Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-25 / 275. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. november 25., csütörtök Beszámoló somogyi tapasztalatokról A Nyugdíjasok Országos Kamarája kamarai tanácsának határozata értelmében a harminchat tagszervezet közül a vidékiek sorra bemutatkoznak Budapesten a vidéki tagozat tagjainak. Korábban a Baranya és a Veszprém megyeiek tájékoztatták a testületet munkájukról, módszereikről, legutóbb — a múlt héten — a somogyi nyugdíjasszövetség tevékenységével ismerkedtek meg az országos szervezet tagjai. Kovács Lajos megyei elnök „így csináljuk Somogybán” címmel számolt be a somogyi szövetség munkamódszereiről, eredményeiről, érdekvédelmi és érdek- képviseleti tevékenységéről. Nótaest időseknek Ordacsehiben Zsúfolásig megtelt Ordacsehiben a művelődési terem, ahol a község idős lakosait látta vendégül a hét végén — műsoros esten — az önkormányzat. A község óvodásai és iskolásai adtak kedves műsort, majd a polgármester köszöntötte az időseket. Ezután hangulatos nótaest következett Talabér Erzsébet és Szentendrei Klára részvételével. Volt hadifoglyok kárpótlása Kísért a múlt — ezt mutatják azok a tapasztalatok, amelyeket a hadifoglyok bajtársi szövetségének múlt heti, debreceni összejövetelén részt vevők a hallottakból levonhattak. Kiderült ugyanis, hogy a volt keleti hadifoglyok bajtársi szövetségének ingyenes tanácsadását sok rászoruló azért nem veszi igénybe, mert fél felvenni a kapcsolatot a szövetséggel... A Hajdú-Bihar megyei volt hadifoglyok évi közgyűlésén a legtöbb szó a kárpótlásról esett, és az elmondottakból kitűnt, hogy sokan még most sincsenek tisztában jogaikkal, lehetőségeikkel, s a tájékozatlanság esetleg azzal járhat, hogy elesnek az őket megillető kárpótlástól. Súlyos következtetések A nyugdíjrendszer 1980-93 között alapvetően nem változott; a nyugdíjasok helyzete 1989-1993 között folyamatosan és súlyosan romlott — erre a következtetésre jutott a Nyugdíjasok Országos Kamarájának közgazdasági bizottsága annak a vizsgálódásnak során, amelyben fölmérte a nyugdíjasok helyzetét. Az adatok szerint 1980-tól 1993 elejéig a nyugdíjak mindössze 2,64-szeresükre, ugyanakkor a nettó keresetek 4,15-szere- sükre növekedtek, a fogyasztói árak színvonala pedig 5,5- szeresére emelkedett. 13 év alatt a nyugdíjak vásárló- értéke 48 százalékkal csökkent, s akkor még nem is vették figyelembe az áfa-kulcsok idei emelésének a hatását... Erősödő megyei szövetség Jelenleg 35 tagegyesülete van a Nyugdíjasok Somogy Megyei Szövetségének. Ezek a klubok, körök, egyesületek összesen csaknem huszonháromezer nyugdíjast tömörítenék. A tagegyesületek megtalálhatók Barcstól Siófokig a megye városaiban és nagyobb községeiben, a legtöbb Kaposváron működik. Állandóan újabb és újabb belépők gyarapítják a megyei szövetség tagegyesületeinek számát — legutóbb az andocsi klub döntött a csatlakozás mellett. Január végéig biztos a helyük Ebből is, abból is kevesebb fogy Meleg(ség)re vágynak Abban bíznak, hogy a megoldás nemcsak időleges Tíz-húsz nyugdíjas rendszeresen összejön naponta Kaposváron, a Szakszervezetek Házában, a 62-es terem előterében. Néha többen is vannak. Főként ilyenkor, télidőben népszerű ez a találkozóhely. Sakkoznak, kártyáznak, dominóznak, közben jóízűen elbeszélgetnek. Jobbára régi ismerősök, „törzsvendégek”. Sokan közülük nyáron a Berzsenyi park betonasztalainál, az árnyat adó fák alatt múlatták az időt, s már akkor bizonytalanul néztek az ősz s a tél elé: vajon befo- gadja-e őket megint a „műv- ház”? Vagy jövő nyárig vége a közös együttléteknek? Befogadta őket a Szakszervezetek Háza ezen a télen is: most nem a 62-es előterét használhatják összejöveteleik céljára, mert ott renoválás folyik, hanem — ideiglenesen — külön helyiséget jelöltek ki számukra. Természetesen ennek is örülnek, hiszen máshova nem mehetnek, mert többnyire nincs hova menniük: megszűnt már az a gyár, vállalat, hivatal, intézmény, ahonnan egykor nyugdíjba mentek... — Mi hosszú évek óta helyet adtunk ezeknek az idős embereknek — nemcsak télen, hanem más évszakokban is —, mint több más közösségnek, klubnak, jóllehet ők nem működnek szervezett, egyesületi keretek között — mondja Pap János igazgató. — Szívesen láttuk őket, kellemesen töltötték itt az idejüket. Nem fizettek villanyért, fűtésért, teremhasználatért. Hogy ezután mi lesz a sorsuk, használhatják-e továbbra is az eddig igénybe vett helyiséget, nem tudom, mivel a művelődési ház további hasznosításának a sorsa is bizonytalan. Az egész Szakszervezetek Háza fölött az MSZOSZ Fotó: Király J. Béla rendelkezik... Dr. Egerszegi László, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetője: —■ Addig, amíg az egész ház bezárására nem kényszerülünk, mert esetleg nem győzzük miből fizetni a fűtés, a világítás, vagyis a fenntartás költségeit, a nyugdíjasok nem kerülnek az utcára. Január végéig tehát mindenképpen biztonságban tudhatják magukat nálunk. Bízom abban, hogy sikerül a társadalombiztosítás helyére új bérlőt vagy bérlőket keríteni, s megoldódik a ház hasznosítása, további üzemeltetése, a nyugdíjasok elhelyezése is... Tehát a nyugdíjasok, akik eddig a Szakszervezetek Házában találtak otthonra, reménykedhetnek. Abban bíznak, hogy a mostani megoldás, a meleg, barátságos, emberi környezet nemcsak időleges lesz... H. F. Változó élelmiszer- és orvosságárak Közelednek az ünnepek. Még visszhangzik az örömujjongás: „Novemberben kétszer csönget a postás a nyugdíjasokhoz!” Bizony, szép dolog ez. (Már majdnem azt írtam: igazi karácsonyi ajándék.) De hát miféle ajándék az, ami törvényesen megjár, mégis csak kínkeservesen lehet kicsikarni?!) Szóval, kétszer jön a pénz... Ám ha arról hallunk, olvasunk, hogy jövőre például a tej ára a szakemberek szerint a mostanihoz képest akár 30 százalékkal is emelkedhet, vagyis 7—10 forinttal többet kell fizetnünk az „élet, erő, egészség” literjéért, látható, hogy a járadékemelés mértéke továbbra is lépéshátrányban marad az egyes alapvető fontosságú élelmiszerek árának az emelkedése mögött. Márpedig a tej és a tejtermék az idős embereknél, a nyugdíjasoknál a meghatározó élelmezési cikkek sorában az elsők között van, s oda sorolható például a párizsi is, amelynek az ára helyenként szintén drágult. Többet fizetünk tehát testünk szerényebb táplálásáért — s vajon mennyibe kerül a gyógyulásunk, ha megbetegszünk és receptjeinkkel a patikába megyünk? A Központi Statisztikai Hivatal érdekes adatot tett közzé: a gyógyszer- tárak forgalma az idén háromnegyed év alatt csak 81,6 százaléka volt annak, amennyit 1992 első kilenc hónapjában értékesítettek. Az érdekesség abban áll, hogy a gyógyszerek nagyarányú áremelkedése nyomán nőni kellett volna a forgalomnak ebben az időszakban, ám nem ez történt. Hogy miért nem? A képlet egyszerű: azért, mert a lakosság — köztük a nyugdíjasok — kevesebb gyógyszert vásárolt. Néhány kispénzű beteg azt sem vette meg, amit fölírtak neki a gyógyulása érdekében, mert nem futotta a drágább orvosságra. Mert több kellett élelmiszerre. Amiből szintén kevesebb fogyott...-sz-c Máshol így csinálják Az Egyesült Államokban hozzáláttak a normál nyugdíj- korhatár 65 évről 67 évre történő emeléséhez, mégpedig progresszív módon, hosz- szabb időszakra kiterjedően. Izraelben olyan törvénytervezet készül, amelyet, ha elfogadnak, a közszektor dolgozói érzékelnek elsősorban: 60 éves koruk előtt nem mehetnek nyugdíjba, kivéve azokat, akiknél egészségügyi okok indokolják a korábbi nyugdíjazást... Németországban négy évvel ezelőtt olyan törvénytervezetet terjesztettek elő, amely szerint megszűnnének azok a jogok, amelyek lehetővé tették 63 éves kortól — nőknek és munkanélkülieknek 60 éves kortól — bizonyos feltételek megléte esetén a teljes nyugdíj folyósítását. Csehországban és a Szlovák Köztársaságban a nők számára fennáll az a lehetőség, hogy gyermekek fölnevelése esetén korábban mehetnek nyugdíjba, mint ahogyan egyébként mehetnének. A társadalombiztosítás reformja szerint mindkét köztársaságban a következő tizenkét évben megszüntetik ezt a lehetőséget, s a nyugdíjkorhatár minden nőnél 57 év lesz — a mostani 53 és 57 helyett —, a férfiaknál pedig megmarad a 60 év, egyelőre. Szeret kötni, és kedveli a gánicát... „Nagy, puha fészekben érzem magam” Gazdag a választék a kaposvári nyugdíj asboltban Már beszámoltunk róla, hogy a kaposvári önkormányzat és a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete közti megállapodás értelmében az egyesület kaposvári boltjában váltják be az önkormányzat által kiadott élelmiszer-utalványokat. Hogy az üzlet maradéktalanul megfelelhessen ennek a feladatának, profilbővítésre volt szükség. Arról, hogy miként oldották meg ezt a tennivalót, Székely Sándor, a városi nyugdíjasegyesület elnöke tájékoztatott. — Nagy munkát vállaltak magukra a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete elnökségének tagjai és a Szent Imre utcai nyugdíjasbolt dolgozói — mondta —, amikor hozzáfogtak a városi önkormányzatnál segélyezés címén kiadott élelmiszer-utalványok beváltásához. Az önkormányzat azt követően bízta meg egyesületünket ezzel a feladattal, hogy elbírálta a kiírt pályázatra érkezett jelentkezéseket. Az utalványok beváltása azóta is folyik, s a munkához számottevő segítséget kapunk az önkormányzat illetékes osztályától. Jelentős mennyiségű és bő választékú árukészletet szereztek,illetve szereznek be, hogy az igényeket kielégíthessék, s ehhez természetesen szükség volt a régi profil bővítésére. Gondoskodtak arról, hogy a vásárlók — az eddig nyújtott szolgáltatásokon felül — közvetlenül a termelőktől származó friss tejhez, tejfölhöz, tehéntúróhoz, házi töltésű szárazkolbászhoz jussanak a boltban, s rendszeresen szállítanak az üzletbe szalámit, szalonnát is. A sütőiparral kötött megállapodás értelmében érkezik a friss kenyér és zsemlye. Alkalmanként hozzájutnak friss, a falusi parasztportákról származó tojáshoz is. — Egyesületünk boltja felkészült a karácsonyi ünnepek előtti növekvő forgalomra, az ilyenkor szokásos, különleges igények kielégítésére. Mikulás-figurákból, különféle szaloncukorból bőséges mennyiséget rendeltünk, a sütőiparral pedig megállapodtunk, hogy annyi kuglófot, bejglit küldenek a boltunknak, hogy abból sem lesz hiány. A növekvő forgalom, persze, fokozott terhet ró majd a nyugdíjasok boltjában dolgozókra, eddigi helytállásuk azonban biztosíték arra, hogy ezzel is megbirkóznak — mondta Székely Sándor, a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének elnöke. A barcsi szociális központban levő idősek klubjában a csaknem húsz bennlakó él, közöttük a 80 éves Varga Anna. Lassan két éve már, hogy Darányból ide került. — Azt mondta a fiam: mama, jobban jársz, ha bejössz ide, így legalább kéznél leszel — emlékezik az idős asszony. — Jól érzem itt magam. Olyan, mintha egy nagy, puha fészekben lennék. Gondoskodnak az emberről, családias a légkör, nem is unatkozom. — Mivel telnek a napjai? — Varrogatok, kötögetek: zoknit, kesztyűt. Még mindig magam fűzöm be a tűbe a cérnát. Kedvenceim a virágok, no és az ételek között a krumplis gánica. Persze nem főzhetnek mindig csak finomat, de azért változatos az ételkínálat. Fél hétkor kelek, s este kilenckor már lefekszem. Tudja, a tévét nem nézem, mert mindig becsipog a pész- mékerem... Az orvos is bejár az otthonba hetente kétszer, a gondozók meg kiváltják a felírt gyógyszereket... Ahány öreg, annyi sors — mondják. És mindahány torokszorító. Varga Anna az ötvenes években Nyírszakoly- ból került a déli határszélre. De már külföldön is járt! — Verőcén voltam, ha az annak számít. Dióbelet vittünk oda... Majd az unokáim eljutnak távoli országokba is... Az özvegyi nyugdíja 8300 forint. — Nem is panaszkodom, mert vannak, akik még ennyit sem kapnak. A gyermekeimet becsülettel fölneveltem, és jóleső érzés tölt el, amikor látom, hogy megállják a helyüket az életben. Az köt itt ki, aki otthon fölösleges — mondták többen az otthonban. Nem könnyű a Varga Anna: — Gondoskodnak az emberről... sorsuk, ha megözvegyülnek, s hiába vannak a gyerekek, fenyegető az elmagányosodás. Akadnak azonban — s a 80 éves Varga Anna őket példázza —, akik azt tapasztalják: az otthon emberi melegséget áraszt, s okkal érzik úgy, hogy „nagy, puha fészekben” töltik napjaikat. Gamos Adrienn
