Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30 / 253. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1993. október 30., szombat „IDEIGLENESEN” BEUTALVA.. Cédula a pelenka mellett Az elhagyott gyerekek sorsa a hányattatás AMERIKA ELŐNYBEN Európát „kifelejtették” a Nobel-díjak közül Pasztellbiennálé Esztergomban Az első országos pasztellbi- ennálét az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban és a Keresztény Múzeumban rendezték meg. A tárlatra 192 művész 517 képet küldött, a zsűri 123 alkotó 152 művét fogadta el bemutatásra. A szlovákiai Komáromból és az erdélyi Csíkszeredáról is érkezett néhány munka. A biennálé fődíját Ko- csisné Gerencsér Anna esztergomi festőművész kapta, Bikácsi Daniela budapesti festőművész a Művelődési és Közoktatási Minisztérium díját. Cigányzenészek sikere Japánban az Interkoncert szervezésében a 100 tagú Budapest Cigányzenekar húsz tagú csoportja szeptember 26-tól október 16-ig japán városokban turnézott. A Boross Lajos és Berki László prímások vezette együttessel színpadra lépett Bangó Margit szólóénekes és egy tánccsoport is. A más népek zenei kultúrája iránt rendkívüli érdeklődést mutató japán közönség előtt — több távol-keleti nagyvárosban — összesen 14 koncerttel szerepelt a magyar együttes. A műsorban — a cigányzenészek előadásában klasszikusnak számító — Pacsirta dallamain túl felcsendült a komoly zenei irodalom számos világhírű feldolgozása is. A Japánból érkező hírek szerint a magyar művészek fergeteges sikert arattak. Tokió, Osaka, Hirosima, Kyoto és a többi nagyváros közönsége feltehetően sokáig emlékezni fog a magyar művészekre, hazánk népzenei kultúrájának reprezentánsaira. Az Opera társulata Görögországban Tessalonikiban, a görögországi Dimitria fesztiválon nagy sikerrel vendégszerepeit október 10-16-a között a Magyar Állami Operaház 170 tagú társulata. az Interkoncert szervezésében utazó együttes Verdi: Rigolettóját és Puccini: Pillangókisasszony című operáját adta elő két-két alkalommal. A rendező Palcsó Sándor, a karnagy Medveczky Ádám volt. Felléptek többek között: Bende Zsolt, Kincses Veronika, Pitti Katalin, Anatolij Fokanov, Csonka Zsuzsa, Begányi Ferenc, Daróczi Tamás, Kelen Péter, és Rozsos István — az operaház magánénekesei. — Egy harminc év körüli fiatalasszony, csecsemőjével a karján, állított be nagy doho- gással az osztályunkra, és közölte: nem tudja eltartani a babát. Elmondta: három fiútestvérével és az apjával él együtt egy erdőszéli rozoga házban, amelynek már alig van teteje. A családban mindenki munka- nélküli, egy fillérjük sincs, és támogatást sem kapnak. Sír- dogált, majd könyörgött, hogy itt hagyhassa a babát. Távozóban kérő tekintettel nézett rám, s azt mondta: úgy szeretné tudni, hogy valami jó nevelőszülőhöz került... Dr. Vágvölgyi Erna, a Kaposi Mór Megyei Kórház újszülöttosztályának főorvosa osztotta meg velem ezt a történetet. A szociális okok miatt „ottfelejtett”, talált, illetve visszavitt gyermekek és az elhagyott idősek problémája egyre elviselhetetlenebb az egészségügy számára. Egy pelenka mellett hagyott üzenet — máskor még annyi sem — jelzi, hogy a szülő valami oknál fogva nem vállalja, nem tudja vállalni gyermeke gondozását. Az esetek száma szaporodik. Tavaly például 13 határozatot kellet hozni csecsemőotthoni elhelyezésre. Az idén az első félévben már 9 ilyen dokumentum született. — A csecsemő- és gyermekosztályon sokszor nem a betegség súlyossága, hanem a szülők műveltsége, anyagi és szociális helyzete indokolja a fölvételt — állítja dr. Gyódi Gyula, a gyermekosztály főorvosa. — Bennünket az orvosi eskü kötelez és ha egy anya visszahozza a gyermekét, mert arra hivatkozik, hogy nem tudja neki beadni a gyógyszert vagy nem tudja kiváltani, akkor az emberiesség okán is föl kell vennünk, és kezeljük, amíg meg nem gyógyul. A gond akkor van, ha a gyógyulást követően sem jönnek a gyerekért. Az egészséges gyermek, ha hosszabb időt tölt a betegek között, előbb-utóbb ismét ösz- szeszed valamit. Annak ellenére, hogy megpróbáljuk elkülönítve, a láztalan gyermekosztályon, a krónikus ágyak terhére elhelyezni őket. A statisztika szerint a legtöbb elhagyott gyermek 3-4 hónapot tölt el a gyermekosztályon, de nem ritka, hogy hat hónapba telik, amíg a gyámügy intézkedik további sorsa felől. Egy talált gyermeket például 169 napig kellett kórházban tartani, holott a szigorúan vett ápolási ideje legföljebb két hetet vett volna igénybe. Nyolc- hónapos koráig húzódott a nevelőszülőkhöz való elhelyezés ügye egy másik gyermek esetében. Ez alatt az idő alatt a — a fokozott fertőzésveszély miatt — több súlyos betegségen esett át. A gyermekosztály dolgozói megszeretik a kis árvákat, megkülönböztetett figyelemmel gondozzák őket, de a családot nem tudják pótolni. A legnagyobb segítség az lenne, ha mielőbb állami gondozásba illetve nevelőszülőkhöz kerülnének a gyerekek. Az eljárás azonban bürokratikus és hosszadalmas. A gyámhatóság, az előírt egy hónap helyett sokszor ennek többszöröséig nyújtja az ügyintézést. így alakulhat ki az a lehetetlen helyzet, hogy ennek a súlyos szociális problémának a megoldását — kényszerből — az egészségügy vállalja magára. — Egy viszonylag olcsó kényszermegoldást vezettünk Sokan a gyógyulást követően sem jönnek a gyermekükért Fotó: Török Anett be a nem egészségügyi kompetenciájú szociális problémák kezelésére — mondta dr. Gyó- csi János orvos igazgató. — A különböző osztályokon — fertőző, szülészet, urológia, gyermekosztály — ott, ahol az aktív ágyak kihasználtsága alacsonyabb, krónikus ágyakat — összesen 80-at — létesítettünk. A feltételeket egy szociális nővér segítségével, az úgy-: nevezett matrix rendszerrel biztosítjuk. Ez, a Nyugaton már bevált ápolási forma lehetővé teszi, hogy egy osztályon dolgozó orvos és nővér, ha a szükség úgy hozza, az eredeti státusza megtartása mellett, a krónikus osztályok betegeit is ellássa. Bár ez a rendszer még sok személyes és szakmai problémát fog fölvetni, az egyetlen olyan megoldás, amely biztosítja, hogy az egészségbiztosítás terhére, ráfizetés nélkül gondozzuk a szociális okok miatt itt ragadt embereket. Várnai Ágnes A Nobel-díjak odaítélését általában többhónapos vita és latolgatás előzi meg. Rabin és Arafat ezért lekésett az idei Nobel-békedíjról. De máris esélyesei lettek a jövő évinek, különösen, ha addig tovább halad előre az izraeli-palesztin békefolyamat. Azért az idei díjátadásnak is meglesz a maga érdekessége: egy dél-afrikai fehér, illetve fekete politikus áll majd egymás mellett Az 57 esztendős de Klerk elnök a hagyományos pályán indult el, hiszen apja és több közeli rokona a faji elkülönítést szorgalmazó Nemzeti Párt vezetői közé tartozott. Senkit nem lepett meg, hogy a fiút is képviselőnek választották (kizárólag a fehérek), majd negyven esztendősen bekerült a kormányba, ahol később, oktatásügyi miniszterként a különböző bőrszínű tanulók szigorú elválasztását szorgalmazta. 1989 őszén került az elnöki székbe, s hamarosan következett a nagy meglepetés: 1990 elején meghirdette az apartheid lebontását. A jóval idősebb, hetvenha- todik életévében járó Mandela, aki szülővárosából, Umtatából eljutott a jogi egyetemre, először ügyvédként próbált sorstársain segíteni, majd a fegyveres harcot is vállaló Umk- honto we Sizwe (a Nép Lándzsahegye) Csoport élére állt. Elfogták, életfogytiglanra ítélték, s miközben egy börtönsziTóth Barnabás, a Gyermekgyilkosságok című film főszereplője nyerte Genfben a Nemzetközi Sajtó díját „A holnap sztárjai” elnevezésű film- fesztiválon. Az immár hatodik alkalommal megrendezett nemzetközi fesztiválon tizennégy film versenyzett — elsősorban francia, olasz és spanyol rendezők alkotásai. Magyarországot a Szabó Ildikó rendezte Gyermekgyilkosságok képviselte a döntőben. Tóth Barnabás a díjat megosztva kapta az olasz Alessia Fugardival, aki az II grande geten szenvedett, legendás hőssé vált, majd kiszabadult és ő lett a fehér vezetés tárgyalópartnere. Mindkét politikus bejárta tehát a maga útját, s egyaránt tanúságot tett józanságáról, realitásérzékéről. Jóllehet mind de Klerket, mind Mandelát árulónak bélyegzik saját szélsőségeik. King (1964), Kissinger és a vietnami Le Dúc Tho (1973), Szadat és Begin (1978), Sza- harov (1975) és Gorbacsov (1990), most pedig a dél-afrikaiak kitüntetése mutatja, hogy a Nobel-díjat odaítélő bizottság figyel a világra. Az idei Nobel-díjak még egy sajátosságára hívják fel a figyelmet. Teljes volt az észak-amerikai kontinens kizárólagossága: a természet- tudományokon túl az irodalmi és a közgazdaságtani elismerést is amerikaiak nyerték el. Tavaly legalább volt egy francia kémikus a listán, az idén legfeljebb a brit származású Richard Roberts jelentené a „szépségtapaszt”, de az orvos- tudományi díjban részesült gén kutató 26 esztendős kora óta az Egyesült Államokban dolgozik, s telepedett le. Egy-egy díj jogosságáról mindig lehet vitatkozni, de aligha véletlen, hogy idén sem Európa országaiból, sem Japánból senki sem részesült Nobel díjban. Talán jövőre... Réti Ervin cocomero című filmben nyújtott alakításával hívta fel magára a figyelmet. Az október 19—25-ig tartó filmfesztiválon díszvendégként megjelent többek között Michelangelo Antonioni, Sophia Loren, Alain Delon, Maria Schneider és Maruschka Delmers. Szabó Ildikó alkotása a 24. magyar filmszemlén fődíjat nyert, és megkapta a szemlén résztvevő külföldi filmkritikusok Gene Moskowitz díját. A cannes-i filmfesztiválon FIP- RESCI-díjban részesült. Tóth Barnabás és Alessia Fugardi alakítása Magyar díjazott a genfi filmfesztiválon JÉGROZSA E sős, lucskos idő volt mindenszentek napján, mégis sokan kimentek a temetőbe. A gyertyák, mécsesek kicsi lángját eloltotta az eső, az emberek cipője talpára vastagon ragadt a sár, mégis ott tébláboltak sokan koszorúikkal egy-egy sírhant körül, mely alatt apjuk, anyjuk, férjük vagy gyermekük teste pihent. Az eső könyörtelen egyhangúsággal verte az élők fájó szívvel összegyűlő csoportjait. Másnap, halottak napján, virgonc gyerekek és színes kendős asszonyok árultak virágot és koszorút féláron, de odaadták akár száz forintért is, ha már megunták a várakozást. Előző napon még hetvenötbe került egy szál feldíszített virág... Üzlet az üzlet. Időszakonként a halottak is belépnek a fogyasztói társadalomba. Halottak napján az olcsó virágokat nem a vállalkozók, a bódétulajdonosok árulták, hanem azok, akik mindenszentek napján lelopkodták a sírokról. Sokan megvették. Nem akartak arra gondolni, miért sikerült ilyen jutányosán. Hiszen olyan messze még a következő fizetés; jön a gázszámlás, a villanyszámlás, és az élelmiszerek árai naponta emelkednek... Legfeljebb akkor szorul görcsbe a gyomra, amikor a temetőben elhelyezi a koszorút, és arra lesz figyelmes, hogy a szomszéd sírnál öreg nénike zokog, mert előző este ellopták a drága koszorúját. Lehajtott fejjel állnak a síroknál az emberek. Nem lehet tudni, ki imádkozik, s ki az, aki szégyellj magát. Néhányan, akik kint voltak lopni mindenszentek éjszakáján, arról suttognak egymás között, hogy az egyik síron virágzó rózsabokor fehérük. Többen is azt hitték, hogy valami szép viaszvirág. Többen is rémülten szaladtak el onnan, mert ki akarták tépni tévestől vagy szedni róla, de majdnem ráfagyott a kezük. A rózsabokor jégből volt. Jég a zöld levele, jég a fehér, nyíló virága. De olyan hideg, hogy az eső sem árthatott neki. Csillogtak az esőcseppek a virágokon, mint a harmat, és a jégrózsa nem olvadt el. Te is láttad? Te is? Micsoda rózsa az? Napokkal később, világosban kimentek megint, hogy megnézzék azt a sírt. A bokor ugyanolyan szépen virágzott, mint azon az éjszakán. Míg a többi síron hervadásnak indult krizantémok szomorkodtak a fenyőkoszorún, ez a bokor mintha élt és lélegzett volna, pedig jégből volt. A sírkövön egy hétköznapi név, előző évre datált elhalálozással. Ki lehetett az az ember, és kik a rokonai? Volt aztán olyan, aki látásból ismerte. Azért is emlékezett rá, mert amíg az az ember öregedett, a feleségén nem fogott az idő. Senki meg nem mondta volna, hogy az asszony, akivel karonfogva jár, a felesége. Inkább a lányának vélte volna az ember Az illető, aki ezeket a város legbüdösebb kocsmájában elmesélte, még arra is emlékezett, hogy a férfi halála után a felesége és két fiúk eltűntek a városból. Ki tudja, hová? Senki nem tudta azok közül, akik mindenszentek éjszakáján a rózsából lopni akartak, senki nem is sejtette, hogy az a szép, fiatal asszony és a két fiú ott állt mellettük, a sírnál. Ott voltak ők, egy másik dimenzióban, amely megakadályozta a tolvajokat, hogy láthassák őket. * * * T ízéves házasok voltak már, amikor a férfi, akkor még úgy harmincévesen, egyszer odaállt a felesége mögé a kis tükrös asztalkához, és azt mondta: — Gyöngy, te semmit nem változol! Nekem ritkul a hajam, szarkalábak gyűlnek a szemem köré, de te ugyanolyan fiatal vagy és szép, mint amikor megismertelek. Gyöngy... Tudod, mennyire szeretlek! Ugye, van egy titkod, amit soha nem mondtál el nekem? Látta a tükörben felesége sima szoborarcát, zöldesbarna, ragyogó szemeit, a fekete, ívelt szemöldökkel. Látta szikrázó fekete haját, melyet minden reggel fél óráig kefélt, és a feje tetejére csavart. Mindig, mindent ugyanúgy csinált. Gyöngynek nem voltak jó napjai és rossz napjai; mindig mosolygott, ugyanúgy, és ha nem lett volna meleg a teste, ha nem tudott volna olyan forrón ölelni, az ember azt hihette volna, hogy valami gép. Emellett szeretet sugárzott belőle, szeretet a férje, a gyerekei iránt, és általában minden ember iránt. Soha nem haragudott, és soha, semmiben nem követett el hibát. Egy számítógépközpontban dolgozott, felelős beosztásban. Gyöngy soha nem volt beteg, de kiváló betegápoló, ha úgy hozta a szükség. — Kedvesem — mondta ott akkor a tükör előtt a férfi —, ugye, van valami, amit soha nem mondtál el nekem? Gyöngy ugyanúgy mosolygott, mint máskor. — Hát jó... — mondta —, ma este elmesélek valamit neked. De ígérd meg, hogy azután ugyanúgy szeretsz. — ígérem — mondta a férfi, és remélte, felesége nem veszi észre, hogy a szívében jeges rémület ül. Csak egy kis lámpa égett az ágy mellett, a férfi boldog és fáradt volt Gyöngy ölelése után. — Érted már? — kérdezte az asz- szony. Mezítelen vállán szikrázva kígyóztak kibomlott hajtincsei. — Android vagyok, és rajtam kívül még sokan élnek itt a Földön, az emberek között. Tökéletes embermásolatok, akik azért jöttünk, hogy segítsünk rajtatok. Ez az utolsó lehetőség. Közösen nemzett gyermekink okosan és humánusan kormányozzák majd a Földet. Az egyetlen lehetőség, hogy ne pusztítsátok el, és saját magatokat is. Az ember értékes lény, de sok hibája van. Közösen nemzett utódainkból hiányozni fog a hatalomvágy, a gyűlölködés, a kegyetlenség. Eltűnnek a betegségek, amelyek a testet és a lelket mérgezik, és megmenekültök a végső pusztulástól. Gyöngy odabújt férje vállához, szorosan hozzásimult, és a férfi megnyugodott. Átölelte az asszonyt, aki őt választotta társul, és elaludt. H aláláig nem árulta el a titkot senkinek, haláláig boldog volt Gyönggyel, aki gyermekeivel együtt eltűnt a városból férje temetése után. Soha senki, aki ismerte őket, nem találkozott többé velük. Egyetlen emlék maradt utánuk: a síron örökké virágzó jégrózsabokor... Bán Zsuzsa A A V.
