Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-10 / 262. szám
1993. november 10., szerda SOMOGYI HÍRLAP — EGÉSZSÉGÜGY, SZOCIÁLPOLITIKA 7 Szűkösek az egészségbiztosítás lehetőségei (Folytatás az 1. oldalról) — A költségvetésünk bevételi oldalán szereplő források végösszege még meglehetősen bizonytalan, de tervezési alapszámnak talán elfogadható. — mondta Sándor László. — 1994-ben a gyógyító, megelőző munkára — ez a kiadások legnagyobb rovata, a 350 milliárdos teljes költségvetésünknek csaknem a felét viszi el — mintegy 25 százalékkal többet tudunk majd fordítani, mint az idén. Tudjuk, hogy az infláció az egészségügynek talán éppen ezt a területét érinti a legerősebben, ezért jóformán csak a szinten tartásra futja ebből a pénzből. Némi változást a teljesítményfinanszírozás általánossá válásától remélünk, az egészségbiztosítás többi területén legfeljebb a nominális szinten tartásra futja. — Vagyis az ellátások romlására számítsunk? — A táppénzre, a gyógyszertámogatásra és a rokkantnyugdíjakra fordítható pénz aligha lesz több, mint az idén volt. E területeken rendkívül takarékosan kell majd bánnunk jövőre is minden forinttal. A legnagyobb gondunk most az, hogy a legalacsonyabb jövedelmű rétegek számára is biztosítunk a jó színvonalú gyógyszerellátást. Ez nem lesz könnyű, hiszen mint köztudott, jövőre megváltozik a támogatási rendszer, az azonos hatásfokú gyógyszerek között differenciálni fogunk. Az olcsóbbhoz többel, a drágábbhoz kevesebbel fogunk hozzájárulni, s ezzel szándékaink szerint garantálni lehet majd, hogy a nehezebb körülmények között élők gyógyszerellátása biztonságos maradjon. — A gyógyszerárak növekednek vagy a támogatás csökken? Netán mindkettő igaz? — Mind a kettő igaz, hiszen a differenciált támogatás áremelkedéssel is párosul, s ez a medicinák egy szűkebb körében áremelkedést, a másik körében árcsökkenést szül majd. — Végülis a változások hogyan érintik a biztosítottakat? — Én azt gondolom, hogy a teljesítmény-finanszírozás általánossá válása feszesebb gazdálkodást követel majd az egészségügyi intézményektől. Ebből következően a betegek — feltehetőleg — jövőre még nem tapasztalnak látványos, kedvező változásokat. Más a helyzet a gyógyító-megelőző tevékenységet illetően, hiszen e célra a költségvetésben elkülönítünk egy nagyobb ösz- szeget. Ebből a pénzből többek között elindítunk egy informatikai fejlesztést is, ami várhatóan csökkenti majd az ügyintézések idejét, javítja a szolgáltatások színvonalát s lehetőséget ad a gyógyszerfelhasználás értékelésére is. Azt reméljük ettől, hogy 1995-től sok milliárd feleslegesen kiadott forintot sikerül megtakarítani, hasznosabb célra átcsoportosítani. Nem lesz tehát jövőre még látványos áttörés a juttatásokban. Ha valami mégis javulhat, az elsősorban az emberi tényezőktől függ. (somfai) Modellértékű kezdeményezés Somogybán „Talonba tett” tulaj donvita — Mi azt mondtuk, hogy bár az ÁVÜ és az önkormányzatok tulajdonvitája él, azzal most a bíróság foglalkozik, és ott majd eldől, hogy kit mi illet meg — mondta dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke. — A privatizáció kapcsán elsősorban a lebonyolítás egyéb szempontjait próbáljuk meg egyeztetni, és ha a bíróságon eldől, hogy kit illet meg a privatizáció során keletkezett vagyon, akkor az addig letétbe helyezett bevételt a jogos tulajdonos kapja meg. A lényeg, hogy ne alakuljon ki emiatt ellátási, belpolitikai feszültség. Az általam javasolt modellről — amely ezt a feszültséget lenne hivatott feloldani — valamennyi elnök kollégámat, az ÁVÜ-t, valamint a Népjóléti Minisztériumot is tájékoztattam. Mindenkinek szuverén joga ezt vállalni; az ÁVÜ máris készséget mutat a megegyezésre. — Milyen lesz ez a gyakorlatban? — Javasoltuk, hogy a nézetkülönbség áthidalása végett a megyei gyógyszertári központok és a patikahálózat privatizációját válasszuk külön, hogy az utóbbit azonnal elkezdhessük, a központok privatizációjáról pedig folyamatosan egyeznénk meg. Természetesen nekünk itt nem lehet csak a megye álláspontját képviselni, hiszen az egyes községekben levő patikák esetében a települési önkormányzatoknak is vannak jogosítványaik, és csak velük egyeztetve lehet ezt lebonyolítani. Még egy nagyon fontos dolgot sikerült tisztázni: az ön- kormányzatoknak nincs ellátási kötelezettségük. — Mi lesz a veszteséges patikákkal? — Először a veszteségeseket privatizálnánk, és amíg azok el nem kelnek, addig a nyereségeseket nem bocsá- tanánk áruba. Lehet, hogy ez fából vaskarika, kényszer megoldás, de elképzelhető, hogy ennek a hatására a gyógyszerészek kezdenének el gondolkodni azon, miként lehetne nyereségessé tenni a nem rentábilis gyógyszertárakat is. Elképzelhető továbbá, hogy egy nyereséges patika fölvállal egy ma veszteségeset is, amely azonban nem biztos, hogy jövőre is az lesz. Jelenleg a nyereséges patikák bevételének egy része fordítódik a veszteségesek működtetésére. _ Az ÁVÜ-nek van egy másik javaslata, amit variációként ugyancsak el tudnánk fogadni. Eszerint: a patikák privatizációjából befolyó összeg 50 százalékát egy alapítványba tennénk, s ennek a feladata lenne a veszteséges patikák finanszírozása. Várnai Ágnes Már egy fogat is mosni kell A fogszuvasodás megelőzhető Novemberben, a fogászati hónapban sokat hallunk a helyes fogápolásról, a megelőzésről, a gyógyításról. Fogaink azonban egész évben romlanak, nem elég csupán egy hónapot intenzíven foglalkozni velük — hirdeti dr. Geisz Emilia főorvos, a kaposvári iskolafogászat vezetője. A fogszuvasodás — mint a főorvosasszony elmondta — népbetegséggé vált. Az óvodáskorú gyerekek 70-80 százalékának van rossz foga, s iskoláskorra ez a szám tovább növekszik. Pedig a fogszuvasodás megelőzhető. Külföldi példák bizonyítják, hogy a fogszuvasodás gyakorisága akár hetven százalékkal is csökkenhet, ha mindenre figyelünk. Ehhez az is kellene, hogy az anyagiak nagy része ne a felnőttfogászatra koncentrálódjon és csak a maradék jusson a gyerekfogászatra. Ennél is fontosabb azonban a szénhidrátszegény táplálkozás, a szájhigiéné, a fluoridok alkalmazása. S nem lehet elégszer hangsúlyozni a rágás jelentőségét. Ha ezek ellenére mégis előfordul rossz fog, ajánlatos minél előbb szakemberhez fordulni. Az iskolák évente egyszer viszik tanulóikat szűrésre. Megmutatják nekik a fogápolás helyes technikáját, felhívják a gyerekek figyelmét a megfelelő fogkefe és fogkrém használatára, átnézik a fogaikat; ha kell, tömnek, húznak, fogszabályozást javasolnak. — Ahhoz, hogy munkánk eredményes legyen, legalább kétszer kellene a diákokkal egy tanévben találkoznunk. S azonkívül is el kellene jönniük, ha bajt észlelnek. De ki szeret fogorvoshoz járni? A legtöbben már csak akkor jönnek, ha nagyon muszáj, mikor már nem lehet megmenteni a fogat. A gyerek azonban a legritkábban tehet erről. A szülők felelőssége, hogy ellenőrizzék a gyerek fogait, ügyeljenek azok épségére — mondja a főorvosasszony. A kisdiákokat évente viszik a fogászatra az iskolák Fotó: Király J. Béla A baj csak az, hogy a legtöbbször a szülő sem jár elöl jó példával. Nem tanítja meg a gyereket a helyes fogápolásra, édességgel tömi, s elhanyagolják a tejfogakat. — Még mindig tartja magát az a nézet, miszerint a tejfogat nem kell gondozni, azokat úgyis elhullajtja a gyerek. Pedig a tejfogak meghatározzák a későbbi fogak állapotát. Ezért már egy fogat is mosni kell. Nem baj, ha a gyerek először csak játszik a fogkefével, a lényeg, hogy korán megismerkedjen vele. A fogmosást azonban mindig a szülőnek kell befejezni, alapos tisztítással. A fogorvossal való ismerkedés a cél akkor is, mikor óvodások jönnek a rendelőbe. Kisgyermekkorban kell hozzászoktatni a gyerekeket a rendszeres fogorvosi ellenőrzéshez, s felépíteni a bizalmat, amivel hozzánk fordulhatnak. A cél nem kevés. A WHO Egészséget mindenkinek 2000-re programjában rögzítették: az óvodáskorúaknak legalább a fele legyen ép fogú, s 12 éves korára se legyen háromnál több rossz foga a gyereknek. Ehhez azonban kevés a fogorvosok munkája. Szülőknek, pedagógusoknak, óvónőknek együttesen kell tenniük azért, hogy gyermekeink egészséges fogakkal lépjenek át a felnőtt korba. Széki Éva Nincs pénz a mentőállomás átalakítására Kaposváron nem lesz összevont ügyelet Az ország több nagy városában összevonták a mentőorvosi és az éjszakai ügyeletet. Az új kezdeményezés mindenhol bevált, s Kaposváron is felmerült a megvalósítás gondolta. Ennél tovább azonban nem jutottak. Az ok egyszerű, és roppant hétköznapi. — Nincs rá pénz — mondja tömören dr. Szili Mária népjóléti igazgató. — Az elképzeléseket minden szempontból jónak találtuk az önkormányzattal együtt. Jó lenne az orvosoknak szakmai szempontból, egységes lenne a riasztási rendszer, s a háziorvosok mentesülnének az ügyelet alól. Ehhez azonban át kellett volna alakítani a mentőállomás földszintjét, s ez az előzetes fölmérések szerint 36 millió forintba kerülne. Ezt az ön- kormányzat nem tudja magára vállalni, ezért az idén június elsején úgy határoztunk, hogy nem támogatjuk a javaslatot. Kerüljön inkább előtérbe a rendelők fejlesztési programja. Ez nem jelenti azt , hogy végleg lemondtunk a megvalósításról; ébren tartjuk középtávú programunkban, figyelünk rá, s gondolkodunk a megoldáson. — Mindenben egyetértettünk az önkormányzattal és a népjóléti igazgatósággal, csak abban nem jutottunk dűlőre, ki fedezze az átalakítás és a működtetés költségeit — mondja dr. Szerémy György, a mentő- szervezet vezető orvosa. — Működés szempontjából ugyan a krízisen túl vagyunk, de az összevont ügyelettel járó többletkiadásokat nem tudjuk miből fedezni. A mentőszolgálat feladata a mentés és a betegszállítás, így a gyógyítás sem áll messze tőlünk. De ezt csak akkor tudjuk magunkra vállani, ha számunkra ez nem jelent többletkiadást. Elképzeléseik szerint kiürítenék a mentőállomás földszintjét, s ott rendeznék be az orvosi kezelőket, a kaposvári felnőtt és gyermekorvosi ügyeletet, amihez legalább hétvégeken a városkörnyéki ellátás is csatlakozna. Fogorvosi ügyeletet nem tartanának, mert egy ilyen rendelő felszerelése drága, s a fogpanaszok kezelése nem tartozik az életveszélyes esetek közé. — Egységes lenne a hívószám, s ez megkönnyítené a betegek dolgát. Most gyakran előfordul, hogy ha baj van, azt sem tudják, kihez forduljanak. A legtöbbször a mentőket és az ügyeletes orvost is hívják. Kettőre pedig nincs szükség. Hívás esetén az orvos döntene: tanáccsal látja el a beteget, s megkéri, reggel keresse meg a háziorvosát. Súlyosabb esetben berendelheti az ügyeletre, ha még komolyabb a baj, házhoz megy vagy rohamkocsit küld. Az orvosok és az asszisztensek a mentőszervezet alkalmazottjai lennének, olyan emberek, akik vállalnák a gyakran katonás fegyelmet. Az ügyelet délután öttől reggel hétig tartana, hét végén huszon- nnégy órás szolgálatai. Később azonban szeretnénk folyamatos, huszonnégy órás szolgálatot tartani. Mindez azonban még a jövő. Egyelőre úgy tűnik, nincs pénz semmire. S marad az ígéret. A középtávú fejlesztési programnak továbbra is sarkalatos kérdése marad Kaposvár ügyeleti rendjének átalakítása. (Széki) Egyesületek a fogyatékosokért Magyarország lakosságának 10 százaléka valamilyen szempontból fogyatékos. A szellemi fogyatékkal élő emberek segítésére alakult szervezetek tanácskozásra gyűlnek össze a Marczibányi téri Művelődési Házban. A fogyatékosokkal foglalkozó állami intézmények csak részben tudják gondozni és a hétköznapi életre felkészíteni azokat a fogyatékosokat, akik kellő gondoskodás mellett képesek lennének beilleszkedni az egészségesek társadalmába. Ezt a gondoskodást kívánják megadni azok az egyesületek, amelyek a fogyatékosok gondozását támogatják. Drog és politika Drog és politika címmel háromnapos tanácskozást szervezett az Egészséges Ifjúságért Alapítvány és a Magyar Narkológiai Társaság. A tanácskozás célja, hogy felgyorsítsa a nemzetközi szintű információcserét a drogpolitikában. Az esze- mecserén olyan neves külföldi és magyar szakemberek cserélik ki tapasztalataikat, akik a kábítószer és a politika kérdésében már bővebb ismeretekkel rendelkeznek. Az egész problémát az egészségügy hatáskörébe utalni hiba, hiszen ezt a gondot csak az egész társadalom összefogásával lehet megoldani. A politikának ebben alapvető szerepe van, de az is kétségtelen, hogy az egyéneken csak a kis közösségek, a civil szerveződések segíthetnek. Leukémiás kicsik gyógyítása A harminc éven át folytatott kutatás révén hétszeresére nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik túlélhetik a leggyakoribb gyermekkori rákot — jelentették ki amerikai orvosok. A kemoterápiás kezelésben elért eredmények 1962 és 1992 között olyan eredményesek voltak, hogy a leukémiát túlélő gyermekek száma kilenc százalékról hetvenegy százalékra emelkedett. Az a tény, hogy eredményesebben tudjuk kezelni a fertőzéseket és más olyan problémákat, amelyek a leukémia kísérő jelenségei, valamint a korai kezelés intezív módszerei, ezek az okai annak, hogy ilyen nagy számú gyereket tudunk megmenteni — mondta dr. Gaston K. Rivera, a Memphis városi St. Jude Gyermekkórházának orvosa. Rákbeteg-ellátás, otthoni kezelés A gyógyíthatatlan rákbetegek kórházon kívüli ellátásának lehetőségeiről, az otthoni kezelés alapelveiről rendezett országos konferenciát az alapellátásban dolgozó orvosok és egészségügyi szakemberek részére a Magyar Hospice Alapítvány. A Hospice-ház létrehozása minden bizonynyal még hosszú időt vesz igénybe, ezért az alapítvány addig is elsősorban a házi gondozó-, illetve a kórházi hálózat kiszélesítésén fáradozik. Ehhez várhatóan a társadalombiztosítás is hozzájárul, s a hospice-tevékenységet a támogatott ellátások körébe vonja. «
