Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-20 / 271. szám

1993. november 20., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Falun nem hal éhen, aki dolgozik Szóládra jár vásárolni a nyugdíjas bányász Szabó István nyugdíjas bányász — buszra várva A polgármesteri hivatal rossz jósnak bizonyult Hetvenmilliós adótöbblet várható Siófokon A Kőolajvezeték-építő Vállalatnál nem értik — Egy vállalkozó véleménye Kerekiben keresik a meleg vizet Próbafúrásokat végeztetett a balatonföldvári önkormány­zat Kerekiben. Napi 500 köb­méter, 42 fok melegvízre számítanak a kutatók. A vizet a tervek szerint Balatonföld- várra vezetnék, ahol strand­fürdőket, uszodát építenének, ezzel is meghosszabbítva a szezon nyújtásának lehetősé­gét. Varga Imre újabb díszpolgársága Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászmű­vészt, Siófok szülöttét és első díszpolgárát ugyanezzel a megtisztelő címmel tüntette ki a hajdúböszörményi önkor­mányzat is. A művésznek ez alkalommal már harmadik művét avatták fel az alföldi vá­rosban. • • Ot falu összefogott és csatornát épít Somogybabod, Látrány, Visz, Karád és Somogytúr szennyvízcsatornát épít — az összefogásról nemrég döntöt­tek az illetékes önkormányza­tok testületéi. A munka nem­sokára megkezdődhet, mert pályázat útján elnyerték a kivi­telezési költségek jelentős ré­szét biztosító céltámogatást. Elbontották a túri polgármesteri hivatalt A hideg novemberi szél­ben, nyitott kabátban, kedé­lyesen cigarettázott Szabó István — mint később meg­tudtam tőle: nyugdíjas bá­nyász — a szóládi buszme­gállóban. A Mecseki Szén­bányák Kossuth üzeménél dolgozott 30 évet, ebből hu­szonkettőt mint bánya­mentő. Sorsa most sem fordult jobbra; nemcsak a bányában volt nehéz dolga. Szóládra jár bevásárolni a szomszéd falu­ból, — s mutatta is a mögötte levő pádon a két zsák lisztet. — Itt minden olcsóbb, mint Kötésén — magyarázta. — Még úgy is megéri, hogy 50 százalékos nyugdíjasked­vezménnyel utazom. A gon­dom inkább az, hogy ritka a já­rat. A nyugdíjából másodmagá­val kell megélnie. — Ez csak úgy lehetséges, hogy a ház körül konyhakert van, ahol a legszükségesebb zöldség és a krumpli megte­rem — fűzte hozzá. — Van a ház körül baromfi és disznó is. Faluhelyen nem hal éhen az, aki dolgozik. Amikor arról faggatom, hogy miképpen került Bara­nyából Somogyba, elmondja, hogy elege volt a szénporból, a zajból és a lakótelepi „kaszni” lakásból. Levegőre, a falu csendjére vágyott. Egyébként pedig úgy tudja: sok nyugdíjas költözik erre a vidékre a nagyvárosokból. Újabb utas érkezett a buszmegállóba; Márkus László. O 34 év munkaviszony után ment a nyugdíjba a MÁV-tól; 7384 forintot kap. Most épp a susztertól jött: kénytelen megcsináltatni a kopott cipőt, mert 3-5 ezer fo­rintos újra nem telik. — „Nyögdíj” az, amit kapok — mondta. — Örül az ember, ha a gyerekei önállóan megél­nek. Arra a kérdésemre, hogy mi érdekes történt a faluban, azt mondta Szabó István: Két­esén Antall József miniszter- elnök fia megvett egy régi, el­hanyagolt épületet. Úgy tud­ják, hogy az eddig üresen álló kúria a háború előtt a család birtokában volt, és most Antall György megvásárolta... Aztán jött a távolsági busz; a körömig szívott cigaretta a cipősarok alá, a liszt a kézbe került. Szabó István nyugdíja­séveit meghazudtoló frisses­séggel lépett fel az Ikarusra. (Ondrejovics) Mintegy 226 milliós adó­bevétellel számol Siófok vá­rosa az idén. Ez az összeg csaknem 70 millió forinttal több a tervezettnél. Vajon szándékosan kevesebbet tervezett a siófoki önkor­mányzat a tervek készítése­kor? S miért oly magas az iparű­zési adóból várható bevétel (ez 95 millió forintra tehető), ami­kor a városban a tavalyihoz képest lényegesen nem lett több vállalkozó? Többek között ezekre a kérdésekre vártunk feleletet Boldizsár Ferenctől, a siófoki adóhivatal vezetőjétől. — Végleges adatokat csak a jövő május környékén tudok mondani — mondta a hivatal- vezető. — A nyilvánosságra került számok valósak, de csak az előleges befizetéseket tük­rözik. Az előző év alapján va­lószínűsítve kell az iparűzési adót fizetni, így még az is el­képzelhető, hogy majd vissza kell utalni a befolyt összegek­ből. A tervezésnél gondot jelen­tett, hogy nem tudták pontosan felmérni a jogszabályváltozás hatását. Az idén ugyanis a nettó árbevétel 6 ezrelékét kell az iparosoknak befizetni, a ta­valyi háromhoz képest. — Siófokon nagyon sok a ke­reskedő, s ez megnehezíti a pontos kalkulációt. A vállalati bevételek alakulását sem lehet több mint egy évre előre látni, s itt el kell mondanom: úgy kalku­láltunk, hogy egyes cégeknél — például a Kőolajvezeték-épí­tő Vállalatnál — nagy horderejű változások lesznek. Átszerve­zésre, létszámleépítésre gon­dolok itt elsősorban. Nos, eddig ez nem következett be... Az adóhivatal ezekszerint a KW „szétesésével" számolt. Mit szólnak ehhez a Kőolajve­zeték-építő Vállalatnál? Szinável Károly gazdasági igazgató csodálkozva mondta: — Nem értem, az illetékes mire alapozta vélekedését. Igazgatónk, Horváth Tibor tagja a képviselő-testületnek, így az önkormányzat első kéz­ből szerezhet információkat vállalatunkról. Az év elején tar­tott munkásgyűlésen tudtom­mal sem átszervezésről, sem létszámleépítésről nem volt szó. Az adók tervezésénél ta­lán az jelenthetett gondot, hogy egy az egyben az előző évet vették alapul. Mivel az iparűzési adó a kétszeresére nőtt Siófokon, így ez az ösz- szeg még ott is magasabb a tavalyinál, ahol a nettó árbevé­tel nem nőtt... A 95 millió forintra tervezett adónemhez hozzátette a maga részét Belléncs Tamás vállalkozó is, aki a Kiüti város­részben sörözőt és panziót üzemeltet. — Nem volt információm az összegről — mondta érdeklő­désemre. — Mint ahogy arról sem volt sohasem, hogy mit kezdenek a vállalkozók által befizetett pénzekkel. Az ada­tok szerint mi fizetjük a legma­gasabb tételt: az iparűzési adó még az idegenforgalmi adónál is sokkal többet tesz ki az év végi összesítésben. így talán nem ártana megkérdezni ben­nünket... De az sem lenne baj, ha az arra illetékesek állnának elő vállalkozásbarát ötletekkel. Négy éve üzemeltetem a sö­rözőt, s eddig még ilyennel nem találkoztam. Sem városi, sem országos szinten... Fónai Imre A tanárok Siófokon Még csak nem is kátyúzzák a falu főútját Lebontották a múlt század­ban épült ingatlant, amelyben legutoljára a somogytúri pol­gármesteri hivatal kapott he­lyet. Hétmillió forintos beruhá­zással kezdték meg az új épü­let területrendezési munkála­tait. A vállalkozás keretei kö­zött angol licenc alapján ké­szült betonelemeket gyárta­nak, ezzel a helyi munkanélkü­lieknek is lehetőséget bizto­sítva a pénzkereséshez. A ki­vitelezéssel megbízott keszt­helyi Unigép kft-vel az önkor­mányzat az építési munkákon túl közös vállalat megalapítá­sát is tervezi. Az új 150 négy­zetméter alapterületű hivatal elkészülte után helyi lerakat alapításával, közös erővel te­szik rendbe a település járdáit. Üzletház Balatonföldvár központjában Balatonföldvár központjá­ban a meglevő ABC köré üz­letházat építenek. Az önkor­mányzat elsősorban helyi vál­lalkozókat támogat, akik már társaságot is alapítottak, hogy a végleges megállapodás megkötése előtt közösen ala­kítsák ki elképzeléseiket. Tíz­nél több egység kap majd he­lyet az ingatlanon, s ezek a szolgáltatások színvonalát hi­vatottak emelni. Melléje köz­ponti parkolót terveznek: ak­korát, amely az egész várost kiszolgálja. nem tudtak megegyezni...? A Somogyi Hírlap november 13-i számában volt olvasható a fenti cím. Amiért tollat kellett ragadnom, az főként az, hogy úgy vélem, a Nagy István szá­jából elhangzottak sértőek személyemre. Az igazság az, hogy nem sikerült belső igazgatójelöltet állítani, mert a 12 pedagógus közül (velem együtt) senki nem vállalta — még ideigle­nesen sem — az igazgatói munkát. Kár, hogy ez az újság hasábjain úgy jelent meg, hogy a pedagógusok „nem tudtak megegyezni”. Most pedig a személyemre vonatkozó sérelmes megálla­pítás: „óriási gondot okoz, hogy a szépmúltú intézmény­nek régóta nincs igazi gaz­dája, aki hosszú távra felelős­séggel gondolkodna a fejlesz­tés lehetőségein”. 1988-1993-ig voltam a ze­neiskola igazgatója. Ez idő alatt bizonyítottam; úgy ér­zem, felelősséggel igazi gaz­dája voltam az intézménynek, egyaránt gondolva a szakmai és nem szakmai, a közép- és hosszú távú feladatokra. A tar­talmi munka, a művészetokta­tás céljai, feladatai, a zeneis­kola megújulása mind olyan feladat volt, amelyeknek eredményei tényszerűek, do­kumentáltak, bizonyítottak — bár ezt néhányan igyekeznek kétségbe vonni. Gyöngyösi Péter Nyimben a gáz jelenti a jövőt Nyimben befejezték az utak portalanítását; az elmúlt há­rom esztendőben összesen két kilométernyi utat betonoz­tak le. Mint Kajdi Tibor pol­gármester elmondta: a falu fő- útja azonban KM-hez tartozik, s pénzhiányra hivatkozva há­rom éve még csak nem is ká­tyúzzák, javítgatják a legfor­galmasabb nyimi utat. Hozzá­járulást szeretnének a falutól, nekik pedig erre most nem jut. Túl nagy terhet jelent szá­mukra a gázprogram is, de hát 101 lakástulajdonos közül hatvanan kérték az új szolgál­tatás bevezetését, emiatt ez lett a legfontosabb dolguk. A lakosság 65 ezer forintot fizet a gázért, a hiányzó közel 10 millió forintot az önkormány­zatnak hitelből kell előterem­tenie. A beruházás a követ­kező 8-10 év alatt semmilyen más fejlesztést nem tesz lehe­tővé Nyiben, annyira megter­heli az önkormányzat bank­számláját. C. A. A borjú elől lopja el a tejet Gondok között a csepelyi gazdák — Én nem akarok panasz­kodni, de mindennap hajnali négy órakor kelek, egész nap dolgozom, mégsincs semmi látszatja — mondta a nagycse- pelyi Bödők Józsefné. — Az is­tállóban már ritkán állnak a jó­szágok, az igaz. Bikák, több ló volt ide bekötve nemrég. Hár­man, ha vagyunk tehéntartók a faluban; mindenki építi le az ál­latállományát, mert nem veszik át még a tejet sem. Vagy pedig milyen áron? Mutatja is a szállí­tási könyvet; legutóbb 123 lite­rért 1423 forintot kapott. Alig több, mint tíz forintot literéért. Az abrak is többe kerül. — Az emberek inkább be­mennek a boltba, aztán negy­ven forintért vesznek egy liter vizet — tette hozzá. — Mert a bolti tej ehhez képest olyan, mint a víz, higgye el nekem. Egy tehenem van, annak meg kisborjúja, most előle lopom el a tejet. Az utca másik végibe kell hordanom, de tegnap is visszaküldték vele. Mint aho­gyan a felvásárló nem veszi át a kocát se. Legutóbb kettőt föl­dért adtunk el; azon legalább takarmányt termeszthetünk. De nem lehet így létezni falun! A gyerekem középiskolában ta­nul, s bár munkám nincs, nem kapok segélyt, mert a férjem gazdálkodó. Nyáron a sok jó­szág, a nagy kert, szántó miatt nem nem mehetek el itthonról, ilyenkor, télen pedig nincs hová. De most istenuccse el­megyek, akár takarítónőnek is. Napról napra élünk, nem mehet ez így végesteien végig! Bödők Józsefné még arról is beszélt, hogy szép ígéreteket hallani a politikusoktól, de a vi­dék egyre csúszik lefelé. Most meg ráadásul itt a tél, s az álla­tokat nem lehet dolgoztatni, csak esznek. — A trágya meg nem kell senkinek. Gödröt kell most ás­nunk, mert lassan a nyakunkba folyik — mondta még. A Petőfi utcai, faluvégi ház előtt sáros út kanyarog. Mintha nem vezetne sehová... Czene Attila Az átvevő alig több mint tíz forintot fizet a tej literjéért L l

Next

/
Oldalképek
Tartalom