek részesülnek az elismerésben, akik a kö- zép-kelet-európai népek alkotó együttműködésén fáradoznak, akiknek művészeti, tudományos, irodalmi tevékenysége a közép-kelet-eu- rópai országok közeledését szolgálja. A kuratórium e szellemiség jegyében adományozza az ez évi Bethlen Gábor-díjat Nedjeljko Fabricó- nak, a horvát írószövetség elnökének. Nagy Árpádné Paksy Ágnes, a szombathelyi pedagógiai főiskola tanára több nemzedék nevelésében valósította meg a közép-ke- let-európai népek összefogásának eszméjét, míg Szőcs Géza költő a román-magyar békés együttélés megvalósításáért küzd. A kuratórium Tamási Áron-díjat adományozott az író hagyatékának gondozásáért Annus József írónak, a Tiszatáj főszerkesztőjének. Márton Áron-emlékérmet kapott Perka Margit és Perka Mihály szabófalvi (moldvai) tanár házaspár, a csángó valóság megismertetéséért, a csángó kultúra tudományos feldolgozásáért, illetve Géczi Lajos nagykaposi (Szlovákia) tanár, helytörténész, közíró. Somogyi tallózó Esszé a folyóiratokról — Batthyány emlékezete — Gárdonyi, a néptanító „Ma a Dunántúlon minden nagyobb városban, megye- székhelyen kulturális lap jelenik meg. A legtöbb havonta, több kéthavonta, néhány negyedévenként. Van, ahol két lappal is próbálkoznak. Ha északról indulunk, és az óramutató járását követjük: Műhely (Győr), Új Forrás (Tatabánya), Árgus (Székesfehérvár), Új Horizont és a most induló Hazánk (Veszprém), Somogy és a közben elhalt Mondat (Kaposvár), Dunatáj (Szekszárd), Jelenkor (Pécs), Életünk és Vasi Szemle (Szombathely), Soproni Szemle (Sopron). Egyetlen megye, Zala hiányzott eddig a tablóról: itt Zalai Tükör címmel próbálkoztak évekkel ezelőtt, most Nagykanizsa rukkolt ki a Mérleg mutatványszámával, s talán a Hévíz és a Hévízi Almanach (Hévíz) pótolja majd a hiányt” — az áttekintő „leltárt” nem e tallózó szerzője, hanem Tüskés Tibor készítette el. Csupán annyiban pontosítandó, hogy a Hazánkat már Siófokon szerkesztik. Az áttekintés célja egyébként a legkevésbé sem a leltározás, hanem egy igen izgalmas elmélkedés a folyóiratok mibenlétéről, szerkesztéséről, külön is rátekintve a vidéki (nem a provinciális) kulturális küldetésre. A Somogy idei évfolyamának 5. (összevont) száma, amelyben az Égtájak rovat a szlovák kultúrára tekint, Tüskés Tibor írásával viszont a folyóiratszerkesztés honi műhelyeinek lehetőségeibe és dilemmáiba kalauzol. A Néhány kérdés, néhány megjegyzés című esszé szerzője hitet tesz a vidéki kulturális folyóiratok mellett, egyetér- tve-idézve Németh László gondolatát: „A vidéki folyóiratok célja az volna, hogy helyi feladatokat találjanak. ” A helyi feladatokhoz természetesen a múlt táplálta helyi szellemiség is szükségeltetik, s genius loci valóságához pedig személyiségek, jeles egyéniségek öröksége is hozzátartozik. A Hazánk című irodalmi, kulturális folyóirat egyik rokonszenves karaktervonása éppen a memoárirodalom elevenen tartása; a visszaemlékezések ébresztése, a történelem megidézése, a hajdan vitatott kérdések újbóli felvetése, tisztázása. Keresztury Dezső, a hajdani miniszter, író és pedagógus így emlékszik például a folyóirat 7. számában a II. világháborút követő szellemi, politikai progresszióra: „Itt volt egy igen jó, kivételesen fölkészült, akcióképes, szellemiekben összetartó népies-urbánus, vitáktól ugyan itt-ott megosztott, de lényegében mégiscsak progresz- szív értelmiségi réteg, amelyiknek a legfőbb gondja, hogy a „hárommillió koldus" kérdését, tehát az agrárproletariátus, a szegényparasztság problémáját valamilyen módon megoldja. Nekik voltak kapcsolataik a falun élő radikálisabb gondolkodású emberekkel, népfőiskolásokkal, sőt még a népi kollégistákkal is, hiszen részben maguk is azok voltak." Következetes szerkesztői elgondolásnak köszönhető, hogy Gerencsér Miklós Bocsánatkérés Batthyány Lajostól című dokumentum-esszé- regényének folytatásos közlése mellett a Honismeret, hagyomány rovatban Varsányi Péter István áttekintést ad a Batthyány Lajos szobrokról. Egyik szobrával ugyanis a Kaposmentén élő somogyiak is találkozhattak, Dombóváron, nem messze a vasúttól, az úgynevezett Béke-park fái között. Hogy miként jelentkezett 1960-ban Dombóvár a szoborért, az is megtudható az írásból, melynek epilógusa így szól: „Batthyány Lajos miniszterelnök — miként azt a bevezetőben vázoltuk — soha nem volt a politika „divatos” szereplője. Csak ezzel magyarázható az a fonák helyzet, mely szerint sem fővárosunk, sem egykori megyéjének székhelye, Szombathely nem tartotta kötelező vagy csak sürgető feladatának emléke ilyetén megörökítését. Minduntalan mások voltak fontosabbak: a különböző előjelű kurzusok kulturált héroszai és szentjei..." Az emlékezet olykor megszépítő is. Hát még akkor, ha a múltat idéző író valóban szépnek kívánja láttatni ifjúkorát. Gárdonyi Gézára jellemző ez is — de nem egyoldalúan! Somogybán töltött éveiről, az itt keletkezett regényekről, írásokról, avagy az itteni élmények ihlette későbbi művekről, olykor-olykor „búvópatakként” a felszínre tör egy-egy elemző írás. Mint legutóbb a Somogyi Honismeret rendkívül változatos 93/1. számában. Dr. Koltay Péter Gárdonyi Géza mint néptanító Somogybán című dolgozata jelentékeny forráselemzésen, kutatómunkán és az ide vonatkozó irodalom feldolgozásán alapszik. Az olvasmányos áttekintés igen sok életrajz-érdekességet, meglepő párhuzamot tár elénk, s minden bizonnyal gazdagítja a Gárdonyi-filológiát, ugyanakkor egy pálya — a néptanító-sors — korképét is elénk vetíti: A 4 évi néptanítói működése alatt, a karádi első éveire még évek múltán is keserűséggel emlékezett: „Igaz, hogy Jézus Krisztus is tanító volt, de nem magyar néptanító. Ha magyar néptanítóvá kellett volna lennie, sosem jött volna le a meny- nyek országából. ” T. T. t l Giancarlo Torresani fotója A kiállítás a hónap végéig tart nyitva. (Várnai)
