Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-04 / 257. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. november 4., csütörtök Akár tizenkilenc százalék is lehet... Számos adat röppen fel mostanában annak sejteté- sére, hogy mekkora lesz 1994-ben a nyugdíjemelés. A nyugdíjbiztosítási önkormányzatnak az az álláspontja, hogy a jövő évi emelés nem lehet kevesebb, mint az idei bérkiáramlás összege. Ez pedig 17- 19 százalékos emelést jelentene, s nem két alkalommal, részletekben kerülne rá sor, hanem egyszer, az év derekán. A nyugdíjbiztosító hiánya egyébként az idén a tervezettnél kevesebb — 23 milliárd forint helyett 21,7 milliárd forint — lesz; az ebben a hónapban esedékes egyszeri nyugdíjkiegészítés 12,2 mili- árd forintba kerül. Az olaszok is módosítanak Nemcsak nálunk, de például Olaszországban is téma a nyugdíjkorhatár módosítása. Terveik szerint a jövő évtől fokozatosan emelik a férfiak nyugdíjkorhatárát 65, a nőkét pedig 60 évre, ám a nők, ha akarnak, szintén 65 éves korukig dolgozhatnak. A nyugdíjazáshoz szükséges eddigi 15 évet 20 évre emelik, s a nyugdíjösszeg kiszámításának az alapja az utóbbi 10 évi kereset lesz az eddigi 5 évvel szemben. Klubrendezvény a szőlészkedésről Csomóponti vasutasklubot alakítottak a kaposvári állomásfőnökségnél, s a klubprogramok közül a nyugdíjasok is válogathatnak. A klubnak ma már hatvan tagja és néhány tízezer forint „vagyona” van. Összejöveteleiket szerdánként tartják, közösen elhatározott témákat vitatnak meg. A vasút szórakozási lehetőségeket is biztosít a klubtagoknak. Ezekben a napokban az ismert szőlész szakembert, dr. Jasinka Jánost látják vendégül a csomóponti vasutasklubban Kaposváron. Faljuk az antibiotikumot Majdnem 10 milliárd forint értékű antibiotikumot fogyasztottunk tavaly, s ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgár átlagosan annyi antibiotikumot szed, amennyi két és fél kúrára elegendő. Nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magasak ezek a számok. A kiadás a lakosságot is sújtja, hiszen a 10 milliárdos kiadásból majdnem 1 milliárd a receptet beváltó állampolgárt terheli. A társadalombiztosítási támogatás — 9 milliárd forint — csökkenése azt eredményezné, hogy többet fordíthatnának más gyógyszerek lakossági árának mérséklésére, aminek a nyugdíjasok is hasznát látnák. Gáláns önkormányzatok Több mint félmillió nyugdíjas él a fővárosban. A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége a mintegy másfélszáz ügyeleti napján több mint 1500 ügyben intézkedett; félezer esetben elintézte, hogy a nyugdíjas méltányossági alapon nyugdíj- emelésben részesüljön. Ezreknek adtak felvilágosítást, tanácsot telefonon. A 28 fővárosi nyugdíjasházban 800 lakás áll a rászorulók rendelkezésére, ám ezek egy része még lakóra vár. Volt rá példa, hogy a nyugdíjasok a kerületi önkormányzat költségén üdültek, és arra is, hogy az ön- kormányzat kifizette a kispénzű, nehéz anyagi és szociális körülmények között élő betegek, öregek villanyáram- díj-hátralékát. A volt munkahely ma is otthont ad Nyugdíjas vasutasok találkoztak Kaposváron A vasutasok szakszervezetének kaposvári önálló nyugdí- jascsoportja 464 tagot számlált, amikor tagja lett a Nyugdíjasok Somogy Megyei Szövetségének. Ez a szám azóta sem változott lényegesen — tájékoztatta a csoport nyugdíjasait a múlt héten Kaposváron, a vasútállomás étkezdéjében tartott szakszervezeti taggyűlésen Bék Géza elnök. Elmennek régi tagok, s jönnek helyettük újak. S akik a leghosszabb útra keltek: az elhunytak emlékének adóztak néma felállással a taggyűlés résztvevői. Az ilyesfajta találkozás, mint amilyen a mostani volt, egyebek mellett arra is jó alkalom, hogy számba vegyék egymást a vasutas nyugdíjasok, s mint ezúttal is, minden ilyen öszejövetelen megállapítják: ez is, az is eltávozott közülük. Ez az egyik oka annak, mondta Bék Géza, hogy átszervezzék a szakszervezeti bizalmiak hálózatát. Az új bizalmi körök kiépítését indokolja az is, hogy most helyenként túl messze lakik a bizalmi nyugdíjas társától, nehéz a kapcsolattartás, tehát a legfőbb cél: lakóhely szerint kialakítani a körzeteket, ily módon a gondok is könnyebben föltárhatók és továbbíthatók orvoslás végett. Az önálló nyugdíjascsoport tagjai között majdhogynem családi a kapcsolat — ez tükröződött a múlt heti összejövetelen is. Mint a beszámolóból kitűnt: a kapcsolatok erősítésének egyik legismerttebb és legkedveltebb módja az évenként rendezett közös kirándulás. A legutóbbi útnak az emlékeit még ma is idézik az ott készült fényképekkel... Rendszeresen segélyezik a rászorulókat; a támogatás mértéke attól függ, mennyi pénz áll rendelkezésükre. A múlt évben a csoport vezetői a bizalmiakkal együtt a lakásukon keresték fel a 80 évnél idősebb nyugdíjasokat, s ajándékcsomagokat adtak át az idős embereknek. Ezt az akciót akkor a megyei nyugdíjasszövetség 10 ezer forinttal támogatta. Néhány igencsak koros, 10 530 forintnál kevesebb nyugdíjat élvező tagjuk ingyen, illetve egészen csekély hozzájárulás fejében pihenhetett Balatonbogláron és Vonyarcvashegyen, s többen igénybe vették a vállalati üdülőkben fölkínált lehetőséget is, Fotó: Király J. Béla persze, az előzőknél magasabb térítési díjért. Jól jön minden támogatás, hiszen a csoport tagjainak mintegy 80 százaléka létminimum alatti összegből kénytelen élni... Berta János, a MÁV Pécsi Üzletigazgatóságának üzemeltetési igazgatóhelyettese az új szervezeti fölépítésről, Bodó Pál, a nyugdíjastagozat képviselője a szociális támogatások rendjéről és lehetőségeiről, Mayer József kaposvári állmás- főnök az utánpótlásnevelésről, Kovács Lajos, a megyei nyugdíjasszövetség elnöke pedig az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységről, az időskorúak támogatásának fontosságáról szólt a nyugdíjascsoport tagjaihoz. Valamennyien hangsúlyozták: a nyugdíjasoknak a volt munkahelyhez való kapcsolódása, az aktív tevékenységet követő erkölcsi és anyagi megbecsülés jó példája tapasztalható a MÁV-nál. S ezt már mi tesszük hozzá: a nyugdíjba vonultakkal való törődés jellemzi a vasútat annak ellenére, hogy ez is, mint annyi más gazdálkodó szerevezet, igencsak pénzszűkében van. (Hernesz) Betakarítás után (Egy nyugdíjas hobbikertész összegezése) A présház palatetején egy-egy szellőrezdület nyomán diósortűz pattogott: tra-ta-ta-ta... A halovány fényű nap átvilágította az embermagasságúra nőtt paradicsomfa gyérülő levélzetét, itt-ott még pirosodó termését. Édes terhűktől megf osztottan, ledér-könnyedén ácsorogtak a szőlősorok. Ketten bandukoltunk a tőkék között: a tavasz óta hozzám szegődött süldő kandúr- macskám és én. Őkegyelme nem nagyon kedvelte az esősre fordult időt — kényeskedve emelgette és rázogatta lábait, s meg-megállva rám emelte a tekintetét: neheztelt a latyak miatt. A káposzták, a kései paprika, a brokolli, és feleségem újdonsült növénye, a kínai kel szinte tobzódott a kissé kései gazdag csapadékban és az őszi langymelegben. Ami a szőlőhegyi dolgaimat illeti, az idei évvel nagyjá- ban-egészében elégedett vagyok. Jól fizetett a korai zöldhagyma, a saláta, a málna, az őszibarack, a szilva. Az idén is gazdag termést adott a kétszáz tő borszőlő, és talán először voltam elégedett a csemegeszőlőmmel. A hobbikertész piacra is termel. Nem azért, mert ennek híján nem jutna a konyhára sóra, paprikára való aprópénz, hanem a megmérettetés okán. Szép, jó és tetszetős gyümölcsöt, zöldséget termelni nem is olyan egyszerű dolog! Öklömnyi zellergumót, szép, egyenes — nem ezerfelé ágazó — gyökerű sárgarépát, zöldséget, hófehér karfiolt, egészséges, kívánatos zöldpaprikát és paradicsomot termelni a szakértelmen túl megszállottságot is kíván. Ezenkívül „csak” törődés és türelem szükségeltetik... Visszafelé ballagtunk. A pincében javában forrt már az idei bornak való. Az ajtóban megállva behallgattam: szép zene, különösen zajos erjedés idején! Ilyenkor tilos a lemenet a pincébe, de felesleges is. Az ember megtette a dolgát, a többi már a „főszereplőre”, a szőlő levére bízható. KerTi KRUPP UTÁN BEITZ A 80 éves „varázsló” Hitler hatalomra juttatásában és a második világháború előkészítésében is komoly szerepe volt a Krupp cégnek, amelynek vezetőjét, egyben főrészvényesét háborús bűnösként állították a nürnbergi törvényszék elé. Igaz, hála kapcsolatainak, Alfred Krupp von Bohlen und Halbach hamar kijött a rács mögül, de a 40-es és 50-es évtized fordulóján kevés gyűlöltebb név volt a világon, mint az esseni „halálgyárosé”, Kruppé. A mammutcég nemzetközi imázsában 1952-ben kezdődött meg a fordulat. Akkor, amikor a háborús bűnösből milliárdos nagyiparossá visz- szavedlett ágyúkirály egy esseni képzőművészeti tárlaton megismerkedett egy 40 éves férfiúval, Berthold Beitz-cél, akiknek a nevét akkor még szinte senki nem ismerte. Amikor Krupp felfedezte magának, Beitz éppen az Iduna-Germania biztosítócég hamburgi direktora volt. Azonnal igent mondott az ágyúkirály ajánlatára és nem sokkal később a Ruhrvidéken már „varázslónak” becézték, mondván: mindekit képes megnyerni, elbűvölni. Berthold Beitz Adenauertől kezdve Hruscsovon át az iráni sahig mindenkit az ujja köré csavart, milliárdos üzleteket szerzett. Amikor 1967-ben Alfred Krupp meghalt, Berthold Beitz lett az utód, a Ruhrvidék új ura. Ő azonban elődjével ellentétben a gazdasági — politikai világporond egyik legnépszerűbb személyisége, akit 80. születésnapján, Kohl kancellárral az élen, 710 vendég köszöntött. Ferenczy Europress Erzsi néni és a hálapénz A munka élteti a kaposvári Figarót „Ez nemcsak mesterség, művészet is!” Fotó: Király J.Béla A szomszédok már napok óta nem látták Erzsi nénit a kis ház melletti pádon, és a macskája sem került elő. Az öregasszony keresésére indultak, s rá is akadtak: nagybetegen feküdt az ágyán, és várta a megváltó halált... Szerencsére a jó emberek előbb érkeztek, hívták a mentőket, s a kórházba szállították. A kórházban mindenki kedves volt Erzsi nénihez, ő különösen Éva nővért kedvelte — amikor szolgálatban volt, leste az ajtót, hogy mikor nyit be és mond valami mókásat. Egyik nap Évike szabadnapos volt ugyan, de valamiért be kellett mennie a kórházba. Első útja Erzsi nénihez vezetett. — No, ki van itt? És mit hoztam? — kérdezte, és megsimogatta a fal felé fordult asz- szony vállát. Az idős asszony megfordult az ismerős hang hallatán, s amikor meglátta a narancsokat a lány kezében, nem akarta elhinni, hogy azokat neki hozta. Évike melléje ült, és meghámozta az egyik gyümölcsöt, s amíg az idős asszonyt etette, az nem vette le róla a szemét. Aztán, hogy hogysem, de megoldódott Erzsi néni nyelve is. Az addig hallgatag asszony elmesélte, hogy ekkora lehetne az ő unokája is, ha akkor, negyven évvel ezelőtt elfogadják a jó Isten ajándékát — szegények voltak, korainak tartották a gyermek érkezését. S azóta nem lett többször terhes... Kettesben maradtak a férjével, de valami — valaki! — mindig hiányzott. Bevallotta, hogy Évikét az első látásra megszerette... Miután meggyógyult és elhagyhatta a kórházat, búcsúzáskor egy kis papírlapot gyömöszölt Éviké kezébe. A papírlapon a címe állt. Kirukkolt a kéréssel: jöjjön el hozzá Évike, ha van egy kis ideje. Sok gyümölcs van a kertben, s elkészíti Évike kedvencét, a madártejet... Amikor Jancsi, a szomszéd eljött autóval az idős asszonyért, megkérdezte: — Aztán a hálapénzt kiosz- totta-e, Erzsi néném? — Hálapénzt, fiam?... Ajándékot itt csak én kaptam... A doktor urak mindent megtettek azért, hogy meggyógyuljak, az ápolónők meg valóban ápoltak. Főképp Évike... ő még ajándékot is adott nekem. Örülhetnél fiam, ha ilyen lányt találnál magadnak a mai világban — mondta, és sokat sejtetően mosolygott a fiúra. Báli Györgyné Jó fél évszázaddal ezelőtt, ha Kaposváron egy férfi nemcsak „sima” hajvágást várt a fodrásztól, akkor többnyire az elegáns Figaró, Apáti István mesterfodrász Fő utcai üzletébe ült be. Ezt az „úri fodrászatot” még negyvenöt után is főképp a város prominens fér- fiai látogatták. — Nemcsak főorvosok, ügyvédek, tisztviselők jártak hozzám, hanem a magukra valamit adó fiatalemberek is a vendégeim voltak — emlékezik a ma újra „felkapott” kaposi Figaró, aki a nyolcvan felé haladva is naponta bizonyítja, hogy az öreg fodrász nem vén fodrász... De rögvest hozzáteszi: a kaposvári borbélyok korelnöke mégsem ő, hanem a donneri Halmai Jenő. Apáti István Somogyszil- ben, a család ötödik gyermekeként született, s Mernyén, Máthé Antal mesternél tanulta a szakmát. Dolgozott Török- koppányban, Karádon, sőt Pesten is mint segéd. 1937-ben, a sikeres mester- vizsga után Kaposvár donneri városrészében nyitott üzletet, majd az úrifodrászat következett a Fő utcában, mígnem rátelepedett üzletére a szövetkezet. Az utolsók között adta be a derekát, aztán a szövetkezetben nevelte az ipari tanulókat. Onnan is ment nyugdíjba. Apáti István nem sokáig bírta a tétlenséget, s néhány évvel ezelőtt újra kezdte a munkát, ami mindig is éltette és élteti most is. Ismét önálló mester, s a mai divatfrizuráknak is értő készítője. — Ha újra születnék, megint ezt a szakmát választanám. Mert ez nemcsak mesterség, hanem művészet is! Mégha „csak” ollóval és fésűvel születik is a műalkotás — vallja a fodrászatról az idős mester. Kovács Sándor X 4
