Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. október 1., péntek Október elseje a zene világnapja Carlo Saraceni: Szent Cecília az angyallal (1610 körül) Megszűnik a munkahelyi művelődés támogatása? Vészharangok konganak a múzeumok és a könyvtárak felett Weiler Péter képei a Galerie Blitzben Weiler Péter „Bungee jum­ping” című tárlatával mutatko­zik be a magyar közönségnek Budapesten. A tizenéves al­kotó elsősorban sport témájú képeit vonultatja fel a Galerie Blitzben ma nyíló tárlatán. A pécsi fiatalember művészeti tanulmányait az Egyesült Ál­lamokban végzi, s már San Deigóban is volt kiállítása. A Bungee jumping tárlatcím az amerikai tizenévesek sport­jára utal. Klasszikus írók hangkazettán Az általános- és a középisko­lás irodalmi tananyagot feldol­gozó hangkazetta-sorozatot ál­lított össze a New Bridge ze­nemű- és könyvkiadó kft. 24, egyenként 40-50 perces kazet­táján neves színművészek tol­mácsolásában hallhatók a vi­lág- és a magyar irodalom klasszikus művei. A kiadó a ke­reskedelmi csatornák kiiktatá­sával lényegesen olcsóbban közvetlenül az iskolákba pró­bálja eljuttatni a hangos iro­dalmi szemelvényeket. Felhő-mennyország a Titanic fesztiválon Tizenkét ország 16 filmjét mutatják be e hónap első két hetében a Titanic nemzetközi filmjelenlét-fesztiválon a Toldi moziban. A programban lát­ható többek között a Felhő-mennyország című orosz film, amelyet 1992-ben a locarnói fesztivál nagydíjá­val jutalmaztak, és a Kju Dzsu története című alkotás, melyet Zsang Jimou, a kínai újullám egyik alakja készített. Bemu­tatják Jonas Mekas és Hal Martley amerikai filmesek, va­lamint Jean Luc Godard egy-egy művét is. Öt premier az idén opera-tagozaton Az idén öt premierrel lép a közönség elé a debreceni Csokonai Színház operatago­zata. Először Puccini Manón Lescaut című darabját tűzik műsorra. Az évi 5-6 bemutató megvalósításában nagy se­gítséget jelent, hogy a város önkormányzata lehetővé tette az önálló színházi zenekar lét­rehozását. A megújuló balet­tegyüttes elsősorban modern darabok színpadra állítását tervezi. Első bemutatkozása egy dzsessztánc-est lesz. Shaffer Amadeusa a Madáchban Megkezdődtek Peter Shaf­fer Amadeus című drámájá­nak próbái a Madách szín­házban. A darabot Kerényi Imre rendezi, a díszlet Hores- nyi Balázs, a jelmez Rátkai Erzsébet munkája. Mozart szerepét Szűcs Gábor ala­kítja, Salierit Mácsai Pál játsz- sza, Mozart feleségét Vasvári Endre jeleníti meg, II. József szerepében pedig Koltai Jó­zsef lép színpadra. A darab bemutatóját november 19-re tűzték ki. Román bábszínház Körösszegapátiban Körösszegapátiban ven­dégszerepei a nagyváradi ro­mán bábszínház. Az elő­adásra a Magyarországi Ro­mánok Szövetsége és a ro­mániai Bihar megye művelő­dési felügyelőségének együttműködési megállapo­dásával került sor. A váradi román bábjátszók egy Cre- anga-mese feldolgozását mu­tatják be a körösszegapáti művelődési házban. Az elő­adást megtekintik a helyi és a bedői román gyermekek is. \ „...ahol zene szól, ott nem lehet semmi rossztól tartani" (Cervantes) A zene voltaképp: öröm. Az ember nem lehet meg öröm nélkül, h£ pedig örül, akkor ezt hangokkal kell kifejeznie; moz­gás és nyugalom által kell testi formába öntenie. S ez fordítva is igaz: az ember a hangok, va­lamint a mozgás és nyugalom irányításával ki tudja fejezni lelkiállapotának változásait. „Ha az ősök templomában adnak elő zeneművet, s fejede­lem és alattvaló, felettes és alárendelt együtt hallgatja, ak­kor nem hiányozhat közöttük az összhang és a tisztelet — írta Hszün-ce. — Ha a belső szobák mélyén apa és fiú, idő­sebb és fiatalabb fivér együtt hallgatja a zenét, akkor nem hiányozhat közöttük az össz­hang és a rokoni szeretet. Ha falusi elöljárók, vezetők köré­ben idősebbek és fiatalabbak együtt hallgatják a zenét, akkor nem hiányozhat közöttük az összhang és az alkalmazko­dás. Mert a zene azért külön­bözteti meg egymástól az egyeseket, hogy ezáltal bizto­sítsa az összhangot, azért ha­sonlítja össze a különböző dol­gokat, hogy ezáltal tegye széppé a részek arányát, s azért egyesíti a különféle zenei hangokat, hogy ezáltal megte­remtse a művészi szépséget, így képes rávezetni mindenkit az egyetlen helyes útra, így képes rendet tartani a rengeteg változás között.” A zene ünnepéhez két prog­ram is kapcsolódik Kaposvá­ron. Ma este 19 órakor a me­gyei könyvtárban rendezik meg Pro és Kontra címmel azt a ze­nés beszélgetést, amelynek főszereplője Csupor László, a zeneiskola megbízott igazga­Őszi tárlattal nyitja meg a kapuit e hónapban az új kön­tösbe öltöztetett „Festőterem” Sopronban. A hónapok óta tartó rekonstrukció végéhez közeledik, a kiállítóhelyiségen az utolsó simításokat végzik. A tetőszerkezetet rendbe tették, így a belvárosi épület felső szintjén lévő bemutatótermet beázások tovább nem károsít­ják. A Festőterem speciális vi­Kattognak a kerekek, zihál a mozdony. Rágördülünk a Tisza vashídjára. Dong az acél, hatalmas a zaj. De döc- cenő nincs a híd közepén: a határon baj nélkül átjutunk. Mármint azon a térképre pin- gált vonalon, amely színekre osztja a vidéket, és amely itt a folyó fősodrát követi. Az ember ilyenkor lehúzza az ablakot, kikémlel az éjsza­kába: valóban hazaérkeztünk volna, valóban más, mién- kebb lenne itt a föld, a menny? Miénkebb az élet, az igazság? Az ablakon kiha­jolva mit kutatunk: igazolást vagy cáfolatot? Nem, ez itt még a senki föl­dje: folyótól a szögesdrótig. Az utóbbinál fegyveresek, igazolásául a figyelmeztetés­nek: kihajolni veszélyes. És haladunk tovább. Fel­tűnnek Csap fényei; igen, ez már az állomás. tója lesz. Bekapcsolódnak az eszmecserébe a város vezető zenei szakemberei is. S hogy ne csak beszéd legyen, a ze­neiskola tanárai és volt növen­dékei egy kis koncerttel színe­sítik az est műsorát. A másik program október 3-án, vasárnap 19 órakor lesz a református templomban, a Kaposi Őszi Napok rendez* vénysorozatának keretében, és nagyon stílusosan, J. Haydn Évszakok című oratóriumából az Őszt hallgathatjuk meg a lágítást is kap: ez lehetővé te­szi a műalkotások szakszerű megvilágítását s ezáltal a za­vartalan műélveztet. Az ünnepi őszi tárlaton festők, szobrá­szok, éremművészek vonultat­ják fel alkotásaikat. A munkálatokra húszmillió forintot költött az önkormány­zat, kétmillió forinttal támo­gatta az Országos Műemlék- védelmi Hivatal. Hát igen, ilyenkor megdob­ban valami... De lám, bent áll egy vonat, az is nemzetközi, és arra indul nemsokára, amerről a miénk jött. Ám amíg itt áll, elzárja utunkat az állomás felé. Meg­kerülnünk vagy keresztülbuk- dácsolununk rajta nem sza­bad — nehogy összekevered­jünk: kifelé s befelé igyekvők, vámon már átesett sterilek és vámolatlan tisztátalanok. Sebaj, gondolja az ember, ülünk majd a kényelmes, me­leg fülkénkben, amíg a másik vonat kifut. De nem, ezt sem lehet. Ki kell szállni, mert a szerelvé­nyünket más (vak?) vágányra tolatják. Állunk hát a peronon, félnapi úttal a hátunk mögött, állunk az éjszaka közepén, metsző hideg szélben. Állunk szótlanul és alázatosan. A pe­ron végét egyenruhások őrzik, a mienkénél fegyelmezettebb türelemmel. Néhányan bőrön­dökre ülnek, van aki álltában elalszik. „Ez semmi, legutóbb Kaposvári Kamarazenekar, Zákányi Emőke, Márk László és Pálfi László szólisták elő­adásában a Vikár Béla Ve­gyeskar közreműködésével (karigazgató: Zákányi Zsolt, Liszt-díjas). Vezényel: Drahos Béla karmester, Liszt-díjas. A koncert első felében Beetho­ven VII. szimfóniáját adják elő. A belépődíjak összege a Mikrokozmosz Alapítványt tá­mogatja, de a nyugdíjasoknak most is ingyenes a belépés. Nagy Gabriella Változó világ — változó könyvtárak, könyvtári me­nedzsment és marketing cím­mel rendezett tudományos ta­nácskozást a Könyvtári és In­formatikai Kamara az Orszá­gos Széchényi Könyvtárban. A könyvtári menedzsment és marketingtegékenység fontos­ságát Angliában ismerték fel elsők között: a Machester Met­negyven percet szakadó eső­ben...” — vigasztal valaki, és mi tudjuk, országos eső lehe­tett. Állunk, nem történik semmi. Godot-ra sem várhatnánk kilá- tástalanabbul. Hogy a helyzet lényegébe belenéznünk ne kelljen, felvil­lan a neonfelirat: GONDOL­KODNI VESZÉLYES. A hang­szórókból kis mondókák szól­nak szórakoztatásunkra: „Jaj, de hideg ez a beton, felve­szem a nagykabetom”, meg „Jaj, de hosszú ez a peron, in­kább megyek kerékperon.” Eltelik negyedóra, húsz perc. Nem történik semmi. De hogy hazaérkeztünk, azt legalább biztosan tudjuk. © Ugyan kérem, nincsen én­nálam semmi elvámolni való. Nem kérem, öntudat sincs, az aztán végképp nincs. Jószeri­vel azt sem tudom, hogy az micsoda. Bezárják-e, s ha igen, mikor a vidéki múzeumokat, könyv­tárakat? Ha a jövő évi költ­ségvetést változtatás nélkül hagyja jóvá az Országgyűlés, pénz híján több nemzeti, or­szágos és szakmai közgyűj­temény fenntartása kerül ve­szélybe. Ezt megelőzendő Vadász János, a Közgyűjte­ményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének országos titkára tárgyalt a pénzügyminiszterrel. A meg­beszélésről kértünk tájékozta­tót a szakszervezeti tisztség- viselőtől. — Mintegy 2 milliárd forint többlet támogatást kértünk, amit Szabó Iván nem utasított vissza. Megígérte, hogy an­nak realitását munkatársaival megvizsgáltatja. Szóvá tettük, hogy ha közművelődésre for­dítható úgynevezett normatív támogatásként évenként és személyenként változatlanul 250 forintot kapnak az önkor­mányzatok, akkor egymás után csukják majd be kapuikat a falusi könyvtárak, kultúrhá- zak. Az áfa-teher növekedése és az infláció miatt legalább 300 forinttal kellene emelni az egy lakosra jutó támogatást. A tervezettnél félmilliárddal na­gyobb összeget kértünk a megyei önkormányzatoknak, és javasoltuk, hogy a lakoson­ként adható 490 forintot emel­jék 540 forintra. — A legjelentősebb póttá­mogatást a nemzeti, országos és szakmai közgyűjtemények fenntartására kérték. Miért? ropolitan University munkatár­sai most tapasztalataikat osz­tották meg magyar kollégáik­kal. A kétnapos budapesti eszmecserén előadás hang­zott el többek között arról, mi­ként követhetik környeztük vál­tozásait a bibliotékák. Egy másik konzultáción azt vitatták meg: milyen új szolgál­tatásokkal, technikai újdonsá­Kinyithatom, kérem, bele­nézhetnek. Minden rendben van énnálam, bele lehet tur­kálni nyugodtan, nincs ott semmi csudálkozni való... Kevéske gondolat, ugye, újabbak, meg régebbiek is, vegyesen. De hőre ott az már mind, kérem, nem most vet­tem őket... Van, emelyik már szakadt egészen, foltozni sem érdemes. Azért hordom csak magamnál, mert nem merem kiactii. Hátha újra azt kell majd feVenni mindenki­nek. Hát az enyém megle­gyen, ne mono; ássák, elher­dáltam. Azok? Azok ke:em olyan lelki hogyishívjákok, érzelmek vagy mik. Hogy az? Mutassa csak, nem is tudom már... Ja ké­rem, azt úgy találtam... Olyan szépen volt csomagolva, sza­laggal átkötve. Milyen szalag? Látni lehet, kérem, színes. Piros, meg fe­hér, meg zöld. Hosszában összevarrva... — Egészen pontosan 750 millió forinttal többre lenne szükség ahhoz, hogy ezek az intézmények fennakadás nél­kül működhessenek. Ha ezt az összeget nem hagyják jóvá, elképzelhető, hogy olyan országos hírű intézmények kerülnek végveszélybe, mint a keszthelyi Helikon Kastélymú­zeum, a várpalotai múzeum, az Európa-díjjal elismert Bé­késcsabai Könyvtár vagy ép­pen a Baranyai Megyei Szak- szervezetek Könyvtára. A munkahelyi művelődés támo­gatásáról rendelkező fejezet egyszerűen kimaradt a költ­ségvetésből. Éppen azok a már és még meglevő könyvtá­rak, művelődési házak nem kapnak pénzt, ahol pedig adott volna a hely a munka- nélküliek képzésére, átképzé- sére. — Önök szerint honnan le­hetne elvenni ezt a pénzt? — Ezzel kapcsolatban is vannak javaslataink. Például a privatizációs bevételek egy részét át lehetne csoportosí­tani, mert mi más lehetne ér­demes a támogatásra, ha nem az új munkahelyhez való jutta­tás, a szakképzés, az átkép­zés? A fekete jövedelmek szi­gorúbb felderítésével növelhe­tők volnának az adóbevételek; ezt a forrást is fel lehetne használni e célra. Csökken­teni lehet a központi kiadáso­kat is. Van például olyan költ­ségfejezet, amelyet az ideinél hatszor magasabbra tervez­tek! gokkal várja látogatóit egy kor­szerű könyvtár. A találkozón szó volt a könyvtári folyamatok számítógépesítéséről, a meg­felelő hardver és szoftver kivá­lasztásának szempontjairól. Ezenkívül a magyar könyvtá­rosok természetesen belepil­lanthatnak az angol me­nedzsment-tevékenység forté­lyaiba is. Az meg, ni, lámcsak, a só­gor mégis bepakolta. Az olyan vallásos izé... hiába mond­tam, be ne tegye, mert azt nem szabad... Nem is kell ne­kem, vegyék ki nyugodtan... Hát ez minden kérem... Mehetek? Becsukhatom? Hogy tetszik mondani? Hogy vastag a fala? Hát kérem, az enyémrek ilyen vastag! Hogy oda elrejtve valami? Dehogy, dehogy... Azzal a késsel felvágni..? Hát tönkremegy, kértm! Nincs nekem több belőle... Nicsak, hát ottan! Hát tény­leg valami eldugva, azann^át! Dehogy kérem, én nem tid- tam róla... Azazhogy, izé... Hát igen, kérem. Persze,az enyém. Mind az enyém ai a sok. Kié is lenne másé. Az én öntudatom az ott, kérem. Ha már előbukkant, hát le ntm tagadhatom... Most már tegyék, amit kell. Hogyne vállalnám, ha ejy- szer az enyém. Hát már cak kiállók érte. Tudtam, megjárom ejy- szer. Hiába van a lelkemiek dupla feneke. Balia D. Kánly sz. m. Őszi tárlat a Festőteremben Változó könyvtárak a változó világban Két epizód a határon o t

Next

/
Oldalképek
Tartalom