Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-29 / 278. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. november 29., hétfő A visegrádi csoport kulcsterület A „visegrádi csoport,, országainak hamarabb kell bekerülniük a NATO-ba, s erre jogalap is van — ezzel érvelt Václav Havel cseh elnök a Die Welt című német napilap vasárnapi számában. „A Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia az európai civilizáció nyugati szférájához tartozik, s az ösz- szefüggő és stabil közép-európai öv határos a hagyományosan nyugtalan Balkánnal, ahol a demokrácia és a piac- gazdaság csak lassan és fájdalmasan fog megszabadulni minden béklyótól”. Közép-Eu- rópa így kulcsterület az európai biztonság szempontjából. Szófia és Budapest közeledése Szófia és Budapest fontos dokumentumokat készítenek elő címmel a magyar-bolgár alapszerződéssel kapcsolatos vitás kérdések lehetőségéről értekezett az Otecsesztven Vesztnik szófiai napilap. Hírt adott arról, hogy a fekete-tengeri együttműködéssel kapcsolatos tanácskozás idején, december elején írják alá majd — a külügyminiszteri látogatáskor — a Magyarország és Bulgária közötti alapszerződést és más megállapodást. Brit-kínai vita Hongkongról Eredménytelenül végződött Pekingben a hét végén a Hongkong politikai reformjáról tartott brit-kínai tárgyalások 17. fordulója. Christopher Hum, a brit kormány megbízottja és Csiang En-csu kínai külügyminiszter-helyettes a Peking által kifogásolt demokratikus választójogi reformterv egyetlen pontjában sem tudott megegyezni. Ám ezúttal még újabb tárgyalási időpontot sem tűztek ki. A hongkongi brit kormányzó, Patten ugyanis Kína beleegyezése nélkül elkezdte az általa kidolgozott reformtervnek a megvalósítását. Részleges egyezség a bányászokkal Több vitás kérdésben is megegyezés született a vorku- tai bányászok és Jegor Gaj- dar, az orosz kormányfő első helyettesének szombati tárgyalásain, s így a kormány már e héten átutalja az elmaradt béreket. Mindezek ellenére továbbra sem tudni, hogy végülis sor kerül-e a december elsejére meghirdetett országos sztrájkra, mivel azt a bányászszakszervezet a további tárgyalások kimenetelétől teszi függővé. Az Interfax hírügynökség szerint Gajdar elfogadta a bányászok azon követelését, hogy folytassanak pénzügyi vizsgálatot a vorkutai bányákat üzemeltető vállalatnál. Megegyeztek abban is, hogy a kormány szövetségi programot dolgoz ki a bányászat helyreállítására. Halálraítéltek a börtönökben Tíz halálraítélt bűnöző raboskodik jelenleg Bulgária börtöneiben - hozta nyilvánosságra a bolgár igazságügyi minisztérium az Amnesty Internationalnak a halálbüntetésekről készített jelentésével kapcsolatban. A nemzetközi szervezet adatai szerint a világon még 103 országban szabhatnak ki halálbüntetést, Európában azonban már csak 4 államban: Albániában, Bulgáriában, Lengyelországban és Jugoszláviában. Bulgáriában 1989-ben hajtottak végre legutoljára halálos ítéletet. Van ahol bontják, s van ahol építik Mauzóleumok — világszerte A hivatalos orosz szervek most lehetővé tették, hogy a sajtó is megtekintse, hogyan néz ki a Lenin emlékhely, ahogyan senki sem láthatta eddig. Óriási fűtőcsöveken biztosítják a levegő áramlását, az egyenlő hőfokot. Télen fűte- nek, nyáron hűtenek. Az őrség azonban még mindit bennt áll, és vigyáz... FEB-fotó Megtanulunk „európaiul”? Magyarország és az Unió A gránitvörös épület szürkeruhás lakója — pettyes nyakkendővel — vélhetőleg december 12-e után kapja meg a kilakoltatási határozatot. Akkor ül össze az újonnan választott orosz parlament, a duma, amely a tervek szerint dönt a már napirenden levő témában: Lenint ki kell vinni a mauzóleumból és el kell temetni. Voltaképpen érthető, hogy a közszemlére helyezett halottak groteszk jelensége elsősorban a moszkvai Vörös tér oly jól ismert épületéhez kapcsolódik, mint a legismertebbhez. Lenin azonban nincs egyedül, ám a többi díszhalotthoz más érzelmi szálak fűződnek. Japánban például hatalmas költséggel emeltek mauzóleumot Hirohito császárnak, miután meghalt. Kínában továbbra is végtelen sorok kígyóznak, hogy a résztvevők egy-egy röpke pillantást vethessenek a Nagy Kormányos, Mao-Ce-tung sejtelmes fényben levő, bebalzsamozott testére. Hanoiban, Észak-Viet- namban sem gondolna senki arra, hogy kiemeljék mauzó- leumi nyughelyéről Ho apó földi maradványit. Nem is beszélve Khomeini ajatollah- ról, akinek testét Teherán egyik pompás mecsetjében őrzik. Az időrekorder azonban kétségkívül Lenin, hiszen majdnem 70 évig — heti kétszeri karbantartással — állta az idő és a látogatók ostromát. Hogy mi lesz a mauzóleum sorsa a temetés után, — „Tudja, ha igazán őszinte akarok lenni, el kell ismerjem: még 5 évvel ezelőtt is abban a tudatban éltem, hogy megosztott világban megyek majd nyugdíjba. Az pedig, hogy én magam fogok ezen a támaszponton valaha is kelet-európai újságírókat kalauzolni, végkép soha még csak eszembe sem jutott”—jegyzi meg az olasz ezredes, a NATO északolasz légibázisának tiszti étkezdéjében. Légi védelem Mozgalmas délelőtt áll mögöttünk: Bosznia fölött nap mint nap bevetésen részt vevő amerikai vadászgépek, bombázók, az egész Balkán térségét szemmel tartó felderítő repülők aprólékos megtekintése, működésük, paramétereik ismertetése, pilótáikkal folytatott csevegések sora, s délután még hátra van többek között egy AWACS is. A buzgón jegyzetelő hét újságíró — a NATO vendégeiként, négynapos körút keretében — egyenesen Brüsszelből érkezett a Velence környéki avianói támaszpontra, köztük van egy magyar és egy lengyel tudósító is. Ránk célzott az ezredes, miután nevetve elmesélte, hogy amikor tizenöt éve turistaként Bécs- ből át akart látogatni Budapestre, megtagadták tőle a vízumot, tekintettel NATO-be- osztására. Na ja, ma már vízum sincs. Van viszont háború a Balkánon, és vele a NATO első „területen kívüli” katonai jellegű missziói: vízen a jugoszláv utódállamokat sújtó még bizonytalan. Dimitrov egykori szófiai nyughelyét — fegyvervásárlási embargó, illetve a szerb-montenegrói államszövetségi elleni szankciók ellenőrzése; levegőben a Bosznia feletti repülési tilalom szavatolása. Az utóbbi vezérlése részben innen, a Velence környéki Avianóból és Vicenzából, részben a nápolyi főhadiszállásról folyik. Á két helyszínen néhány nap alatt impozáns adatok tömegét tudatják velünk: például ami a légtérzárlatot illeti, április óta tizenkétezer felszállást hajtottak végre, amelyeken hat ország (az Egyesült Államok, Hollandia, Nagy-Britannia, Franciaország, Törökország és Spanyolország) közel száz vadászgépe, bombázója, légi üzemanyag-utántöltője és felderítőgépe osztozott (az utóbbiak között a Magyarország felett is köröző AWACS-ok). A műveletek valamilyen formában tíz NATO-tagállamból mintegy 4000 ember munkáját foglalják magukba. Az MTI tudósítóját persze különösen az AWACS-misz- szió izgatja. „Ki védi meg önöket, esetleges támadás ellen?” „A magyar légvédelem ernyője minket is véd” — hangzik a brit alezredes válasza, aki — miután megtudja, hogy magyar is van a csoportban, nem győz bókolni. „Önök felett tökéletes biztonságban dolgozunk. Magyarország egyébként is a világ legcivilizáltabb országa”. Augusztusban a NATO felajánlotta, hogy közvetlen légi védelmet is kínál az ezt igénylő kéksisakos egységeknek Boszniában (ebben már már bejárta a hír a világot — illemhelyként használják. csak amerikai, holland, brit és francia gépek vennének részt). Katonai készenlét „Élesben” végül is — felkérés híján — ilyen bevetésre eddig nem került még sor. Az olasz bázisokról felszálló harci gépek azonban rendszeresen gyakorolják, méghozzá a „helyszínen” az esetleges rajtaütések különböző variációit. És a „végrehajtók”? Vajon ők is úgy érzik, hogy már minden „kész” arra az esetleges pillanatra, ha a politikusok végül elszánnák magukat és kezdetét venné mindez igaziból is? A nekünk bemutatott F—16-os parancsnoka egy pillanatig sem kételkedik ebben. Szerény magabiztossággal áll gépe mellett, készségesen megmutat rajta mindent (fegyverzetet is..), és amikor a bevetésekről faggatjuk (minden napra jut egy), még határozot- tabbá válik. Tűz van lenn „Minden feltétel adott, hogy teljesítsük a ránk bízott feladatot. Igen, akár a rajtaütést is...” Már puszta megjelenésünkkel is ENSZ-konvojok sorát segítettük át egy-egy meleg helyzeten” — mondja. „Ami fusztráló, látni ahogy azok ott lenn, mind a három fél, halomra öli egymást” — jegyzi meg a texasi pilóta. „De ehhez már nekünk semmi közünk” — teszi hozzá végkép el- komorodva. „Igen, nap mint nap látjuk, hogy tűz van lenn. De ki gyújtotta? Ki a rossz ember? Nem tudjuk. Az Európai Unió — az Európai Közösség utódszervezete — létrejöttével és a társult országokkal kötött szerződések életbe lépésével várhatóan felgyorsul a kontinens egységesülése; megvalósul az országok gazdasági, politikai integrációja. így ítélik meg a külügyminisztériumban a Ferenczy Eu- ropress számára adott tájékoztatóban a maastrichti szerződés életbe lépése után kialakuló helyzetet. Szigorú feltételek Magyarországnak — mint a felvételre váró többi államnak is — végső célja a teljes jogú tagság elnyerése, miközben már a társult tagságból fakadó kötelezettségek teljesítése is gazdasági elmaradásunk részleges felszámolásával és biztonsági garanciákkal kecsegtet. Ebben az átmeneti időszakban az Európai Unió azt a célt tűzi a társult országok, így Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia és Bulgária elé, hogy szilárdítsák meg többpárti demokrácián alapuló politikai intézmény- rendszerüket, garantálják a kisebbségi és emberi jogok érvényesülését, s teremtsék meg a működő piacgazdaság alapjait. Jellemző a szigorú feltételekre, hogy Görögországnak, amellyel már 1961-ben aláírták a társult tagságról szóló szerződést, húsz évig kellett várnia a felvételre. Leendő testületek A magyar politikai vezetés azzal számol, hogy az ország már az évtized végére teljesíti az Unió előírásait, s az elsők között cserélheti fel a társult státust az „igazival”. Szakértők nem tartják megalapozottnak azt az aggodalmat, hogy a nyugat-európai integráció új szakasza ronthatja esélyeinket, s emiatt időben kitolódhatna felvételünk. Hiszen az Európai Unió tizenkét tagországának zöme is még csak most teremti meg a feltételeket a közös pénz bevezetésére, a kül- és biztonságpolitika stb. összehangolására. A társult országok — így Magyarország — szemszögéből most az a legfontosabb, hogy használni tudják azokat az eszközöket, amelyek elősegítik integrálódásuk folyamatát. Ezek közé tartoznak azok a már működő és később létrehozandó fórumok, amelyek térségünk és az Unió közeledését szolgálják. A kétoldalú testületek közül várhatóan januárban alakul meg a társulási parlamenti bizottság, amely a magyar országgyűlés és az Európa Parlament közös szervezete lesz, valamint a társulási bizottság és a társulási tanács. A teljes jogú tagságra váró volt szocialista országok már most regionális együttműködés keretében hangolják ösz- sze az európai egységért teendő lépéseiket. A politikai dialógus mellett témakörök szerint vitatják meg többek között a közlekedés, a távközlés, a környezetvédelem és a nukleáris biztonság „összeurópai” megoldásra váró kérdéseit. A sokoldalú konzultációkon képviselteti magát az Európai Unió vezérkara is. A távlati cél Csatlakozásunk Európához döntően befolyásolja a következő nemzedékek életét. A kormány ezért átfogó stratégiát dolgoz ki, hogy megismertesse az országgal az integrációs törekvések távlati céljait. Az ismeretek átadására, a társadalmi támogatás kialakítására oktatási programot dolgoznak ki, a tévé pedig tizenkét részes sorozatot tervez. Nagyvárosokban „Európa-na- pokat” rendeznek, hogy felvázolják a legfontosabb „európai ismereteket”. Mert csak akkor tudunk majd szót érteni partnereinkkel, hajói megtanulunk „európaiul”. Toronyi Attila Libanoni jubileum Pár napja ünnepelte függetlenné válásának 50. évfordulóját Libanon — a le- vantei ország, amelyet Franciaország 1920 óta népszövetségi mandátumos területként igazgatott. Három évvel a tizenöt esztendeig tartó gyilkos polgárháború befejeződése után elsősorban a pusztítás nyomainak eltüntetése ad munkát. Az ország újjáépítése — amely becslések szerint 20 milliárd dollárba fog kerülni — próbatételt jelent a Szíria által támogatott libanoni kormánynak. A kormány azt tervezi, hogy lehetővé teszi az 1975 és 1989 közt Libanont elhagyni kényszerült mintegy 350 000 ember hazatérését. A szaúd-arábiai Taifban elfogadott „Nemzeti Megbékélési Chartával” véget ért 15 éves polgárháború hivatalos adatok szerint 150 ezer emberéletet követelt, a sebesültek száma pedig meghaladta a kétszázezret. Meghalt negyvenezer gyermek, az eltűntek száma 17 ezer... Ezek nagy többségét keresztény vagy iszlám milicisták hurcolták el és életbennmaradásukra igen csekély a remény — állapítja meg a Reuter. A DPA a függetlenségi évforduló alkalmából megjegyzi, hogy Dél-Libanon egy részének jelenleg is tartó izraeli megszállása és a nem kedvelt szíriai katonai jelenlét beárnyékolja az évfordulós ünnepségeket. A hosszú polgárháború és az idegen megszállás időszakával ellentétben azonban a libanoniak most legalább reménysugarát látják a békés és szilárd jövőnek. Az egyik legtekintélyesebb libanoni lap, az An-Nahar arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a múltban a Közel-Keleten a háború és a béke között folytatott harc osztotta meg Libanont is, addig manapság ez a megosztás nem a vallási hovatartozás vonalán megy végbe. „Létezik egy háborús párt és egy békepárt, és úgy tűnik, hogy ezúttal a béke hívei győznek” — írja a lapban annak kiadója, Gasszan Tu- eni. Harci gépek — bevetésre készen Őrjárat Bosznia felett T
