Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-26 / 276. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. november 26., péntek BEMUTATÓ: TISZTÚJÍTÁS Durran vagy pukkan? Hunyadkürti György és Csapó Virág Az „istenadta” közben mu­zsikát szerel a hordós zu­hanyba, feltalálja és használja a fabiciklit vagy oda sem ügyelve a helyi történelemre cipeli a sittet (vulgáris, Magyar értelmező kéziszótár) meg a felszedett padozatot a gyűlés­teremből, melyet mintha évti­zedek (századok?) óta reno­válnának, mint a kaposi vá­rosházát. S amíg az „istenadta” né­mán, sőt siketen — lásd az ezermesteri tehetségű cselé­det játszó Kosa Béla! — or­cája verejtékével küzd a min­dennapi betévőért, addig amazok szót szátyárolnak, parfümöt izzadnak a politika­csinálásban. Ki dagonyázva a tekintélyelvűség marasztaló mocsarában, ki egyet-egyet lépve (lépintve) fontolón ha­lad, ki meg — szavakban — szelek szárnyán (széllel bélel­ten?) egyenlők közt elsőként repülne a közjó felhőkbe ve­sző csúcsai felé. Ideológiák cifra köntöséből vetkeztetvén azonban ez a puszta tét: ki ül­het bele az alispáni bársony­székbe. És — hatos lottó meg 13+1 találat együtt — ki páro­sodhat a gazdag özvegy va­gyonával? A Csiky Gergely Színház Nagy Ignác (1810-1854) vá­lasztási-szerelmi vígjátékát tűzte műsorára. Röpdolgo- zatszerű tömörséggel róla, koráról: Festetics gróf tiszttar­tójának Náci fia — ki Pécsett Garay János, Budán Eötvös József osztálytársa volt — nemcsak asszonyt kapott Halmy Kornélia kellemetes személyében, hanem neve­lőnőt is: a hölgy magyarra (nyelvre, irodalomra) „osko- lázta”. S Nagy Ignác lett az első magyar sztárriporter, bár nyugati mintára. Sőt, Szé­chenyi a segédszerkesztő­jévé emelte; később a Hölgy­kurír főszerkesztője, az önál­lósuló Hírharang-rovat, a „magyar satyrikus irály” meg- alakítója lett. A sokszínű re­formidőben Nagy Ignác ro­konszenvezett a polgároso­dással, a liberális életesz­ménnyel, ám kívül maradt a politikán; ma sokat idézett ki­fejezéssel „kibekkelte” az előző rendszert, de — pénz­ügyi hivatalt vállalva — a szabadságharcot is. (Morális kategória a politikánfelüliség vagy emberi gyávaság, lehet találgatni. Nem elhallgatható: Nagy Ignác a bukás után sok tiltott írót közölt álnéven a Hölgykurírban — például Jó­kait is —, hogy olvasóközön­séghez jussanak. A száz arannyal díjazott Tisztújításról (1843) néhány vélekedés. Szerb Antal: „hu­morának erejét a keserűség­ből meríti, és nevetéssel egy új világrendet akar előkészí­teni.” (Bár ő jelentéktelen mes­terembernek tartotta Nagy Ig­nácot.) Szauder József: „való­sággal iskolát csinált... Arany János és Eötvös József elbe­szélő műveire is hatott.” Nagy Péter 1984-ben: „...a Tisztújí­tással sokkal felületibb jelen­ségeknél ragad meg: a politi­kai pártok és szavazatszerzé­sük visszásságainál.” (Egy- pártrendszeri fintor a pluraliz­musnak?) Alig fél évvel a választások előtt elővenni ezt a Voks hu- mana cselekményközpontú művet a Tett szándékát sejteti, s különösen, ha a dramaturg a vívótőr-tollú Eörsi István. (Si­mon István hamar feledett költő már próbálkozott a Tisztújítás átformálásával Veszprémben, anno...) A néző tehát nagy durranást várt a bemutatótól — dobhártyapró­bálót —, de fülcsiklandóan pezsgő pukkant, nedű hab­zott, buborék szállt. Kellemes, szédítő ital, az üvegen felira­tos címkével: „Kortes Korty”. Csak sajnálhatjuk, hogy Eörsi, a dramaturg visszafogta Eör- sit, az írót: ódon kifejezéseket cserélt ma inkább használ­takra; kikanyarított néhány mondatnyit az alispán és a fo­gadós „félre” zúgolódásából, nehogy idő előtt lelepleződjön, hogy tisztában vannak a má­sikkal; icipici előjelenettel toldta az alispán magaslesi kukkolását... Az utolsó pilla­natban azonban a rendszer- váltás keserű tapasztalatával az író Eörsi felzárkózik a dra­maturg mellé, és — Nagy Ig­náccal ellentétben — nem küldi melegebb éghajlatra a hatalom ülepközeléből nyal- finta Hajlósi aljegyzőt, mivel az ő típusa a mindenkori győz­tes mellett nyelvel — sajátos köztisztasági alkalmazottként. Bezerédy Zoltán — aki egy választást már rendezett a Csárdásban — mértéktartó fi­nomsággal állította színre ak­ciókkal és dúsítva az akcióhi­ányos, kissé bőbeszédű vígjá­tékot egy pazarul zavaros díszletben, amely láttán so­sem tudjuk, a szereplők kint vannak-e vagy bent, mi az a pajtatetőszerű előépítmény (Nagy Ignácnál veranda), mi­ért az épületben kezdődik a kert, s ha netán melegházról van szó, a szabad levegőről besétálva miért igényelnek napernyőt a szereplők. (A „kaposi városháza” szín vi­szont remek!) A rendezői kontrapunktok hatásosak: ma­rakodó hatalmasok — robotos szegények, bor forgatta kor­tesnemesek —, visongva hal­dokló művészet (Páify Alice hunleányi remeklése)... S A helység kalapácsának bunyó­ját előlegző tabló az elagya- bugyált korteshadról! Tehát: tisztújításra készül a várme­gye. A korrupt, nemesi előjo­gokat fogcsikorgatva feladni kényszerülő Farkasfalvy alis­pán (beszélő nevek!) éppúgy hajt a posztért, mint a vérsze­met kapott pesti ficsúr, az álli­berális demagóg: dr. Heves. A közéleti kakaspárbaj egy szemétdombért duplázódik: magánéleti front nyílik közöt­tük a víg özvegy Arankáért, vagyonáért. A kellemdús cél­pont visszalő, és leteríti őket. Majd férjül veszi az erkölcsös, jellemes új alispánt, Tornyait, aki „fontolva halad”. Nem hét mérföldet lépő vasbocskor, hanem papucs lesz eztán alighanem, s ez a szép, okos emancipaci, az Aranka tudja majd, merre lépjen vele a vármegye élén. A karikatúra tabló úgy teljes, ha van még egy nem politizáló — Nagy Ig­nác önparódiája? — főorvos, dr. Langyos, aki korteskedni kényszerül, s egy orvosi hit­ves, aki addig idealizálgatja ábrándjaiban a politikát, amíg — szó szerint — alá nem ke­rül. Kell még két bunkó kor­tesnemes, aki arrafelé rügye­zik, amerről itallal locsolják. A mai módszerekhez ké­pest kifejezetten finom és naiv múlt századi választási prakti­kák, intrikák vígjátéka kelle­mes estét szerez a nézőnek Bezerédy professzionalista elővezetésében. Még akkor is, ha szereposztási kényszerű­ségek vagy csak színészi erőt­lenség miatt a mulatság nem lett még hévebb. Az én taps­rendem az udvarias, mond­hatni tenyértisztogató mozdu­lattól a pecsenyepirosra csap- dosásig: Znamenák István (mert a dr. Heves-torzképhez szükséges színészi erőt, tán még a humort is felélte benne Néró), Csapó György (mivel a „falvyt” hozza, a „farkassal” adós marad), Tóth Béla (fő­szereppé növeszt egy epizó­dot a jó szóért is fizetni kész, ám az üzletben pardont nem ismerő zsidóval), Spindler Béla (aki a passzív tisztesség unalmát játékintelligenciával, újra megtalálta középhangjai­val teszi élvezhetővé), Bör- csök Enikő és Pogány Judit (mert előbbi maga az élet a színen, utóbbi önpersziflázsa a „politikus” orvosnéval ked­ves gesztus), Kelemen Józsel és Törköly Levente (magyar Bobcsinszkij és Dobcsinszkij, akik a hitványságot képesek bocsánatos bűnné enyhíteni bumbfordi bájukkal), Hunyad­kürti György (fegyelmezett komédiázása erény: így nőhet szinte moliére-i rászedetté), Csapó Virág (szép, romlot- tacska szobalányával Pogány Judit egykorvolt, Patikabeli cselédkéjének revelációját képes megidézni), és ...Lipics Zsolt százszínű jellemtanul­mánya a mindenkori túlélőről. Ő mindig a győztes pártján áll. Hevesi András dalváloga­tása, zenéje, Cselényi Nóra jelmezei eklekticizmusukkal kortalanítják az előadást. Leskó László Filmek pedig vannak! Irodalmunk feltáratlan értékei A Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem irodalomtörté­neti intézete Feltáratlan érté­kek a magyar irodalomban címmel kétnapos irodalomtör­téneti konferenciát rendezett. A tegnap kezdett tanácskozás egy konferenciasorozat folyta­tása, s célja, hogy kapcsolatot teremtsen a magyarországi és a határainkon kívüli műhelyek között — mondta a konferencia egyik házigazdája, Szabó B. István irodalomtörténész. A téma a magyar irodalom feltá­ratlan értékeinek vizsgálata, s szó lesz a régi magyar iroda­lom és napjaink irodalmának rejtett kincseiről is. Előadások hívják fel a figyelmet a lap­pangó művekre, például a KGB irattárában fellelhető írói ha­gyatékokra és a mellőzött írá­saira. Európai egyetemek ma­gyar-irodalomtörténészei ez­után a modernizmusról, a Nyu­gaton élő magyar írók hagya­tékának sorsáról és a belső emigrációról tanácskoznak. A kétnapos konferencián több mint 50 előadás hangzik el. Szekciókban is megbeszé­lik a teendőket. Filmszemlére készülve A magyar film sanyarú helyzetéről manapság is el­keseredett hangú újságcikkek olvashatók, s egy rádiómű­sorban elhangzott, hogy Ma­gyarországon egyáltalán nem készülnek filmek. Utánanéz­tünk, s arra a meglepő követ­keztetésre jutottunk, hogy morog a felszín, s vígan mo­rajlik a mély: a különböző műhelyek és stúdiók lázasan dolgoznak. Ezt bizonyítja az a lista, melyet a 25. magyar filmszemle sajtóirodája adott ki: több mint húsz játékfilm és számos dokumentumfilm vesz részt a jubileumi szem­lén. Mindezekre honnan van pénz? Hol innen, hol onnan. A készülő filmek közül pél­dául négy élvezheti az euró­pai filmalap, az Eurimages támogatását, de szinte min­den produkcióban jelen van a Magyar Mozgógép Alapít­vány is. A Budapesti Filmstúdió négy filmet indít a szemlén. Erdőss Pál Fényérzékeny tör­ténetét, Mészáros Márta Mag­zat című filmjét (főszereplő: Kováts Adél), Szőke András Kiss Vakondiát és ugyanitt ké­szül el Mihályfi Sándor Ábel a rengetegben című filmje is. A Hunnia Reich Péter Rám csaj még ilyen hatással nem volt, Deák Krisztina Köd, Tóth Tamás Vasisten gyermekei című filmjével, valamint Be- reményi Géza a mozikban már látható Turné című pro­dukciójával szerepel a film­szemlén. A Dialóg égisze alatt forgat­ták Filip Bajon Jobb szépnek és gazdagnak lenni című ma­gyar-lengyel koprodukcióban készült filmjét, Kovács András új filmét az Alommenedzsert, András Ferenc Törvénytelen című alkotását, s a mozikban már bemutatásra került Senki­földjét Jeles András rendezé­sében. Sára Sándor az Objektív Filmstúdióban készítette el legújabb filmjét Vigyázok címmel, mely a szemle előtt ugyancsak megtekinthető a magyar mozikban. Szintén Objektív-produkció Rózsa Já­nos filmje a Jó éjt, királyfi Ud­varos Dorottyával a főszerep­ben. A Hétfői Műhely „színei­ben” Erdőss Pál Portugáliá­ban forgatta a Vérvonalat. A főszerepben egy világsztár: Daniel Olbrychski. Szintén Hétfői Műhely produkcióban készült Poór István Kölcsön­kapott idő című filmje, mely­ben nem kisebb nevekkel ta­lálkozhatunk, mint az Os- car-díjas Rod Steiger és az Oscar-díjra jelölt John Hurt. A MIT Alapítvány Tarr Béla Sátántangó filmjét nevezi be, mely kétségkívül a szemle egyik érdekessége lesz, hi­szen a négyrészes film több, mint hét órás. A MIT a WAX-szal közösen készítette el Dettre Gábor A színésznő és a halál című produkcióját Kathleen Gathy-val a főszerepben. Maár Gyula a Focusfilm égisze alatt rendezte meg új filmjét a Balkán! Balkánl-t, mely Eurimages-támogatással készült és romániai helyszí­neken forgatták. A forgató- könyv Panalt Istrati román író két kisregényéből készült Fun- tek Frigyes főszereplésével. Ugyanitt készült el Roberto Faenza koprodukciós filmje a Jónás, aki a bálnában élt. Szász János a Magic Media segítségével elkészítette Voj- cek című alkotását. A Di- nema-Film-ben készült el Zsombolyai János Székely­kapu című filmje. A főszerep­ben: Nagy-Kálózy Eszter. A mű szomorú aktualitása, hogy ebben látható Káldy Nóra élete utolsó filmszerepében. A FIFI-ben készült el Göd­rös Frigyes és dr. Horváth Pu- tyi filmje a Privát Walter, a Quality Pictures-ben Pejó Ró­bert Szájrúzs és az FMS gon­dozásában. Grünwalsky Fe­renc Utrius című produkciója. Végezetül még egy politikai pikantéria a filmvásznon: a Kabay-Gyöngyösi páros Halál a sekély vízben címmel Elbert János máig tisztázatlan kö­rülmények között bekövetke­zett haláláról forgatott filmet az Európa 2000 stúdiójában. Lesz hát mit bemutatni, s lesz mit ünnepelni február 5- 9-én, a 25. magyar filmszem­lén, amely természetesen egy kicsit más lesz, mint az elő­zőek. A hagyományos „film­verseny” mellett magyar film- történeti fotóművészeti kiállí­tásra, s a 25 éves Filmszemle ünnepi kiadványának megje­lentetésére is sor kerül. A szemle zárógáláján életmű-díjjal jutalmazzák a magyar filmművészet hét kie­melkedő személyiségét: Fábri Zoltán rendezőt, Illés György operatőrt, Jancsó Miklós ren­dezőt, Makk Károly rendezőt, Nemeskürty István producert, Szőts István rendezőt és Tö- röcsik Mari színművésznőt. Kun Orsolya Fiatal magyar fotó kiállítás Tíz éve hirdette meg első al­kalommal Miskolc a Fiatal ma­gyar fotó című pályázatot, amelynek anyagából megalapí­tották a Herman Ottó Múzeum kortárs fotógyűjteményét. Újra lehet jelentkezni a fotókiállí­tásra, az 1957 után született al­kotók jelentkezését várják az 1990után készült képeikkel. A műveket I994.február 28-ig le­het beküldeni a Miskolci galéria címére (325 Miskolc, Hunayadi utca 12.). Ötvenéves a Rádiózenekar Jubileumi hangversenysoro­zat kezdődik november 30-án a budapesti Zeneakadémián. A nyitóhangversenyen Beethoven Egmont nyitánya, G-dúr zongo­raversenye és a VII. szimfóniája csendül fel. A hangversenysor- zatot Beethoven emlékének szenteli a jubiláló együttes. A New Yorkéi színház Magyarországon Nemzeti Színház meghívá­sára angol nyelvű bemutatót tart Magyarországon a New York-i Threshold Theater Company. Páskándi Géza Kalaúz nélkül és Árnyékban című darabjait no­vember 28-án az egri Gárdonyi Géza Színházban, december­ben a debreceni Csokonai Színházban és a budapesti Vár­színházban adják elő. Barcsay Alapítvány A Barcsay Alapítvány felhí­vással fordult a fiatal, pálya­kezdő festőkhöz, hogy jelent­kezzenek az 1993-ban ötödik alkalommal meghirdetett Bar- csay-jutalom megpályázá­sára. Az alapítvány célja, hogy erkölcsi és anyagi támogatást nyújtson a képzőművészeti fő­iskolai hallgatóknak és a fiatal, pályakezdő festőknek. Képzőművészeti Mesteriskola Tárlatsorozaton mutatja be növendékeinek alkotásait a hazai művészképzés legújabb intézménye, a pécsi Képző- művészeti Mesteriskola, a Ja- naus Pannonius Tudománye­gyetem alakulóban levő új művészeti karának képzőmű­vészeti tanszékcsoportja. A művészeti „doktorképzés” jól illeszkedik a nyugat-európai mesterképzés rendszeréhez. A pécsi Képzőművészeti Mes­teriskola professzorai és nö­vendékei hamarosan külföl­dön is bemutatkoznak. Könyvpremier Budapesten A sólyom szeme című köte­tét tegnap mutatta be Buda­pesten, a Litea könyvesbolt­ban és teázóban dr. Cey-Bert Róbert Gyula sámánkutató és gasztrofilozófus. Az eseményt követően a szerző ősi magyar ételekből tartott bemutatót a Fortuna étteremben. Makovecz Imre sikere Pozsonyban A világhírű magyar építész munkáit a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ a Szlovák Műszaki egyetem építészeti karával közösen mutatta be a szlovák főváros közönségnek. Makovecz munkái a múlt hét óta tekinthetők meg az egye­temen megnyílt kiállításon. Szerdán az építész Po­zsonyba látogatott, ahol sze­mélyesen is találkozott a kö­zönséggel. I 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom