Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLIITIKA 1993. november 1., hétfő TUDÓSÍTÁS A NEWSROOM-BÓL MÉG VÁLTOZHAT A TÖRVÉNYJAVASLAT Az Egyenleg végórái Az Egyenleg felszámolásával újabb sorsdöntő csatájához érkezett a médiumháború, s újabb ismerős arcok tűnnek el a képernyőről. Az Esti Egyenleg azon a bizonyos keddi napon elkészült, de nem került adásba. Miért? Mi történt a szerkesztőségben október 26-án és a rákövetkező napokban? Erről tettek fel mintegy 150 kérdést az Egyenleg és a Híradó szerkesztőinek az Atlantic Sajtó- szolgálat munkatársai. Nem volt vihar előtti csend és nem voltak különösebb előjelek. „Mi mindig abban a tudatban dolgoztunk, hogy ma, vagy holnap, vagy a jövő héten felszámolhatják az Egyenleget”. Amikor az elnöki irodákból megérkezett a hír, hogy felbontották a Sony által megvizsgált videókazettát tartalmazó csomagot, s Nahlik Gábor alel- nök-elnök felfüggesztette állásából Bánó András főszerkesztőt és három munkatársát, a többiek még mindig nem érzékelték, hogy elérkezett az Egyenleg végórája. A sorsdöntő pillanat — mondják —, Murányi László főszerkesztő kinevezésének bejelentése volt. A csomagbontásnál az elnöknél az Egyenlegtől senki nem volt jelen. Hétfőn volt némi szóbeszéd arról, hogy a kazetta megérkezett, de Bánóval csak kedden délelőtt közölték, noha a Sony levelét már október 12-én kézhez kapta... A bejelentés az elnöki tanács- terremben hangzott el... A szerkesztőségi szobába érve az Egyenleg munkatársai megkérték Murányi Lászlót, hagyja magukra őket, s jöjjön vissza fél óra múlva. Az újonnan kinevezett főszerkesztő ezek után kétszer bedugta a fejét az ajtón, hogy jöhet-e már, de mindkét alkalommal elküldték. Ez az első válságtanácskozás, melyet azóta sok más követett. Az volt a megállapodás, hogy folytatják a munkát, de írnak egy levelet, melyben felszólítják az alelnököt döntésének visszavonására. Sürgős választ kértek Nahlik- tól, de arra nem számítottak, hogy egy órán belül megkapják: a sajtóértekezleten Nahlik biztosította őket arról, hogy nincs fellebbezés... Bánó eközben a jupiterlám- pák erősen túladagolt fényében verejtékezve próbálta megmagyarázni a közvéleménynek, hogy a Sony kazetta semmit sem bizonyít, hogy a Sony levelét azért ismertették részletesen, mert a manipuláció tényét a japánok nem tudják megerősíteni. Erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy Bánó hibát követett-e el, amikor nem adott részletesebb technikai magyarázatot arra, miért került másik kazetta az elnökhöz, mint amit azon a nevezetes 1992. október 23-i napon a techhikusok kivettek a gépből. A techikusok szerint sokat segített volna, ha Bánó részletes műszaki leírást ad a kazettákról, a munkarendről, ha megmagyarázza, hogy ő soha nem „vágatlan masterről” beszélt, hanem „vágatlan anyagról”, s ez perdöntő különbség lehet. Mások szerint „ennek már nem lett volna jelentősége, s nagyközönség úgysem ért semmit az egészből”... Egy pici szobában zsúfolódott össze a társaság és ezúttal nagyon rövid értekezletet tartottak, amelyiken nyilvánvalóan elkövették azt a hibát, amelyet Nahlik Gábor vár tőlük: „Már nem a józan ész uralkodott, hanem a szenvedélyek. Ezt azért már mégsem tűrhetjük — mondták sokan. Mások az előző órákban döbbentek rá: ez a vonat elment... Végül is a többség amellett döntött, hogy Nahlik cinikus válasza után nem készülhet el az esti adás. Körülbelül nyolcra készült el a második levél Nah- liknak az újabb döntésről. Ezt kézbesítettük”. Mindkét levelet a napos szerkesztő — Lendvai Szabolcs vitte el az elnöki irodába. Az elsőre Nahlik a saját neve mellé ezt írta „kösz”. A másodikra ezt: „átvettem”. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor az Egyenleg sorsa megpecsételődött. Az Esti Egyenleg elkészült, de nem ment adásba. Munkatársai úgy tudják, hogy a Híradó erre az eshetőségre végig fel volt készülve. Az Egyenleg dolgozói meg- védték becsületüket és nagy valószínűséggel elveszítették állásukat. Huszonnyolc belső munkatársáról és mintegy hetven külsős közreműködőről van szó. Úgy tűnik, ezt a kontroverziális döntést, mely szerint a becsületes lelépés most fontosabb, mint a presztízsben, anyagiakban egyaránt előnyös televíziós munkahely, senki sem bánta meg. „Nem az anyagiakról van szó” — teszi hozzá az egyik szerkesztő, akinek ügyvédje szerint ilyen prominens állásból történő megalapozatlan eltávolítása esetén egy személyiségi jogi perben a televíziót akár tízmilliós kártérítésre is kötelezhetik. Ez persze a 17 milliárddal gazdálkodó MTV számára nem lényeges kérdés. Nahlik Gábort és a mögötte állókat is jobban érdekelheti a morális oldal: az, hogy megnyerő egy ilyen per, vagy sok ilyen per, s főként: a közvélemény miként reagálja le a médiumháborúnak ezt az új ütközetét, melytől a kormány igyekszik elhatárolni magát. A leszámolás napja óta eltelt két-három napban mindkét fél ennek az ütközetnek a további összecsapásaira készül. Az Egyenleg oldalán van a televíziós és rádiós újságírók többsége, az írott sajtó jelentős része, a tájékoztatás szabadságát féltő politikusok. Nehéz-Posony Istvánnak, Perényi Zsuzsának, és néhány más „sztár ügyvédnek” az értesülések szerint sok dolga lesz a közeli hetekben. Mindenekelőtt azt kell megcáfolniuk, hogy a zászlót lengető bőrfejű fiatalokra készült snittet az egyenlegesek „keverték rá” a később levetített szalagra. Azt mondják, vannak bizonyítékaik. A már felfüggesztetek közül Hardy Mihály a nevezetes tavaly október 23-i Egyenleg felelős szerkesztője volt. Kiegyensúlyozott, felkészült, jó újságírónak tartja a szakma, „elképzelhetetlen, hogy bármiféle kazettamanipulációban részt vett volna”. De Hardynak egyesek szemében volt egy súlyos politikai priusza: moszkvai tudósító volt. Losonczi Lívia volt aznap a társszerkesztő, Fehér Magda pedig az inkriminált riportot készítette Göncz Árpád „ünnepi” kifütyüléséről. Egyikük sem volt soha párttag. Sebes Györgynek van MSZMP-s múltja, a szerkesztőségi értekezleten mégis őt javasolták a főszerkesztői tisztségbe Bánó felfüggesztése idejére. Legalább egy nagy hibát Nahlik is elkövetett az ütközet eddigi részében. Azzal, hogy az Egyenleget megszüntette, lehetővé tette, hogy a munkatársakat a továbbiakban se lehessen megosztani szakmai múlt, politikai nézetek szerint. Bokor Pál Kerekasztal mellett a nemzetiségek A Parlamentben megkezdődött a választási törvény módosításáról szóló javaslat vitája, amelynek egyik legfontosabb újdonsága: a kisebbségek önálló parlamenti képviseletének rendezése lenne. Valamennyi párt vezérszónoka elmondta már véleményét a törvényjavaslatról. Úgy tűnik, hogy a pártok közötti konszenzus, amely e kérdésben hónapokkal ezelőtt kialakult, mára bizonyos értelemben labilissá vált, és így kiszámíthatatlan lett a törvény- javaslat sorsa. Ezért a Belügyminisztérium, mint a törvényjavaslat előter- jesztője, a hazánkban működő I 17 nemzetiségi és etnikai kisebbségi szövetség vezetőinek részvételével egyeztető kerekasztalt szervezett, amelynek feladata a vitás kérdések tisztázása volt. — Keressük azokat a megoldásokat, amelyek mindenki számára elfogadhatóak, hogy a törvény további tárgyalásából kiszűrjük a vitatott pontokat — mondta dr. Józsa Fábián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára, aki a megbeszélést vezette. — Bizonyára sok új javaslat került szóba, mit tart ezek közül a legjelentősebbnek? — A résztvevők felvetették, hogy ha egy nemzetiségnek több érdekvédelmi szervezete is működik, akkor valamennyi állíthasson listát, még akkor is, ha csak egy olyan kedvezményezett képviselőjük lehet, akinek a mandátumához elegendő a 3000 szavazat. — Ebben az esetben versenyeznének egymással az azonos nemzetiségeket képviselő szervezetek? — Lényegében igen. Amelyiknek a listavezetője több szavazatot — de legalább 3000-et — kap, az lesz a várhatóan 13 nemzetiségi képviselő egyike. Nem volna szerencsés, ha a nemzetiségi listán szerzett mandátumok a politikai csatározások martalékává válnának, ezért valamiféle olyan konstrukciót kellene keresni, amely kizárná, hogy a nemzetiségi mandátumok képviselői csatlakozhassanak valamelyik párthoz. Természetesen mindegyik képviselő — mint a többi frakcióban bárki más is —, szavazáskor azt a gombot nyomhatja meg, amelyet szíve-lelke szerint jónak lát. Nem győzőm hangsúlyozni: ezek csak javaslatok! A további megbeszéléseken kell kialakítani a végleges álláspontot és azt kell majd az Országgyűlés elé szavazásra bocsátani. (koós) Lakossági Kincstáijegy A Lakossági Kincstáijegy az 1 éves lekötés előtt, már akár a 2. hónap után visszaváltható. És akkor is kamatozik! Ki mondta,. hogy egy befektetés nem mobilizálható? A Lakossági Kincstárjegy az 1 éves futamidő lejártának napján az egyik legkedvezőbb, 21%-os kamatot fizeti! Ha Önnek azonban hamarabb van szüksége pénzére, akkor a Lakossági Kincstárjegyet már 2 hónap elteltével is visszaválthatja. És ami a legfontosabb: akkor is kamatozik! A Kincstárjegy állami értékpapír, így visszafizetését az állam garantálja. Az Ön követelése nem évül el, ezért bármely értékesítő fiók köteles visszaváltani az Ön Kincstárjegyét. A Lakossági Kincstárjegy folyamatosan kapható a Budapest Bank és az OTP fiókjaiban, valamint az értékpapír-forgalmazóknál. Ha tehát szeretné pénzét egyszerűen, rövid távra és jó hozamra befektetni, válassza a kézenfekvő megoldást! A Lakossági Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. 1052 Budapest. Deák F. u. 5 • Budapest Bank Rt. valamennyi fiókja OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • Budapest Bank Rt. Kaposvár, Fő u. 3. • Budapest Bank Rt. Balatonboglár, Dózsa Gy u. 49. • Budapest Bank Rt. Marcali, Rákóczi u. 16. • OTP Bank Rt. Kaposvár, Széchenyi tér 2. ti O -5 $ a» j* ..... ' A U L A M P A P í R_J A KÉZENFEKVŐ x
