Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 248. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. október 25., hétfő 55 A Fényes Ösvény utolsó támaszpontja Vörös zóna” Peruban Tíz nap alatt öt embert lőttek le az utcán Belgrad: a Balkán Chicagója Vizsgálat öt bíró ellen Olaszországban öt magas beosztású szicíliai bíró ellen indult vizsgálat a maffiával való összefonódás vádjával, és további négy bíró kevere­dett gyanúba. A korrupt bírák ellen, akik közöt a palermói fel- lebbviteli bíróság egykori el­nöke is szerepel, a hatósá­gokkal együttműködő, szava­hihető egykori maffiózók val­lottak. Elmondták, hogy a bí­rák némelyike személyesen találkozott Totó Riinával, a Cosa Nostra jelenleg börtön­ben ülő első emberével és vol­tak, akik pénzt fogadtak el tőle. A bírákat azzal vádolják, hogy maffiaellenes pereket gáncsoltak el. Gerillavezető rendőrkézen Alberto Fujimori perui elnök megerősítette, hogy elfogták a Tupac Amaru szélsőbaloldali gerillacsoport vezetőjét. A Alf­redo elvtárs néven ismert Ja­ime Castillo Petrussit a múlt héten tartóztatták le egy rend­őri akció során Lima egyik ne­gyedében, ahol a terrorista szervezet egy operatív bázisa volt. Vele együtt a Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom öt másik tagját is őrizetbe vet­ték — jelentette az EFE hír- ügynökség. Petrussi chilei ál­lampolgár, s 1990-ben érke­zett Peruba. Előtte Nicaragu­ában harcolt. Kimentették a 150 aranybányászt A dél-afrikai bányaomlás során három kilométer mélyen a föld alatt rekedt százötven aranybányász mindegyike túl- élte a szerencsétlensé­get. A múlt héten az utolsó bányászt is élve hozták a fel­színre a bányamentők. Ösz- szesen kétszázan küzdöttek a bennszorultak kiszabadításá­ért; egy bányamentő azonban meghalt a maratoni mentőak­cióban. A Johannesburgtól délnyugatra mintegy ötven ki­lométerre található a carleton- ville-i Kloof aranybányában leszakadt az egyik függőleges aknában húzódó vízvezeték, s magával sodort több törme­lékkel eltömött járatot. Beteg a japán császárné Összeesett Japán császár­néja, de — mint a kormány szóvivője közölte — a rosszul- lét valószínűleg csak Micsiko fáradtságával függ össze. Az ötvenkilenc éves császárné nem szorul kórházi ápolásra. Az udvartartás orvosa leg­újabb közlésében nem jelölte meg pontosan, mi okozta a rosszullétet, csak annyit kö­zölt, hogy „bénulás jelei sem a kézen, sem a lábon nem ta­pasztalhatók”, viszont Micsiko császárnénak nehézségei vannak a beszéddel. Letartóztatták Amanullah Khant Brüsszelben Az Európai Parlament brüs­szeli épületéből egyenesen a belgiumi St. Gilles-i börtönbe került a kasmíri függetlenségi mozgalom egyik vezetője, aki néhány perccel korábban még a szocialista párt frakció kere- kasztal-beszélgetésén vett részt. Mikor a kapun kilépett, az Interpol nemzetközi körö­zése alapján őrizetbe vette a belga csendőrség. Az 55 éves, indiai születésű Amanul­lah Khant, a teljes elszakadá­sért — néhány év óta fegyve­resen is — küzdő Kasmíri Fel- szabadítási Front vezetőjét gyil kossággal vádolják. A Fényes Ösvény nevű maoista gerillaszervezet, amelynek életfogytiglani börtönre ítélt alapítója, Abimaél Guzman most sze­retne kibékülni a kormány­nyal, még rendelkezik egy utolsó támaszponttal az ős­erdő mélyén. A Limától 300 Kilométerre fekvő területről mostanáig nem sokat tudtak Peruban. Szep­temberben azonban az asha- ninka indiánok főnöke a televí­zióban elmondta: a Fényes Ös­vény megszállt egy területet négy folyó, az Apurimac, az Éne, a Tambo és az Urubamba mentén... Állam az őserdőben A terület nagyságát nehéz megállapítani, de becslések szerint 18-20 négyzetkilométert tesz ki. A maoista szervezet az „Alakulóban Lreő Perui Népköz- társaság” néven bitorolja az ős­erdőbeli zónát. Azt sem tudják egyelőre, mekkora itt a lakosság lélek- száma. 1990-ben, mielőtt a ma­oisták behatoltak volna, a Rio Tambo menti kerületnek egy­magában több mint 20 ezer la­kosa volt. A Fényes Ösvény tagjai már 1983-ban kezdtek beszivárogni a térségbe. Menekültek a had­A száműzetésből a hata­lomba, börtönből a hatalom csúcsaira jutó Benazir Bhutto olyan fordulatokban bővelkedő életutat járt be, amely egy férfiembert is el- bártortalaníthatott volna. Ez az elegáns, a médiák által kedvelt, karizmatikus asszony alaposan bebizo­nyította, hogy méltó hírne­véhez. Ellenségei ridegnek mondják, és szemére vetik, hogy pártját, a Pakisztáni Néppártot, akárcsak a déli Szindh tartományban lévő larkanai családi birtokot vas­kézzel irányítja. A hozzá va­lóban közelállók szerint Be­nazir Bhutto igazi célja a szegények felemelése; eltö­kélt szándéka, hogy a 128 milliós, a korrupció által szétzilált, a vallási türelmet­lenség és az írástudatlanság miatt megosztott Pakisztánt átvezesse a XXI. századba. Zulfikar Ali Bhutto, a har­madik világ egyik legtekinté­lyesebb személyiségének elsőszülött, kedvenc lánya­ként előbb a karacsi keresz­tény missziós iskolában, majd Oxfordban és a Har­vard Egyetemen tanult, kö­zelről ismerte a világ nagy­jait. Benazir sorsa igazán akkor vett fordulatot, mikor apját Ziaul Hakk tábornok, a hadsereg vezetője 1977-ben puccsal eltávolította a hata­lomból. Miután 1979-ben ki­végezték Bhuttót, lányának a száműzetés és az üldözte­tés jutott osztályrészül. Ti­zenegy éven keresztül hiába harcolt a tábornok ellen. Be­nazir és anyja, Nuszrat többször ült börtönben. Sorsa 1988 augusztusában vett újabb látványos fordula­tot, mikor Ziaul Hakk repülő­szerencsétlenség áldozata lett. Bhutto asszony, épp­hogy felépülve első fia, Bi- lawal születése után, elindult sereg üldöző akciói elől. Az ős­erdő mélye biztonságosnak bi­zonyult. Szegény indián parasz­tok lakták s néhány telepes. A maoisták eleinte igyekeztek békésen beépülni az ashaninka indiánok társadalmába. Később azonban fegyveres támadáso­kat intéztek a térség kis közsé­geinek rendőrállomásai ellen, visszavonulásra kényszerítve a rendőröket. 1990-ben a Rio Tambo-i terü­let fővárosában, Puerto Pradó- ban, ebben az háromezer la­kosú helységben meggyilkolták az ashaninkák elnökét, Pablo Santomast. Ezzel nagy hibát követtek el. Az indiánok meg­kezdték az ellenállást, ezzel megakadályozták, hogy a kom­munista pártból kivált Fényes Ösvény további területeket hó­dítson meg. Maoista alapon Arról, hogy mi folyik az „Alaku­lóban Lévő Perui Népköztársa­ságban” nem sokat tudott a pe­rui közvélemény. Nemrégiben azonban egy 28 éves földmű­vesnek, Javier Mendozának, hat gyermek apjának sikerült meg­szöknie a „vörös zónából”. Mendoza beszámolt a térség­ben folyó életről az AFP francia hírügynökségnek. — 1990-ben egy kis falu 127 lakosával együtt csatlakoztunk a gerillákhoz, akik a választásokon. Pártja a szavazatok 39 százalékát szerezte meg, a parlament legjelentősebb ereje lett. Benazir pedig miniszterel­nök. Az akkori pakisztáni el­nök azonban korrupció és hozzá nem értés vádjával elmozdította őt hivatalából. Benazir 1990-től három éven át mintegy tisztítótűzön ment át az ellenzék sorai­ban. Közben fájdalmas csa­pások érték. Őt magát is mintegy tucatszor fogták perbe, de nem tudták el­ítélni. A 40 éves Benazir ra­gyogó elégtételt vett a múlt­ért. Három évvel a hatalom­ból való kiűzetése után a pakisztáni nemzetgyűlés je­lentős többséggel őt válasz­totta Pakisztán miniszterel­nökévé. Bhutto asszony az igazi örömtől ragyogó mo­sollyal azt ígérte, hogy visz- szatérése „nem egyszerű vezetőcsere, hanem rend­szerváltás lesz”. Megválasztása után fején a nyilvános szereplésekor elmaradhatatlan dupattával, a muzulmán szokások iránti tiszteletből viselt áttetsző fá­tyollal ígéretet tett, hogy harcol a szegényekért a jog- fosztottakért, a demokrácia erősítéséért, és kivezeti ha­záját a nemzetközi elszigelt- ségből. Ennek valóra váltás­hoz most először kezében vannak a megfelelő eszkö­zök. Az 1953-ban Karacsiban született, Zulfikar Ali Bhutto négy gyereke közül az első kislány méltó a nevéhez (Benazir egyetlent jelent). Az első nő volt, aki kormányfő­ként gyermeknek adott életet, s alighanem az egyetlen női politikusként nagy megpróbál­tatások árán bölcsebbé érve képes egyedülálló tejesít- ményre a politika terén is. (Az AFP és a Reuter alapján) minden jót ígértek nekünk. Ha­marosan kiderült azonban, hogy a szép szavak mögött más igaz­ság rejlik. A „vörös zóna” mao­ista alapon szerveződik, a párt­vezetők irányítják az életet. A lakosok többsége földművelés­sel foglalkozik. Aki gyönge eh­hez a munkához, az fegyvereket gyárt. A mezőgazdasági mun­kákat kollektív módszerekkel végzik, a föld a „Párt” tulajdoná­ban van — mondta az AFP-nek Mendoza. A lakosság — kivéve a párt­vezetőket — igen rosszul táplál­kozik. A párt osztja szét a java­kat, a főnökök és a katonák ele­gendő élelmet kapnak, a többi­eknek azonban nem sok jut. Kétségbeejtő helyzet Az egészségügyi helyzet két­ségbeejtő a „vörös zónában”... Betegségek pusztítanak, annál is inkább, mert a Fényes Ös­vény vezetői „biztonsági okok­ból” arra kényszerítik a lakossá­got, hogy a nedves őserdőben éljen. Alberto Fujimori perui köztár­sasági elnök, aki 1990-ben fog­lalta el hivatalát, megígérte: hamarosan visszahódítja a mao­istáktól a területet. Talán még az idén megkezdődik a gerillák el­leni utolsó csata, amely véget vethet a Fényes Ösvény 13 éves tevékenységének. Minden eddigi rekordot megdönt a bűnözés növe­kedése Jugoszláviában. Az utóbbi két évben Belgrád- ban a gyilkosságok és rab­lások száma a korábbihoz képest megduplázódott. Belgrád lassan a harmincas évek Chicagójához hasonlít: tíz nap alatt öt embert lőttek le a nyílt utcán. S a tettesek — feltehetőleg maffiaszerű szer­vezetek tagjai — még mindig szabadlábon vannak. Az ál­dozatok kivétel nélkül az alvi­lággal jó kapcsolatokat ápoló újgazdagok soraiból kerültek ki. A boszniai és horvátországi harcok, továbbá a Jugoszlávia elleni ENSZ-embargó miatt vi­rágzik a benzin-, a cigaretta- és a fegyverkereskedelem, va­lamint a valutázás. így nem csoda, ha a belgrádi krimino­lógiai intézet egyik munka­társa az APA osztrák hírügy­nökségnek adott nyilatkozatá­ban a gyilkosságok hátteré­ben a bűnbandák közötti le­számolást feltételez. Évtizedekig a rendőrségnek évente csupán öt-hat gyilkos­sággal kellett foglalkoznia. Bár a bűnözési mutatók az ameri­kai városokéhoz képest még mindig alacsonyak, a növeke­dés nagyságrendekkel mér­hető. Tavaly 86 embert gyilkol­tak meg, s ez a szám az idén minden bizonnyal megduplá­zódik. A bűnözés virágzásá­hoz ideális körülményeket te­remt a szegénység, a munka- nélküliség, a korrupció, a tehe­tetlen rendőrség és a jól fel­fegyverzett, nagy számban je­lenlevő bűnözők. A szerb rendőrök számát ugyan növel­ték, de elsődleges feladatuk a fennálló rendszer védelme. A megfélemlített lakosság most maga is fegyverkezik. Belgrádban negyedmillió be­jegyzett fegyverviselési enge­délyt tartanak nyilván, és a másfél évvel ezelőtti három helyett jelenleg hetven fegy­verüzlet várja a vásárlókat. A kínálattal sincs baj, hiszen a belgrádi Zastava-üzem, ahol egykor a Yugókat gyártották, ma csak egyetlen kifizetődő terméket állít elő: kézifegyve­reket — írja az AP. Manapság fegyverviselési engedélyt is igen könnyű szerezni - állítja az egyik fegyverüzlet tulajdo­nosa. Úgy tűnik, ezt csak a nyilvántartott bűnözőktől ta­gadják meg, nekik meg egyébként sincs szükségük ilyesmire. Száműzetés, börtön tisztítótűzén át A nagy visszatérés: Benazir Bhutto A tiltott város falai Évszázadokig megközelíthetetlen volt Pekingben a császári palota — a tiltott város. Most nemcsak a külföldi turistáknak, de a Pekingbe érkező kínaiaknak is kedvenc kirándu­lóhelye. Néha napokig barangolnak a tiltott város palotái között. A falakon azonban a jelen arcképei és jelmondatai láthatók (FEB-foto) Nagyot változott a világ — de még nem akkorát Taskenti talpnyalás — „titáni” munkával Üzbegisztánban nem könnyű szabadulni a múlttól. A kö­zép-ázsiai köztársaságban — akár csak a szovjethatalom hetven éve alatt — ma is dívik a vezetők dicsőítése. A dolog a jelek szerint olyannyira zavaró méreteket kezd ölteni, hogy legutóbb maga Iszlám Karimov elnök kelt ki ellene. Karimov, akinek a túlbuzgó helyi elöljárók egyike-másika már szobrot is emelt, legutóbbi beszédében a leghatározot­tabban kérte, hogy szüntessék meg végre a hízelgést és a talpnyalást. S ezentúl, ha egy mód van rá, kerüljék a külön­böző rendű és rangú gyűlése­ken és más tanácskozásokon elhangzó beszámolókban az elnök dicsőítését. Elmondta: le­jártak már a régi idők. — Hagy­janak végre békén! — fakadt ki az elnök. Mint mondta: a leg­nagyobb tisztesség akkor éri, ha végre mindenki becsülettel elvégzi a dolgát. A jelek szerint nem sok foga­natja volt a kemény elnöki sza­vaknak. Taskentben az üzbég külügyminisztérium tudomá­nyos konferenciát rendezett, amelynek témája Karimov ENSZ-felszólalása volt. A filo­zófusok, közgazdászok és jo­gászok részvételével tartott ér­tekezleten egyebek közt el­hangzott, hogy Karimov be­széde az ENSZ-ben „nagy tör­ténelmi jelentőséggel bír” a nemzetközi közösség egésze számára. Egy másik felszólalás szerint az elnök beszámolt „az Üzbegisztán függetlenségének kikiáltása óta folyó titáni mun­káról.” A hajbókolásnak a szovjet időkben óriási hagyományai voltak Üzbegisztánban. A kor­rupció miatt elítélt s a közel­múltban szabadult Jurij Csur­banovot, a néhai Leonyid Brezsnyev SZKP KB főtitkár ve- jét államfői tisztelettel fogadták, valahányszor Taskentben járt. Ez lett a veszte, ugyanis Sarat Rasidov, a helyi első titkár az ottani visszásságok elnézése fejében félmillió rubel értékű ajándékkal és kenőpénzzel halmozta el. A nyolcvanas évek végén bejárták a világsajtót Rasidov jobbkezének, Ahma- dzsán Adilovnak a rémtetteiről szóló hírek, aki valóságos kö­zépkori kényúrként viselkedett: rabszolgaként dolgoztatta, kor­bácsolta az embereket. Az el­lenszegülők felett személyesen ítélkezett, s állítólag gyakorolta az „első éjszaka jogát” is. Azóta Üzbegisztánban is na­gyot változott a világ. A jelek szerint azonban a hajbókolást nem sikerül egyik napról a má­sikra levetkőzni. Köti Lóránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom