Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. október 1., péntek Románia elemzi a módosításokat Románia „figyelmesen elemezni fogja” az Európa Tanács parlamenti közgyű­lése által megszavazott fel­vételi ajánlásba a vita során iktatott módosításokat — mondta Mircea Geoana kül­ügyi szóvivő. Kilenc módosí­tást emeltek át a határozat­ban, beleértve azokat is, amelyek az anyanyelven tör­ténő vallási oktatásra vagy az „úgynevezett etnikai és politikai foglyokra” vonat­koznak. Osztrák neonáci elítélése Tízévi börtönbüntetésre ítélte a bécsi tartományi bí­róság a neonáci Gottfried Küsselt, akit az esküdtek az ellene emelt 11 vádpontból kilencben találtak bűnösnek. A tízévi büntetés az újfa­siszta tevékenységet tiltó törvényben megszabott le­hetőségnek az alsó határa, a felső határ az életfogytig­lan. Hazatoloncolják * a kubaiakat Hazatoloncolják az Egye­sült Államokból azokat a ku­baiakat, akik ott súlyos bűn- cselekményeket követtek el — jelenteték be az amerikai igazságügyi minisztérium­ban. A minisztérium szóvi­vője elmondta: a kubai ható­ságokkal létrejött megálla­podás értelmében 1500, je­lenleg amerikai börtönökben fogva tartott kubai elítéltnek kell hazatérnie. Korábban már hazatoloncoltak 1116 kubait. Növekszik az erőszak Albániában Az újságírók elleni erő­szakos cselekmények nö­vekvő száma miatt a sajtó- szabadság megvédelmezé- sére szólította fel az albán állami intézményeket a Hel­sinki Bizottság. A szervezet az emberi jogok érvényesü­lését kíséri figyelemmel 53 országban. Albán tagozatuk a Koje I Jone (Korunk) című albán lapban közölt nyilatko­zatában felszólítja az albán főügyészt, hogy tegyenek sürgős lépéseket a pánik­keltő, fenyegetőző bűnözők leleplezésére. Részvéttávirat Sevardnadzénak Szergej Sojgu, az Orosz- országi Föderáció polgári védelemmel foglalkozó ál­lami bizottságának elnöke részvéttáviratot küldött Se- vardnadze grúz államfőnek Zsiuli Sartava elhunyta al­kalmából. Zsiuli Sartava, az Abház Autonóm Köztársa­ság grúzokhoz hű miniszter- elnöke Szuhumi bevételekor esett abház fogságba, s tisz­tázatlan körülmények között megölték. Meier lemondott Váratlanul lemondott Fer­dinand Maier, az Osztrák Néppárt főtitkára. Erhard Busek pártelnök és alkancel- lár régi közvetlen munka­társa döntését nem politikai okokkal indokolta, hanem azzal, hogy nem tudott el­lenállni a magángazdaság­ból kapott kitűnő ajánlatnak. A főtitkár távozása mégis a párt mély válságát tükrözi. Zászlógyár a gázai övezetben A gázai övezetben a legelső üzem, ami palesztin tulaj­donban megkezdte működését, egy zászlógyár volt a béke- szerződés aláírása óta az üzem százával kapja megrende­léseit, mivel immár szabad kitűzni a palesztin zászlót a megszállt övezetben (FEB-foto) Egy anti-párt sikere Hamburgban A múlt vasárnap rendezett hamburgi tartományi választás több szenzációval is szolgált. A korábban egyedül kor­mányzó szociáldemokraták el­veszítették abszolút többsé­güket, ám legfőbb vetélytár- suk, a CDU ezt nem tudta ki­használni, sőt jelentős vissza­esést kellett elkönyvelnie. Be­jutottak a városállam parla­mentjébe a környezetvédő Zöldek, kibukott viszont onnan az FDP, amely titokban abban reménykedett, hogy a CDU- val összefogva kiszoríthatja a hatalomból az évtizedek óta kormányzó SPD-t. A legna­gyobb meglepetést mégsem a fentiek, hanem egy politikai újonc fellépése okozta: színre lépett ugyanis a „Statt Partei die Unabhaengigen” nevű szervezet. Ennek neve ma­gyarul annyit tesz, mint „Párt helyett a Függetlenek”. A hiva­talosan választói közösség­ként bejegyzett csoportot a ko­rábbi pártjával, a CDU-val elé­gedetlen Markus Wegner hozta létre. A 40 éves jogászt és lapkiadót felbőszítette az uniópárt megcsontosodott belső struktúrája és az a csöppet sem demokratikus módszer, amellyel a CDU a két évvel ezelőtti hamburgi vá­lasztás előtt jelöltjeit kiválasz­totta. Az idén májusban alapi­tott szervezet első nekifutásra elnyerte a szavazatok 5,6 szá­zalékát, így nyolc képviselőt küldhet a városi törvényho­zásba. Mint a közvéleményku­tatási adatokból kiderül, a Statt Partei elsősorban a nagy pár­tok szavazóira gyakorolt vonz­erőt: száz szavazója közül 35 a CDU-ra, 28 az SPD-re, 11 pedig az FDP-re voksolt két évvel ezelőtt. Ez megerősítette azt a Németországban évek óta tapasztalható jelenséget, miszerint a választók egyre in­kább megcsömörlenek a ha­gyományos politikai pártoktól, elveszítik bizalmukat a politi­kusokban. A négy évtizedes pártstruk­túra elleni tiltakozásként is fel­fogható hamburgi eredmény arra figyelmeztet, hogy az 1994-ben esedékes „szuper választási évben” (nyolc tar­tományban, valamint országos szinten lesznek választások német földön) alighanem ke­serű pirulákat kell lenyelnie a három nagy pártnak. A hamburgi törvényhozásba nem jutottak be a német politi­kai palettán viszonylag új színt jelentő szélsőjobboldali erők. Igaz, az idegengyűlölő Repub­likánusokat csak egy hajszál, pontosabban 1430 szavazat választotta el a „sikertől” (a párt 4,8 százalékot szerzett). Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a REPs, illetve az alig burkoltan náci ideológiát hir­dető DVU (Német Népi Unió) a Hanza-város több kerületében mandátumokat szerzett a helyi közgyűlésben. Akad olyan ke­rület, ahol a szélsőjobb jelöltje 13, 15, sőt 17 százalékkal a harmadik helyen jutott be a he­lyi közgyűlésbe. Egy dologban viszont nem hozott újat a hamburgi szavazás: a legna­gyobb erőt ezúttal is az urnák­tól távolmaradók képezték. Száz választójoggal rendel­kező személy közül harminc nem ment el szavazni szep­tember 19-én. A legtöbb szavazatot (száz­ból 28-at) a szociáldemokrata párt szerezte, míg a CDU-nak 17, az FDP-nek három jutott. E három „történelmi” párt a sza­vazóknak kevesebb, mint a felét tudta megnyerni magá­nak (egészen pontosan 47,5 százalékot), ami riasztó visz- szaesés 1991-hez (57,7 ), de főleg 1987-hez képest, amikor a választók 73 százaléka tö­mörült a fenti pártok mögött. A jövő évi választásokig hátra­van ugyan még néhány hónap, ám a pártközpontok stratégái a jelek szerint képtelenek rá­jönni, miként nyerhetnék visz- sza a szavazópolgárok bizal­mát. Dorogman László Lakosságbeolvasztó törvényjavaslat a parlament előtt Menekülnek az oroszok Tádzsikisztánból A kisebbségi jogokat tanulmányozzák EBEÉ-szakértők Magyarországon — Azért megyek el, mert gyermekeimnek itt nincs jö­vője — mondja Irina Pota­pova, egyike Tádzsikisztán több ezer oroszajkú lakosá­nak, aki most elhagyni készül a köztársaságot. — Az utóbbi hónapokban állandó rettegés­ben éltünk, de reméltük, hogy a kormány úrrá lesz a helyze­ten. Ez azonban nem követ­kezett be — állítja a 34 éves doktornő. Három évvel ezelőtt még 300 ezer orosz élt az öt és fél millió lakosú közép-ázsiai or­szágban — írja az AFP. Ma számuk csupán 87 ezer. A dusanbei orosz nagykövetség adatai szerint a polgárháború alatt 130 ezer orosz ment el, 1993 első felében további hat­vanezer. Csak az iparilag fej­lettebb északról kisebb mér­tékű a kivándorlás. A tádzsikisztáni orosz kö­zösség vezetője, Valerij Jusin a tádzsik gazdaságra nézve nagy problémának tartja a ki- vándorlási hullámot. Az oro­szok — akik még a cári kor­szakban telepedtek le Tádzsi­kisztánban — több mint hat­van százalékban az iparban dolgoznak, főként vezető be­osztásban. Jusin elmondja, hogy a köztársaság délkeleti részén egy fontos vízierőmű építési munkálatait kellett fel­függeszteni a technikushiány miatt. Tovább súlyosbítja a hely­zetet, hogy a most kivándorló oroszok nagy része 30-40 év között van, Tádzsikisztánban született és Oroszországban nincsenek gyökerei. A 25-30 éves korosztály már korábban elment. Jusin a moszkvai és a du­sanbei vezetést egyaránt hi­báztatja, amiért nem törődnek az oroszok sorsával. — Oroszországnak sürgősen in­tézkedéseket kellene hoznia kisebbsége védelmére — mondja, hozzátéve, hogy a tádzsik elnökhöz intézett so­rozatos kérelmek sem hoztak semmiféle eredményt. A tádzsik parlament előtt — amelyben egyébként egyetlen orosz sem kapott helyet — több kisebbségvédelmi tör­vényjavaslat is fekszik. Jusin szerint azonban ezek elsősor­ban az oroszajkú lakosság beolvasztását irányozzák elő, nem pedig jogai védelmét. Az oroszok azonban olyan törvé­nyeket követelnek, amelyek például a tádzsik mellett az oroszt is államnyelvvé tennék, ezenkívül a kettős állampol­gárságról is intézkedni kel­lene. Csak így lenne megállít­ható a kivándorlási hullám — véli Jusin. A kisebbségi jogok magyaror­szági érvényesülését tanulmá­nyozta öt napon át hazánkban az a szakértői csoport, amelyet a helsinki folyamat kisebbség­védő főbiztosa menesztett Po­zsonyba és Budapestre. Az EBEE-szakértők szlovákiai és magyarországi kőrútjuk záróe­seményeként az Országgyűlés külügyi, valamint emberi jogi bi­zottságainak tagjaival találkoz­tak a Parlamentben. A nemzetközi jogi szakértő­ket, Marc Bossuyt belga, Frank Horn finn és Karen Knop kana­dai nemzetközi jogászt az EBEÉ nemzeti kisebbségi főbiztosa küldte Szlovákiába és Magyar- országra. A főbiztos feladata, hogy egyfajta megelőző diplo­máciát valósítson meg. Ennek megfelelően figyelemmel kíséri a kisebbségekkel kapcsolatos fejleményeket Európában és, ha úgy tapasztalja, hogy feszült­séggel, konfliktussal terhes helyzet fenyeget, akkor javasla­tokat terjeszt elő annak megelő­zésére. A főbiztos, Max van der Stoel még februárban ellátogatott Szlovákiába és Magyaror­szágra, s ez alkalommal állapo­dott meg a két kormánnyal, hogy az EBEÉ szakértőket me­neszt a Duna két partjára a szlovákiai magyarság, illetve a Magyarországon élő szlovák nemzeti kisebbség helyzetének tanulmányozására. A mostani látogatás ennek a megállapo­dásnak az eredménye. Emellett számos magyarlakta várost is felkerestek, hogy első kézből szerezhessenek benyo­másokat a magyar kisebbség helyzetéről. csalások Becsapott-e Reagan mindenkit? Reagan elnöksége idején átejtette az oroszokat és magát az amerikai kong­resszust is, hogy beindul­hasson dédelgetett álma, a Stratégiai Védelmi Kezde­ményezés (SDI) nevet viselő hadászati program - írja a Newsweek. A sorsdöntő fegyvertesztet az amerikai haditechnika va­lódi győzelmeként könyvelték el. Egy kísérleti rakétát lőttek ki 1984. június 10-én az Egye­sült Államok egyik csendes-óceáni szigetén, s ez nem sokkal később megsem­misítette azt az interkontinen­tális ballisztikus rakétát, amely az ország felé közeledett a Föld felszíne felett 100 mér­föld magasan... Riadalmat keltett A kísérlet akkor azt bizonyí­totta, hogy a Pentagon képes megbirkózni egy ellenséges rakétatámadással — olyany- nyira, hogy ez a hír riadalmat keltett a Kremlben. A volt Szovjetunió vezetői valószínű­leg ennek következtében mentek bele abba az új tárgya­lási fordulóba, amelyen aztán megszületett az áttörésnek számító „Start”, a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról szóló egyezmény. Kilenc évvel a sikeres raké­tateszt és közel 30 milliárd dol­lár elköltése után azonban olyan feltételezésekről érkez­nek hírek, hogy a kísérlet si­kere körül nincs minden rend­ben. A Reagan-kormányzat négy (névtelen) tisztségvise­lője nemrég azt nyilatkozta, hogy a célként szolgáló inter­kontinentális ballisztikus raké­tára egy elektronikus irányjel­zőt szereltek, amely lehetővé tette a megsemmisítő rakéta számára, hogy elérje és fel­robbantsa az „ellenséges” ob­jektumot. A tisztségviselők szerint a csalással nemcsak Moszkvát, hanem magát a kongresszust is megtévesztet­ték. Fox tagad David Pryor arkansasi sze­nátor, aki már régóta élesen bírálta az SDI-programot, azt követelte: a védelmi miniszté­rium vizsgálja ki ezt az általa „tiszta csalásnak” minősített esetet. Úgy vélekedik: a fegy­verkezési program jóval na­gyobb pénzösszeget kapott, mint amennyit valójában megérdemelt volna. Az ügybe belekeveredtek olyan személyiségek is, mint Caspar Weinberger egykori védelmi miniszter vagy Eu­gene Fox vezérőrnagy, a kí­sérlet irányítója, aki - idézi a Newsweek a The New York Times cikkét - áldását adta a kísérlet meghamisítására. Fox azonban tagadja, hogy a kí­sérlet sikere csalásnak lett volna köszönhető, bár ő maga sem teljesen biztos abban, hogy nem történt-e csalás. John Pike, az Amerikai Tu­dósok Szövetségének tagja és a csillagháborús tervek el­lenzője szerint nagyon is való­színű, hogy a tesztet megha­misították. Ő úgy véli, hogy a csillagháborúként ismert SDI-programot túláradó opti­mizmus és nyílt hamisítások sora jellemezte. Mint mondta: „Valójában még sok illetékes­nek sem volt fogalma arról, hogy mi folyik a színfalak mö­gött.” Az SDI program nyilvánva­lóan Ronald Reagan álma volt: az, hogy szavatolja az Egyesült Államok biztonságát az interkontinentális balliszti­kus rakéták esetleges táma­dásával szemben. Neki tehát mindenképpen érdekében ál­lott, hogy blöfföljön. Több szakértő és elnöki tanácsadó is meg volt győződve azonban arról, hogy egy ilyen terv kivi­telezése lehetetlen. Ennek ellenére több, a vé­delmi minisztériumban dol­gozó illetékes úgy gondolta, hogy hamisításhoz kell folya­modni. Perle vallomása Richard Perle, Caspar We­inberger egyik helyettese ma is elismeri, hogy akkor ő ezt javasolta. Ám állítása szerint indítványát nem támogatták, a tervezett dezinformációs stra­tégiát nem valósították meg. Az SDI költségvetését min­denesetre Les Aspin, a Clin- ton-kormány védelmi minisz­tere drasztikusan csökken­tette. Vizsgálatot is indított annak kiderítésére: vajon ha- misítottak-e az 1984-es szen­zációs sikerű kísérletnél. (A Newsweek alapján) <1 <

Next

/
Oldalképek
Tartalom