Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám

1993. november 25., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Járdaépítés, felújítás — decembertől telefon Hetvenmillióból gazdálkodott Lábod Alkatrészek Segesdről Iránba A magyarenergiagazdálkodási intézettel közösen iráni megrendelésre gyártanak erő- művihűtőtorony-alkatrészeketasegesdiFerrokovkft-nél.Atervekszerintkétévalattnégy hűtőtorony fémvázát és burkolólemezeit szállítják a segesdiek Iránba. Fotó: Török Anett Nagyatádról is utaznak Kanadába Bármelyik nap jöhet a szállítmány — Ellátás és gondoskodás az átmeneti szálláson Elismerés az atádi tűzoltóknak Önkormányzati ülésen hall­gatta meg a nagyatádi tűz­oltó-parancsnokság tevé­kenységéről szóló jelentést a város képviselő-testülete. Az előterjesztés többek között szólt a testület átszervezésé­vel kapcsolatos feladatokról, a helyi tűzvédelem helyzetéről, a szervezet gazdálkodásáról, valamint a tűzvizsgálati és propagandatevékenységről. A képviselő-testület elismerését fejezte ki a tűzoltóknak: min­dig számíthat rájuk a város a hétköznapi munkákban és a katasztrófaelhárítás idején. Megemlékeztek az idősekről Rinyaszentkirályon a helyi önkormányzat és a Vöröske­reszt szervezésében tartották meg nemrégiben az öregek napját. A több mint 60 megje­lent idős embert Horváth Jó­zsef polgármester köszön­tötte, majd közös vacsorán idézték fel régi emlékeiket, s közben magyarnótákat hall­gattak. A majdnem 500 lakosú településen 120-an már átlép­ték a nyugdíjkorhatárt. Köcsögdudát készítenek a néprajzosok Hétfőn a Snitt filmklub rendezésében Nagyatádon az amerikai filmek hőskorá­ból láttak egyórás válogatást azok, akik szeretik a régi fil­meket és ellátogattak ezen az estén a művelődési házba. Bemutatták az 1920-ban készült Dr. Cali- gari című filmet is. Pénte­ken, a hat előadásból álló néprajzi programsorozat kö­vetkező foglalkozásán a résztvevők köcsögdudát ké­szítenek, s közben megis­merkedhetnek az adventi szokásokkal. A rendezvény vendége a Zengő együttes két művésze, valamint Merczel István a Somogy táncegyüttesből. Járda épült Görgetegen A görgetegi önkormányzat több mint hétszázezer forintot költött az idén járdaépítésre. A csaknem 200 méternyi járda- szakasz, amit a főútvonallal párhuzamosan építettek, nemrég készült el. Korszerűsítik a rendelőt Megkedték a kutasi orvosi rendelő korszerűsítését. A tervek szerint az épületben új vizesblokk készül, és szo­ciális helyiségeket is kialakí­tanak, így az ott dolgozók kulturált körülmények között végezhetik munkájukat. A betegvárót is felújítják, a fogorvosi rendelő helyét pe­dig szintén a körzeti orvosi rendelő foglalja el. Lábodnak kétezer-három­száz lakosa van; többségük a mezőgazdaságból, illetve ehhez az ágazathoz kapcso­lódó munkából él. Az önkor­mányzat lehetőségei korlá­tozottak, a fejlesztéseket pe­dig jó néhány esetben las­sítja a pénzügyi bizonytalan­ság. — Hetvenhétmillió forint­ból gazdálkodtunk az idén. A változó körülmények, több előre nem látott dolog miatt azonban módosítani kellett a költségvetésünket — mondta Lassú István lábodi polgármester. — Jelentős összegű volt néhány eset­ben a váratlan költségnöve­kedés is. Ezeket csak a több­letbevételekből tudtuk finan­szírozni. Többletkiadásokat okoztak a felújítások is, az előre nem tervezhető árvál­tozások miatt. A falu arculata azonban változott — meg­újult. Nemrég készült el a járda és sárrázó. A sport­kedvelőknek pedig a közel­múltban adták át az aszfalto­Részvénytársasággá ala­kult át az eredetileg mintegy ötezer hektáros kutasi állami gazdaság. Az apadáshoz — mint Varga László igazgató elmondta — az első jelentős lépést a 240 lovat számláló somogysárdi ménes eladása, illetve az ezzel együtt bérbea­dott 614 hektár jelentette. A hízómarhatelep szarvas­marha-állománya (297 állat) olasz vevőre talált, s ezen üz­let folytán további 521 hektár­ral csökkent a terület. A kár­pótlás során, a földárverése­ken 1100 hektárnak lett új gazdája, így most a korábbi területnek csak mintegy a fele maradt a gazdaság kezelésé­ben. Egyelőre még állami tu­lajdonú területnek tekinthet­nek 46 hektár alma-, 51 hektár szilva- és 17 hektár cseresz­nye-meggy ültetvényt. A megmaradt 678 hektár szántón az őszi munkákat e nem éppen nyugalmas idő­Erzsébetpuszta kis telepü­lés, mindössze tizenöt csa­lád lakja. Egyetlen utcáján jószerivel csak idős embere­ket látni; a fiatalok vagy a közeli Nagyatádra vagy a megyeszékhelyre költöztek. Erzsébetpuszta közigazga­tásilag Lábodhoz tartozik; s bár Nagyatád csak 3 kilomé­terre van, valójában évtize­dek választják el a pusztától. zott pályát. Az intézmények működtetése a tervnek meg­felelő volt. A tízszázalékos áfa ellenére is kiegyensúlyo­zott több száz ember ellátá­sa. Az általános iskola 360 tanulójának többsége részt vesz a közétkeztetésben, va­lamint az időseket is fogadó otthon 70 lakója. — Mit terveznek jövőre? — Várhatóan mintegy 77- 78 millió forinttal rendelke­zünk majd. Ebből valószínű­leg keveset tudunk fejlesz­tésre költeni — mondta a polgármester. — Az egyik legfontosabb feladatunk a gázépítés pénzügyi előkészí­tésének megkezdése lesz. Ez a számunkra megfelelő hitel konstrukció megkere­sését és a terület előkészíté­sét jelenti. S akkor 460 la­kásba jut el jövőre — vagy legkésőbb 1995-ben — a gáz. Jelentős változás lesz azonban már decemberben is: Lábodot is bekapcsolják a crossbarrendszerbe. (Harsányi) szak ellenére is rendben elvé­gezték. November 10-ig, tehát még a kemény hideg beállta előtt elvetették az őszi kalá­szosokat. A most következő időszak fő munkája a jövő évi terv el­készítése. Ez azonban ko­rántsem problémamentes, hi­szen a privatizáció kapcsán további változásokra kell számítaniuk a vezetőknek és mind a 341 gazdasági dolgo­zónak. A létszámot ez ideig csak a nyugdíjazások és részben „külső” okok miatti kilépések csökkentették. Kérdés termé­szetesen, hogy meddig tart­ható még ez az ideális helyzet. A válasz nem kis mértékben at­tól is függ, hogy a földalapjukat kivett dolgozók közül hányán és mekkora földterületet szeretné­nek majd bérbe adni művelésre a gazdaságnak, amely egyéb­ként a szükséges felszereltség­gel rendelkezik. K. G. T. — Itt születtem, és ötven­kilenc esztendeje ebben a faluban élek. Itt mindenki ismer mindenkit: megoszt­juk egymással bánatunkat, örömünket — mondja Páno- vics Imréné. — Az a baj, hogy kevés a fiatal. Mert vá­rosba költöztek, sokan messze, van olyan is, aki Pestre került. A helybéliek egy része ál­Nagyatádról harminc me­nekült utazhat Kanadába. Az észak-amerikai ország ugyanis 63 személyt foga­dott be azok közül, akik a volt Jugoszlávia országaiból érkeztek Magyarországra és hosszú időt töltöttek már át­meneti szálláson. Nagyatá­don — mint Mikla Gabriella szociális ügyintéző elmondta — szinte folyamatos a „mozgás”: kedden például a pécsi táborból érkezett ide 44 menekült, egy pszichiát­riai kezelést igénylő csoport. Többnyire idősek és egyedü­lállóak. Velük együtt most már mintegy 1500-an talál­tak átmeneti otthonra Nagy­atádon az egykori laktanya épületében. A tábor vezetői, alkalma­zottai úgy igyekeznek segí­teni nekik, hogy a családo­sok — például anya egy-, két-, három gyerekével, il­letve idős házaspárok — ki­sebb, 8-10 ágyas szobákba kerüljenek. Az öregek, bete­gek — számuk megközelíti a lattartással és növényter­mesztéssel egészíti ki a csekély nyugdíját. — Nagyon kevés pénzt kapok — panaszolja Páno- vicsné. — Korábban a tsz-ben dolgoztam; sok min­dennel foglalkoztunk ott. Nem volt könnyű munka. A föld sosem nyújtott könnyű megélhetést. Igaz, a szüle­imtől tudom: a grófi birtokon folyamatosan volt mit tenni. A falu szélén, egy istálló. A kutya ugatásra előkerül Zsiga Bertalan, a gazda is. — Mindig van itt munka, mert a ló meg a tehén gon­doskodást kíván. Én szere­tem az állatokat, ezért fog­lalkozom most is velük. Ha­gyomány ez a családunk­ban: apám, nagyapám is ju­hász volt valaha. Igaz, hogy 70-et — külön szociális épü­letben kaptak helyet. Na­ponta általában 6-8 új me­nekült érkezik, s elhelyezé­sük egyelőre nem okoz nagy gondot. A fűtésre nem lehet panasz, és az alapvető ru­házati cikkeket is biztosítani tudják. Csak nagyobb mé­retű, 38-as feletti női cipőkre lenne még szükség. Ami az élelmezést illeti, szükséget nem látnak a menekültek, de ezekben a napokban, bi­zony, kevés az étolaj, a rizs, a cukor és konzerv. Ezért is várják nagyon az Angliából, Németországból jelzett — több kamionnyi — élelmiszer-szállítmányt. Ezek bármelyik nap megér­kezhetnek. Sok segítséget kapnak a karitatív szerveze­tektől — így a Vöröskereszt­től, a Máltai Szeretetszolgá­lattól —, a pécsi tisztiorvosi szolgálattól pedig most ér­kezett jelentős mennyiségű pelenka és bébitápszer. Erre is nagy szükség van, hiszen sokan pici babával érkéz­az állatok egész napi elfog­laltságot jelentenek, de aki mindig ezt csinálta, már megszokta. Én ehhez értek, ezt csináltam világ életem­ben. — Milyen jószágai van­nak? — Egy ló, egy tehén és a borja, meg tizenkét birka. Zsiga Bertalan nagygaz­dának számít Erzsébetpusz- tán, neki van a legtöbb állata a településen. — A falusiak megveszik a friss tehéntejet. Olcsóbb is, mint a bolti — teszi hozzá. — így nekik is jó, nekem is megéri. A falu túlsó végén takaros ki ház. — Valamikor tizenhármán laktunk itt; ma én egyma­gám. Hat éve, hogy meghalt nek, és már itt, Nagyatádon is született 35 kisgyermek (a legifjabb november 21-én). ők egyébként a szülők ál­lampolgárságára „jogosul­tak”. Azok a szülők — s ez a legtöbb menekültre vonat­kozik —, akik kérvényezik a magyar állampolgárságot, az esetek többségében meg is kapják. A sorsok rendeződéséig azonban hosszú és nehéz az út. A táborlakók igyekez­nek elfoglaltságot találni maguknak. A szórakozást színes tévékészülékek, vi­deók, társasjátékok biztosít­ják a felnőtteknek, az isko­láskorúak pedig a tanterv szerint tanulnak anyanyel­vükön. Az óvodásoknak két csoportban tartanak foglal­kozásokat, a menekültek között ugyanis iskolai és óvodai pedagógusok egy­aránt vannak. Most, a ki­csikkel mikulás-ünnepségre készülnek. Minden kisgye­reket szeretnének megaján­dékozni. Kun G. Tibor az uram, azóta egyedül vég­zek minden munkát a háznál — mondta mindennapjairól özv. Nemes Lajosné. — Azok voltak a szép idők, amikor együtt volt a család... A falu lakói — mint meg­tudjuk — takarékos embe­rek, kocsmára, szórako­zásra nem költenek. Meg kell a pénz: gyógyszerre, tü­zelőre. — Nappal a konyhában, este a szobában fűtök, az ebédet meg úgy hozzák a lábodi szociális otthonból — mondja Nemesné. — Azért nemcsak panaszkodom. Hála az égnek, nagyon jó gyerekeim vannak, s ha el­megyek hozzájuk, s együtt vagyunk, az nekem nagyon jó érzés... Harsányi Miklós Karcsúsodon a kutasi gazdaság A település, amely nyugdíjból él Erzsébet, a pusztuló puszta A föld itt sosem nyújtott könnyű megélhetést Zsiga Bertalan: - Mindig van itt munka... Fotó: Török Anett

Next

/
Oldalképek
Tartalom